2012. szeptember 30., vasárnap

triplánozás

Reggel sokáig aludtunk. Felvittem a kávét a királynőnek, majd elkezdtem készíteni a reggelit.
Áron és Emő elmentek biciklizni és csak délre tértek haza. Felhívtam az üvegest. Sürgetésnek vélte a hívásomat, de megígérte, hogy miután a megadott méretek alapján levágta az üveget, visszahív.
Igy is történ. Gyorsan elmentem pénzért és kivettem a falból legalább annyit, hogy elég legyen az üvegre, meg este Kati néninek. Egy kicsit utánaszámoltam, hogy ez a fél ablakszárny triplánozása a macerás melón kívül majdnem 5000,. forintba került. Vajjon mennyi idő kell ahhoz, hogy ez hőszigetelésben megtérüljön.
Emő azt mondta, hogy ennek a másik szárnyát még triplánozzam be, auztán tartsak egy kis szünetet.
Amíg én barkácsoltam az ablakot, addig Möci nagyon finom ebédet rettyintett. Volt abban sült csirkeszárny és maradék lazac sóskával és sztrapacskával, utána pedig diós palacsinta vaníilia puddinggal és fahéjas almával. Egyszerűen degeszre zabáltuk magunkat.
Én még befejeztem az egyik fiók legyártását az istállóban lévő konyhaszekrénybe és beszereltem a nagyedik kapupánt csavart az éléskamra italtarójába.
Befejeződött a gyönyörű hétvége. Miközben mindannyian csomagoltunk Möci még osztotta a parancsokat, hogy ki és miket rakjon a helyére. 1/2 7 is elmúlt, mire indulhattunk. Közös megegyezéssel nem álltunk meg a Bureknél, így 3/4 8-kor Áron már állhatott a zuhany alá, hogy hajat mosson.
Este körbenéztünk a csatornákon, de a műsor vagy Emőnek nem tetszett, vagy nekem, ezért hamar elzártuk a TV-t.

2012. szeptember 29., szombat

Szauna

Nagyon jól kialudtuk magunkat. A piacon szalonnát, füstölt tarját, tojást és sóskát vettünk. Áron kérte, hogy visszafele menet őt tegyük ki a horgászhelyén és majd ha megéhezik, bejön. Végül nem jött be, így azután kettesben reggeliztünk a kúp alatt. Az idő fantasztikusan jó. Ragyogó napsütés és szellő is alig van. Reggeli után azonnal munkához láttam. Elkezdtem az egyik konyhaablak jobb szárnyát triplánozni. Már-már úgy tűnt, hogy jól mennek a dolgok, amikor kiderült, hogy a szilikon gumi mind a két tubusban be van rohadva. Még csak dél volt, ezért gyorsan elrohantam a Vasudvarba és vettem egy vadi új tubust. Beugrottam az üvegeshez is, de csak üzenni tudtam neki, mert külső helyszínen dolgozott. Később hívott és megígérte, hogy holnap le fogja szabni a kért ablaktáblát.
Möci nekiállt megpucolni a sóskát, én meg levagdostam áztatásra egy nagy adag bélyeget. Emő kiment Áronért biciklivel és hamarosan megjöttek mind a ketten, mert Áronnak lecke elmaradása volt. Egy ideje állandóan azt hajtogatja, hogy megállapodtunk abban, hogy neki csak Emő felé kell elszámolnia a leckéjével, de ebben nem állapodott meg vele senki, csak ez az írány a kisebb ellenállás felé neki szimpatikusabb lenne.
Hat óra után bekapcsoltam a szaunát, mert a nyár búcsúztatásához az is hozzátartozik, hogy néha szaunázzunk. Vacsora, kis TV nézés, szauna, lefekvés.

2012. szeptember 28., péntek

tanítási szünet

Kora reggel lejött Emő, de csak azért, hogy megpuszilgasson és már száguldott is tova én meg visszaaludtam. Áronnak ma nem volt tanítás a suliban. Mind a ketten későn keltünk. Azt mondta, hogy ő is jól kialudta magát. Reggeli után elkezdtünk készülődni Dömsödre. A régi 20-as SCHWINN Csepel biciklijéről leszereltem az oldaltámaszt és feltettem az új 24-esr WHEELER-re. Azután a régit levittük fényképezkedni, hogy feltegyem a netre eladásra. Fel is tette a vaterára és a jófogás.hu-ra.
Mire Emő hazaérkezett, mi már mindent bepakoltunk az autóba. Elég korán sikerült elindulnunk, de mire végeztünk a TESCO-ban ugyanannyit vesztettünk a réven, mint amennyit nyertünk a vámon.
Sanyi nem volt bent, szabadnapos volt, de azért vettünk két kiló lazacot. Igaz, hogy már ötszörösére emelték fel az árát, de még így is megéri.
Sajnos elhanyagoltam az autót, pedig 60000 km-nél jelezte, hogy szervizbe kellene vinnem, de gondoltam ráér. Most, hogy már jóval átléptem ezt a határt, egyszer csak megszólalt az egyik hátsó tárcsafék betétje. Sürgősen el kell vinnem szervizbe, ha nem akarom, hogy a tárcsát is ki kelljen cserélni.
Áron mielőtt elaludt az autóban kérte, hogy Dömsöd előtt ébresszük fel. Így is történt, de a Bureknél csak mi szálltunk ki, Áron nem.
A bázison mindent kipakoltunk. Én gyorsan begyújtottam a cserépkályhába, Emő pedig készítette a vacsorát. Ma már nem volt kedvem nekifogni a lazacok előkészítésének, ezért elhalasztottam holnapra.

2012. szeptember 27., csütörtök

Réka kiállítása

Reggel még nyolc előtt bevittem az iskolába Áronnak a német könyvét. Az előcsarnokban összefutottam Ági nénivel, aki közölte a rossz hírt, hogy Áronnak már magyarból is van két darab egyese.
Visszajövet megreggeliztem és csak utána próbálkoztam megint a mobil MasterCard-dal feltölteni Nóra nagyi prepaid kártyáját. Ezúttal sikeres volt a tranzakció.
Amikor Emőt felhívtam, akkor még csak a buszon volt, mert amikor hajnalban felment, még bealudt és utána nem ébredt fel időben.
Emőkével együtt indultunk a brushupra. Mind a három, a 153-as, a 18-as és a 4-es pont akkor indult, amikor odaértünk, így azután bő negyedórával korábban érkeztünk. Hazafele már nem volt ilyen knapp a rendszer. Mire hazaértem, Emő éppen elkapta Áront. Emő fölment készülődni, mi meg átmentünk elhozni Bálinttól átvett 24-es biciklijét. Áron nagyon fel volt dobva az új bringától. Ettől függetlenül ma büntiben van a tegnapi beírás és a két magyar egyes miatt, de csak annyira, hogy nem mehet fel az Ilihez és mi sem visszük a Réka vernisszázsára.
Már hét előtt beértünk a Labor Galériába, de egy rövidet sétáltunk még a belváros felújított negyedében. Még tart a nyári idegenforgalmi szezon. Étterem étterem hátán. Itt nem érződnek a gazdasági megszorítások.
A kiállítás engem nem tudott neggyőzni. A videó installációk öncélúaknak tűntek. Találkoztunk kis Tamással és feleségével, aki a terhessége utolsó hetében jár és nagyon szépek így együtt. Velük egyébként egy másik kiállításon is összefutottunk még este. A hosszú belvárosi séta után a Fat Mo-ban kötöttünk ki, de már az sem volt a régi. Bekaptunk egy adag Bufalloi csirkeszárnyat valamilyen szósszal, sültkrumplival, de megígértem Emőnek, hogy a szülinapján ennél sokkal finomabbat fogok készíteni.

2012. szeptember 26., szerda

Janka hasonlít a nagyapjára

Reggel arra ébredtem, hogy a tegnap este (víz nélkül) bevett tabletta megakadt a nyelőcsövemen és azt irritálja. Emő rögtön adott egy kis vizet, amire végre lecsúszott.

Délután félnégyre mentem a suliba, hogy vigyem Áront és a Nagyit a teniszre.  Az új információk után nekiálltam, hogy a mobil MasterCard segítségével feltöltsem Nóra nagyi prepaid kártyáját, de valamiért mindig elutasította a tranzakciót.
Áron megint hozott egy beírást, hogy a német könyvet nem vitte magával.
Nem vártam meg az edzés végét és siettem haza, mert elmaradásaim voltak. Elmondtam nagyinak, hogy onnan hogyan tudnak busszal hazamenni és megígértem, hogy reggel be fogom vinni Áron német könyvét a suliba.

Amikor Emő hazaérkezett, ketten mentünk Krisztához, de elkövettük azt a bunkóságot, hogy előtte nem telefonáltunk és így nem is tudott minket fogadni, mert éppen tanított. Az egészet betudtuk egy jó sétának.
Emő kinyomtatott két fotót, amiből kiderült, hogy a Janka éppen úgy néz ki, mint ahogyan én néztem ki hathónapos koromban.
Este Emő salátáját ettük fokhagymás pirítóssal és sajttal.

2012. szeptember 25., kedd

sok a pizza

Áron időben indult el a suliba. Való igaz, hogy olyan nagy kuplerájt hagyott a szobájában, hogy oda ember fia nem tud belépni.
Reggeli után kezdtem a kütyü újratelepítésének a finomításával. A legtöbb gondot a címjegyzék okozta. Az android és a goggle account, úgy látszik nem beszélnek közös nyelvet, mert a kettőjük között az adat szinkronizáció nem működik tökéletesen. Még a MyPhone Explorer-nek köszönhetően a PC és a kütyü ért a leginkább szót egymással. A különböző backup szoftverek sem mindig százasok.
Egy idő után feladtam és nekiálltam a nagymosásnak. Közben meggyúrtam a megkelt pizza tésztát. A díszítéshez új anyagot is használtam, Ilitől ugyanis kaptam egy doboz anannászt és az olíva bogyókat különben sem találtam.
Olivér apukája lemondta a matek órát, Emőke pedig anyukáján keresztül üzent, hogy ma nem tud jönni a német gyakorlásra.
Már reggel tudtam, hogy nem lesz könnyű a mai nap, de miután sorban lemorzsolódtak az ügyfelek így egészen könnyedén vettem a gátakat. Emőke, Csanád, Kamel és Olivér sem jöttek a német gyakorlásra. Ott álltam két nagy tepsi pizzával, mert mindezt persze csak későn tudtam meg ahhoz, hogy csökkentsem az adagot. Még szerencse, hogy vihetek fel Ilinek és Csabinak is belőle.
A foglalkozás egyébként jól sikerült. Bálintért Laci jött és őt is leültettük közén pizzázkodni.

2012. szeptember 24., hétfő

Kaufolunk, kaufolunk

Amikor Áron elindult az iskolába, gyorsan megreggeliztem és irány a bánya. Délben már nem is voltam ott. Elintéztem Nóra nagyi mobil problémáját, ami egyszerűen abból adódott, hogy a prepaid kártyáján hiába volt még elegendő fedezet, a határideje lejárt.
Néztem a Decathlonban Áronnak tornacipőt, de nem találtam megfelelőt. Azért, hogy ne menjek hiába, megvettem Áronnak és Emőnek az új tolltenisz ütőket és néhány labdát hozzá. Mire az Auchanba értem, már nagyon megéheztem, így előbb a kínait kerestem fel ás csak utána a Deichmannt. Itt végre találtam egy pár cipőt Áronnak és nem is volt túl drága. Az ára azért fontos Áron cipőinek, mert előbb növi ki, mint ahogy elkopik és ki lehet dobni. Ezt például, most fogja hordani két hónapot, utána már téli cipőre lesz szüksége és mire kitavaszodik, ez már kicsi lesz.
A következő állomás a TESCO volt, ahol vissza kellett adnom a pénteken vásárolt cipőt, mivel az kicsi volt.
A parkolóval szemben megtankoltam a Shellnél. Ha mindent összeadunk, akkor ezen kerestem egy ezrest, mert a TESCO adott egy Shell utalványt, ami literenként -10 Ft, a Shell pedig egy 500.- forintos TESCO utalványt. Ki van ez találva kérem. A kedves vevő úgy érzi, hogy most milyen jól járt és közben nem veszi észre, hogy a zsebéből elfogyott az összes pénz, miközben alig vett valamit.
A Praktikerben megvettem a triplánozáshoz az alumínium távtartókat..
Este Áron el sem volt ájulva az új cipőjétől. Kértem Emőt, hogy nézze meg és legalább ő örüljön neki egy kicsit.
Együtt ültünk le vacsorázni, miközben mindenki mást és mást evett. Egyszerű család, mondhatom.
Kitettem a mélyhűtőből a megdagasztott pizzatésztát, hogy reggelre megkeljen.
Nekiláttam az új ROM égetésének, ami egyáltalán nem ment simán. Bélának is nagy fejtörést okozott, hogy vajjon a Google account miért nem hajlandó a kütyümön szinkronizálni a majdnem ezer rekordot tartalmazó címjegyzéket.
Végül javasolt egy módszert, amit utána már egyedül is végre tudtam hajtani és teljes lett a siker.

2012. szeptember 23., vasárnap

röhög a család

Nagyon kellemes időre ébredtünk. Egy kicsit lustálkodtunk, majd reggeli után elindultunk egy nagy sétára. Emő azt javasolta, hogy ne forszírozzam Áronnál a leckét, előbb reggelizzünk és utána élvezzük ki a finom dömsödi levegőt és majd utána Áron is jobb kedvvel ül le leckét írni. Sajnos a Duna vize már nagyon hideg volt arra, hogy ússzunk egyet. Eltemettük a nyarat, de az emlékeinkben megőrizzük örökre. Emő főzte az ebédet. Nagyon finom csirkés zöldség leves, de sokkal szebb színű, mint amilyen az én főztem szokott lenni. Utána Áron feltálalta a lakodalmas süteményeket.
Kicsit felmentünk pihizni. Később logikai feladványokkal traktáltam Áront és Emőt. Az egyik logikai feladványra, aminek a kérdése úgy szólt, hogy: "Hány pár zoknit ......?" Emő úgy válaszolt, hogy "Igen". Ezen azután úgy elkezdtünk nevetni, hogy amikor közben Emőke hívott minket telefonon, azt hitte, hogy valami bajunk van, mert még akkor sem tudtuk abbahagyni a röhögést.
Emő szerint én azért mentem fel, hogy bélyegezzek, pedig dehogy.
Későn indultunk hazafele, mert olyan jól érzetük magunkat a bázison. Otthon nem lévén semmi vacsorára, útközben beugrottunk a Penny-e és vettünk egy tálca friss, de mégis akciós csirkeszárnyat, meg egy fej jégsalátát. Emő készítette agörög salátát, én pedig ropogós panírban kisütöttem a csirkeszárnyakat. Jót vacsoráztunk, jutott belőle a Csabiéknak is.

2012. szeptember 22., szombat

rövid lesz a hétvége

Áron már reggel fél nyolckor elindult a suliba a sportnapra. Én egy darabig még otthon készülődtem, majd 10 órakor magam is csatlakoztam. Az étterem volt az egyik fő attrakció. Ezer féle szendvics, sok gyümölcs, zöldségek, centrifugált italok. Délután  kettőig voltam ott, majd abban maradtunk Áronnal, hogy háromra ő is hazajön.
Otthon nekiálltam a lazac előkészítésének. Szerencsémre volt itthon elegendő friss kapor és mustár is.
Mire Emőci is megérkezett háromra, addigra már mind a húsz szelet be volt csomagolva alufóliába, már csak helyet kellett szerezni a mélyhűtőben. Emő nagyon vacilált, hogy akar-e velünk jönni Dömsödre. Végül négyre összeállt a család és indulhattunk. Áron aludt az úton és még a Bureknél sem ébredt fel. Katinkáék cukrászdájában vettünk egy kiló lakodalmast és megittunk két kávét.
Nagyon jó volt megérkezni Dömsödre. Ági gyönyörűen kitakarított, nekünk csak ki kellett rámolni.
Begyújtottam a cserépkályhába és a ropogó tűz mellett néztük a Forma 1 időmérő edzését és az X Faktort.
Áron lealkudta a házi feladat készítését és abban maradtunk, hogy holnap a reggeli után fog hozzákezdeni. Nem vagyok a nagy halogatások híve, Áron pedig már kívülről tudja a szlógenemet: A halogatás az elfelejtés bölcsője.
Sportnap ellenére Áron még nem volt fáradt ahhoz, hogy tollasozzanak egyet a kertben, mielőtt még teljesen besötétedne. Az ütőket és a labdát szétverték és csak akkor jöttek be, mikor már teljesen sötét volt.

2012. szeptember 21., péntek

szürke péntek

Reggel csak annyira keltem fel, hogy Áront felébresszem és elindítsam az iskolába. Később egyedül reggeliztem, majd felmentem a Vaterára és vettem egy szilikon tokot a ZTE Skate-re. Már egy ideje azon parázom, hogy egyszer elejtem és úgy járok mint a Csabi, hogy a kijelzőnek összetörik az üvege.
Emő lejött és együtt ebédeltünk, majd indultam a tokért. Tömegközlekedéssel mentem, mert legalább addig is tudom olvasni a Kaszparov könyvet, a tömeg pedig nem zavar.
Elmaradt Emőke zongoraórája, majd fog szólni, amikor pótolják.
Tulajdonképpen csak azért kellett a TESCO-ba mennem, mert Sanyi megígérte, hogy péntek délután félretesz nekem egy kis lazac gerincet. Valóban félre is volt téve, de olyan sok, hogy már akkor tudtam, hogy ennek a felét felviszem Ilihez. Megvettem Áronnak a TESCO-ban az új tornacipőt, mert most abban szeretne járni, de hiába próbáltam 36-ost venni, amikor otthon felpróbálta azt mondta annyira szorítja, hogy vissza kell vinnem.
A lazacot megfeleztem és Áronnal felküldtem, de a másik felét ma már nem volt kedvem előkészíteni fagyasztásra, ezért csak betettük a hűtőbe.

2012. szeptember 20., csütörtök

Nem megy minden simán

Ma nem volt kedvem felkelni. Senki nincs itthon. Emő odafent gyógyítgatja magát, Áron a nagyitól megy iskolába és különben is olyan hideg van, hogy szipogva ébredtem. A lustaság az nagy úr és nagyon nehéz győzködni fölötte, pedig tudom, hogy csak az első mozdulat nehéz. Csomó dolog kavarog a fejemben, hogy mit kellene csinálni és csak fekszem a meleg takaró alatt, hallgatom a Bartók Rádiót és nem mozdulok. Egy ókori görög filozófus mondta, hogy "Ha egy munkához hozzákezdtél, akkor már a nehezén túl vagy."
Gyorsan felkeltem és nekiestem az első kijelölt feladatnak: megírtam a levelem Bősze Ádámnak.
Emőke mai zongora órája elmaradt és azt holnap délután fogják bepótolni.
Délben bekaptam a maradék pizzát és a zöldbab levest és készültem, hogy indulunk a brush upra. Azért indulunk, mert Emőkét is rábeszéltem, hogy beviszem a csoportba, jót fog tenni neki, illetve az angol tudásának.
Talán csak egy percet késtünk. Emőkét nagyon szívélyesen fogadták. A mai foglalkozás inkább a nagy nyári szünet utáni első találkozás ünneplése volt. Emőkének is tetszett a társaság.
Onnan még gyalog átsétáltam a Fehérvári úti SZTK-ba ( az új neve sokkal csicsásabb). Mire haza értünk Áron már az Ilinél landolt.
Emő elkezdte készíteni a sztrapacskát. A múltkor a grízt felejtette ki belőle, most pedi a főtt krumplit akarta kicsalni a tésztájából, de nem hagytam és azonnal lementem egy kiló krumpliért a MATCH-ba.
Este volt egy kis vitánk Áronnal, mert ő nem volt hajlandó megmutatni a házi feladatát, mondván, megállapodtunk abban, hogy azt Emő nézi meg. Végül megnéztem, de abban nem volt örörmöm. Lassan túl vegyunk szeptember közepén és Áron még nem tudta felvenni a fordulatszámot. Már nem volt ideje rendet csinálni a szobájában és bepakolni az iskolatáskáját, mivel eljött a lefekvés ideje, de abban maradtunk, hogy akkor majd reggel annyival korábban fog felkelni.

2012. szeptember 19., szerda

Emő beteg

Sajnos Emő reggel nem tudott felkelni, mert nem érezte magát jól. A gyomra nem volt rendben, ezért távol tottam minden nemű kajától és csak üres rzskenyérből készült pirítóst és nagyon kevés cukorral ízesített zöld teát engedélyeztem. Feküdt, aludt, gyakran volt hányingere és néha némi folyadékot vett magához. Minden esetre egy darabig eltiltottam az alkohol fogyasztásától.
Áron nem érkezett le Ilitől a megbeszélt negyed nyolcra, ezért fel kellett telefonálnom. Délelőtt főleg Emőt ápolgattam, de közben sikerült eltüntetnem egy kupac irományt az íróasztalomról.
Én csak akkor mertem magamnak reggelit készíteni, amikor ő aludt egy kicsit.
Délután az utolsó utáni pillanatban indultam Áron iskolájához, ahol már Áron és Nagyi csak rám vártak. Kint Budaörsön megbeszéltük, hogy akkor Áron edzésnapja a szerda lesz. Visszafele csak Gazdagrétig hoztam őket és a 139-es busszal már csak ketten mentek tovább, én meg rohantam Emőhöz, hátha szüksége van valamire. Reggel óta sokat javult az állapota, de azért még pihennie kell. Este Emőke megfelezte velem a kínaiból hozott vacsoráját. Utána olvasgattam a Kaszparov könyvét a sakk és a mindennapi életünk kapcsolatáról "Hogyan utánozza az élet a sakkot", amit Emő kölcsönzött ki a Kodolányi könyvtárból és nagyon tetszik.

2012. szeptember 18., kedd

a tanév első német gyakorlása

Reggel időben indultam el, hogy 9-re találkozzak K. Péterrel, mégis késtem 10 percet, mert a 8-as busz végig cammogott. Csak akkor közelítettem teljes sebességgel, amikor már a metrókkal mentem. Az Eco Caffe, ahol találkoztunk, kimondottan jó hely, elhatároztam, hogy ide Emőt is el fogom hozni.
Szinte mindent megbeszéltünk és délre már otthon is voltam.
Rögtön nekiálltam a megkelt pizza meggyúrásának és feldíszítésének. Közben Emőke átjött, mert úgy érzi, hogy nem egyenlőek az esélyei a terroristákkal szemben, mivel ők már négy évet tanultak németül.
Délben megettem a sonkás zöldbableves felét, amit Emő főzött.
Még volt annyi időm, hogy kimenjek Budaörsre és lemondjam Áronnak a csütörtökönkéntre tervezett teniszedzését, mert a brushupok miatt nem tudnám őt kiszállítani. Ha elérném a nagyit telefonon, akkor megbeszélném vele, hogyan szervezzük meg a szerdákat és a csütörtököket.
A német gyakorlásra csak Bálint jött és az új fiú Emőke. Olivér beteget jelentett, Csanád nem tudott jönni az edzése miatt, Kamel pedig ma fogorvoshoz ment. Abban már most biztos lehetek, hogy pizzában nem lesz hiány. Maga a gyakorlás elég jól ment. A szódolgozatban Áron jeleskedett.
A pizza finom lett. Áron külön vitt fel belőle Iliéknek és külön a Csabinak. Igaz, hogy a Csabiéból Emő rögtön lenyúlt egy darabot, de reméltem, hogy azért marad belőle Csabinak is.
1/4 7-kor elindultunk S. Laciékhoz. Útközben felhívtam Nóra nagyit és megbeszéltem vele, hogy ha az neki is megfelel, akkor a szerdai napokon elviszem őket tenisz edzésre és amikor vége van, ők ketten mennek a Maros utcába. Tamás a munkája miatt nem tudott odavinni minket Laciékhoz, de azt mondta, lehet, hogy értünk jön majd. Sok finomságot ettünk meg ittunk, mert Laciék most jöttek meg egy Ausztria-Svájc-Franciaország-Spanyolország útról és mindenhonnan hoztak valamilyen finomságot. Az is lehet, hogy Emő egy kicsit több pálinkát és vörösbort ivott, mint amennyit neki szabadna. Végül megjött Tamás és tíz óra után ő hozott haza minket.

2012. szeptember 17., hétfő

Új tanév, új pizza

Reggel fél nyolckor arra ébredtem, hogy Áron még nem indult el a suliba. Emő azt mondta, hogy amikor ő elindult, akkor Áron már fel volt öltözve. Szerintem a kütyüjével vacakolta el az időt. Azokat a kiegészítőket, amiket még pénteken megvettünk, mert kell a suliban, természetesen otthon felejtette és miután reggel minusz ezer fok volt, kabát nélkül indult el. A kütyüt viszont, amit szigorúan tilos bevinni a suliba, azt magával vitte. Nem kellett volna, hogy annyira megbízzak benne, hogy nem ellenőrzöm le minden mozdulatát.
Én csak reggeli után indultam el. Először megvettem a LED-es izzókat, amire Emőt szeretném rábeszélni, majd átmentem az Auchanba a kitisztított hosszúnadrágomért.
A bányában kicsit vacognak az alkalmazottak, ezért kivettem a huzikából az elektromos hőlégfúvót és odaadtam a recepciós lányoknak.
K. Péterrel megbeszéltem holnapra egy munka reggelit.
Átmentem a Budaörsi Tenisz Centrumba, hogy lássam, milyen lehetőségeink lennének Áron tenisz edzését illetően.
Haza felé még beugrottam a TESCO-ba, mert a holnapi pizzához még hiányzott egy-két alapanyag. Mire hazértem, már Emő és Áron is hazaérkezett. Áronon számon kértem, hogy miért vitte be a suliba a HTC-jét, amikor tudta, hogy az tilos. Abban maradtunk, hogy egy hétre el van kobozva a kütyüje és majd csak a jövő héten kapja vissza újra. A pizzatészta gyúrásához mindig fel szoktam használni 3-4 dl yoghurtot, de miután Áron ezt kérdezés nélkül kivette a hűtőből, ezért Emőnek újre le kellett mennie a MATCH-ba megvennie.
Amint megjött a pót yoghurt, hozzákezdtem a dagasztáshoz. Kiestem a gyakorlatból és már nem is emlékeztem pontosan a receptre, de végül csak összejött minden.

2012. szeptember 16., vasárnap

indulás haza

Szerintem túlaludtuk magunkat. Odáig érthető volt a dolog, hogy éjszaka többször is felébredtem és úgy tűnt, hogy nehezen fogok tudni újra elaludni, de végül elaludtam és csak 1/2 10 korébredtem fel. De vajjon Áron miért aludt még most is? Ő is rosszat álmodott talán? Nem, Ő egyszerűen későn feküdt le és úgy aludt el, hogy nekem kellett a szobájában eloltanim a villanyt.
Nagy nehezen feltápázkodtunk és nekiláttunk a reggeli készítésének. Talán azért késlekedtünk, hogy a kúp alatt reggelizhessünk, amikor már odasüt a nap.
Áron mekilátott a házi feladat folytatásának, amíg én a bélyegeket rendezgettem.
Az éléskamra egyre járhatatlanabbá vált és hogy ezen változtassak az ásványvíz tartó állvány fel kellett szerelni a falra. Emőnek nagyon fog tetszeni, amit ma csináltam.. Amikor hívott, akkor még nem árultam el neki, hadd legyen ez is egy meglepetés.
Áron elkezdte felszedni a frissen lehullott almákat, de miután én azt keveseltem, úgy gondoltam besegítek neki.
A két lazac halfej pucolásától sem menekülhettem, ezért gondoltam, hogy jobb túlesni rajta. A cupákokat Dezső macskája kapta, a két vastag lazacfejet Emőnek visszük haza befűszerezve, míg a halfejek halászlének előkészítve a mélyhűtőbe kerülnek.
Késő délután kezdtük el a pakolást. Áronra többször is rá kellett szóljak, hogy hagyjon rendet a dolgai körül, különben Ági nem fog tudni takarítani.
Hazafele beugrottunk a Burek-hez. A mi kedvenceinket az autóban fogyasztttuk el, az Emőét pedig érintetlenül hazavittük. Áron Lex Emő törvényt dolgozott ki, miszerint, ha Emő naponta egy óránál többet gályázik, akkor ugyanannyival többet kell pihennie.
Emő örült az almáknak, a lazacnak és a sajtos rudaknak is. Áron, időben való lefekvése körül megint volt egy kis vita.

2012. szeptember 15., szombat

a lecke megy a legnehezebben

Hűvösre ébredtünk, de a szigetelés olyan jól funkcionál, hogy a fűtés csak nem akar bekapcsolni, mert még mindig 22 fok van a lakásban. Először online elintéztem az átutalt pénz lekötését az AXA bankban. Áront sikerült leválasztanom a számítógépről és elindultunk a piacra. Emő nem tudott jönni Dömsödre, ezért a vásárlási fantáziánkkal híjján voltunk. Csak krumplit, tojást, és sütni való szalonnát vettünk. A reggeli is visszafogott volt. Áron nem kért bundáskenyeret és inkább a müzlire koncentrált. Befejezve a reggelit még nem volt kedve hozzákezdeni a leckéjének, helyette inkább olvasni kezdett. Gondoltam, nem eröltetem a dolgot és én is leáztatok egy nagyobb adag bélyeget.
Délben odakünn 15 fok volt, ami kikényszerítette, hogy begyújtsak a cserépkályhába. Itt Dömsödön úgy fejeződik ki a meterológiai évszakváltás, hogy a piszkavasat és a facsipeszt be kell hozni a kúp alatt lévő hússütő helyről a cserépkályhához.
Nagy nehezen sikerült az íróasztalához ültetnem Áront és rábeszélnem, hogy kezdjen a leckéjéhez.
Közben megjött M. Marika és a fia. Osszeszedtek egy nagy rekesz almát a kertből. Áron is meg én is segítettünk a szedésben.
Későn ebédeltünk és dacolva azzal, hogy a nyárnak vége, igazi nyári kaját, lecsót készítettem és azt is kint a kúp alatt fogyasztottuk el. Emőt hívtam telefonon, irigykedve hallgatta, hogy mi lecsót eszünk. Még éppen maradt egy adag, hogy neki is vigyünk.
Lefestettem a középső oszlopot a kúp alatt. Már éppen befejeztem, amikor átjött Béni, hogy megnézze, hogyan végeztem el a kis ablakok triplánozását. Mondtam is neki, szilárd elhatározásom, hogy a nagyobb méretű ablakoknál is folytassam, mert még mindig nem vagyok kibékülve a téli fűtés költségekkel.

2012. szeptember 14., péntek

érkezés Dömsödre.

Áron és Emő is időben indultak az iskolába és a munkába, annak ellenére, hogy Áron még letöltött a kütyüjére egy Goldminer játékot, Emő pedig kávézkodott. Ahogy befejeztem a reggelimet, kiteregettem a tegnap leáztatott bélyegeket, majd le is préseltem.
Áron, ha nem is a megbeszélt időben, de három után megérkezett haza. Gyorsan bepakoltunk mindent és elindultunk Dömsödre. Emő ezen a hétvégén nem tudott velünk tartani, mert holnap be kell mennie dolgozni és utána egész hétvégén installálják a kiállításukat a református gyülekezetben.
Első állomásink a TESCO volt. Vettünk két lazacfejet, unicumot, megvettük a hiányzó füzeteket, a folyékony ragasztót és 3B-s ceruzákat.
Utána már csak a Bureknél álltunk meg. Áron a kedvenc almáspitéjéből vett kettőt, én meg egy kemencés lángost és egy kilós nagyon finom házi kenyeret.
A bázisra érve nagyon hűvös volt, de a fűtés nem indult el. A bepakoláson kívűl semmit nem tettem, csak meglocsoltam a paradicsomost.
Beáztattam Áron tornazsákjáből elővett tornatrikót és tornazoknijait. Áron lefeküdt, én pedig nagy élvezettel néztem az X-faktort.

2012. szeptember 13., csütörtök

rehabilitáció

Korán keltünk. Emő még bekapott egy juhtúrós kenyeret a kávéjához, azután indult munkába. Én felhívtam Nóra nagyit a mobilján, mert gondoltam, hogy éppen úton vannak az iskola felé és megkérdeztem, hogy Áront fel tudta-e öltöztetni a megváltozott időjárásnak megfelelően, mivel több mint 15 fokot hűlt le tegnap óta a levegő és még esik is. Mivel nem sikerült Áront melegen felöltöztetni, magamra kaptam egy ruhát és bevittem Áronnak a suliba egy meleg dzsekit. Visszajövet én is megreggeliztem és egy adag bélyeget betettem az áztatóba.
Később átmentem Emőkéhez, hogy meghallgassam a zongora óráját. Ebédre a juhtúrós sztrapacska maradékát ettem, hozzá egy pár frankfurti virslit.
S. Laci telefonált Franciaöországból, hogy tegyek valamit, mert a lakást őrző szolgálat hívta őket, hogy a risztó beindult. Megszerveztük, hogy azonnal odamegyek, de S. Tamás tegye lehetővé, hogy bejussak a lakásba és intézkedjek. Miután Emővel már korábban megbeszéltem, hogy a MOM-ban fogunk megnézni egy filmet Meryl Streep-pel, gyorsan lemondtam a randit és kértem Emőt, hogy ő is jöjjön oda S. Laciék lakásához. Emő és Tamás a buszon találkoztak össze és egyszerre érkeztek az objektumba. Közben felhívtam Emőkét, hogy a lakás ajtóra tegyen ki egy tace-pao-t Áronnak, és amíg haza nem megyünk addig viselje gondját a fiúnak. Hangsúlyoztam neki, hogy a mai kiruccanásunk fontos része a megsérült házasságunk rehabilitációjának. Megállapítottam, hogy szerencsére nem volt nagyobb a baj, mint hogy az egyik külső sziréna beázott, ezért kihívtam az örző szolgálat egyik szerelőjét, aki el is végezte a szükséges javítást.
Megbeszéltük Emővel, hogy bepótoljuk az elmaradt mozilátogatásunkat és a MOM-ban megnézünk egy másik filmet a "Rómának szeretettel"-t. Nem volt rossz, de végül ez egy blödli volt, apró poénokkal.
Utána én nagyon megkívánatam egy kínai kaját, Emő viszont ragaszkodott a lazachoz. Hazafele beugrottunk a kínaiba, vettünk take away-t és otthon többek között sült lazaccal és hagymás almával kényeztettem a kedvesem. A rehabilitáció teljes gőzzel folyt.

2012. szeptember 12., szerda

féltékenység

Próbáltam Áront is bevonni a reggelizésbe, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy ő majd a suliban fog eggelizni. Amint Áron kitette a lábát elkezdtem áztatni a bélyegeket.
Ebédre a tegnapi gombapörkölt és sztrapacska maradékát ettem kovászos uborkával.
1/2 2-re mentem Sz. Zsolthoz. Őszintén kíváncsi voltam az új vállalkozására. Több mint másfél órát beszéltettem,hogy teljes képet kapjak a munkájáról. Legjobban az energetikai területen végzett szolgáltatásaik izgattak fel.
Amikor Emő hazajött, elhúzta előttem a mézes madzagot, hogy mi lenne, ha most, hogy ma Áron a nagyinál alszik, elmennénk egy jó filmet megnézni. Azután hamar meggondolta magát és nekiálltunk a névjegykártyája készítésének. Egyszer csak bejelentette, hogy most már nagyon éhes és kezdjem el a vacsora készítését. A lazac és a hagymás alma készítésének kellős közepén hívott Kriszta, hogy megbeszéljük Olivér német és matek tanulását. Nagy könnyelműen azt találtam mondani, hogy jöjjön át és vacsorázzon velünk. Bár nem fogadta el a meghívást, de ettől függetlenül elindult a pokol. Emő rendezett egy nagy féltékenységi jelenetet. Később, amikor csöngött a telefonja én éppen a konyhában tevékenykedtem. Emő bejelentette, hogy  most hívta fel egy fiú és megbeszélte vele, hogy amíg mi a hétvégén Dömsödön leszünk, azalatt ő elmegy vele vacsorázni. Különben is sokkal fiatalabb mint én és majd meglátja, hogy mi alakul ki belőle. Nagyon finomat vacsoráztunk és utána körbesétáltuk Gazdagrétet. Megnéztük Emő frissen kitett molinóit és vitatkoztunk egy jó nagyot. Mint mondta, nem tudja elviselni, hogy én más nőhöz is pontosan ugyanolyan kedves vagyok mint hozzá és így nem tudja érzékelni, hogy nekem ő a legfontosabb. Lefekvéskor még nem volt szent a béke.

2012. szeptember 11., kedd

Mindenki kocsmázik

A tegnap esti időben való lefekvés után a reggeli felkelés is simábban ment. Áron időben elindult a suliba. Emő telefonált haza és arra próbált rábeszélni, hogy időben menjek át Emőkéhez, mert 11-kor kezdődik a zongora órája. Hiába mondtam neki, hogy én csütörtökre emlékszem, ő kötötte az ebet a karóhoz. Tizenegykor be is csöngettem Emőkéhez, de ő mosolyogva nyugtázta, hogy ez anyunál csak az aggkori agyérelmeszesedés korai tünetei.
Napközben othon tettem-vettem. Délutánra megbeszéltük Emővel, hogy a "Barackos" nevű kocsmában találkozunk. Ő nosztalgiából, én pedig még nem láttam ezt csak az autóbuszból, kívülről. Próbáltam elérni Ilit, hogy ha Áron öt óra után jön haza az iskolából, akkor tudja-e fogadni, de nem, mert ő meg a barátnőjével traccsol a "Lottó" nevűnek a kerthelységében. Na nem. Ilyen nincs, hogy Áronnak az apja, anyja és még a nagynénje is kocsmázik, neki meg nincs hova hazamennie, ilyen nincs. Megvártam a Barackos előtti buszmegállóban, amíg Emő megérkezik és amikor szállt le a buszról, akkor mondtam, hogy most szálljunk vissza, mert nem szeretném, ha Áronnak az ajtó előtt kellene várakoznia, amíg mi haza nem érkezünk.
Mire Áron megérkezett, Emöci bevásárolt a MATCH-ban és elkezdte készteni a gombapörköltöt és a juhtúrós sztrapacskát. Amíg ez készült befejeztem a lazac mélyhűtésre való előkészítését.
Este áthívtuk Emőkét is és négyen ültünk le a vacsora asztalhoz. A nagy zabálás után Áron átment Emőkéhez, hogy játszon egy kicsit a nyuszijával. Emő csak annyit mondott, hogy most finom lenne egy kis jégkrém. Gyorsan leszaladtam a MATCH-ba, hoztam egy doboz jégrémet, egy doboz somlói galuskát és egy tejszínhabot. Visszahívtuk a gyerekeket, Emőkét és Áront és dőzsöltünk ajóban.

2012. szeptember 10., hétfő

szülői értekezlet

Nem működött a reggeli felkelés. Még negyed nyolckor is csak alkudozott Áron és két perc hosszabbítást kért, hogy a takaró alatt maradhasson. Végül az utolsó percben indult el az iskolába, de pár perc múlva visszajött, azzal, hogy a Bizonyítványt itthon felejtette. Szerintem ma is el fog késni.
Gyors reggeli után elindultama bányába. Útközben elintéztem néhány bevásárlást. Naná, hogy lazac volt az első, mert tegnap este azt mondták, hogy ilyen későn már ne is kérdezzem, mivel napközben azt elkapkodják. Bevittem a fekete nadrágomat az Auchan vegytisztítóba és meglepetésemre egy kedvenc Besh O droM nótám szólt. Ádám énekelte a "Meggyújtom a pipám"-at. Bent rövid beszélgetés a főszerkesztővel, majd ebéd és Áronnak is bentről viszek egy kis milanói makarónit. Az ebédlőben hosszasan beszélgettem volt főnökömmel, főleg a cég jövőjét illetően.
Elhoztam egy nagy doboz áztatni való bélyeget és hazaérve neki is láttam az áztatásnak. Délután kicsit megkésve, de odaértem az idei tanév első szülői értekezletére. Nagy figyelemmel hallgattam Áronék új osztályfőnökének Zoli bácsinak elképzeléseit az 5. C osztály irányításáról. Miután Zoli bácsi tornatanár, nem vehető tőle rossznéven és üdvözlendő, hogy szívén viseli a tanulóinak a sportolását. A szülői értekezlet élményét erősen beárnyékolta Bianka anyukájának a panasza, miszerint Áron az udvaron úgy megütötte Biankát, hogy annak szemüvege is elgörbült. Amikor hazatértem és felmentem Áronért nagyon leszúrtam emiatt. Ilivel közösen elmagyaráztuk neki, hogy egy férfi semmilyen körülmények között sem szabad, hogy ilyenre vetemedjen. Áron ettől egy picit megszeppent, ezért én már nem feszegettem tovább a kérdést, csupán annyit tettem hozzá, hogy a helyében én holnap bocsánatot kérnék Biankától.
Este Emő és Áron, amíg én a lazacot készítettem elő mélyhűtésre és közben a vacsorát csináltam, még együtt átnézték a házi feladatot és tanulták a szavakat a Tramburin 3. szószedetéből. Áron helyeselte Emő módszereit, mert azok nyílván elnézőbbek voltak, mint az enyémek.

2012. szeptember 9., vasárnap

Apa szigorú

Viszonylag korán keltünk. Amennyire vissza tudok emlékezni, azt álmodtam, hogy megyünk a csapattal síelni. Való igaz, hogy az furcsa volt, hogy vonattal mentünk, mert eddig egy kivétellel, mindig autóval céloztuk meg a kiválasztott síterepet.Az az egy kivétel sem vonattal, hanem autóbusszal történt és miután egész éjjel utaztunk, másnap hulla fáradt voltam. A  vasárnap reggel hűvöse nem tántorított minket attól, hohy a kúp alatt reggelizzünk. Áron lágytojást kér és nekem is ő készítette a tejeskávét. Áron megnézte, hogy Kamel válaszolt-e a leckét kérő levelére. Miután se kép, se hang, felhívtam Juditot, hogy ha nem zavarom, akkor Csani küldje át emailen Áronnak, hogy mi a lecke. Egyáltalán nem zavarsz - mondta -, éppen most törte össze egy őrült autós, az utcán szabályosan parkoló autómat, miután kivitt egy oszlopot is. Megkaptam Csani mobilszámát, de kétszer is hívtam, nem vette fel. Később sikerült az összeköttetés és Csani megígérte, hogy küldi. Áronnak ugyan mondtam, hogy egyeztesse az email címeket, de ez elmaradt. Később újra felhívtam Csanit és kiderült, hogy rossz címre küldte az emailt. Már benne voltunk a délelőttben, amikor végre megjött a házi feladat. Az egyik szemem sírt, mert ezeket a feladatokat Áron most látta először, a másik nevetett, mert legalább tudjuk, hogy mit kell még elvégezni hétfő reggelig. A teljes munkaszüneti nap ellenére én sem tétlenkedtem. A bőséges reggeli után nekiálltam újabb 8 sörösdoboz kilukasztásának és propellerezésének. Lehet, hogy ezen a télen, ami jön, még nem leszek készen a sörkollektorral. Az egész projektből az első fázis, a dobozos sörök ivása megy a legjobban. Amikor ezzel végeztem, nekiálltam a kúp középső oszlopának első rétegben való lefestéséhez. Később Áron elfáradt a leckeírásban, kiment a kertbe és felszedte a lehullott almát, aminek Emő nagyon fog örülni, mert eltervezte, hogy az almaüzemünk termékpalettáját a napon szárított almaszeletkékkel fogjuk bővíteni.
Hívásunkra megjött G. Ferenc és felmászva a tetőre kicserélte a tetőantenna paneljét. Amíg a tetőn mászkált a bramak léceken, addig nem volt más dolgom, mint izgulni, hogy le ne essen. Végül sikerrel fejezte be a munkát és most itt is működik a "Mindig TV". Engem örömmel tölt el, hogy a bázis, ahelyett, hogy lerobbanna, egyre szebb és egyre komfortosabb. Szinte minden héten készül valami, amitől élhetőbb a hely.
Ebédre megettük az Emőke zölborsó levesének és a tegnapi zöldbab főzeléknek a maradékát.
Áront sikerült rábeszélnem, hogy jöjjön ki velem a Dunára egyet úszni. Ő többnyire csak nézte, hogy milyen messze úszom én, mert Ő csak percekre merészkedett be a vízbe. A víz valóban hűvös volt, viszont utána a stégen nagyon jót lehetett napozni, mert még délután is erősen sütött a nap.
Lassan elkezdtünk pakolászni. Lacibácsiék fele kanyarodtunk, hogy visszaadjuk nekik az Áron által kölcsönkért könyvet. Megtoldottuk egy csomag Lavazza kávéval, aminek külön örültek. Onnan kaptunk egy szál kövi rózsát, hogy vigyük haza Emőnek. Hazafele megálltunk az elengedhetetlen Bureknél (kenyér, lekváros pite és kemencés lángos). A következő állomás a TESCO volt. Vásároltunk apróságokat, de a legfontosabb a "Leckefüzet" volt. Ebben nem engedtem a 48-ból. Lazac gerinc ilyen késő este már nincs.
Áron a tanév kezdését úgy éli meg, hogy én túlságosan szigorú vagyok vele, ezért amikor felvittük Emőnek a rózsát, Áron megkérte, hogy máskor ne csináljon ilyet, hogy nem jön Dömsödre, mert Apa nagyon szigorú és ő azt szeretné, ha Emő kérdezné ki tőle a leckét.
Az este se működött hibátlanul. Újabban élvezi, hogy a kütyüjével Wifi-n keresztül felkapaszkodik az Internetre és mese filmeket néz a YouTube-on. Ezért azután kemény csaták vannak, hogy az új (felpuhított) házirendet betartsa, miszerint:
 nyolckor az iskolatáska bepakolása, vacsora, zuhany, fogmosás
fél kilenckor lefekvés
kilenckor lámpaoltás (és a kütyü kikapcsolása)
Ezekből semmi nem valósult meg időben, ami miatt majd a holnap reggel lesz nehéz.

2012. szeptember 8., szombat

leckefüzet

Mire felébredtem Áron már lent volt és bekapcsolta a Notebookot. Lemenve emlékeztettem arra a kérésemre, hogy ha reggel korábban kel fel, akkor először a leckéjével foglalkozzon. Közölte, hogy így is tett és először a német házi feladatot írta meg. Amíg Áron öltözött, addig megigazítottam a paradicsomokat, mert volt közöttük olyan, amelyik már kinőtte a két méteres karóját.
Gyorsan elindultunk a piacra.  áron finoman emlékeztetett, hogy már ötödikes és így a heti zsebpénze már nem 400.-, hanem 500.- forint.
A reggeli készítése közben még a számítógép előtt ült, de utána már együtt pucoltuk meg a zöldbabot. Délelőtt én bélyegeztem, lefestettem a kúp egyik oszlopát, de most már fedő réteggel, Áron pedig olvasta a Tükörváros titká-t. Hiába kezdtem el időben az ebéd készítését, Áron még fél háromkor sem volt éhes és bár megterített a kúp alatt, azt javasolta, hogy csak háromkor ebédeljünk.
Így is lett. Nagyon finom zöldbabfőzeléket tálaltam fel sült oldalassal.
Ebéd után átjött Feri bácsi. Ekkor ultimátumot jelentettem be Áronnak: Egy óra múlva megnézem a házi feladatát. Átkisértem Feri bácsit, vittem Rokkónak csontot és amikor visszajöttem rossz eredmény fogadott. Áronnak nincs leckefüzete és még csak egy papírra sincs felírva, hogy mi a házi feladat. Németből állítólag 9 szóról kell tudni, hogy azokat hol lehet kapni. Matekből három számot kell kerekíteni, ami csúnya és hibás lett, töriből pedig el kellett olvasni egy oldalt és annak a lényegét tudni, de nem tudta. Kértem, hogy emailben tudakozódjon az osztálytársaitól, hogy mi a házi feladat. Áron elküldte az emaileket és most várakozó álláspontra helyezkedett.

2012. szeptember 7., péntek

az első iskolai hét kipihenése

Reggel teljesen simán ment Áron készülődése és indulása. Úgy érzékelem, hogy a kezdeti nehézségek után bekerül a normál kerékvágásba.
Reggeli után elindítottam a nagymosást és a mosogatógépet is. Tizenegy óra után indult el az Örs Vezér téri végállomásról az első Alstrom metró szerelvény. Gondoltam, hogy mint egykori közlekedés mérnök, kutya kötelességem az ünnepélyes indításon részt venni. El is indultam nem sokkal tíz után és sikerült is a nagy tömegben feljutnom a szerelvényre. Ezerszer szebb, mint az ősrégi és már nagyon lelakott szovjet szerelvények. Őszintén örülök, hogy ha lassan is, de javul és egyre élhetőbb lesz Budapest. Hogy ne hagyjam kritika nélkül a szerelvényt, aligha fut a közel 800 álló utasnak a kapaszkodókból, mert azt szűkösnk találtam.
Itthon kegyetlen moobilszámla jött. Még nem tudom miként fogom megoldani a problémát, de rajta vagyok. Mtost éppen padlón van a pénzügyi életünk, mert sok minden jött össze egyszerre. Még nem hevertük ki a nyári kiadásokat és már jött az iskola. Egy biztos, hogy megoldjuk.
Áron nem sokkal kettő után jött haza és három óra körül indultunk el Dömsödre. Emő telefonált, hogy rá ne várjunk, mert a suliban még mindig nagy a rumli és holnap is be kell mennie dolgozni. Emőke segített lecipelni a cuccokat az autóba, mert ilyenkor úgy nézünk ki mint az albán menekültek. Áron valami miatt fájlalta a bokáját. Mondtam, hogy üljön be az autóba és ha akarja, akkor már most teszek rá egy vizes borogatást, de ha nem, akkor majd Dömsödön.
Mire a TESCO-hoz értünk Áronnak már nem is fájt annyira a lába, mert szeretett volna egy lego játékot megnézni. Nem sok mindent vásároltunk, de a keresett lego nem volt meg, ezért egy újabb játékosnál, a Vedesnél is meg kellett állnunk. Így azután végül este hatra értünk a bázisra.
Zoli bácsi természetesen elkapott és elmondta, hogy mi mindent tervez a jövő héten csinálni. Kértem, hogy fogja vissza magát, mert ilyenkor mindig benyújtja a számlát is.
Áron beborogatott lábbal, mejdnem teljesen fekve használta kedvére a Notebookot és rajta 6-8 éveseknek való játékokat játszott. Nem szóltam érte, mert Emő nyomatékosan megkért, hogy engedjem, hogy az iskola első nehéz hetét kipihenje és úgy lazuljon, ahogy ő szeretne.
Vacsorára mind a ketten vajas lekváros kenyeret ettünk egy-egy bögre tejjel.

2012. szeptember 6., csütörtök

Emőke zongoraórája

Úgy lett, ahogyan terveztem, Áron már korán felkelt és mindent rendesen bepakolt a táskájába. Sikerült 7:40-kor elindítanom. A kinti levegő egy picit hűvösnek indult, ezért a pólójára rábesszéltem még egy réteget.
Reggeli után elintéztem egy nagyobb dijhátralék átutalását.
Délelőtt átmentem Emőkéhez és csendben a háttérben meghúzódva végignéztem, illetve végighallgattam a zongoraóráját. Amennyit én értek a megitésléséhez az kevés, de úgy érzékeltem, hogy nem fakezű a zongorázáshoz, sőt nagyon is van érzéke hozzá.
Ebédre megint a mélyhűtőből melegítettem meg egy Emő készítette tejfölös zöldbablevest benne füstölt husikkal.
Délután négyre volt egy meghívásunk a MOM Parkban. A rövidujjú sárga ing, amit Emő kijelölt, hogy felvegyem, még nem volt kivasalva, ezért időben nekiálltam vasalni. Emővel ott találkoztunk és röviden tudtunk is beszélgetni K. Viktor úrral. Mégy egy kicsit kaufoltunk és amire hazaértünk, már Áron is megérkezett Ilihez. Ott volt Ági néni is és így öten elborozgattunk.
Vacsorára áthívtuk Emőkét is. Volt ott minden, zöldbab leves, zöldborsó főzelék és egy egész grillcsirke, amin azért nagyon könnyű osztoznunk, mert szerencsére közülünk mindenkinek más és más része a kedvence.
Áron elbliccelte a házi feladatának az ellenőrzését, de azért szóban megnyugtatott, hogy mindegyik készen van és a napközis tanítónéni azokat le is ellenőrizte. Mi a nagy zabálás után elindultunk sétálni, Áron pedig megígérte, hogy időben fog menni zuhanyozni és lefeküdni. A séta útvonalát Emőke jelölte ki, nekünk csak az volt a feladatunk, hogy beton árkokat ugráljunk és a kaptatókon néha felefele kapaszkodjunk. Leszámítva azt, hogy néhol koromsötétben mentünk, jól esett a hosszú séta.

2012. szeptember 5., szerda

rendcsinálás

Rossz paszban, depisen ébredtem. Bár Áron is felkelt korán, el is kezdte írni a német leckéjét, de már reggel hétkor látszott, hogy csúszásban van és megint el fog késni az iskolából. Nem volt hajlandó reggelizni, szerintem nem is mosott fogat és induláskor a felszeletelt almát sem fogadta el. Úgy indult el, hogy 3/4 8 helyett 8 után fog beesni az iskolába.
Engem nyomasztott, hogy már tíz napja itt van a fotelben Áronnak ez a rengeteg kinőtt, vagy még ki nem nőtt ruhája, amit Emőnek Áronnal közösen mégegyszer át kellene vizsgálnia, de szerintem a közeljövőben erre nem lesz  ideje, ezért fogtam magam és az egészet evakuáltam.
Próbáltam telefonon elérni Nóra nagyit, mert Áron várja, hogy ma ő menjen érte a napközibe, de hiába csörgettem nem vette fel a kagylót.
Reggeli után mégis beosztottam a napomat. Próbáltam egy picit összeszedni magam és rendet csinálni magunk körül, de nem sok sikerrel ment a dolog. Áron szobája úgy néz ki, mintha közben kitört volna a III. Világháború, de kimondottan kérte, hogy abban ne csináljunk rendet.
Folytattam a VHS katalógizálást és már kezdek benne elég jól állni. Azzal a 18 db. kazettával, aemyik már rendben van, szerintem a felével készen vagyok. A legtöbb kazettán a TV5-ről a '90-enes évek közepén felvett játékfilmek vannak. Akkor még nagyon lelkesen tanultam franciául és emlékezetem szerint sokat értettem is bezekből a filmekből. Bele-bele nézve az egyik francia film szereplőjét úgy ítéltem, hogy nagyon hasonlít Bán Jánosra. Erre mit tesz Isten, a végén olvasva a szereposztást, kiderült, hogy ő volt az.
Ebédre előbb megmelegítettem a maradék csirkelevest, majd lementem a kínaiba és vettem egy szecsuáni csirkét. Emőnek segítettem a távolból előkeríteni a rajzait, hogy időben el tudja küldeni a nyomdába a kiállítási molinókhoz. Itt a környéken sem találtam 36-os zoknit Áronnak, ezért nekiálltam és a Rózától tanult módon egy párat bestoppoltam.
Már Emő is megjött, amikor a suli napközijéből telefonáltak, hogy Áron szeretne egyedül hazajönni, de az elengedéshez az iskolának erre nincs felhatalmazása. Úgy látszik, hogy Nóra nagyi valamiért nem ment Áronért. Annak örültem, hogy vigyáznak a fiamra, de annak nem, hogy Áron éppen ma vitte be az Üzenőfüzetnek azt a kitöltött és aláírt lapját, amiben egyértelműen be van írva és az aláírásommal megerősítve, hogy Áron egyedül jöhet haza az iskolából, mégpedig minden nap 17:00 órakor, kivéve a keddet, amikor 15:45-kor és a pénteket, amikor 14:00-kor.
Emő is megérkezett. Hozott Áronnak zoknikat. Úgy tűnik, hogy egyforma lábuk van. Segített eltüntetni a megbuggyant almakompótot és eligazította Áront, hogy addig nincs legozás, amíg a szobájában rendet nem tesz. Felhívtam Nóra nagyit, de ő meglepődött azon, hogy Áron várta a suliban, mert ezt nem beszéltük meg. Ez az ötödik év, hogy Áron a tanév minden szerdáján nála alszik. Lehet, hogy elfelejtette, mert most ez lett volna az első szeptemberben.
Egy óra múlva szólt, hogy készen van a vacsi. Lazac sült volt hagymás almával és görög salátával. Talált hozzá egy fél üveg, még a nyárról megmenekített vranakot.  Áront sikerült idejében lefektetni, hogy holnap reggel időben el tudjon indulni.
Később átnéztem Emőkéhez. Megmutatta, hogy miket tanult az első zongora óráján. Elképzelhető, hogy a holnapi órájára, mint csendes megfigyelő beülhetek majd.

2012. szeptember 4., kedd

búcsú Norciéktól

Az ébredés és a felkelés sorrendje Emő, Áron és én. Örömmel konstatáltam, hogy az öltözködésnél Áron akceptálta, hogy a tegnap előkészített trikó szakadt, gyűrött és nem kellene abban mennie az iskolába. Talált magának egy sokkal jobb és szebb trikót, viszont a zoknikkal problémája volt, mert majdnem mind lukas volt valahol. 3/4 8-kor nagy nehezen elindítottam az iskolába.
Reggeli után megnéztem, hogyan jutok ki a legkényelmesebben Ferihegy 2B terminálba. Autóval majdnem tovább tar, mint tömegközlekedéssel. Sikerült időben elindulnom. Ott vártam egy darabig, ahol a Budapest-Bristol járatra be kell check-olni, majd felhívtam Norcit, hogy merre járnak. Mondták, hogy most indulnak a reptéri parkolóból az indulási oldal épületébe. Megörültem, hogy mindjárt látni fogom őket. Amikor megpillantottam Norcit, még arra volt időm, hogy adjak neki egy puszit, de már a gyerekeket nem tudtam üdvözölni, mert jött Babai Éva és én mint a riadt kisegér, amikor meglátja a macskát iszkoltam a legközelebbi kijárat felé.
Amikor már a 200E buszon ültem, akkor beszéltem telefonon Emővel, aki azt mondta, hogy gyáva vagyok. Igaza volt. Ha már ezt a kicsivel több mint húsz évet így kibírtam, akkor (2060-ban jár le a személyi igazolványom) a hátralévő időt még kibírom. Amúgy pedig nem kommentálom az esetet, mert nem szeretnék senkit megbántani vele.
Itthon a mélyhűtött rántott csirkemájakból és egy kis hagymás almából készítettem magamnak ebédet.
Áron időben megérkezett haza. Hozott jó hírt is meg rosszat is. Először megnéztük a zokni készleteket, mert azzal reggel voltak problémák. A legtöbb lukas volt, a többi meg páratlan. Utána megírtuk Excelben az új órarendet, hogy az több példányban is legyen meg. KItöltöttünk egy iskolai űrlapot, amiben nem teljesen értettem, honnan kellene vennem a "Tanuló azonosító" számát. Atöbbi szám (Személyi igazolvány száma, TAJ szám, Diákigazolvány száma, Adó azonosító stb.)külön rubrikában szerepeltek. Mikor fog rájönni valaki, hogy ezt mind-mind lehetne egyetlen számmal helyettesíteni? Nelkem sincs több azonosító számom, mint 40!!, de abban már benne vannak a ban számlaszámok, kártyaszámok, a különböző fogyasztói azonosítók stb.
Nem teljesen értem az iskolai logisztikát sem. Minden tanár el fogja mondani, hogy neki milyen füzetet szerezzen be a diák magának. Igenám, de ez azt jelenti, hogy az első hét minden napján el kell mennünk füzetet vásárolni, sőt a mai német házi feladatot holnapra csak majd akkor tudja megírni a tanuló, ha előbb beszerezte a hozzávaló füzetet. Ezért uccu gyerünk a papír üzletbe, de mire odaértünk már zárva volt. Sebaj, Emő is mondta, hogy menjünk az Auchanba. Igaz, hogy az messzebb esik tőlünk, mint a TESCO, de legalább ott találunk  a TEKKO-ban zoknit is Áronnak. Nos az Auchanban egy fia füzet nem volt már a polcokon, viszont a TEKKO-ban azt mondták, hogy 35-ös, 36-os zokni talán a jövő héten fog érkezni. Közben mind a ketten kezdtünk éhen halni. Áron egy nagy szelet pizzát, én pedig egy rücskösre aszalódott sült kolbászt tettem magamévá. Ezek után átmentünk a TESCO-ba, ahol legalább a füzetek egy részét meg tudtuk venni. MIre hazaértünk már elmúlt 9 óra. Áronnal azt beszéltem meg, hogy zuhany, fogmosás és feküdjön le és ha korán fel tud kelni, majd akkor megírja a német házit. Amikor Áron már elaludt, hozzákezdhettem a tankönyveinek a védőborítóba kötéséhez és mindegyikhez a címke készítéshez: PACHER ÁRON 5. C és akkor még itt van ez a rakás ruha, amiket vagy ki kell selejtezni, mert Áron kinőtte, esetleg jótékony célra elvinni a gyüjtőhelyre, vagy kidobni a kukába, mert már 10 napja itt áll egy kupacban, vagy ha jó neki, akkor rendben eltenni a szekrényébe.

2012. szeptember 3., hétfő

Az első tanítási nap

Emő korán kelt és csendben indult el a munkába. Én nehezen ébredtem és még nehezebben vettem fel a megfelelő fordulatszámot. Elkészítettem Áronnak a szendvicses csomagot, mert nem emlékeztem pontosan, hogy az előző tanév végén befizettem-e erre a hónapra az ebédjét. Megírtam a napközi kérelmét és betettem egy borítékba a tankönyvek árát is. Hiába keltünk mind a ketten időben, ma, már az első tanítási napon sikerülni fog elkésnie az iskolából.
Felhívtam a CITI Bankot, mert egy korábbi állandó átutalási megbízásom, amit már hosszú évekkel ezelőtt megszüntettem, ismét életre kelt. Többször kellett őket felhívnom, mert minden alkalommal azt válaszolták, hogy ennek a kivizsgálásához fel kell venniük a társosztállyal a kapcsolatot, de az eszükbe sem jutott, mi lenne, ha ők hívnának vissza.
Délelőtt rendezgettem az itthoni életet. Norcikámat nem értem el se Skype-on se Viber-en és még telefonon sem, ezért írtam neki egy e-mailt, arról, hogy a VHS-ek rendezése közben találtam egy kazettát róla, ami esetleg az érdeklődésére tarthat számot. Kérdeztem, hogy kivihetem-e őket a reptérre és egyben kértem, hogy pontosan adja meg, hogyan szelik holnap át a várost és mikor indul a repülőgépük Bristolba.
Délután ötkor végre hazaérkezett Áron a tanítás első napjáról. Beszámoltattam és megnéztem az új tankönyveit. Áron rögtön átment Olivérékhez játszani. Felhívtam Krisztát és kértem, hogy legkésőbb 3/4 7-kor küldje haza a fiamat.
Emő mozgalmasan ért haza és amikor megjött nekiálltunk, hogy Emőke 8-10 könyves dobozát lehordjuk tőle. Azt javasoltam, hogy menjünk le a MATCH-ba valamit vásárolni és vegyük kölcsön a bevásárló kocsit, amivel ezt a feladatot sokkal könnyebb lesz megoldani. Ha már a MATCH-ban vásároltunk ezt-azt, vettünk Áron könyveinek védő fóliát is.
Mire befejeztük Emőke könyves dobozainak a költöztetését, már Áron is hazajött. Nehezen ment, de ment az új napirendnek a megfelelés. Pótlólag még azt kértem Árontól, hogy még a zuhanyozás és fogmosás előtt készítse elő a holnap felveendő ruháit és pakolja be a táskáját az új órarend szerint. Mi tartottunk egy lite-os angol gyakorlást a Jesus Christ musical videójával.

2012. szeptember 2., vasárnap

Iskolai évnyitó

Korán kellett kellnünk, mivel vártuk a vízvezeték szerelőt. Laci bácsi pontban 8-kor megérkezett és azonnal hozzálátott a radiátor cseréhez. Még a szivattyút is megnézte, hogy az meg miért csöpög, de azon nem tudott segíteni.
Közben elkészítettem a reggelit és a kúp alatt tálaltam. Beáztattam a zöklbabot és kiteregettem a leáztatott bélyegeket. A tegnapihoz képest sokkal jobb idő lett és a nap is melegen sütött. Megjelent M. Marika és elvitt egy nagy kosár almát, aminek nagyon örültünk.
Elkezdtük a zöldbab pucolását. Áront is sikerült bevonni a munkába. Áron javasolta, hogy alakítsunk láncot és más végezze a végek lecsipegetését és más a feldarabolását. Fel is tettem főni, Emő instrukciói szerint sóval és néhány gerezd fokhagymával.
Még délelőtt nekiálltam az oszlop festésének. A festékboltos azt javasolta, hogy az első réteget hígabb festékkel végezzem, mert, akkor azt az eternit cső jobban beissza. Így azután csak egy oszloppal lettem és csak félig készen.
Ma korán kell hazaindulnunk, de arra még maradt időnk, hogy Emővel egy gyors oda-visszát ússzunk a Dunában.
A zöldbabba Emő tett még a kertből frissen szedett zellerlevelet, én pedig elkőszítettem a behabarót megkutyulni. Tejföl, liszt, fokhagyma zúzalék és petrezselyem. Gyorsan behabartam és a maradék grillcsirkét fölforrósítva tálaltam. Rég nem ettem ilye finom zöldbab főzeléket.
Gyorsan összepakoltunk mindent és indultunk az évnyitóra. Áront négy óra előtt tíz perccel sikerült kitennünk a suli előtt, ert neki egy órával korábban kellett megjelennie, mivel énekkaros. Mi még hazaugrottunk és csak ötre mentünk vissza. Már éppen szólt a himnusz, amikor betoppantunk, de ezt senki nem vette észre. Minket főleg Áron énekkari szereplése érdekelt, de az ünnepi beszédet is figyelmesen hallgattuk. Ami lényeges volt, hogy holnapra 15.000.- forintot be kell vinnie Áronnak tankönyvekre és szeptember 11-én szülői értekezlet lesz. Az érdekeltekkel megbeszéltem, hogy az első német gyakorlás szeptember 18-a kedd.
Az évnyitó után Emő ment a Gyülekezetbe, mi pedig Áronnal felmentünk Krisztáéhoz. Kaptunk néhány, a Bálint által kinőtt holmit. Kriszta ugyan szabadkozott, hogy ez nekünk nem sértő-e, de mi örültünk. Áron ott annyira jól érezte magát, hogy amikor én már elbúcsúztam, ő még kérte, hogy egy negyedórát maradhasson.
Az autóból felhoztam a két nagy zacskó almát és felvittem Ilinek, hogy válassza ki melyiket szeretné megtartani.
Az első esti lefekvés még nem ment simán. Az új házirend szerint 8-kor vacsora, 1/2 9-kor zuhanyozás és 9-kor villanyoltás. Az eddigi rend egy fél órával korábban kezdődött.
A VHS kazetták katalogizálása közben volt szerencsém belenézni az Üvegtigris 3 vagy 4-be. Ez a tipikusan olcsó és silány humorú magyar burleszk, amiben egyfolytában isznak és bazmegeznek nem emeli a magyar filmgyártás szinvonalát a cseh vagy a francia filmek szintjére. Pataki Ági is csak a hirtelen pénzvisszaáramlás reményében lett producere egy ilyen, egyébként tehetséges szinészeket is felvonultató filmnek.

2012. szeptember 1., szombat

lehet, hogy vége a nyárnak?

Reggel mire felkeltem, Áron már javában számítógépezett. A paradicsomos meglocsolásával kezdtem. Nekem egyedül kellett mennem a piacra, mert Emő még szeretett volna egy kicsit lustálkodni, Áron pedig azt mondta, hogy ő azért nem jön velem, hogy Emőnek tudjon kávét főzni. A piacon hiányolták is a kis családom. A piacozáshoz előbb ki kell venni a falból némi készpénzt, de ez sem volt egyszerű, mert az egyik ATM tök süket volt. Vettem két doboz tojást, sütni való szalonnát és néhány csirke far hátat, valamint sziveket.és egy nagy tejfölt. Felhívtam O. Laci bácsit, hogy mikor tudna eljönni, felszerelni az alsó WC-ben az új radiátort. Mire hazaértem ő már fel is mérte a terepet és megbeszélte Emővel, hogy holnap reggel nyolckor kezdi a munkát. Emő és Áron lassan már lázadoznak a feszített tempó miatt, amit én diktálok. Ők észre sem veszik, hogy már megint készül a terülj-terülj asztalkám reggeli. Bár egy kissé lehült a levegő, de azért makacs módon a kúp alatt reggelizünk.
Reggeli után Áronnal indultunk a fodrászatba. Áronnal közelharcot kellett vívnom, hogy az évnyitóra rendezett frizurával érkezzen.
Zoli bácsi összegereblyézte a lehullott almákat és szépen lenyírta a füvet.
Hazajövet levagdostam egy adag bélyeget és be is tettem áztatóba. Meglátogattam Pista bácsit. Bekaptam nála két felest, átvittem neki egy nagy szatyor almát és hoztam tőle sok-sok szőlőt.
Ebédre megfőztem a zöldséges csirkelevest, ami ez alkalommal nagyon finomra sikerült. Emő még egy második fogást is tálalt magának, a tegnapi grillezett csirkemellből és a maradék görög salátából. Emő próbált dolgozni, de mint mondta, nem sok sikerrel, mert nem tud tőlünk koncentrálni. Hűvös nap volt, ezért nem is eröltettem, hogy bemártózzunk a Dunába. Áront hagytam, hogy egy kicsit számítógépezzen én pedig átvittem a csontokat a Rokkónak. Rokkó nagy táncot járt amikor észlelte, hogy jövök. Megnéztem Gabika felturbózott gépét és a Ferivel jöttem vissza. Megnézte a gyönyörűen berámolt tüzifát, ittunk egy sört és beszélgettünk egy sort.