Az ébredés és a felkelés sorrendje Emő, Áron és én. Örömmel konstatáltam, hogy az öltözködésnél Áron akceptálta, hogy a tegnap előkészített trikó szakadt, gyűrött és nem kellene abban mennie az iskolába. Talált magának egy sokkal jobb és szebb trikót, viszont a zoknikkal problémája volt, mert majdnem mind lukas volt valahol. 3/4 8-kor nagy nehezen elindítottam az iskolába.
Reggeli után megnéztem, hogyan jutok ki a legkényelmesebben Ferihegy 2B terminálba. Autóval majdnem tovább tar, mint tömegközlekedéssel. Sikerült időben elindulnom. Ott vártam egy darabig, ahol a Budapest-Bristol járatra be kell check-olni, majd felhívtam Norcit, hogy merre járnak. Mondták, hogy most indulnak a reptéri parkolóból az indulási oldal épületébe. Megörültem, hogy mindjárt látni fogom őket. Amikor megpillantottam Norcit, még arra volt időm, hogy adjak neki egy puszit, de már a gyerekeket nem tudtam üdvözölni, mert jött Babai Éva és én mint a riadt kisegér, amikor meglátja a macskát iszkoltam a legközelebbi kijárat felé.
Amikor már a 200E buszon ültem, akkor beszéltem telefonon Emővel, aki azt mondta, hogy gyáva vagyok. Igaza volt. Ha már ezt a kicsivel több mint húsz évet így kibírtam, akkor (2060-ban jár le a személyi igazolványom) a hátralévő időt még kibírom. Amúgy pedig nem kommentálom az esetet, mert nem szeretnék senkit megbántani vele.
Itthon a mélyhűtött rántott csirkemájakból és egy kis hagymás almából készítettem magamnak ebédet.
Áron időben megérkezett haza. Hozott jó hírt is meg rosszat is. Először megnéztük a zokni készleteket, mert azzal reggel voltak problémák. A legtöbb lukas volt, a többi meg páratlan. Utána megírtuk Excelben az új órarendet, hogy az több példányban is legyen meg. KItöltöttünk egy iskolai űrlapot, amiben nem teljesen értettem, honnan kellene vennem a "Tanuló azonosító" számát. Atöbbi szám (Személyi igazolvány száma, TAJ szám, Diákigazolvány száma, Adó azonosító stb.)külön rubrikában szerepeltek. Mikor fog rájönni valaki, hogy ezt mind-mind lehetne egyetlen számmal helyettesíteni? Nelkem sincs több azonosító számom, mint 40!!, de abban már benne vannak a ban számlaszámok, kártyaszámok, a különböző fogyasztói azonosítók stb.
Nem teljesen értem az iskolai logisztikát sem. Minden tanár el fogja mondani, hogy neki milyen füzetet szerezzen be a diák magának. Igenám, de ez azt jelenti, hogy az első hét minden napján el kell mennünk füzetet vásárolni, sőt a mai német házi feladatot holnapra csak majd akkor tudja megírni a tanuló, ha előbb beszerezte a hozzávaló füzetet. Ezért uccu gyerünk a papír üzletbe, de mire odaértünk már zárva volt. Sebaj, Emő is mondta, hogy menjünk az Auchanba. Igaz, hogy az messzebb esik tőlünk, mint a TESCO, de legalább ott találunk a TEKKO-ban zoknit is Áronnak. Nos az Auchanban egy fia füzet nem volt már a polcokon, viszont a TEKKO-ban azt mondták, hogy 35-ös, 36-os zokni talán a jövő héten fog érkezni. Közben mind a ketten kezdtünk éhen halni. Áron egy nagy szelet pizzát, én pedig egy rücskösre aszalódott sült kolbászt tettem magamévá. Ezek után átmentünk a TESCO-ba, ahol legalább a füzetek egy részét meg tudtuk venni. MIre hazaértünk már elmúlt 9 óra. Áronnal azt beszéltem meg, hogy zuhany, fogmosás és feküdjön le és ha korán fel tud kelni, majd akkor megírja a német házit. Amikor Áron már elaludt, hozzákezdhettem a tankönyveinek a védőborítóba kötéséhez és mindegyikhez a címke készítéshez: PACHER ÁRON 5. C és akkor még itt van ez a rakás ruha, amiket vagy ki kell selejtezni, mert Áron kinőtte, esetleg jótékony célra elvinni a gyüjtőhelyre, vagy kidobni a kukába, mert már 10 napja itt áll egy kupacban, vagy ha jó neki, akkor rendben eltenni a szekrényébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése