Szerintem túlaludtuk magunkat. Odáig érthető volt a dolog, hogy éjszaka többször is felébredtem és úgy tűnt, hogy nehezen fogok tudni újra elaludni, de végül elaludtam és csak 1/2 10 korébredtem fel. De vajjon Áron miért aludt még most is? Ő is rosszat álmodott talán? Nem, Ő egyszerűen későn feküdt le és úgy aludt el, hogy nekem kellett a szobájában eloltanim a villanyt.
Nagy nehezen feltápázkodtunk és nekiláttunk a reggeli készítésének. Talán azért késlekedtünk, hogy a kúp alatt reggelizhessünk, amikor már odasüt a nap.
Áron mekilátott a házi feladat folytatásának, amíg én a bélyegeket rendezgettem.
Az éléskamra egyre járhatatlanabbá vált és hogy ezen változtassak az ásványvíz tartó állvány fel kellett szerelni a falra. Emőnek nagyon fog tetszeni, amit ma csináltam.. Amikor hívott, akkor még nem árultam el neki, hadd legyen ez is egy meglepetés.
Áron elkezdte felszedni a frissen lehullott almákat, de miután én azt keveseltem, úgy gondoltam besegítek neki.
A két lazac halfej pucolásától sem menekülhettem, ezért gondoltam, hogy jobb túlesni rajta. A cupákokat Dezső macskája kapta, a két vastag lazacfejet Emőnek visszük haza befűszerezve, míg a halfejek halászlének előkészítve a mélyhűtőbe kerülnek.
Késő délután kezdtük el a pakolást. Áronra többször is rá kellett szóljak, hogy hagyjon rendet a dolgai körül, különben Ági nem fog tudni takarítani.
Hazafele beugrottunk a Burek-hez. A mi kedvenceinket az autóban fogyasztttuk el, az Emőét pedig érintetlenül hazavittük. Áron Lex Emő törvényt dolgozott ki, miszerint, ha Emő naponta egy óránál többet gályázik, akkor ugyanannyival többet kell pihennie.
Emő örült az almáknak, a lazacnak és a sajtos rudaknak is. Áron, időben való lefekvése körül megint volt egy kis vita.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése