Nagyon kellemes időre ébredtünk. Egy kicsit lustálkodtunk, majd reggeli után elindultunk egy nagy sétára. Emő azt javasolta, hogy ne forszírozzam Áronnál a leckét, előbb reggelizzünk és utána élvezzük ki a finom dömsödi levegőt és majd utána Áron is jobb kedvvel ül le leckét írni. Sajnos a Duna vize már nagyon hideg volt arra, hogy ússzunk egyet. Eltemettük a nyarat, de az emlékeinkben megőrizzük örökre. Emő főzte az ebédet. Nagyon finom csirkés zöldség leves, de sokkal szebb színű, mint amilyen az én főztem szokott lenni. Utána Áron feltálalta a lakodalmas süteményeket.
Kicsit felmentünk pihizni. Később logikai feladványokkal traktáltam Áront és Emőt. Az egyik logikai feladványra, aminek a kérdése úgy szólt, hogy: "Hány pár zoknit ......?" Emő úgy válaszolt, hogy "Igen". Ezen azután úgy elkezdtünk nevetni, hogy amikor közben Emőke hívott minket telefonon, azt hitte, hogy valami bajunk van, mert még akkor sem tudtuk abbahagyni a röhögést.
Emő szerint én azért mentem fel, hogy bélyegezzek, pedig dehogy.
Későn indultunk hazafele, mert olyan jól érzetük magunkat a bázison. Otthon nem lévén semmi vacsorára, útközben beugrottunk a Penny-e és vettünk egy tálca friss, de mégis akciós csirkeszárnyat, meg egy fej jégsalátát. Emő készítette agörög salátát, én pedig ropogós panírban kisütöttem a csirkeszárnyakat. Jót vacsoráztunk, jutott belőle a Csabiéknak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése