baconba tekert kövön sült csirkemáj

Reggelire nagy kényeztetés volt, de már nem is Áron betegágyában, hanem kint a konyhában. Debreceni majonézzel, mustárral, ki hogyan szereti és utána alma, körte, szőlő és dió.

Délelőtt nem mentünk le a doki nénihez, mert Áronnak már nagyon mehetnékje volt az iskolába. Megbeszéltük, hogy ha holnap reggel is nagyon jól lesz, akkor mehet.

Megnéztem, hogy milyen kapcsolási rajz készítő programok érhetők el a neten.

Kádár Viktor titkárnője egyeztetett velem egy időpontot Kádár Viktorhoz holnap délelőttre.

Kora délután elindultam a brushupra.

Katie-nek beszámoltam az általam végzett korrektúráról.

Hazafele bementem a Fehérvári úti csarnokba. Vettem csirkemájat, bacon szalonnát, tejfölt, kovászos uborkát és egy közepes padlizsánt. A CBA-ban vettem egy fonott kenyeret és egy üveg unikumot.

Otthon megkérdeztem Áront, hogy mit szeretne vacsorázni és végül a baconba tekert kövön sült csirkemáj mellett döntöttünk francia salátával. Azért a tálalásnál megkértem Áront, hogy az általam túl savanyított csurgatott tojáslevesnek járjunk a végére.

Áron vacsora után átment Emőkéhez. Beszélgettek és összepakolták a holnapi iskolába menethez a dolgait, de végül 9 óra körül már ágyba került.

Eleceteztem a leves

Reggel úgy láttam, hogy Áron már sokkal jobban van, de azért kértem, hogy mindenképp maradjon ágyban. Gyorsan készítettem reggelit és az ő részét bevittem és az ágyban tálaltam.

¾ 9-kor elindultam Posta Lacihoz Csepelre. A műhely még nem nyitott ki, de otthagytam az autót és telefonon megbeszéltem vele, hogy a kulcsát és a forgalmit bedobom a postaládájába.

Hazaérve egy csomó befizetnivaló csekk várt, amik most kivételesen befizetetlenül fognak még várni jövő hónap 12-éig, mert akkor jön meg a nyugdíj.

Ebédre megmelegítettem a tegnapról megmaradt csurgatott tojáslevest, aminek próbáltam enyhíteni a túlzott ecetességén, de Áronnak még így se nyerte el a tetszését. Utána túrós csusza és köröm pörkölt volt, desszert gyanánt pedig Dömsödi alma, körte és dió, ami mellett CBA-ból vásárolt szőlő volt.

Este felhívott Sch. Éva, hogy lemennék-e a Nagyszeben térre, megnézni a lakásában a tűzhelyet, mert a bérlője nem tudja kikapcsolni az elektromos sütőt.

Természetesen azonnal legurultam és megállapítottam, hogy a tekerő gomb el van repedve. Lehúztam a gombot és egy kulcs segítségével sikerült kikapcsolnom. A kislányát egyedül nevelő anyuka kikerült a kétségbeeséséből.

Hamar visszatértem és jó éjszakát kívánva Áronnak betakargattam és eloltottam a villanyt.

Áron lebetegedett

Áron reggel azzal a rossz hírrel jött át, hogy nem érzi jól magát, hányingere van. Először is kértem, hogy feküdjön mellém és takaróddzon jól be. Átment Emőkéhez a takarójáért, azután mellém feküdt. Úgy éreztem, hogy nincs láza és a hőmérő se mutatott mást.

Lementem a gyermekorvosi rendelőbe és megnéztem, hogy mi a rendelési menetrend. A mai 11-13 óra között lesz.

Áron kérte, hogy hozzam át az iskola táskáját, mert abban van minden mai iskolai cucc. Átmentem Emőkéhez, ami még jó is lett, mert Emőke elaludt és késésben volt, de azért úgy indult, hogy kiadta az ukázt: Áronnak szőlőt, almát, diót, mézet, hogy mihamarabb gyógyuljon.

Áthoztam az iskola táskát és Emőke hozott hozzá még egy adagot.

Megírtam a Banggood-nak a reklamáló levelemet a bluetooth-os sztereó hangfallal kapcsolatosan.

11 óra után lementünk a gyermekorvosi rendelőbe és egy órán belül sorra kerültünk.  A doktornő háromféle gyógyszert is adott és szerdán szeretné Áront viszontlátni.

Megjöttek Kínából az ellenállások (húsz féle, fajtánként 50 darab), amikkel azt tervezem, hogy majd, amikor Áron a fizikából már a sorba és párhuzamosan kapcsolt ellenállások eredő ellenállását tanulják, akkor forraszthat demó összeállításokat, amiknek a fizika tanár biztosan fog örülni.

Áront visszafektettem az ágyba és elindultam a beszerző körutamon.

Adri hívott és megállapodtunk egy péntek 11:30-as időpontban az ideiglenes koronám ügyében.

Visszavittem a Nagyszeben téri Szabó Ervin könyvtárba a lejárt könyveket és hoztam újakat is. Sokan dicsérik Dragomán György munkáit és Áronnak is hoztam egy Rejtő Jenő (Piszkos Fred a kapitány) könyvet.

Visszafele CBA, ahol csillagászati áron kínálnak szinte mindent. Vettem tejet, tojást, szőlőt, a kis bódéban egy köménymagos cipót, a patikában viszont kiváltottam a gyógyszereket.

Hazaérve elkezdtem készíteni Áron egyik kedvencét a csurgatott tojáslevest. Csak egy ici-pici hibát követtem el: az egy kávéskanál ecet helyett egy evőkanálnyit tettem bele, amitől egy picit savanykásabb lett a keleténél.

A második fogás (túrós csusza sült szalonnával) viszont nagyon ízlett Áronnak.

Ágyban kapta az esti gyógyszer adagját és egy nagy lapostányéron a valóban gyógyító (alma, szőlő, dió és méz) adagját.

Nem szabad Áront három napra másra hagynom, mert annak mindig egy kicsit rossz eredménye marad. Remélem, hogy ha gondját viselem, akkor csütörtökön már majd mehet az iskolába.

Felhívtam Posta Lacit, mert a Scenic forgalmi engedélye, új műszaki vizsga híján két napja lejárt. Megbeszéltük, hogy holnap reggel a kertek alatt oda viszem és amilyen gyorsan csak lehet megcsinálja.

Este még felvettem a kapcsolatot a Kührnerékkel, mert Áron arra panaszkodott, hogy akárkinek ír, senki nem küldi el neki a házi feladatokat, meg egyáltalán azt, hogy melyik tantárgyból mit tanultak. Lacival beszéltem és megígérte, hogy Olivér mindjárt megírja Áronnak a levelet.

Emőke még átjött este meglátogatni a betegeskedő öccsét és megállapította, hogy én csúnyán néztem rá. Azt gondolom, hogy jól látta.

Hol van az "OTTHON"?

Reggel nyolc óra után ébredtem. Kefirrel kezdtem, majd készült a két meleg szendvics.

A bélyegező szobában már olyan nagy volt a vezetékek és kábelek kuszasága, hogy megérett az idő arra, hogy egy ésszerű rendet tegyek benne. Elsőnek lerövidítettem a kábel elosztó csatlakozó vezetékét 2 méterről 80 cm-re. Utána az elosztót felszereltem az íróasztal asztallapjának az aljára.

Ebédre ismételten körömpörkölt kovászos uborkával.

Még egyszer nekiszaladtam a ZTE router installálásának, de az nem járt sikerrel.

Átmentem Gabikáékhoz. Vittem Rokkónak a körömből maradt csontot és megpróbáltam segíteni a kütyüje memória területének növelésében.

Este ½ 7-kor indultam haza. Igyekeztem semmit nem elfelejteni amit Áron kért. Átadtam neki a fekete  hátizsákot és a Jutka féle süteményt is.

Egy óra múlva már otthon voltam. Áron viszontlátásának nagyon megörültem, de ez az öröm hamar lelankadt. Amikor kínáltam, hogy vegyen ő is a sonkából, akkor azt mondta, kösz, de „OTTHON”!! vár a vacsora. Ekkor éreztem először egy pillanatra, hogy Emőkének sikerült Áront elidegeníteni tőlem. Sajnos a nélkülem töltött három nap alatt Áronnak sikerült egy kicsit meg is fáznia.

Egyedül Dömsödön

Úgy indultam el, hogy Imrének bevittem a HP Office Jet nyomtatót, hangolja  össze a notebookkal. 

A piacon tojást, tejet és a húsboltban körmöt vettem. Mire visszamentem a vásárlás után Imre már végzett az összehangolással.

Otthon elkezdtem készíteni a reggelit. Áron stílusban készült a meleg szendvics, tarjával és lapsajttal. Közben feltettem a körmöt főni.

A nyomtató és a notebook nem akart együttműködni, ezért felhívtam Imrét, aki azonnal megjelent és rendbe hozta az együttműködést. Nem fogadott el pénzt a kiszállásért és a munkájáért. A Canyon wifi routert nekiajándékoztam.

Délelőtt bekészítettem egy adag kefirt

Délre elkészült a körömpörkölt krumplival, amit kenyérrel és kovászos uborkával ettem. Kora délután átvittem Jutkának az egyik Levi fotóról készült nyomatot. Jutka örült a fotónak és kávéval kínált. Feltelepítettük a Dropbox-át és Leventének is elindítottuk a Duolingóját. Útravalónak Jutka becsomagolt két sütit, amiről elhatároztam, hogy nem nyúlok hozzá, hanem hazaviszem Áronnak és Emőkének.

Az eső nem akart elállni. Ennek ellenére megint kimentem a kertbe és néhány szem almán kívül rengeteg diót szedtem.

Áron írt egy emailt (az új Helyesírási Szabályzat szerint „ímélt”), ami szerint otthon minden rendben megy és Emőkével jól vannak. Válaszoltam neki, hogy örülök a fejleményeknek.

Olivér és Bálint szülinapi bulija

Szia Lány!

Én odamentem a sulihoz 13:50-re, ahogy azt Krisztával megbeszéltük. Kb. 14:00-kor el is tudtam indulni a négy fiúval a Csömöri címre. Péntek lévén dugó, dugó hátán, de végül 3 óra után nem sokkal odaértük. Útközben Áron közölte, hogy ő holnap nem jön Dömsödre és én  – bár nem helyeseltem, de - a kívánságát tiszteletben tartva nem is ellenkeztem.

Csömörön kitettem a fiúkat és elindultam Dömsödre. ½ 5-kor meg is érkeztem, miközben végig esett az eső. Manna rögtön elment csavarogni és csak 6 óra után tért haza.

Én összeszedtem egy nagy táska almát és felajánlottam Dezsőéknek, hogy a télre jó lenne nekik is egy kis  vitamin tartalékot képezni a napi alma fogyasztásból. Dezső csak úgy fogadta el ha hozhat egy nagyobb adag spenótot.

Megmelegítettem a fokhagymás keszeget és készítettem hozzá a saját találmányú hagymás alma körítést. 

Nagyon finom lett.

Manna egyelőre csak a száraz kajából evett és utána kérte, hogy engedjem ki.

Szerintem Áron már hazaérkezett és te akkor járnál el a leghelyesebben, ha nem engednéd zavartatni magad a magán szférádban és megkérnéd, hogy menjen át, csináljon rendet a szobájában, nézze át a leckéit, fürödjön meg, mosson fogat és csak akkor szóljon  neked, amikor mindezt leellenőrizheted . A vacsorát el lehet felejteni, mert a szülinapi bulin  , ahogyan tervezték, egyfolytában csak zabáltak. Mindez egy jó kis vizsga lenne, hogyan tud egyedül megfelelni a feladatoknak.

alma dömping

20150924 csütörtök

Nyolckor keltem. Rögtön leszaladtam kenyérért és egy kis főtt-füstölt tarjáért.

Reggeli után bekészítettem az almákat és lementem Évához a Nagyszeben térre. Sajnos az almákat, bár köszönte, de nem tudta elfogadni, mert kb. 10 kg. és először dolgozni megy és csak utána haza és nem tudja egész nap végig cipelni.

Felhívtam Fruzsinát és megbeszéltük, hogy nekik viszem az almát. Laci nyitott kaput és invitált, hogy menjek be, de mondtam, hogy nem, mert sietek. Az igazság az volt, hogy nem volt hozzá kedvem.

Itthon kávé és közben megnéztem a leveleimet és tovább írtam a, mostantól nem publikus blogomat.

képmutatás

Nyolckor ébredtem. Rosszul aludtam. Kivételesen kádfürdőt vettem, mert abban jobban lehet gondolkozni, mint a zuhany alatt.

A történtek miatt egyáltalán nem vagyok jó lelki állapotban és ezen még egy alapos hajmosás sem segített.

Lementem a patikába Detralex-ért, a CBA-bán pedig vettem két doboz sört és két zacskó rágcsálni valót a Brushup megnyitóra.

Ebéd helyett zsíros kenyereket ettem, amihez beküldtem egy tejes kávét. Majdnem időben indultam a Brushup-ra,de minden átszállásnál lemaradtam az induló járműről.

A sok apró összetevő miatt a gyomrom egy görcsben volt és ez csak akkor enyhült, amikor egy pár percet késve ugyan, de le tudtam ülni a brushup csapata közé.

Szerencsére nem ment 100 %-os üzemben az első óra, de utána Larry meg még lazábbra vette a figurát és hamar bejelentette, hogy menjünk le és falatozzunk a sok összehordott finomságból.

Én ettem néhány harapást, majd becsomagoltam két kis mézes-mogyorós sütit Emőkének és Áronnak, majd menekülőre fogtam, hogy végre egyedül lehessek.

Itthon megírtam az első olyan blog spotot, amit egyelőre nem teszek közzé.

Átutaltam az elmaradt befizetni valóimat.

Emőkével volt egy a rossz hangulatomnak megfelelő vitám Áronnal kapcsolatban, de csak telefonon, mert nem volt kedve megtenni ezt a 8-10 lépést.

Emőke elmondta, hogy Áron rendesen gyakorolt, átnézte a felvételi feladatsorokat, nem Internetezett, még a kütyüjén sem, rendesen fogat mosott és időben lefeküdt. Nem kérdeztem meg, hogy miért nem beszélgettek arról, hogy ugyanezt az utóbbi egy hónapban, a többszöri kérésemre miért nem így tette. Ezt angol nevén úgy hívják, hogy disingenuous habit (hazug, képmutató magatartás), bár a pszichológusok, erre még az angoljukban is a latinból eredeztetett hypocritically kifejezést használják.

Mondtam, hogy ha nincsen kedve átjönni, hogy beszélgessünk, akkor a postaládájába teszem Áron zongora pénzét holnapra és az ajtaja elé a süteményt, amit neki és Áronnak hoztam.

Üres a lakás

20150922 kedd

Rosszul aludtam, egyedül ébredtem, üres a lakás, nincs miről írnom. Hiába készítettem reggelit, az sem ízlett. Minden összekavarodott bennem. Úgy gondolom, hogy felfüggesztem a blog bejegyzéseim írását, vagy inkább a közzétételét arra az időre, amíg nem tudok rendet tenni magamban és körülöttem.

Alig, hogy elmúlt dél, Bálint felhívott, hogy gyomorrontás miatt lemondják a mai gyerek-német órát. Isten megint velem van, mert már előre paráztam a mai órától és egy olyan anyagot sikerült összeállítanom, amihez nincs szükség arra, hogy 100 %-ban beletegyem magamat,  de így  szinte minden magától megoldódott.

Áron, délután szerintem többször is csöngetett, de én a tegnapi elköltözéséhez mérten nem válaszoltam. Korán lefeküdtem. Végül, hallottam, hogy valamikor nyolc és kilenc óra között  átjött néhány holmijáért, de én akkor már nem beszéltem vele.

Áron elköltözött

Nyolc óra előtt ébredtem, de Áron már régen elindult. Igaz, hogy elfelejtett fogat mosni, nem vittel el azt a tíz szem almát az iskolatársainak, amiket este kikészítettem és itthon felejtette azt a 10.000,- forintot, amit az ebéd befizetésre adtam.

Elegem lett abból, hogy semmire nem figyel az Interneten kívül és minden másodrendű, ami alól ki lehet bújni és amit el lehet felejteni.

Rosszkedvűen készítettem magamnak a reggelit és 13:00 óra után visszavittem a ma lejárt könyveket a Nagyszeben téri Szabó Ervin Könyvtárba. Kivettem egy új Lackfi János könyvet és Veiszer Alinda beszélgetés gyűjteményét, miközben a régi Lackfi könyvet meghosszabbíttattam. Áronnak is hoztam egy Rejtő Jenő könyvet, amiről éppen a napokban kérdezte, hogy megvan-e nekünk.

Visszafele jövet ettem egy hagymás csirkét a kis kínaiban és vettem két doboz sört a CBA-ban.

Itthon írtam egy kétoldalas levelet Áronnak, aminek az a lényege, hogy nekem ez a magatartás nem felel meg, beszélje meg a Nóra nagyival, hogy átmenetileg átköltözik hozzá és onnan fog járni az iskolába.

Áron elolvasta a levelet és először azt javasolta, hogy tartsunk egy próbaidőt, mert ő úgy gondolja, hogy meg tudna felelni azoknak az elvárásoknak, amiket én kérek tőle.

-     Áron, próbaidőt már többször tartottunk, nekem pedig elfogyott a türelmem.

Egy kicsit pityergett, miközben elmondta, hogy ő hosszú távon nem tudna a Nóra nagyival élni, majd átment Emőkéhez megbeszélni a dolgokat, azután összepakolt néhány ruhaneműt, még megkérdezett néhány gyakorlati kérdést (lesz-e holnap német gyakorlás?) és átköltöztette magát. A szobájában hagyott egy nagy rendetlenséget, amire azt mondta, majd rendbe teszi, de a lakás kiürült.

Ittam egy kupica Unikumot, lefeküdtem. Próbáltam olvasni, de nem ment.

Úgy érzem, hogy a tolerancia küszöböm alacsonyan van, a konfliktus megoldó képességem pedig nulla, miközben mind a kettőről az a véleményem, hogy az az intelligenciánk része.

töltött cukkini

Nyolc óra után ébredtem és azonnal hozzákezdtem a reggeli készítéséhez, de úgy, hogy ne együnk olyan sokat, hogy csak késő délután kerüljön sor az ebédre. Csak egy kis virsli, újhagyma, paradicsom és paprika került az asztalra. Csak Áron kedvéért került néhány szelet bundás kenyér az asztalra.

A reggeli után Nóra nagyit is befogtam az alma összeszedésébe. Külön kosárban gyűjtöttük a teljesen épeket és nylon zacskókba a komposztáló gödörbe valókat.

Áront nehéz volt rábeszélni, hogy ne olvasson, hanem egy fél órát gyakoroljon a zongorán, doulingozzon és az egyéb feladatain felül segítsen az almaszedésben.

Én befejeztem az utca fronton a fűnyírást.

Már lassan dél van, amikor hozzá tudtam kezdeni a várva várt töltött cukkini készítéséhez. A nagyi csodálkozva nézte, hogy a tervezett ebéd milyen macerás. Be is fogtam a töltelék kevergetésébe. Az összetevőket fokozatosan szállítottam, Nóra nagyi pedig egyre csak azt kérdezgette, hogy neki meddig kell ezt kevergetnie.

Hát ez bizony hosszadalmas. A cukkinit már korábban vékony csíkokra felszeleteltem és besóztam. Az apróra vágott húsos császárszalonna, hagyma, fokhagyma olíva olajon alacsony lángon sütögetve, amihez fokozatosan szállítottam az apróra vágott paradicsomot, újhagymát és a négyféle sajtot (mozarella, penészes kék-sajt, trappista és fetasajt).

A kevergetés közben kellett fűszerezni oregánóval, sóval, borssal, petrezselyemmel, kakukkfűvel, bazsalikommal.

Csak utána kerülhetett sor a sütő előmelegítésre és a töltelékek begöngyölítésére. A sütés maga csak 20 percet vett igénybe. A végterméknek nagyon nagy sikere volt. Unikumot már csak Nóra nagyi ihatott. Áron és én már csak szamóca szörpöt ihattunk.

A tervezett ½ 4-es induláshoz nagyon összeszedetten kellett készülődnünk. Újabb alma összeszedése után még nagyon sok maradt a földön.

½ 5 után nem sokkal tudtam kitenni Áront a vasárnapi angol órára. Akkor azt ígérte, hogy legkésőbb ¼ 8-ra hazajön  (az angol óra 5-től 6-ig tart). Kérésemre vitt fel húsz szem almát is. Mondanom sem kell, hogy az angol cuccait annak ellenére nem vitte fel, hogy arra csak négyszer figyelmeztettem.

Onnan hazavittem Nóra nagyit és neki is sikerült egy nagyobb adag almát adnom. Nóra nagyi többször is elmondta, hogy milyen jól érezte magát ebben a három napban Dömsödön.

Hazajövet átadtam Emőkének Mannát és egy kosárnyi almát, majd elindítottam egy adag nagymosását. Utána mindent felhordtam az autóból.

Áron a ¼ 8-as ígérete ellenére csak 8-kor jött haza és megfeledkezett a holnapi ebédbefizetés pénzről, ami miatt csak ½ 9-kor tudtam lemenni az ATM-hez, hogy kivegyek egy kis pénzt.

Áront beküldtem a fürdőkádba, megírtam a mai napon történteket és közben megnéztem az M1-en a híradót.

Tíz óra előtt pár perccel benéztem a szobájába, hogy rendben alszik-e. Még olvasott, kértem, hogy most már oltsa el a villanyt és aludjon. Vita, szó szót követett, majd Áron olyan gorombaságra ragadtatta el magát, hogy elvettem a könyvét és eloltottam a villanyt.

A kényeztetés elkezdődött

Reggel arra kértem Áront, hogy menjen fel és kérdezze meg a nagyit, szeretne-e velünk tartani a piacra. Nagyi azt üzente, hogy először kér egy kávét és majd kávé után eldönti.

A kényeztetés elkezdődött. Nagyi megkapta a kávéját, majd közölte, hogy ő még egy kicsit pihenne. Áron felajánlotta, hogy velem jön a piacra.  A piaci vegyes boltban sikerült egy kárpát cipót vennünk. Ugyanott az általam kedvelt zöld Nescafét végre utántöltős változatban is lehet kapni.

A kolbászosnál sütni való szalonnát, véres és májas hurkát, valamint sütni való kolbászt vettünk, mert a nagyi nagyon szeretne disznótorost reggelire.

Se csavar szaküzlet, se villamossági bolt, egyenesen vissza Nóra nagyihoz.

Áron kérte, hogy neki készítsek bundás kenyeret és a disznótorosból rá csak sült kolbásszal számítsak.

A reggeli nagyon gazdag lett, szerintem ma nem is fogunk tudni ebédelni.

Tíz órakor csöngetett a január 1.-től leendő tanítványom anyukája. Egy fél óra alatt megbeszéltünk minden részletet.

Nóra nagyinak megmutattam a hatalmas dió termésünket mind a Samó, mind pedig a Pista bácsi hozzánk átlógó fájáról.

Nagyit kiültettem egy nyugágyra. Nagyon élvezte, hogy ilyen szép napsütésben olvashatja a tegnap frissen vásárolt Királyhegyi Pál könyvét.

A fűnyírást nem lehetett tovább halogatni, el kellett kezdeni. A szeptemberi napsütésben csak félmeztelenül tudtam végezni ezt a munkát, miközben Áron odabent olvasott és Internetezett.

Amikor egy kicsit elfáradtam, akkor szedtem a lehullott diókat.

Késő délután lett, mire elkezdtem készíteni az estebédet. Tejfölös zöldbab főzelék készült kifilézett rántott csirkecombbal. A közepesen macerás étel készítésének közepén derült ki, hogy nincs a készleten babér levél, pedig ebbe az ecetes tejfölös változatba az is kell. Végül Boróka segített ki 4 babér levéllel.

Nagyi nem győzött áradozni, hogy milyen finom az ebéd, de Áronnak is nagyon ízlett, Utána mindenki visszavonult pihenni.

Áron végre hozzákezdett a felvételi feladatsorok gyakorlásának.

Este nyolc óra után, mivel már több kaja nem fért belénk, csak a behűtött zöld bélű sárgadinnyét tudtuk fogyasztani.

Kilencig írtam az elmaradt blog bejegyzésemet és utána mindenki elvonult nyugovóra.

Nagyit is visszük Dömsödre

Áron időben indult ugyan, de itthon felejtette az osztálytársainak szánt kiválogatott almákat. Bőséges reggeli után átnéztem a leveleimet. Áronnak ki kellene nyomtatnom egy sok oldalas Excel segédletet, amiből most tanulnak, de az itthoni nyomtatóban kifogyott a színes tóner. Megkértem egy volt kollégámat (P.L.), hogy legyen a segítségemre és majd bemegyek érte. Addig is még egyszer nekifutottam a Dömsödi nyomtató driver problémájának, de innen a távolból ez reménytelen.

Felhívtam Nóra nagyit, hogy mégis inkább ½ 3-ra jöjjön, mert hátha Áron korán hazaér és akkor korábban indulhatunk, Dömsödig ugyanis még sok helyen van elintézni valónk. ahelyett, hogy mindet részletezném, csak amit most látok, egy-egy sorban:

P.Zs. Igazgató úrnak leadni a konferencia anyagát,

A bányában felvenni Áron Excel nyomatait,

TESCO-ban bevásárlás és a PET palackok, meg egyéb üvegek visszaváltása,

Áronnak cipő vásárlása a DEICHMANN-ban,

Olivérék szülinapi ajándéka,

KLETT Magyar és Matemaikai  Felvételi feladatsorok (Lira),

Inverter leadása a motor tekercselőnél,

Tankolás,

Még három helyen vásárlás: Szigethalom Hentes (grill csirke, savanyúságok) és zöldséges (kukorica, zöldbab, dinnye, paprika) és Kiskunlacházán a Burek.

Igyekeztem mindent szisztematikusan összepakolni. Emőke áthozta Mannát, meg néhány nyugger készételt. Amikor Áron hazaért, be is tolt belőle egy milanói makarónit, mert mint mondta a suliban keveset adtak ebédre. Mostanában szerencsére jó az étvágya, viszont az iskolai kaja nem csak drágább lett, de kisebbek lettek az adagok is. Fő az, hogy ne induljunk el a hosszú útra úgy, hogy éhes.

A sok megálló úgy nyújtotta meg az utat Dömsödre, hogy bár csak háromkor tudtunk indulni, mert a Nóra nagyi egy fél órát késett, de csak hétre értünk a bázisra.

Mannát szabadlábra helyeztem és csak utána kezdtük el a bepakolást.

Áron kérte, hogy ma még ne kelljen foglalkoznia a magyar és a matematikai feladatsorokkal, majd holnap délután elkezdi.

Egy-két Unicum után nyolckor feltálaltam a grillcsirkét vacsorára és utána Áron megágyazott a nagyinak a bélyegező szobába.

EMOBILITY

Csak nyolc óra után ébredtem. Még bőven volt arra is időm, hogy készítsek magamnak egy bőséges reggelit, mert az EMOBILITY konferenciára, amire meghívtak, csak 11-re kellett odaérnem.

Nekem nagy megtiszteltetés, hogy ezen a konferencián részt vehettem. A kávé  és ebéd szünetben sok fontos emberrel találkozhattam és beszélgethettem. A meghívott magyar, német, osztrák, finn, román és szlovén előadók mindegyike más-más oldalról közelítette meg a problémát. Egyik előadás jobb volt, mint a másik. Az elmondottakból számomra az a végkövetkeztetés derült ki, hogy az elektromos autó a jövő, de hogy ez a jövő egyáltalán nem a közeli jövő, az biztos.

A nap fénypontja nekem az volt, hogy majdnem fél órát vezethettem a városban a TESLA autót, ami még a többi elektromos autók között is, amiket eddig vezethettem, maga a csúcs.

Hálátlan dolog, hogy ezért az élményért leírom, de az ára még egy kisnyugdíjasnak is baráti, mindössze 55 millió Forint. (Kann man sagen, das ist billiger, als ein Schachtel Zündholz.) A leasing-je sem olcsóbb. Ha az ember egy ötéves futamidejű leasing szerződést ír alá, akkor az havi 500.000.- Forint és gondolom, hogy a leasing szerződéseknél mellesleg kötelező Casco biztosítás havi díja sem két fillér.

Ha azt számolom, hogy én minden hónapban 50.000.- forintért tankolok és feltételezem, hogy az elektromos autót, mindvégig ingyen tölthetem fel elektromos árammal, akkor ennek az ára kb. 100 év alatt térül meg, miközben meg sem említettem, hogy a bekerülési összeg addig fialna. Más szóval semmi realitása nincs annak, hogy ez a típus kiszorítsa a hagyományos autó típusok bármelyikét. Szerintem  a két kezemen meg tudnám számolni, hogy Magyarországon hány embernek van TESLA autója és öt év múlva se lesz kétszer ennyi.

Alig, hogy négy órakor hazaértem, megjött Áron is. Azt mesélte, hogy Mariann megdicsérte a felkészültségét a zongora órán és a mai alkalommal egy négy oldalas darabot tanultak. Áron azt mondta, hogy amikor jött haza figyelte, hogy nem találkozik-e Mannával, de hiába. Megint hozott egy ötös és ez már ebben a hónapban a negyedik. Együtt mentünk le keresni Mannát, de az sem vezetett eredményre.

Vacsorára a változatosság kedvéért diós tésztát tálaltam.

Utána átvittem a kosárban maradt almát Katikáéknak, hogy válogassák ki belőle az épeket, mert holnap mi már egy új adaggal szembesülünk Dömsödön.

Áront kilenc óra után tudtam csak ágyba küldeni és nekem is csak éjfél után sikerült az ágyba keverednem.

5-ös

Bár Áron indulásakor felébredtem, de utána visszaaludtam és csak nagyon későn keltem fel.

A bőséges reggeli után összeírtam a napi teendőimet és el is kezdtem azokat, hogy sorban egymásután kipipálhassam.

A francia salátát feljavítottam egy kemény tojással és egy kis fehér borssal.

Áron ½ 3-kor érkezett haza az iskolából. Hozott egy 5-öst németből és egy *-os 5-öst rajzból. Ez szeptemberre egy jó kezdésnek látszik.

Megbeszéltük a következő három péntek programját.

szept. 18. Inverter-t bevisszük a javítóba.

szept. 25. Olivér és Bálint szülinapi bulija után itthon alszik és másnap reggel busszal jön Dömsödre.

okt. 2. Nekem van egyetemi évfolyam találkozóm, ahova délután háromra megyek, de csak négyig maradok és onnan jövök haza, hogy utána együtt indulhassunk Dömsödre.

Áront rá tudtam beszélni, hogy legalább egy kicsit tegye rendbe a szobáját.

Megreklamáltam az Áron részére befizetett német gyakorló tesztet, mert nem érkezett meg.

½ 7-kor elkezdtem sütni a zacskóban sült pulykaszárnyakat. Egy óra múlva már vacsorázhattunk. Emőke még nem érkezett haza, neki egyedül kellett vacsoráznia.

Közben arra is maradt időm, hogy a nyomtató fekete patronját feltöltsem.

Az M1-ről zsákszámra ömlesztik az információkat a menekült válságról.

Ketten meggyőztek, hogy Áronnak elég ha ½ 10-kor fekszik le.

temetés

Áron nagyon szépen felöltözött ünneplőbe és csak ½ 9-kor indult, mert 9 és ¼ 10 között van egy megbeszélt találkozója Rita nénivel a Déli pályaudvaron és onnan mennek majd Áron osztálytársa anyukájának a temetési szertartására Óbudára.

Délelőtt rendeztem az elmaradt blog bejegyzéseim  és készültem a délutáni gyerek-német órára.

Áron azzal együtt korán érkezett haza, hogy a szertartás  alatt még sírt is, utána pedig bement az iskolába ebédelni.

Itthon megpróbáltam installálni a notebookon egy bluetooth kulcsot, azért, hogy az meg tudja szólítani a wireless hangfalat. Ez először azért fulladt kudarcba, mert Áron a notebookon eltulajdonította a bejelentkezésemhez (a felhasználói fiókom) tartozó Rendszergazda jogosultságomat és ezért nem tudtam az illesztő programot (driver-t) installálni.

Áron megzsarolt és azt mondta, hogy ha egy órára lemondok a notebook használatáról, akkor szívesen visszaállítja az eredeti rendszert. Utána már úgy nézett ki, hogy meg tudom oldani a problémát, de ez még nem sikerült.

A fiúk időben megérkeztek és az óra a Vorgangspassive ismétlése után élő nyelv fordításával folytatódott. A fiúk egymással versengve élvezték ezt az új gyakorlatot.

Délután elmondtam Bélának, hogy milyen új kütyüt rendeltem magamnak és megtárgyaltuk az új HP nyomtató illesztési problémáját is.

Vacsorára a rántott amur utolsó két szeletét ettük francia salátával.

SPS Egészség megörző Központ

Áron 7:17-kor lelépett. Én még egy picit visszaaludtam, de félálomban hallottam, hogy valaki járkál a lakásban. Nem nagyon törődtem vele, de azután felébresztett. Emőke volt az és igényelte, hogy velem is folytassa a döntéséről tegnap még Áronnal folytatott diskurzusát. Rám már csak az a feladat várt, hogy megerősítsem a döntésének a helyességét.

Kilenckor már nekem is fel kellett kelnem, mert megint sikerült bevennem a kefét és 10-re volt időpontom az SPS Egészség megőrző központban egy humbug vizsgálatra. A cég tulajdonképpen egészség megőrzéssel kapcsolatos varázseszközök (Biotron lámpa, víztisztító berendezés, és különféle lézeres és mágneses kütyük) eladására szakosodott. A tudatlan vásárlókat pedig, egy egyperces úgy nevezett mágneses rezonancia vizsgálattal, majd az azt követő egyórás rábeszélő szöveggel próbálja meggyőzni az eszköz megvásárlásának a fontosságáról.

Egy teljes egészségügyi állapotfelmérést, amit kórházban egy hét alatt több nagy tudású szakorvos, több milliós eszközökkel tud csak elvégezni, arról ebben az intézményben azt próbálják a becsábított páciensekkel elhitetni, hogy egy egyhetes gyorstalpaló tanfolyamot végzett 20 év körüli fiatalember egy notebookra feltelepített programmal és az érzékelőnek a tenyérből vett jeleiből egy perc alatt mindenre kiterjedően el tudja végezni a kiértékeléssel együtt. Ez szerintem súrolja a sarlatánság és a szélhámosság határát, ha nem meríti ki azt.

Rosszindulatú feltételezésem az, hogy ha úgy futtatják le a páciens nevére kiállított programot, hogy ő rá se teszi a tenyerét az érzékelőre, a program akkor is kiadja a súlyos abnormitás adatait, ami indokolja a különféle (méregdrága) eszközök haladéktalan megvásárlását. Látom, hogy nagy pénz van ebben a buliban. Szerintem a Fogyasztóvédelem előbb-utóbb ki fogja nyújtani erre a tevékenységre a karmait.

Elhatároztam, hogy végighallgatom a „színelőadást” és utána nem veszek semmit. Aláírtam ugyan egy vásárlási előszerződést, de van 14 napom, hogy meggondoljam magam. Remélem, hogy nem fogom elfelejteni a visszamondást. Legközelebb már akkor elejét fogom venni a dolgoknak, amikor hívnak  a felmérésre. Egyszerűen nem fogom elfogadni a meghívást. Egy teljes fél napom ráment erre a kirándulásra.

Hazajövet vettem a CBA-ban egy palack 2,8 %-os friss tejet és egy pár lecsókolbászt. Itthon összevontam a reggelit az ebéddel és megmelegítettem egy szelet rántott amurt és azt ettem kenyérrel és a majonézes kovászos uborkával.

Most, hogy Áron még nincs itthon, végre nyugodtan belenézhettem a számítógépbe. Megnéztem a levelezésemet és négy nap után csináltam egy kis Duolingót.

Azért megörültem, amikor Áron hazaért. Kicsit sántított, mert a tornaórán a bal lábával rosszul lépett. Megnéztem, nem volt megduzzadva, de azért azt javasoltam, hogy pihentesse és beborogattuk.

Rendeztem a 60 napos Arduino tanfolyam anyagát. Eddig a 60-ból 11 lecke érkezett meg. Egyelőre még kínai, de úgy csinálom, hogy párhuzamosan olvasgatom a C++ könyvvel. Szerintem sokat fog segíteni, ha már elkészítek egy-két próbapanelt.

Este vajas-májkrémes szendvics, almás pite-szilvás pite, vagy rántott hal volt, amit kínáltam vacsorára. Ezek közül Áron a süteményeket választotta.

Kivételesen leragadtam a TV előtt, hogy megnézzem a 15.-én 00 órakor életbe lépő új időszámítást, ami a Röszkei határon való beléptetésre vonatkozik.

Adományokból összeállított vasárnapi ebéd

Ahogyan azt az előrejelzés ígérte valóban szép napsütéses reggelre ébredtünk.

Elkészítettem a reggelit, de Áront nehéz volt elszakítani a notebooktól, mert már kora reggel lógott a neten. Végül a kúp alatt reggeliztünk.

Pénteken még azt kérte, hogy ne kelljen a leckével foglalkoznia, majd először csak szombaton délután. Ehhez képest, most már vasárnap délelőtt van és még nem tanulta meg a verset. Nagyon kértem, hogy üljön le tanulni, mert ma még ki szeretném kérdezni az összes leckét.

Reggeli után nekiálltam az éléskamra takarításának. Ági úgy látszik csak ott takarít, ahol a papok táncolnak. A kamrában pókhálók és pókok, molylepkék és azok petéi, a földön nagy darab törött üvegcserepek és mindenhol por. Majdnem két órát csak itt porszívóztam, törölgettem, rakodtam.

Már majdnem dél fele járt, amikor telefonált Pista bácsi, hogy menjek a hátsó kapuhoz, mert szeretne adni a megpucolt amurból. Ennek annál is inkább megörültem, mert gondban voltam, hogy mit készítsek ebédre. A nagyon szép amur szeleteket egy kicsit besóztam és elővigyázatosságból betettem a hűtőbe, nehogy az Manna martaléka legyen.

Áron szedett egy nagy kosár almát és segített a trambulin letakarításában is, mielőtt felkötöztem volna azt a csomagtartóra.

Még mielőtt nekiálltam volna az ebéd készítésének átmentem Jutkához, hogy segítsek neki a Dropbox-a installálásában, de nem találtam otthon. A szomszédban Gulyáséknál érdeklődtem, hogy hol lehet Jutkát elérni, de ők sem tudtak róla többet. Azután egy kicsit ott ragadtam náluk. Beszélgettünk, politizáltunk és amikor eljöttem, Gulyás Judit becsomagolt nekünk egy csomó gyümölcsös süteményt. Ezzel azután a fejemben össze is állt a teljes vasárnapi ebéd. Azt gondoltam, hogy megesszük a tegnapról maradt paradicsom levest, főfogásnak kirántom párizsiasan az amur szeleteket, mellé a maradék petrezselymes krumplit és hozzá majonézes apróra felkockázott kovászos uborkát, majd desszertnek a gyümölcsös sütemény.

Laci lebeszélt arról, hogy én Kínából rendeljem meg a különböző értékű ellenállásokat, mert ő szívesen ad nekem a saját gyűjteményéből.

Visszatérve igyekeznem kellett a hal kirántásával, mert Veronika azt kérte, hogy legkésőbb 17:30-kor szeretne a trambulinnal hazaindulni, hogy a gyerekeket időben lefektethesse. Közben érdeklődtem Áronnál, hogy hogyan áll a leckével, mert még mindig van hátra egy fél nap.

A kései, főként adományokból összeállított ebéd nagyon finom lett, degeszre ettük magunkat és még haza is tudunk vinni belőle.

Áront kértem, hogy segítsen a készülődésben mert időre kell hazaérnünk és ahhoz legkésőbb 16:00 órakor el kellene indulnunk. Ez nem ment nagyon egyszerűen, mert Áron minduntalan a notebook előtt kötött ki. Be kellett még fejeznünk az almaszedést, sőt Veronikának is ígértem egy adag almát, mert mint mondta a gyerekei nagyon szeretik.

Végül négy óra után pár perccel sikerült elindulnunk, ami azt jelenti, hogy öt után pár perccel fogunk megérkezni a Gazdagréti térre, ahova ötre odabolondítottuk Veronikát.

Az autóban nagyon összevesztem Áronnal. Kiderült, hogy ezen a péntek-szombat-vasárnap még egy árva sort sem tanult meg a versből. Legszívesebben azt mondtam volna, hogy szálljon ki az autóból és menjen oda lakni, ahova akar, mert én egy ilyen, a kötelességeit magasról leszaró emberrel nem akarok egy fedél alatt élni.

Ahogyan azt előre kalkuláltam 5:03-kor érkeztünk. Veronika Opeljén nulla csomagtartó. Nem is tudom, hogyan gondolta hazavinni ezt a két méter átmérőjű trambulint. Végül azt találtam ki, hogy ráfektetjük az Opel tetejére és két spanifer-rel az utastéren keresztül rögzítjük és a spaniferek, majd valahogyan visszajutnak. Amíg mi Veronikával a trambulin le- és felszerelését végeztük, addig Áron felkísérte Bogit (10) a lakásba és ott a Mannát simogatták. A trambulin rögzítése 100 %-osra sikerült és Veronikáék időben elindultak haza Szárra.

Amikor megjött Emőke, Mannázott egy kicsit, majd adtunk a megsütött amur szeletekből neki is.

Áront kértem, hogy adja át a notebookot és az összes kütyüjét és ha nem akarja, hogy Emőke nagyon csúnyán néztem rá, akkor azonnal lásson neki a tanulásnak.

Áron megtanulta a verset és át is ment Emőkéhez. Amikor visszajött teljesen felnőttesen elmondta, hogy megbeszélték, hogy Emőke merre tartson a jövőjét illetően.

Hatalmas amur

Már majdnem 9 óra, mire felkeltem, de nagyon jól aludtunk és kipihentük magunkat. Áron azt mondta, hogy szívesen jön velem a piacra, de sokáig kellett rá várni, amíg felcihelődik.

A piacon minden szükségest megvettünk (tej, tojás, zeller, petrezselyem, méz, paradicsom ivólé, kárpát kenyér), majd egyszer csak megláttam egy üvegmosó kefét és letettem a két, már megtelt nehéz nylon szatyrot, levettem a kefét és bementem kifizetni, majd legközelebb  otthon kérdeztem meg Áront, hogy hol van a két nylon szatyor.

Kétségbe vagyok esve attól a felismeréstől, hogy mennyire hülyülök. Uzsgyi bepattantam az autóba és 1000-el mentem vissza a piacra. Isten szeret engem, a két nylon szatyor érintetlenül ott volt, ahova letettem.

Elkészítettem a reggelit, közben kértem Áront, hogy hozzon be egy-két szép paradicsomot. Sütöttem sok bundás kenyeret, Áron pedig kint a kúp alatt tálalt. Megreggeliztünk. Áron átment Levente barátjához.

Reggeli után átvittem Pista bácsinak a Karcsi bácsi stégjéről készült fotókat. Pista éppen egy nagy amurt fárasztott már egy fél órája. Elkezdtem vele izgulni, majd segítettem a kiemelésben. Kivitte a fűre és hozta a mérleget, én pedig a fényképezőgépet. Szép darab volt (11,5 kg).

Onnan Gáborékhoz mentem. Segítettem Klárinak installálni a Dropbox-át. Közben persze pálinkáztunk és játszottam két parti sakkot Gáborral.

Már dél is elmúlt, amikor hazatértem és feltettem az ebédet (paradicsom leves, benne zeller levéllel és tésztával. Főfogásnak pedig zacskóban sült kacsa szárnytő petrezselymes burgonyával.)

Megint alma szedés és dió szedés, de azért egy kis napozás is belefért az élvezkedésbe.

Áron nagyon jól bírta a gyűrődést, mert a  paradicsom leves után az öt szárnytőből hármat evett meg a petrezselymes burgonyával.

Ebéd után átmentem Gabikáékhoz, hogy eldicsekedjek a bluetooth-os sztereó hangfallal.

Hazajövet, visszakértem Árontól a notebookot és megírtam a nap történéseit. 

Megérkezés Dömsödre

Áron 7:15-kor indult a suliba. Nekem is ez idő tájt kezdődött a Duolingo. Utána én is felkeltem és készítettem magamnak egy reggelit.

Az idő nagyon hűvösre fordult és a lakásban is hideg van (15-16 °C). Hogy ez Dömsödön ne okozzon majd kényelmetlenséget, elővettem a mobiltelefont és bekapcsoltam a Dömsödi fűtést.

Veronikával megbeszéltem,hogy a hétvégén felhozzuk a trambulint Dömsödről és ha találok egy neki megfelelő csomagtartót, akkor azt is hozunk.

Emőke behozta Mannát és hozzá az alom dobozát.

Nóra nagyi telefonált, hogy nem tud csatlakozni hozzánk, mert nem érzi jól magát.

Én készülgettem az indulásra, de Manna meg nagy nyávogásba kezdett, hogy őt pedig engedjem le. Hát erről szó se lehet. Mannuska ½ 2 van,  Áron egy óra múlva itthon lesz és akkor indulunk Dömsödre. Ha most levinnélek, akkor kereshetnélek késő estig.

Szerencsére Áron a vártnál hamarabb érkezett haza és így nagyon korán tudtunk elindulni.

Első állomás a TESCO. Áron azt mondta, hogy bízzam rá a PET palackokat, menjek vásárolni és majd az autónál találkozunk.

Minden szükséges dolgot megvettem, de az önkiszolgáló pénztárnál a fizetés után történt egy kis baleset, az egyliteres Unicummal a kipakolás után elszakadt a nylon zacskó és az üveg összetörve az Unicum a kövön szétfolyt. Az összes vásárolt cuccot otthagyva hoztam be egy bevásárló kosarat. Mindent belepakoltam és még elmentem egy új üveg Unicumért, majd a főbejárat felé vettem az irányt. Mivel az üvegen még fent volt a (lopás gátló), a kapunál – ahogyan vártam – sípolt a vészjelző. A biztonsági őr azonnal odalépett és kérte a nyugtát.   Odaadtam, ő mindent tüzetesen megvizsgált, majd megköszönte a türelmem és elbúcsúzott.

Kiérve az autóhoz én is megköszöntem Áronnak és Mannának a türelmét és indulhattunk Dömsödre.

Sehol nem kellett megállnunk. A bázison már csak 14 °C volt a levegő hőmérséklete, de bent a házban szerencsére 21 °C volt.

Az első dolog Mannát szabadlábra helyezni, majd kipakolás és egy Unicum.

Áron hideg vacsorát kért, amihez feltálaltam az otthonról hozott kefirt is, amire Áron Róza hangján csak annyit mondott, hogy Ísteni.