Áron elköltözött

Nyolc óra előtt ébredtem, de Áron már régen elindult. Igaz, hogy elfelejtett fogat mosni, nem vittel el azt a tíz szem almát az iskolatársainak, amiket este kikészítettem és itthon felejtette azt a 10.000,- forintot, amit az ebéd befizetésre adtam.

Elegem lett abból, hogy semmire nem figyel az Interneten kívül és minden másodrendű, ami alól ki lehet bújni és amit el lehet felejteni.

Rosszkedvűen készítettem magamnak a reggelit és 13:00 óra után visszavittem a ma lejárt könyveket a Nagyszeben téri Szabó Ervin Könyvtárba. Kivettem egy új Lackfi János könyvet és Veiszer Alinda beszélgetés gyűjteményét, miközben a régi Lackfi könyvet meghosszabbíttattam. Áronnak is hoztam egy Rejtő Jenő könyvet, amiről éppen a napokban kérdezte, hogy megvan-e nekünk.

Visszafele jövet ettem egy hagymás csirkét a kis kínaiban és vettem két doboz sört a CBA-ban.

Itthon írtam egy kétoldalas levelet Áronnak, aminek az a lényege, hogy nekem ez a magatartás nem felel meg, beszélje meg a Nóra nagyival, hogy átmenetileg átköltözik hozzá és onnan fog járni az iskolába.

Áron elolvasta a levelet és először azt javasolta, hogy tartsunk egy próbaidőt, mert ő úgy gondolja, hogy meg tudna felelni azoknak az elvárásoknak, amiket én kérek tőle.

-     Áron, próbaidőt már többször tartottunk, nekem pedig elfogyott a türelmem.

Egy kicsit pityergett, miközben elmondta, hogy ő hosszú távon nem tudna a Nóra nagyival élni, majd átment Emőkéhez megbeszélni a dolgokat, azután összepakolt néhány ruhaneműt, még megkérdezett néhány gyakorlati kérdést (lesz-e holnap német gyakorlás?) és átköltöztette magát. A szobájában hagyott egy nagy rendetlenséget, amire azt mondta, majd rendbe teszi, de a lakás kiürült.

Ittam egy kupica Unikumot, lefeküdtem. Próbáltam olvasni, de nem ment.

Úgy érzem, hogy a tolerancia küszöböm alacsonyan van, a konfliktus megoldó képességem pedig nulla, miközben mind a kettőről az a véleményem, hogy az az intelligenciánk része.