Fő állása: SZTK

Hét óra előtt már arra ébredtem, hogy Áron felkelt és készülődik a suliba. Akartam neki ma is készíteni szendvicset, de ő azt mondta, neki elég ha visz egy almát és egy őszibarackot. Szerintem ezzel nem fogja tudni ebéd nélkül kihúzni a napot és mire a zongoraóráról , hazaér már ½ 5 lesz.

Amikor felkeltem, benéztem a szobájába és nagyon mérges lettem, mert a tegnap esti konfliktusnál, már félig alvást tetetve állította, hogy fogalma sincs, hogy hol van a kütyüje, de ehhez képest ott volt az ágyában, ami számomra egyértelműsítette, hogy miután a notebookot elkoboztam, még mindig Internetezett a kütyüjével.

Elhatároztam, hogy ezen a területen nagy szigorításokat fogok bevezetni. Áronnak megváltoztattam a belépési jelszavát a notebookon, a kütyüt pedig eldugtam.

Indulásom előtt csak egy vékony szelet májkrémes kenyeret kaptam be, mert a CBA-s tej a lejárat előtt megint megromlott. Nem voltam rest ismét levinni és megkérni, hogy cseréljék ki. Amikor a hölgy azt kérdezte, hogy a blokk megvan-e, én visszakérdeztem, hogy akarja-e, hogy felemeljem a hangom. Erre szó nélkül kicserélte.

A 139-es busz csak nagyon araszolva tudott eljutni a Moszkváig, de ha autóval mentem volna, az még rosszabb lett volna. A Moszkva téren (mai nevén Széll Kálmán tér) egyre nagyobb a felfordulás. Amikor végre megtaláltam, hogy hol áll meg a 128-as, megvártam és felszálltam. A gépkocsi vezető, mielőtt még elindult volna, telefonált egyet, majd közölte, hogy sajnálja, de most kapott egy telefont, hogy ő ezután nem a 128-as, hanem a 129-es vonalán kell, hogy menjen.

A János kórházi megállónál átszálltam egy valódi 128-asra és onnan már egyszerű volt az út a János kórház Traumatológiájára. A bejelentkezés után ¾ órára már hívtak is és a doktor úr lezárta a tenisz sérülésem ügyét azzal, hogy a jobb kar fokozatosan terhelhető.

Onnan hazajöttem egy rövid szünetre (ebéd a kis kínaiban, postán a havi takarékcsekk), de nemsokára indulhattam a Fehérvári úti SZTK-ba az Urológiai kontrollra. Utána még ott kiváltottam a gyógyszerek egy részét csekély 19.000.- forintért.

Úgy gondolom, hogy 76 éves korom után, ha legközelebb magamról adatlapot kell majd kitöltenem, akkor a Főállás rovatba be fogom írni: SZTK. a mellékállásban pedig: Gyógyszertár.

Hazafele jövet beugrottam a Fehérvári úti csarnokba. Vettem 15 dkg libatöpörtyűt, lila hagymát, 10 tojást és egy szép nagy padlizsánt azzal a tervvel, hogy ma estére rántott padlizsán lesz a vacsora.

Az ANZSU optikában átvettem az új lencsékkel felszerelt szemüvegemet. Nagyon szuper, vigyázni kellene rá.

Mire hazaértem, Áron már azzal fogadott, hogy mindjárt éhen fog halni. Ezért azonnal hozzákezdtem a vacsora készítéséhez. Áron is ügyködött, hogy legyen puding, de arra kértem, hogy azt ne egye meg vacsora előtt, hanem azok inkább landoljanak a hűtőszekrényben.

Azonnal nekikezdtem a padlizsán hámozás, szeletelés, sózás majd a fokhagymás tejben áztatás. Amíg ez pácolódik, megkértem Áront, hogy hozzon a CBA-ból napraforgó olajat  és majonézt.

Gyorsan paprikás liszt, tojás és prézli. Elkezdődött a panírozás és a fritőzben nagy hőmérsékleten (hogy az olaj ne maradjon benne) sütés.

Kértem Áront, hogy tálaljon, de úgy, hogy a tányérokon a rántott padlizsán mellett legyen majonéz és kovászos uborka is és Emőkének a tálcáján még ott legyen a puding is.

A lány nagyon jó hírekkel jött haza. Mind a két helyen ügyesen és korrekt módon kommunikálta az elképzeléseit a jövőjéről, amiért meg is dicsértem.

Hazahozták az új biciklijét, ami egy szenzációs darab és én újfent örültem, hogy ezt már szeptemberben használhatja és erre nem kellett decemberig várnia.

Még lementek Áronnal a Mannát sétáltatni, de kilenckor már lefekvés volt.