Készülődés a hosszú hétvégére

Remélem, hogy a szigorú diéta és a pihenés jól hatott a gyomor panaszaimra.

Reggeli előtt Áront, reggeli után pedig Möcit indítottam útnak, azzal, hogy este fél hat körül indulunk Dömsödre, hogy megkezdjük a négynapos weekend-ünket, ezért mindenki igyekezzen haza.

Reggelire csak egy lágy tojás, zsíros kenyér és egy gyenge tejeskávé.
István lehozta Katikától a kivasalt cuccokat, de Katika nem üzent semmi mást az árral kapcsolatban, csak annyit, hogy azt majd én biztosan tudom.

Délelőtt megérkezett a Sustain pedál Bratislavából, amit rögtön bekötöttem Áron zongorájába és ki is próbáltam. Tegnap egyáltalán nem volt kedvem blogot írni, ezért ezt ma pótoltam.

Elindultam ismét az Okmány Irodába, remélve, hogy ma több sikerrel járok, mint tegnap. Nem sokkal a megérkezésem után sorra kerültem és meg is kaptam Áron új személyazonosító igazolványát.

Ha innen hazamentem volna, akkor már nem érek el időben a brushupra, ezért inkább úgy döntöttem, hogy egyenesen a brushupra megyek, esetleg közben az Újbuda központi csarnokban eszem valami diétásat és onnan megyek a brushupra.

Így is történt. A brushupon nem annak örültek, hogy én megjöttem, hanem sokan azt kérdezték, hogy hol van Möci. Mondtam, hogy ő még az intenzív angolon van, majd később csatlakozik. Amikor már kis csoportokra oszlottunk, meg is jött. Mi hárman alkottunk egy kis csoportot (Misi, Möci és én). A csoporton belül barkochbáztunk. Az óra nagyon jó volt, de azért utána rohantunk haza.

Gyorsan bepakoltunk mindent az autóba és vártuk Áront, akinek legkésőbb fél hatra meg kellett volna jönnie, de Áron sehol. Hárman az autó mellett vártuk, Manna pedig az autóban. Minden beérkező 139-esnél abban reménykedtünk, hogy biztos ezzel a busszal érkezik Áron haza. Én mérgelődtem. Emőke és Möci nyugtatgattak. Végül miután a tenisz edzésnek 5-kor van vége és a haza út maximum 20-30 perc, 3/4 6 után megjelent a sétáló professzor, amint a kezében egy könyvet olvasgatva cammogott hazafelé.

Hamar Áron is bepakolta, amire szüksége lesz a négynapos weekend-en szüksége lesz és már indultunk is. Möci azt javasolta, hogy hagyjuk ki a Budaörsi TESCO-t és ha vissza akarjuk vinni az üvegeket, akkor majd azokat a Szigethalmi TESCO-ban adjuk le.

Ott még vásároltunk hat nagy csirkecombot lisztet meg tejfölt, hogy Laciéknak tudjak egy csirke pörköltöt készíteni. Sajnos már lement a nap, mire a bázisra értünk.

Pár falat vacsora, egy kis angolozás, szauna és pihenés.

Fekete szar

Bár a blogbejegyzésekről az a véleményem, hogy az életnek nem csupán a rózsaszín részét kell, hogy tartalmazza, hanem a feketét is. Ennek ellenére nem szívesen írnám le, hogy mit tapasztaltam reggel, közvetlenül a felkelés után. Ilyen már egyszer előfordult velem, úgy három vagy négy évvel ezelőtt a Preluki kempingben. Kellőképpen megijedtem, de arra már nem vettem a bátorságot, hogy mást is megijesszek ezzel. A doktornő rendelésére nem mentem le, mert biztos voltam benne, hogy ezzel beküldene a belgyógyászatra, azok pedig a kórházba, ahol ledugnának és feldugnának mindenféle csöveket, mert nekik az egyáltalán nem kellemetlen. Inkább utánanéztem a neten, hogyan tudnám magamat meggyógyítani. A legtöbb, amit tehetek, nem enni fűszerest, forrót, no sör, no unicum. külön gyógyszert nem vettem be, viszont a véralvadás gátló Sincumar-t átmenetileg szabotáltam, mivel emlékezetem szerint a Rijekai kórházban is ezt tették annak idején.

Délelőtt Laci hívott telefonon és kérte, hogy hívjam meg őket Dömsödre a hosszú hétvégére. Mondtam is neki, hogy: "Lacika szeretnélek benneteket meghívni a hosszú hétvégén Dömsödre." Nagyon kedves vagy - azt hiszem, hogy elfogadjuk a meghívást - mondta és csütörtökön reggel jönnek.

Délben felhoztam Emőke nyugger kajáját, majd kigurultam Pátyra Juhászékhoz. Ferinek vittem a mintát és kértem, hogy esztergáljon nekem ugyanolyat 4 darabot, mert az kell, hogy eltakarja az új napelem rögzítő csavarokat, amik most a mennyezetről belógva csúfítják a huzika lakterét.

Elli megkínált karfiol levessel és almás palacsintával ebédre.

Onnan a gyogyóra, majd az Okmány Irodába mentem Áron új személyazonossági bizonyítványáért. Az okmányt nem adták ki, mert nem vittem a korábban kiadott ideiglenes okmányt.



Igyekeztem haza, mert tudtam, hogy jön haza Áron és amikor az ikrek is megérkeznek, kezdődik a gyerek német óra. Áron hazaérve á tempo eldicsekedett a Magyar Irodalomból kapott csillagos ötössel, majonézzellllla felét Emőke érdemelné.

A fiúk fagylaltozással és játékkal kezdtek, de négykor szigorúan az asztalhoz rendeltem őket németezni. A szövegértés nem ment olyan jól, mint a legutóbbi alkalommal, de a másfél óra hasznos és jó volt.

Kicsit tudtam pihenni hatig, amikor is megjött Zita és Ákos a felnőtt németre. Ákosnak szorgalmasabban kell tanulnia, ha be akarja hozni a párját Zitát.

Közben Möci is hazaért és amíg én tanítottam, Áront kényeztette valamilyen tejberizs félével.

Az újabb másfél óra meglehetősen kifárasztott. Möci azt kérte, hogy most már "Shift down!" és egy kicsit fogjam vissza magam. Próbáljam magam csak  a koromnak megfelelően terhelni és ne jobban, ne idegeskedjek se az Áron előmenetele miatt, se a kormány hülyeségei miatt, hanem pihenjek egy kicsivel többet és kíméljem magam.

Nem tehetek róla, de nem értek egyet azokkal a 75 évesekkel, akik úgy élnek, mintha már 75 évesek lennének. Azt gondolom, hogy aki elengedi magát, az belekezd egy visszafordíthatatlan öregedési folyamatba.

Lementem a CBA-ba. Vettem kenyeret, tejet, kápia paprikát, sárgarépát és brokkolit. Kivettem a mélyhűtőből néhány korábban gyengéden megfűszerezett lazac szeletet és készítettem egy  finom kímélő vacsorát. Möcinek is tetszett a sok párolt zöldség mellett a sült lazac tejföllel felhígított  majonézzel. Nem evett ugyan sokat belőle, de csomagolt magának holnapra, hogy az angolon majd ezt ebédeli.

Áron még egy darabig tanult Emőkénél, majd bevonult a szobájába és lepihent.

Mi Möcivel tanultunk még egy jó órát. Tulajdonképpen átnéztük az angol házi feladatait. Csak akkor rágtam be, amikor kiderült, hogy az egyik angol fogalmazványát, aminek szinte minden mondata hibás volt. a web fordítóval fordíttatta le.

rendezgetem a sorainkat

Áron indulásánál még szenderegtem, de mire Möci indult az intenzív angolra, addigra már a nagymosást is elindítottam.

A reggelihez leszaladtam tejért. Közben hívtak a Muziker-től, hogy tisztázzák, melyik Sustain pedált is rendeltem Bratislavából.

Laciékat meghívtam csütörtök-péntek-re Dömsödre. Én majd sütök-főzök és ameddig Laci elmegy Áronnal horgászni, addig Fruzsina biztosan fog segíteni Möcinek az angolban.

Elmentem busszal Nóra nagyihoz, hogy elszámoljunk, mert a prágai út minden tartalékunkat fölemésztette. Onnan már csak egy ugrás az Artwork az Ostrom utcában. Ők eljuttatják a Fuji FinePix602z gépemet a szervizbe, hogy az árajánlat alapján döntsem el, megéri-e javíttatni.

Itthon bekaptam egy nyugger kaját, kiteregettem a kimosott cuccokat és behoztam a lemaradásomat a blogbejegyzéseket illetően.

Amikor Möci hazajött, egy kicsit pihent és miközben pihent, felolvastam neki a Madam Bovary-ból. Lassan olvastam, hogy értse, ő pedig nagyon élvezte, hogy sokat ért belőle. Most érezte először, hogy a tanulásának eredménye van. Ő szerényen csak annyit mondott, hogy kezdi kapisgálni az angol mondatokat, de én már látom, hogy a tudása ennél sokkal több.

Közben megjött Bence a matek órára és sokat kínoztam a másodfokú egyenletek analitikus és grafikus megoldásával.

Áron is hazajött és óra után őt vettem volna elő, de ő inkább számítógépezett. Amikor már többször szóltam, akkor nagy nehezen elkezdett a zongorán gyakorolni. Többszöri kérésre előadta az üzenő füzetét, amiből balhé kerekedett, mert magyarból megint beszedett egy egyest és ami ennél sokkal rosszabb, kiderült, hogy ez az egyes több órai rossz szereplés eredménye. A balhé eszkalálódott, míg a végén el kellett, hogy vegyem a számítógépét a szobájából. Emőke átjött és úgy vette a védelmébe, hogy átnézték a holnapi leckéit, a berakott táskáját és elküldte Áront fürdeni és hajat mosni.

Én közben felmentem Möcihez és egy jó órát angoloztunk, egészen addig, amíg azt nem mondta, hogy most már nagyon fáradt. Az angolozás közben ettem egy finom lecsót, hozzá almasör volt a kínálat.

Mire lejöttem, Áron, már az igazak álmát aludta.

Második tábla napelem szerelése a huzikára

Szégyenszemre Feri bácsi határozott kopogására ébredtem 1/2 10-kor, pedig tegnap azt beszéltük meg, hogy 9-kor már jöhet, mert biztosan túl leszünk a reggelin. Áron persze annyira el volt foglalva a számítógéppel, fülén a fejhallgatóval, hogy szerintem meg se hallotta Feri bácsi kopogását.

Gyorsan magamra kaptam a munkaruhát és kezdődhetett a szerelés. Feri meg volt elégedve az előkészületekkel. Arra kértem, hogy csak addig segítsen, amíg a 4 + 2 furat elkészül a tetőn, a többivel már egyedül is el tudok bíbelődni.

Nem volt egyszerű a feladat. Nagy odafigyelést és pontos összmunkát igényelt. Egyedül egyikünk se tudta volna elvégezni a munkát.

Durván egy óra alatt el is készültünk a furatokkal és ideiglenesen felkerült a tábla. Nagyon hálás voltam Ferinek a segítségéért.

Áront megkértem, hogy készítsen mindkettőnknek reggelit, amíg én felkészültem a következő munkafázisra.

Áron nagyon finom reggelit kalapált össze. Meg is dicsértem, hogy még a legnehezebb részével - a lágy tojással - is tökéletesen birkózott meg.

Reggeli után FBS-sel leszigeteltem a kábel bevezető dobozkát és gondoltam, hogy amíg az köt, addig elvégzem a veteményesek locsolását. A vége fele rápillantottam az órára és rögtön eldobtam mindent, mert 9 percem maradt, hogy odaérjek a fűnyíró szervizhez.

Sikerült átadnom a beteg szerkezetet és azt beszéltük meg, hogy csütörtökön reggel 9-re jövök érte.

Visszatérve, befejeztem a veteményes locsolását és elkezdtem az ebéd készítését. Töltött karalábé volt a megcélzott menü. Áront át kellett küldenem a Gabikához, mert az összetevők közül a 10 dkg rizs hiányzott.

A töltött karalábéhoz egy kicsit igénybe kellett vennem a nosalty.hu oldalt is, mert anélkül biztosan nem boldogultam volna.

Ebéd után még olyan jó időnk volt, hogy folytatnom kellett a szerelési munkát a huzikán. Áron is talált magának elfoglaltságot a kertben, de főleg fára mászott. Gondoltam, hogy a 4-5 óra elegendő volt a kábel bevezető doboz szilikonjának. Levettem róla a szorító kötést  és a napelem táblát a végleges helyére rögzítettem. A négy csavar 2-2 alátéte is kapott a szigetelésből, így egyetlen csepp víz sem jöhet be a tetőről.

Hiába gondoltam, hogy időben összekészülődünk a hazamenetelre, mire Gazdagrétre értünk este 8 óra lett.

A töltött karalábéból és a rizskochból hoztunk Möcinek is. Örült is neki, de este már nem eszik ilyen hússal töltött dolgokat, mint mondta, inkább beviszi holnap ebédre az angolra.

Nagyon elfáradtam a huzika szerelésben. Az ágyban még befejeztem a könnyített szövegű Vernét angolul, azután mély álomba zuhantam.

Áron egyedül utazik Dömsöd és Gazdagrét között oda-vissza

Reggel 7-kor keltem. Gyorsan összecsaptam egy reggelit. Megmutattam Áronnak az Útvonalterv honlapján, hogy a buszvégállomásról az M3-as metróval és a 8-as busszal tud hazamenni. Amikor kértem, hogy induljon el folytatódott a konfliktus. Közölte, hogy ő nem akar hazamenni a magyar könyvért. Csak úgy indult el, hogy felemeltem a hangom.

Csak amikor leültem a számítógép elé, akkor tudtam meg, hogy ma és holnap nagy elterelések lesznek Budapest tömegközlekedésében. Remélem, hogy Áron át tudja majd rágni magát ezeken a problémákon.

A fűnyírót elgurítottam az autóig, de a csomagtartóba már nem tudtam egyedül betenni. A szembe szomszéd jött át és így ketten már sikerült betenni.

El is vittem a szerelőig, de egy negyed órával később értem oda, mint ahogyan megbeszéltük és telefonon azt mondta, hogy akkor hozzam oda holnap déli 12 órára.

Elültettem a két új beszerzésű paradicsom palántát és kettőt a saját nevelésűből.

Béni jött át és hozott egy tányérban négy nagy szelet rizskoch-ot, amit Anika készített. Gondoltam, hogy ezt most nem eszem meg, hanem megvárom Áront és majd a vacsorához ez lesz a meglepi.

Közben Möci hívott és megbeszéltük az Áronnal kapcsolatos terveket. Azt mondta, hogy most Áron ott ebédel és majd a 3:00 órás busszal fog jönni Dömsödre.

Hátrébb álltam az autóval és huzikát a saját moverével próbáltam kikanyarítani a kerítéstől, hogy a létrával könnyen hozzáférjünk.

Átmentem Gabikáékhoz. Elmeséltem egy kávé mellett, hogy miért vagyok most itt egyedül. Kértem Feri bácsit, hogy reggel jöjjön át és segítsen a második napelem tábla felszerelésében. Megállapodtunk, hogy reggel 9-re jön, addigra már mi is túl leszünk a reggelin.

1/2 5 körül megérkezett Áron. Békésen, szelíden, mintha kicserélték volna. Gondolom, hogy Möcivel alaposan megbeszélték ezt a konfliktust és főleg az előidéző okokat.

Megbeszéltük Balassi Bálint verselését. Gyorsan meg is tanultam belőle egy keveset. Az egész este békében és harmóniában telt.

Vacsorára kértem, hogy válasszon egyet a nyugger levesek közül és készüljön fel lelkileg arra, hogy utána lesz egy meglepi. Nagyon kíváncsivá tettem, hogy az mi lehet, de az utolsó pillanatig sikerült titokban tartanom. A rizskochot baracklekvárral majszoltuk és egy darabkát becsomagoltunk, hogy vigyünk haza Möcinek is belőle. Jó hangulatban tértünk nyugovóra.

Nincs meg a Magyar Irodalom könyv

Reggelre egy kisebb csoda történt. Nem akarom elkiabálni, de amikor felkeltem, nem találtam sehol a tegnapi derékfájásomat.

Möci úgy indult el az angolra, hogy a notebookot otthagyta nekem. Ki is használtam az alkalmat, ismét nekifutottam a problémának és kerestem Áron digitális zongorájához egy Sustain pedált. Közben kiokosodtam, hogy nem mindegyik típus jó a Swissonis SP40-hez, mert ha fordított a polaritása, akkor alaphelyzetben zenget és csak rátaposásra kerül alaphelyzetbe. Végül sikerült egy olyan típust találnom, amiben van polaritás váltó. Rögtön meg is rendeltem, május 5-ére ígérték szállítani.

Gyorsan megreggeliztem. Közben átjött Emőke. Ős megkapta a könyvét. A Délutánt illetően, ellátott a Mannával kapcsolatos állatorvosi teendőinkkel.

Nem sokkal dél után hazaért Áron. Nem is értettem, hogy miképp tudott ilyen korán hazaérni, mert csak 1/2 3-ra ígérte, hogy jön. Kicsit szemre hánytam neki, hogy az Ópusztaszeri kirándulásra adott pénzt reggel otthon felejtette. Elkezdhettünk pakolni. Áront külön kértem, hogy figyeljen oda, hogy minden szükséges dolgot bepakoljon, főleg azokat a dolgokat, amik a hétfői sulihoz fontosak. Még a kottafüzetét is megemlítettem.

Egy nagyon rövid időre beugrottunk a TESCO-ba. Leadtuk az üres üvegeket és csak minimális dolgokat vásároltunk, de vettünk zsenge karalábét és darált húst is, mert töltött karalábét terveztem a hétvégére.

Dömsödön nem is mentünk el a bázisra, rögtön az állatorvosi rendelő előtt parkoltunk le, mivel negyedóra múlva kezdődött a rendelés. Az állatorvos kivette Mannából a kullancsot, lenyelette vele a féregirtó tablettát és csöpögtetett a nyakára kullancs elleni cseppeket. A bázison hat órakor robbant a bomba. Ugyanis akkor derült ki, hogy Áron otthon felejtette a Magyar Irodalom könyvét, az egyetlen egyet amiből leckéje van hétfőre. Elegem lett Áron állandó szétszórtságából és feledékenységéből. Adtam neki buszpénzt és azt kértem, hogy azonnal induljon haza, lakáskulcsa van, hozza el a könyvet. Ebből oltári nagy balhé kerekedett és megtagadva a kérést lefeküdt a padra a kúp alatt, betakarta magát az asztalterítővel és nem mozdult.

Közben tanácskoztam Emőkével és hallgatva rá, nyolckor behívtam Áront. Megvacsoráztunk, fogmosás, lefevés és majd reggel indul Budapestre a könyvért.

Libri

Reggel még úgy tűnt, hogy Áronnal az elindulás minden részletét sikerül megbeszélnem, azután, amikor már elment, kiderült, hogy mégsem. Azt hittem, hogy fel se fogok tudni kelni, de azután valahogyan mégis sikerült.

Áron nem ette meg a banánt, nem mosott fogat és nem vitte magával a kotta füzetét.

Egy vastagabb szelet sonkát rámelegítettem egy száraz fél zsömlére és azt reggeliztem tejeskávéval.

Délelőtt rászántam magam, hogy elmenjek a Mérő László könyvért, amit Emőkének ígértem, a Libribe. Úgy éreztem, hogy mozgás közben nem fáj a derekam. A könyvesboltban találtam egy nagyon jó angol nyelvtani összefoglaló táblázatot és azt is megvettem, mert úgy gondoltam, hogy Möci nagyon fog örülni ennek.

Visszafele a kis kínaiban ebédeltem. Kiváltottam a gyógyszereket és felhoztam Emőkének a nyugger kajáját.

Mire Möci és Áron hazaérkeztek, már ismét fekvő beteget találtak. A derekam csak nem akar javulni.

Áronnal megbeszéltem, ha van kedve menni az Ópusztaszeri osztálykirándulásra, akkor odateszem a pénzt, ahova szoktam és akkor holnap fizesse be.

Möci örült a nyelvtani táblázatnak és rögtön leült megírni az angol házi feladatát. Möci úgy tervezi, hogy ezen a hétvégén nem jön velünk Dömsödre, hanem tanulni fog és majd a következő csütörtökön megyünk együtt, mert akkor négynapos lesz az ünnep miatt. Még azt sem tudom, hogy mi hogyan fogunk lemenni, ha a derekam nem fog holnapra javulni.

Vacsorára megmelegítettem a túrós csusza megmaradt felét és egyengettem a derekam a padlón.

Már megint a derekam

Ma reggelre teljesen beszart a derekam. Lefeküdtem a padlóra és már azt hittem, hogy onnan fel sem fogok tudni kelni. Azután a keményen fekvés úgy tűnt, hogy használt és mégis sikerült.
Itthon alig volt valami, amit lehetett volna reggelizni. Möci elvitte a termosz kávét is az angolra és tej sem volt. A tegnap megmaradt szendvicsekből  kettőt megmelegítettem a mikróba és lementem a nyuggerekhez inni egy kávét.

Végre fürödtem egy jóízűt, mert valljuk be, a Janáéknál csak guggolva lehetett zuhanyozni. Fejet mostam, megborotválkoztam, de a fogkefémet nem találtam sehol. Szerintem Möci tegnap csak mondta, hogy eltette, de valójában ott felejtettünk Janáéknál.

Ebédre megettem az Emőke áthozta nyugger kaját. Így félig új emberként elvittem az autót a biztosítói kárszemlére. A kárfelvevő segítőkész volt és azt mondta, majd kiértesítenek, amikor a biztosítónak megjön a véleménye.

Hazafele ettem a kínaiban egy csípős édes-savanyú levest.

Beültem az orvosi rendelőbe, mert az volt a tervem, hogy kérek egy beutalót a Béke téri Reumatológiára. Nem tudtam kivárni, hogy sorra  kerüljek, mert attól tartottam, hogy szerda lévén ötre jön Fruzsina fizikára.

Ötre ezért én is hazamentem, de amikor láttam, hogy nem jön,akkor új sorszámot húzva kivártam a soromat és megkaptam a beutalómat.

Áron azzal jött haza a tenisz edzésről, hogy a buszvégállomáson nem sikerült kiegészítő buszbérletet vennie, mert elfogyott. Ha hihetek Áronnak - ez lenne számomra a jobbik eset - akkor a BKK jegypénztárában olyan hülyék ülnek, akik még soha nem hallottak a logisztikáról. Nálunk Gazdagréten, de Dömsödön is az a szokás, hogy ha kifogy a WC papír, akkor betesszük oda a WC-ben található tartalékot és amikor végeztünk, hozunk a WC-be új tartalékot.

Este a lefekvés előtt bekaptam egy Becherovkát és bevágtam egy nagy tányér túrós csuszát.

Utolsó fél nap Prágában. Útban hazafele.

Későn ébredtünk és ahhoz már fáradtak voltunk, hogy bemenjünk a belvárosba.

Reggelire Jana készített valami - vaj is volt benne, meg tojás is, de sonka darabokat is tartalmazott, meg zöld féléket - nem tudni mit, de nagyon finom volt.

Áron lement még egy utolsót sétálni Bendrásekkel.

Möcivel elkezdtünk összepakolni, majd  mi is lementünk, mert nekem elfogyott a Detralex-em. Először egy idősek kis sportparkjában mozgattuk meg a tagjainkat. Ott szóba is elegyedtünk egy idősebb hölggyel. Úgy tapasztaltuk, hogy itt Prágában nagyon sokan beszélnek jól angolul.

A Gyógyszertárban, bár nem adtak recept nélkül Detralexet, de a gyógyszerésznő, ugyancsak angolul türelmesen elmagyarázta, hogy mit tud adni, valamit, ami egészen hasonló.

Visszamenet elkészítettük az útravaló szendvicseket és a két termoszba teát és kávét.
Befejeztük volna a pakolást, de Jana állandóan előállt valami ajándékkal. Möcinek egyébként soha nem Emőt mondott, mint ahogyan azt Nóra nagyitól hallotta, mert ők az "ö" hangot nem tudják kiejteni. Helyette mindig Emilit mondott.

Időben elkészültünk és kezdődött a nagy búcsúzkodás. Már indultunk volna, amikor Nóra nagyi, annak ellenére kijelentette, hogy fogalma sincs, hogyan kell mennünk a Florenc autóbusz pályaudvarra, hogy Jana neki lerajzolta és elmondta. Erre Jana megkérte Vaseket, hogy kísérjen minket ki.

Így Vasektól a buszpályaudvaron búcsúzkodtunk el. A Florenc buszpályaudvar kulturált, áttekinthető és tiszta. Nálunk Budapesten, ahonnan a Prágai busz indult, sajnos úgy nézett ki mint egy kisebb szemétdomb és csak a leendő utasoktól tudhattuk meg, hogy honnan indul a busz Prágába.

Az indulásig bőven volt időnk, ezért beültünk a "resti"-be. A resti is olyan volt ott, mint egy első osztályú étterem. Kellemesen tudtunk enni, inni, Wifi-zni és eltölteni majdnem egy órát.

(A népligeti buszmegállónál szívesen megmutatnám az illetékesnek, hogy van-e kedve bárkinek is olyan bódéban kérni egy szendvicset, aminek az egyik fala omladozik, a másik falához pedig vizelni járnak, mert nyilvános WC persze a közelben sincs.)

Amikor beszálltunk a buszba, rögtön elcseréltem a helyemet, hogy Möci mellé kerülhessek. A busz ugyanolyan komfortos volt, mint ide fele, de a hét és fél óra így is fárasztó volt. Möcivel kisebb-nagyobb szünetekkel angoloztunk. Közben eszegettük a szendvicseinket, teáztunk, kávéztunk, megnéztünk egy-egy filmet és kihasználva az alkalmat, amikor a busz tankolt, leszálltunk mozogni egy kicsit.

Az út legvégén felhívtuk Csabit, hogy mikorra jöjjön ki értünk. 22:20-kor érkeztünk. Már a kiszállásnál megcsapta az orrunkat a bűz, ami körülvett.

Először Nóra nagyit vittük haza és 11 órára mi is hazaértünk. Kiosztottuk szerény ajándékainkat és eltettük magunkat másnapra.

A Vencel tér

Janáékkal reggeliztünk mindenféle sajtos sonkás szendvicseket paradicsommal, paprikával,  hozzá tejeskávé.

Mára a Vencel tér volt az úti cél fókusza.

Nóra egy kissé gyorsabban A tér tulajdonképpen egy széles sugárút, a végén a Nemzeti Múzeummal. Az összes jármű ki van tiltva. Az út két oldalán drágábbnál drágább üzletek, az út közepén pedig bazársor. Nagyi és Möci szinte minden üzletbe bementek.

Oda-vissza végigsétáltunk a Vencel téren, miközben Möci Áron meg én bekaptunk egy hot dogot és egy saslikot, majd elsétálva az óra toronyhoz beültünk egy étterembe, ahol miközben vártuk a harangjátékot, nagyi rendelt egy lasagne-t. Itt volt egy kis affair-em, mert az étlap alján az szerepelt, hogy aki Citi credit kártyával fizet, az 20 % kedvezményt kap, de a fizető pincérnő az elszámolásnál ezt nem érvényesítette, mert én nem az arany kártyámmal fizettem. Egy darabig kötötte az ebet a karóhoz, mert nem tudta, hogy kivel áll szemben, azután feladta, mert látta, hogy angolul sem hagyom magam és KP-ban visszaadott 110 cseh koronát.

Nagyi még szívesen elvitt volna minket a zsidó temetőbe, de az valamiért zárva volt.

Onnan hazafele jövet ketté váltak útjaink. Nóra nagyi és Áron egyenesen hazamentek, míg mi ketten Möcivel még egyszer végig sétáltunk a Károly hídon, hogy mélyebbre bevésődjön az emléke. Közben persze szóba elegyedtünk a művészekkel és a turistákkal.

Itt is van TESCO, ahol vettünk az otthoniaknak is egy üveg Becherovkát, meg mindenfélét a reggelihez és a szendvicsekhez az útra.  Nem felejtettük el, hogy Csabi sört szeretett volna kapni Prágából.
Fürdés és beájultunk az ágyba.

Janáék minden nap elhalmoznak minket apró ajándékokkal. Vasek a konyhában harmonikázott és énekelt.

Az első belvárosi séta Prágában

Reggel nagyon nehezen szedtük össze magunkat. A reggeli még csak ment valahogy, de Nóra nagyi délelőtt tízig mondta, hogy ne sürgessük.

Elvesztve a türelmünket, abban állapodtunk meg Nóra nagyival, hogy mi hárman elindulunk és 12-kor találkozunk majd a Husz szobornál.

Bár Jana adott egy Prága térképet és külön lerajzolta, hogy merre menjünk, de Nóra nagyi azt mondta, hogy neki nem kell, ő térkép nélkül is el tud tévedni.

Amikor találkoztunk, Nóra fel volt háborodva, hogy a kapitalizmus betette a lábát és a bódék egymás hegyén-hátán árulták a sült sonkát, a sült kolbászt és a palacsintát, miközben a Husz szobor alig látszik.

A beharangozott rossz időnek se híre, se hamva. Szikrázó napsütésben üdvözöltük Prágát.

A Husz szobortól elsétáltunk a Károly hídig.

Először pihentünk egy kicsit a parkban, ahol sokan feküdtek a füvön. Végigsétálva a hídon már azon kezdtünk el tanakodni, hogy hol ebédeljünk. Maga a híd nagy élmény volt. Végül beültünk egy étterembe, ahol hagyományos cseh kajával kecsegtettek. Egyedül nekem sikerült egy finom sült csülköt választanom, káposztával, knédlivel. Utána persze leküldtünk három korsó sört  és egy narancslét.

Onnan felmentünk várba. Ott megnéztük a St.  Vitus templomot és végigmentünk az arany csinálók utcáján. Nóra nagyi itt is mérgelődött, hogy az utcába is csak külön belépőért tudunk belépni.

Lefele jövet bementünk Prága legdrágább és legrosszabb kávéházába. Ott rendeltünk  négy szelet tortát egy cappuccinot és két presszó kávét. Felköszöntöttük Nóra nagyit 87-ik szülinapjára, miközben Áron és Möci megdumálták a bárzongoristával, hogy játssza el a "Happy Birthday to you"-t.

Este megint egy kis becherovkázás és kutya sétáltatás.

Indulás Prágába

Nem aludtam jól. Egyre csak azon izgultam, nehogy lekéssük a Prágába induló buszt. Közben persze az is idegesített, hogy ha rosszul alszom, akkor nem leszek elég kipihent a hosszú útra.

Végre megszólalt a Bartók rádió.

Hamar felöltöztem és lementem a CBA_ba. Vettem mindenfélét, amiből tudunk szendvicseket készíteni az útra. Felforraltam a két liter tejet, amiből megtöltöttem a két termoszt. A kis termoszba tejet, a nagyba tejes kávét tettem. Hárman készítettük a szendvicseket és közben magunk is reggeliztünk.

1/2 8 után megjelent Emőke és Csabi is. Emőke a kis kamerát hozta, Csabi pedig az autót hozza majd vissza a Népligetből. Gyorsan bepakoltunk és mire nyolc után nem sokkal Nóra nagyihoz értünk, ő már lent várt minket a kapu előtt.

Időben megtaláltuk a cseh buszt a Népligetben és 9:30-kor indultunk. A busz hiába volt minden kényelemmel felszerelve, 7 és fél óra utazás akkor is kimerítő. Útközben ettünk, ittunk, kávéztunk és néztük a filmeket az előttünk ülő háttámlájába épített kis képernyőn. Az időjósok azt prognosztizálták, hogy holnap, holnapután borús, esős hideg idő várható.

Jana és Vasek vártak minket a Florance busz pályaudvaron. Segítettek megvenni Möcinek és Áronnak a fél órás utazásra érvényes tömegközlekedési jegyet.

A ház amiben Janáék laknak egy kb. 40-50 éves panelház. A lakás ehhez képest, bár három szobás, de mindegyik helyisége kicsi. Ízléstelen tárgyakkal van berendezve, viszont nagy tisztaság van mindenhol. Jana és Vasek kedvessége, önzetlen adakozó kedvük a lakás minden egyszerűségét feledteti.

Finom vacsival készültek az érkezésünkre. Odaadtuk az ajándékba hozott csemege és csípős kolbászt, majd kinyitottuk a Nóra nagyi ajándékba hozott barack pálinkáját. A barackpálinka olyan gagyi volt, hogy abból nem szerettünk volna repetázni. Az soha nem látott barackot, legfeljebb krumplit és aromát.

Möcinek és nekem átadták a saját hálószobájukat, mert olyan a természetük, hogy legszívesebben mindenüket nekünk adnák. A fürdőszobájuk olyan kicsi, hogy abban két ember állva nem fér el, viszont a szívük olyan nagy, hogy abba az egész világ beleférne. A családnak van még egy tagja: Bernásek, a kutya. Hamar sikerült vele is barátságot kötnünk. Vacsora után le is vittük sétálni. Bernásek és Áron örök barátságot kötöttek. Áronban ismét fellángolt a vágy, hogy legyen egy kutyája.

Diótorta sütés a fiúkkal

A fiúk amint felébredtek, se reggeli mosakodás, se fogmosás, se öltözködés, nekiláttak játszani.

Mielőtt elindultam volna a piacra, kértem, hogy térjenek jó útra.

Egyedül Mannát tudtam "rábeszélni", hogy jöjjön velem, mivel Emőkétől azt a feladatot kaptam, hogy vigyem el az állatorvoshoz kullancsriasztó ügyben.

A piacon vettem tojást, mert az otthoni ki volt számolva  a diótortához és a rántott csirkemell panírjához is kellett néhány.

Sajnos az állatorvosnak nem volt fogadóórája.

Reggelire megfőztük a 4 pár virslit.

Teljes konyhaasztal szélességben elkezdtem az ebéd és a diótorta készítését
.

A fiúk a kertben önfeledten fogócskáztak. Egy darabig álltam a sarat, majd megkockáztattam a kérdést: "ki az, aki szívesen segítene a dió darálásban?" Erre mind a hárman jelentkeztek.

Később Leó felajánlotta, hogy a diótortához szívesen szétválasztja a tíz tojás fehérjét a sárgájától, mert abban ő nagy szakember. Egyszerre készült a rántott csirkemell, a krumplipüré jégsalátával és a diótorta.

Az ebédet a kúp alatt tálaltuk és a fiúk oda voltak a kaja minőségétől.

Délután, amíg a fiúk még egy utolsót bújócskáztak, megkíséreltem a szegélynyíróval lenyírni a füvet, de ez egy reménytelen vállalkozásnak minősült. Meglocsoltam a veteményeseket.

Zsoltit áthívtam, hogy eldicsekedjek a smaragdfánkkal.

Három óra körül telefonált Norci, hogy mikorra jönnek Gazdagrétre a fiúkért. Igyekeztünk gyorsan összepakolni és indulni. Ennek ellenére egy kicsit késve érkeztünk és Norciék már ott toporogtak. Möci lejött és végre gyömöszölhette Jankát. Bár a diótortát úgy gondoltam, hogy Emőke és Csabi is megkóstolhatja majd, de Möci végül az egészet odaadta Ádámnak, azzal, hogy mi még majd sütünk. Közben Jankának annyira megtetszett Manna, hogy elkezdte követni. Mire felocsúdtunk már se Janka, se Manna nem volt a látókörünkben. Ettől persze mindannyian összeszartuk magunkat, mi van ha Manna átszalad az úttesten és Janka követi. Szerencsére az egyik bokorban találtuk mindkettőjüket. Még néhány gondolatot váltottunk arról, hogy Áron mikortól csatlakozzon Leóék angliai iskolájába.

Búcsú és hosszú integetés, a Pettik család elment.

Csípős csirkeszárny

Mindenki sokáig lustizott. Végül nyolc után mindenkit kitessékeltem az ágyból. Arra figyeltek a fiúk, hogy a Manna kimehessen a kertbe a programjait intézni.

Azu idő közepesen szar, de a rádióban délutánra valami javulást ígérnek.

A piacra egyik gyereknek sem volt kedve velem tartani, helyette Áron felajánlotta, hogy mire visszaérek készen lesz a reggeli. Így is lett. Áron irányításával mind a hárman tüsténkedtek. A piacon a tejen kívül spenótot szerettem volna venni a mára ígért buffallói csípős csirkeszárnyhoz, de az egyik asszony rábeszélt, hogy inkább vegyek mángoldot, az sokkal finomabb. Természetesen beugrottam a kárpát kenyérért is a Dabi Vegyesboltba.

Artúr jelentette, hogy megírta a mára rendelt házi feladatát.

Reggeli után bújócska volt az első program. Ilyenkor a ház minden része átmenetileg csatatérré változik.

Áron nekiállt gyakorolni a billentyűzeten. Néha Leó és Arti is besegített.

Már 11 óra előtt elkezdtem a csípős csirkeszárny készítését. Először megmostam, majd kettévágtam mindegyiket. Közben odatettem a varázs mázat sok fokhagymával, erős Pistával és fűszerekkel  főni. Amíg ez főtt megnéztem az Interneten, hogy mi is ez a mángold és hogyan lesz ebből valamilyen köret. Kiderült, hogy ugyanúgy kell elkészíteni, mint a spenótot.

Több platnin készült egyszerre az ebéd és még a sütő is be volt kapcsolva.

A fiúk bejelentették, hogy elmennek túrázni egyet és mire készen lesz az ebéd, addigra hazatérnek.

Pontosan kettőkor ki volt tálalva a kedvenc kaja. Nagyon jó étvággyal ettek és a mangoldnak is majdnem olyan nagy sikere volt, mint a csípős csirkeszárnynak.

Ebéd után felmentem a hálószobába. Hát látom, hogy a paplan egy helyen domborodik. Áron már korábban mondta, hogy Manna biztosan felment egy kicsit aludni. Én is kedvet kaptam és amíg a fiúk lent játszottak, aludtam egy órácskát.

Áronék olyan nagy hangerővel játszottak valamit a számítógépen, hogy a nagy csatazajra ébredtem. Megittam egy kávét és átsétáltam Gabikáékhoz. Vittem Rokkónak a lerágott csontokat.

Egy óra múlva Feri bácsival együtt jöttem vissza, hogy megmutassam neki a letört visszapillantó tükröm helyét.

Az idő még mindig borús egy kicsit, de már ígérgeti, hogy holnapra sütni fog a nap.

Hat óra fele Zoli bácsi is hazajött, akinek megmutattam, hogy a fűnyíró első rántásra beindul. Az igaz, hogy a kuplungja nem működik tökéletesen, de azért le lehet vele nyírni a füvet.

Vacsorára Arti kedvéért túrós csusza lett. Aki akarta, az sósan sült szalonnával, aki akarta, szalonna nélkül porcukorral.

Közkívánatra szaunát is bekapcsoltuk.

Norciék

Reggel lementem a CBA-ba kenyérért és tejért valamint az Áron nevére kiállított CBA Multipont gyűjtő kártyáért. A nap első szomorú élménye, hogy a Renault Scenic-ről vandál módon lelopták a bal első visszapillantó tükröt. Az is lehet, hogy vagy nekihajtottak és attól leszakadt, de ezt semmilyen betétlap nem erősítette meg. Ettől nagyon rossz kedvem lett, mert ez munkadíjjal együtt 50-100.000.- forint közötti tétel, miután ez egy fűthető és motorosan állítható tükör.

Délelőtt Átjött Emőke, akivel hosszasan elemeztük az ország jelenlegi helyzetét. Ő azt mondja, hogy nem érti pontosan, hogy itt mi és miért történik, de ha meghall valamit, ami kritizálja a kormányt, akkor ő, mint a strucc, aki a fejét a homokba dugja, elhatárolódik a politikától.

Norci, ahogyan ígérte 10 óra után hozta Artúrt, de jött Janka és Ádám is velük. Janka olyan drága, hogy sajnáltam, hogy Möci nem láthatta. Ilivel csak véletlenül találkoztak a lépcsőházban, de Emőkéhez becsöngettem, hogy jöjjön át egy percre és ő is örüljön annak, aminek én.

Áron fel volt dobva az unokaöccsétől és rögtön kisajátította Artúrt, Janka kergette Mannát, én pedig végre  tudtam Norciva egy kicsit beszélgetni.

Áron bemutatta Ádámnak a zongora tudását. Ádám megszakértette a digitális zongorát és az volt a véleménye, hogy "király".

Nem tudtak sokáig maradni, de minden fontos dolgot meg tudtunk beszélni. Többek között azt, hogy ma elhozzuk Leót a Jukiéktól, de pénteken nem visszük ugyanoda vissza, hanem majd Norciék jönnek érte, hogy Möci is láthassa Jankát. Artinak az a házi feladata, hogy minden nap írjon 1-2 mondatot az aznap történtekről. Ha lehet, akkor minden nap két napról írjon, mert van egy kis lemaradása.

Artúr, Áron és én megebédeltünk, majd lassan bepakoltunk az autóba és elindultunk Leóért. A találkozáskor megismétlődött a viszontlátás nagy örömujjongása.

Öten (Áron, Leó, Artúr, Manna, meg én) utazunk Dömsöd felé. Az első állomás a TESCO volt. A munkamegosztás úgy szólt, hogy a három fiú viszi vissza az üres PET palackokat és utána én megyek bevásárolni, miközben ők a játszóházban múlatják az időt.

A bevásárlásnál alkalmazkodtam ahhoz, hogy ki mit kívánt. Mondanom sem kellett, hogy négyen, négy féle kedvenc kajával álltunk elő. Volt abban rántott csirkemell, krumplipüré, buffallói csípős csirkeszárny, túrós csusza (sült szalonna nélkül, porcukorral), diótorta, meg egyebek.

Onnan Dömsöd felé nagyon élveztem az utat. Anélkül, hogy aktív részt vettem volna a társalgásba, csak hallgatóztam és a fény természetéről, sebességéről, sok mindent megtudtam a három fiútól.

Dömsödre érve csak a Dabi vegyesboltnál álltunk meg. Ott is csak azért, hogy beszóljunk, hogy holnapra tegyenek nekünk félre egy kárpát kenyeret.

A bázison először Mannát engedtük ki a ketrecéből. A fiúk még segítettek kipakolni, azután elmélyedtek a Legó és a Bionicle játékokban. Csak akkor tudtam őket visszahívni a játék mezejéről, amikor már készre tálaltam a grillcsirke vacsorát.

Az osztozkodás nagyon szerencsésen ment, mert Leó kedvence a melle volt, míg Artúré a háta, Áron szerényen beérte a comjával, én meg a szárnyát szeretem a legjobban. Mindehhez volt tigris kenyér, ami a nagy kedvenc és négy féle savanyúság, utána pedig nekem sör, nekik málnaszörp.

rokkant derekam

Pocsék derékkal ébredtem. Hogyan lesz ebből szombaton utazás Prágába? Ez most nem becsípődött, hanem egyszerűen pocsék.

Möci 8 után indult az angolra, de még kellett bele egy kis lelket öntenem, mert néha úgy érzi, hogy nem fogja bírni a sikerig. Hagyott pénzt a havi átutalásaira, hogy ebben tehermentesítsem.

Reggelire a sült oldalasból készült zsíros kenyér és tejeskávé.

Az íróasztalon az adott aktualitást a részleges rendcsinálásnak, hogy keresek - mi az, hogy keresek, kőrözök két papírt, de sehol nem lelem.

Kicsit reklamáló hangnemben megismételtem a CBA-nak tett korábbi ajánlatomat a napelemes rendszerükkel kapcsolatban.

Elvégeztem Möci átutalási megbízásait és felhoztam Emőke nyugger kajáját.

Felhívtam Ellit, hogy tudna-e fogadni. Az igenjére azonnal kigurultam Pátyra. Miután teljesen rendbe hozta a lábam, mentem Andreához a gyogyóra.

Délelőtt éreztem egy kis mellkasi szorítást és arra gondoltam, hogy nem ártana ha csináltatnék egy EKG-t. Ott helyben kértem egy időpontot és meg is csinálták. A doktornő nem talált különösebb veszélyt, de érdekességképpen megállapította, hogy kissé magas a vérnyomásom, amit azért találtam furcsának, mert nekem  mindig is alacsony volt.

Igyekeztem haza, mert négykor kezdődött a gyerek német órám. Möcivel egy időben érkeztem haza. Mire betettem a csirkelevest a mikróba, már a fiúk is megérkeztek. Gyorsan bekaptam a levest és 5 perccel négy után már kezdődhetett is az óra, ami egy kicsit hosszabbra sikerült.

Jóval hat előtt érkezett Kriszta a felnőtt németre és emiatt először azt hittem, hogy Zitáék késnek, de végül hatra ők is pontosan megérkeztek. Krisztának nem, de Zitának és Ádámnak egy kicsit szokatlan volt a tanítási módszerem. A másfél óra végére viszont ők is belejöttek és megkedvelték a módszert.

Estére Möci tervezett egy családi tanácsot összehívni, ami végül nem jött össze.

Hétfő

Felkelés után keresgéltem a nyomtató patron feltöltő készletének a leírását, mert anélkül Csabi nem fogja tudni elvégezni a patronok utántöltését.

Későn kezdtem el a reggelit készíteni.

Elindítottam  a nagymosást és próbáltam összeszedni  a széthullott lakást.

Lementem a Tűzkő utcai papír boltba mm papírért, hogy pontosan és méretarányosan megtervezhessem a második tábla napelem felszerelési helyét a huzika tetejére. El kell ugyanis kerülni a külső és a belső szerelvények közötti  ütközési pontokat.

A CBA-ban beszéltem a vezetővel. A kérdés az volt, hogyan nem megy az logisztikailag, hogy egy hónapja nem tudnak adni Áronnak MultiPont gyűjtő kártyát. Azonnal telefonált és megígérte, hogy holnapra lesz és felhív telefonon, amikor megérkezik.

Előbb Möci érkezett haza és nem sokkal utána Áron, aki megfeledkezett arról, hogy a múlt szerdán elmaradt tenisz edzését mára tette át. Még volt egy negyed óra az edzés kezdéséig. Beugrottunk mind a hárman az autóba és pontban négyre megérkeztünk. Útközben Áron elmesélte, hogyan kapott egy ötöst németből a "szólánc" gyakorlatáért.

Áron ment a Gyula edzésére, mi pedig megvettük a buszbérletét és visszavittük Etának, azzal az üzenettel, hogy változott a program és Áron egyedül jöjjön haza.

Bementünk az Auchanba. Möci kivásárolta ez egész tisztítószer készletet, ami után már siettünk haza, mert ötre vártam Bencét matekra. Úgy nézett ki, hogy egy pár percet fogunk késni, ezért felhívtuk apukáját, hogy okvetlenül várjon meg minket. Arra azért még maradt néhány percünk, hogy a dömsödi kerti csapra vegyünk egy 3/4"-os csatlakozót.

Amikor 5 után néhány perccel hazaértünk Bence már a lépcsőházban a lépcsőn ülve várt minket. Az óra nagyon nehezen telt, de mivel egy új és fontos anyagrészhez érkeztünk, mind a ketten próbáltuk legyőzni a tavaszi fáradtságunkat.

Óra után felmentem Möcihez a könyvtárból kivett könyvekért (amikbe persze bele se nézett), mert ma járt le a kölcsönzési idő. Csak 10 perccel korábban érkeztem, mint a záróra. Egy könyvet meghosszabbítottam és négy új könyvet pedig kivettem. Nekem, akinek már egy évtizede tetszik az e-book olvasás, még mindig ugyanúgy tetszik a Guttenberg Galaxis, aminek a halálhírét már régóta költik. Ha bemegyek egy antikváriumba, leveszek egy könyvet, körülnézek és ha látom, hogy senki nem lát, akkor nem vagyok rest megszagolni a könyvet.

Hazajövet felmentem Möcihez, ahol úgy tűnt, elmarad a ma hat órára tervezett családi tanács. Egy másfél órát angoloztunk és bár nagyon kemény voltam hozzá, nekem úgy tűnt, hogy valami alakul benne.

Leszaladtam a CBA-ba néhány sörért és miközben ittam, írtam az elmaradt blogbejegyzéseimet.

Emőke és Áron valamilyen pót vacsorát fogyasztottak a blőd filmjeik nézegetése közben, megvetve engem, aki lementem sörért. Kilenckor bezárattam a külön mozit és ágyba parancsoltam Áront.

Kútfúrás Feriéknél

Hajnaltájt felvillant a fejemben egy gondolat és azt félálomban addig-csiszolgattam míg nem tetszett annyira, hogy elmondjam Möcinek is.

Reggel elküldtek a félretett kárpát kenyérért és ha már arra jártam, akkor vettem vajat és vaníliás cukrot, mert az hiányzott a tegnapi palacsintából. Visszatérve elkészítettem a reggelit, mindenkinek a kénye kedve szerint, amit rendelt.

Möci tanult egész délelőtt rendületlenül. Örülök neki, hogy komolyan veszi ezt az intenzív angolt.

Felhívtam Tamást és elmondtam neki, hogy mit találtam ki kora hajnalban. Ha kitakarítja és felszántja a telket Kókán, akkor a rajta lévő omladozó ház minden anyagát elviheti és az talán segítség lehetne a Révfülöpi ház újjáépítésében. Abban egyet értettünk, hogy kell a helyszinen egy felmérést végezni, hogy megállapítsák, mennyire gazdasásgos ez az ajánlat.

Szomorú hírt kaptam a Skype-on. Meghalt Köves Laci középiskolai osztálytársam és barátom. Egyidősek voltunk. Hiába gyengült le egészségileg az utóbbi években, volt benne valamilyen erő, ami mindig igyekezett összetartani azt az osztályt, ahova együtt jártunk. R.I.P. Laci.

Felmásztam a huzika tetejére és készítettem egy beméretezett vázlatot, az új, második napelem tábla pozicionálásáról.

Átmentem Gabikáékhoz. Azt terveztem ugyanis, hogy áthívom Feri bácsit, segítsen a négy rögzítő luk kifúrásában. Amikor átmentem, láttam, hogy mennyire szenved a fúrt kút áthelyezésével, ezért letettem az eredetileg tervezett kérésről és inkább arra koncentráltam, hogyan tudnék én neki segíteni az új kút fúrásában.

Ebédre a megsütött pácolt tarját tálaltam főtt krumplival és fejes salátával.

Az idő hűvösre fordult, de ez nem akadályozta Möcit és Áront abban, hogy elmenjenek egy kőrt bringázni. A második kőrnél megálltak fagylaltozkodni és nekem is hoztak egy tölcsérrel.

Felhívtuk Nóra nagyit, hogy hazafele felugranánk hozzá tíz percre, hogy megbeszéljük a legfontosabb dolgokat a szombat reggeli indulásunkkal kapcsolatban.

Korán terveztük a délutáni indulást, de végül már hat is elmúlt, mire kigördültünk a kapun.

Éppen hetet harangoztak, amikor megérkeztünk Nóra nagyihoz. Nagyi örült nekünk, izgul, hogy milyen lesz a Prágai utazásunk. Elmesélt néhány korábban már elmesélt prágai történetet. Elmondta, hogy megtervezte, miket nézzünk meg és hogy okvetlenül vegyünk valahol cseh koronát. Azt elég hitetlenkedve fogadta, hogy a mi dombornyomott bankkártyánkkal mejdnem mindenhol el fogunk boldogulni.

Schindler listája

Már  hatkor kivetett az  ágy. Gyorsan felöltöztem és indultam a piacra.

Az volt a kérésem, hogy Möci ne jöjjön velem, hanem üljön le és készítse az angol házi feladatait.

Vettem tojást, sütni való szalonnát, zöldséges csirkelevesnek való far-hátat, leves zöldségeket, spenótot. Diót is vettem, mert a tavalyi  dió termésünk már elfogyott és a jövő héten diótortával is szeretném kényeztetni az unokáim egy részét (Artúr és Leó). Ezentúl jobban meg fogjuk becsülni a saját dió termésünket, mert a piacon 2000.- forint/kg áron adják. Friss tej még nem volt a piacon, mert ilyen korán még senki nem fejezte be a fejést, ezért elmentem a tejboltba, ami szintén nem egy nagy olcsóság. Egy palack tej (2  liter) és egy pohár házi tejföl (3dl) 860.- forint. Vettem még sört és unicumot. Hazafele beugrottam a Dabi Vegyesboltba: zsemlék és sajt, valamint előjegyeztek holnapra egy vekni kárpát kenyeret.

Áron is kényeztette Möcit, azzal, hogy ő készíti a reggelit. Möcinek olyan reggeli készült, amit nem kell nagyon rágni.

Délelőtt sokat angoloztunk és Möcinek kezd jól menni a szövegértés és próbálja a mondatokat jól kialakítani az eddigi nyelvtani tudása alapján. Ha ilyen tempóban halad, akkor lassan ő fog tanítani engem.

Kicsit ápoltam, karban tartottam a veteményest és locsolással kényeztettem mindegyik ágyást.

Átjött Kása Laci speciális szerszámokért, mert a csónak motorja javításához 16-os villás kulcsra lett volna szüksége. Ez abszolút nem járatos méret, de szerencséjére a huzikában volt egy kicsit gagyi szerszámkészlet, amiben a 15-ös éppen jó volt az ő 16-os anyacsavarjára.

Ebédre a csirkeleves volt, de nem volt valami nagy sikere Áronnál. Utána spenót főtt krumplival és rajta sült szalonna és cserkész kolbász.

Délután mindenki saját elfoglaltságot talált, ami sajnos többnyire képernyőhöz kötődött és ez ilyen jó időben bűn.

Vacsorára Möci fogyókúrázott, Áron pedig baracklekváros palacsintát rendelt.  Palacsinta tésztájába belereszeltem három almát. Nagy sikere volt.

Este mi ketten megnéztük a Schindler listá-ját. Mint film, nem volt egy túl nagy teljesítmény, de mint történet, engem arról győzött meg, hogy ha bármikor tehetek valamit azért, hogy ilyen ne történhessen meg még egyszer, akkor azt meg fogom tenni.

A számítógép nagytakarítása

Áron kicsit húzta az időt, de 7:25-kor már elindult. Möci készített reggelit, mert délelőtt (le se merem írni) egy csúnya fogműtétre megy és elképzelhető, hogy utána egy darabig nem ehet.

Nekiálltam a nagy számítógépes műtétnek. Először szétszedtem a gépet, hogy le tudjam írni az alaplap és a GIGABYTE videó kártya pontos típusát. Ha már szétszedtem, akkor ki is porszívóztam a belsejét.

Béla segített megkeresni hozzá a drivereket és amikor már el kellett mennie, azt a feladatot adta, hogy az összes szükséges drivert töltsem le és természetesen mentsem el a külső merevlemezre. Biztonságból még egy pendrive-ra is elmentettem.

Béla azt javasolta, hogy legyek 100 %-ig biztos abban, hogy ezek a driverek biztosan jók a Lenovóhoz, mert ha nem, akkor "padló" és nem fog működni a gépem. Az ijesztgetés hatására írtam két e-mailt (Popán úrnak és Zöldi Kovács úrnak).

Közben Möci telefonált, hogy a fájó foga ellenére bement az angolra és majd csak utána megy a szájsebészetre. Möci egy hős.

Levittem az Áron kinőtt ruháit a Használt Gyerekruha boltba. Egy részét bevették bizományba, egy másik részét csak kivasalva tudják átvenni, a maradékot pedig egyáltalán nem tudják átvenni.

Béla azt is mondta, hogy az rendben van, hogy járok fizikoterápiára, de meg kellene mutatnom a jelenlegi állapotomat a reumatológusnak, nehogy a nyári üdülések alatt egyszer csak váratlanul bekattanjon. Nekem sem kellett több, azonnal elkezdett rosszalkodni a gerincem.

Átutaltam a napelem rendszer bővítésének a harmadik részletét, abban a reményben, hogy legkésőbb a jövő hónapban elkezdik a telepítési munkálatokat.

Hoztam fel egy adag szecsuánit zöldség körettel. Mire megettem Áron is hazaért a suliból és bár ő  ebédelt az iskolában, hajlandó volt Emőkével  még egyszer ebédelni.

Közben mindent bepakoltam, hogy ha megétkezik Möci, minél hamarabb indulhassunk. Emőke és Áron a Mannáról gondoskodtak, míg én lehordtam a cuccokat az autóba.

Möci hazaérve csak néhány perc hosszabbítást kért, amíg ő is lecuccol és már indultunk is.

Csak az ingyen virslisnél álltunk meg. Vettünk bepácolt karajt és cserkész kolbászt vacsorára.

Megérkezéskor elsőre a smaragdfa fejlődésére voltunk kíváncsiak. Nagyon szépen alakulnak az új rügyei, levelei.
Áron sült-hagymás szalonnát kért vacsorára a kolbász mellé. Unicum nem lévén itthon, ráfanyalodtunk a szilva pálinkára.

Este még egyet szaunáztunk.

A számítógép a halálán van

Áron korán kelt fel, de azért az indulása előtt megint nekem kellett szólni, hogy mosson fogat. Nincs ötletem arra, hogy miként tegyem ezt nála természetessé, hogy minden este és minden reggel fogat kell mosni.
Utána már ment minden rendben. Odaadtam a zongoraórára a pénzt és idejében elindult.

Tudom, hogy minden nap annyira eredményes, amennyire összeszedett vagyok és ezt már reggel el kell kezdeni.

Belenéztem a leveleimbe és el is küldtem Katalinnak és Mannának a tegnapi brushup-on megígért hanganyagokat.

Amikor Emőke elment dolgozni rám bízta Manna macskát.

Ebédre megkóstóltam a karalábé levest. Szerintem már az utolsókat rúgta, de egy pirítóssal jóízűen megettem.

Lementem Emőkének felhozni a nyugger kajáját és az 5 kiló mézet, mert itthon már nem volt egy szem se és Dömsödön is már csak az üveg alján.

Áron azzal jött haza a zongora óráról, hogy megdicsérte a zongora tanárnő és kapott egy kis-ötöst is.

Addig-addig sírtam Bélának, hogy a számítógépem az utolsókat rúgja, mígnem rábeszélt, hogy vakarjunk le róla mindent és telepítsem újra az egészet egy Windows 7-tel. Nekem sem kellett több, azonnal nekiugrottam. Elkészítettem a W7 telepítő lemezt és a nagy külső M: jelzésű merevlemezre másoltam minden fontos állományt, amit csak találtam az elsődleges C: és az E: partíción ás a másodlagos O: lemezen. Majdnem éjfél lett mire ezzel végeztem.

Cavinton

Áron azzal hagyta el a lakást, hogy a szobájába senkii ne menjen be. A rendetlenség soha eddig nem látott méreteket ölt a lakásban. Csak egy-egy mozdulatot kellene tenni, de azt állandóan és rendszeresen, hogy ez megszűnjön.

Leülök a számítógéphez, mert már egy teljes hét lemaradásom van a blogbejegyzések írásában.

Möci telefonált, hogy ez már a vég. Elnézte az órát és egy órával korábban ért be az intenzív angolra. Mondtam neki, hogy még mindig jobb, mintha egy órával később ért volna be.

Ebédre megmelegítettem az Emőkétől áthozott nyugger paprikás krumpli felét. Utána még maradt időm sakkozni egyet online, majd elindultam a brushup-ra.

A brushup első fele unalmas volt és csak a szülinapi sütemény ébresztett fel az álmosságomból, de a második fele annál izgalmasabb volt. Manna tanárnővel barkochbáztunk angolul és a collocation-okat  ismételtük.

A foglalkozás közepén telefonált Áron és egy ó héber dumával előadta, hogy ő tenisz helyett miért megy inkább a Bálinthoz és majd hétfőn bepótolja ezt az edzést. Nem tudtam vele erről hosszasan beszélgetni, ezért csak annyit mondtam, hogy "rendben".

A vége fele Möci is telefonált, hogy randizzunk az ALLÉ-ban. Ott a KFC-ben bekaptunk egy-egy rántott halat tcacikivel és görög salátával, amihez a PayPass végett adtak egy ajándék kávét.

Miközben nyugodtan eszegettük telefonált Fruzsina, hogy egy fél órát várt rám a kapu előtt, ugyanis teljesen megfeledkeztem arról, hogy ő már hazajött Skóciából és ma 5-kor jön fizikára. Nagy elnézést kérések mellett megállapodtunk, abban, hogy a következő óra előtt még telefonál.

Visszahívtam a nagyit. Möci közölte az örömhírt, hogy mégis jön velünk Prágába.

Hazafele a buszon átnéztem Möci intenzív angolját

Lakókocsi és az okmányok

Amint Áron kitette a lábát, felkeltem, mert Tamással azt beszéltem meg, hogy 1/2 8 körül jön értem és megyünk Zánkára megnézni az eladásra kínált HOBBY Prestige lakókocsit. Arra még volt időm, hogy süssek egy szalonnás tojást és igyak mellé egy kávét, de az már nem fért bele, hogy bekapcsoljam a számítógépet.

Mire lementem Tamás már meg is érkezett. Élőszőr azt tervezte, hogy a 70-esen megyünk végig, de amikor kiderült, hogy akkor milyen későn érnénk haza, átment a 7-esre és inkább betért egy benzinkúthoz és vett egy 10 napos autópálya matricát, mondván, hogy az amúgy is kell nekik a hétvégén.

Ripsz-ropsz leértünk a helyszínre. Tamás megkapta a telek és a lakókocsi kulcsát. Kezdődhetett a vizsgálódás és a szemrevételezés.. Tamás és a gyerekek már látták korábban is ezt a lakókocsit, de Tamás azt szerette volna, ha én mint régi lakókocsikat használó is megvizsgálom a darabot.  A lakókocsi 30 éves és sok sebből vérzik, de mindent meg lehet rajta javítani és a 450 ezer forintot, amennyiért kínálják megéri, Tamáséknak pedig nagyon hasznos szolgálatot fog tenni, hogy amíg épül a házuk Révfülöpön, addig ebben tudnak lakni.

Miután mindent alaposan megvizsgáltunk, bezártuk a lakókocsit és a telket. Hazafele jövet felhívtam az eladót és elővéve minden létező üzleti retorikámat kértem, hogy akkor mondjon egy 400.000.- forint alatti árat és akkor most oda visszük neki a pénzt. Ettől dobott egy hátast és időt kért, mint ahogy a kosárlabda meccseken szokás, amikor "helyzet" van. Pár perc múlva visszahívott minket és mondta, hogy beszélt a feleségével - ami vagy igaz, vagy nem - és a felesége azt mondta, hogy 400 alá nem tudnak menni az árral. Ezzel megnyertük a széncsatát.

Visszafele telefonon beszámoltunk Zolinak az üzleti sikerről és Tamással megtervezték a lakókocsi vasárnapi átszállítását.

Tamás nagyon örült, madarat lehetett vele fogatni. Beültünk a "71"-es út menti akármibe egy kávéra, amiből egy nagyon finom tejfölös Jókai bableves lett nagy sercli kenyerekkel, sör és kávé.

Közben újabb telefonos egyeztetés, hol és mikor kerüljön sor az adásvételi szerződés megírására és a fizetésre, de ebből én már kimaradok.

Tamás elvitt Csepelre a Posta Lacihoz. Átvettem a megjavított autót és irány Budaörs. Möci ugyan szokta kérdezgetni, hogy meddig tart még az én rendszeres keddi fizikoterápiás kezelésem Andreánál, de már úgy megszoktam, hogy ez hozzátartozik a minden keddi programomhoz.

Itthon megvártam, amíg Áron hazaér és amikor megjött, elmondtam neki az igazolványokkal és a Prágai úttal kapcsolatos problémát. Megkértem, hogy még egyszer tegyen tűvé mindent, mert ha az igazolványokat nem találjuk, akkor haladéktalanul el kell mennünk az Okmány Hivatalba.

Közben megjöttek az ikrek is a külön németre. Nekik nagy elnézések közepette felajánlottam három lehetőséget, amíg mi intézzük Áron okmányait. Vagy itt maradnak a lakásban és megvárnak minket, vagy velünk jönnek és majd együtt jövünk haza, vagy hazamennek és gyerek német csak a jövő hét keddjén lesz legközelebb. Ez utóbbit választották.

Kikerestem néhány alapokmányt, (Születési Anyakönyvi Kivonat, stb.) ami kellhet az ügyintézéshez, beugrottunk az autóba és indultunk az Új Buda Központba. Hat perccel az ügyfélfogadás vége előtt már nem kaptunk sorszámot, irány a Budafoki úti Okmányiroda, mert az este nyolcig van nyitva.

Perceken beül sorra kerültünk, az ügyintéző segítőkész volt. Felvette az Áron új állandó Személyazonossági Igazolványának az igénylését, készített Áronról egy igazolvány képet, majd adott egy 30 napig érvényes ideiglenes Személyazonossági Igazolványt. Mindez nem tartott tovább, mint 15 perc. Csak ámultunk és bámultunk.

Azt mondta az ügyintéző, hogy SMS-ben ki fognak értesíteni, ha készen lesz az állandó igazolvány.

Megnyugodva hazajöttünk és mindenről részletesen beszámoltunk Möcinek. Áronnal megbeszéltem, hogy ezért nem lesz semmilyen büntetés, megtorlás, de azt elvárjuk, hogy kezdjen el nagyobb rendet tartani maga körül. Ruhás szekrény, íróasztal stb.

Áron nagy elánnal hozzá is kezdett a projekthez és a ruhás szekrényében már alakulnak a dolgok

Készülődés Prágába

Új hét veszi a kezdetét.

Reggel Áron majdnem időben (1/4 8 után 3 perccel) indul. Összeszedem a gondolataimat. A legfontosabb, hogy ne engedjem szétesni a napot.

Hevenyészett reggeli után elindulok Posta Lacihoz Csepelre. Mára kaptam tőle időpontot, hogy a bal első féltengely valószínűleg szakadt gumiharangját kicserélje. A visszafele úton a buszon olvasom az egyszerűsített szövegű angol könyvet és egyre jobban tetszik.

Norcikámmal megbeszéltem, hogy 16-án csütörtökön , amikor Áron utolsó tanítási napja van, délután vagy este elhozzák Leót és Artit, akik nálunk alszanak, majd 17-én a fiúkkal együtt megyünk Dömsödre, miközben Norciék csinálhatnak felnőtt programot. Ott bulizunk egy nagyot, ott alszunk és 18-án visszaviszem a fiúkat Pestre, mert másnap már indulnak vissza Bristolba. Mi aznap este becsomagolunk és szombaton indulunk Prágába.

Közben Möci megsértődött, mert, hogy mi a Nóra nagyival és Áronnal akkor is megyünk Prágába, ha ő nem tud jönni. A nagy sértődés után rájön, hogy a négynapos útból ő csak egy napot hiányozna az angolról, mert április 19, 20, 21 az mind ünnepnap. Ezért úgy dönt, hogy mégis jönne velünk.

Este megrendelem az ő buszjegyét is online. Az egyik visszaigazoláson angolul külön felhívják a tisztelt utasok figyelmét, hogy mindenki csak a saját okmányai birtokában szállhat fel a buszra, így a szülők okmányaiban bejegyzett gyermeknek is kell, hogy saját útlevele vagy személyazonosító igazolványa kell, hogy legyen.

Ettől azután annyira megijedtem, hogy megint elkezdtük keresgélni Áron hónapok óta nem talált személyazonosító igazolványát és a diák igazolványát. Hiába kerestük, nem lett meg. Ha nem akarunk a buszpályaudvartól hazaslattyogni, akkor tennünk kell valamit.

szavazás

Feri átjött és segített felszerelni a szivattyúból kivezető csőre az új csapot. Egy ember ezt aligha tudta volna elvégezni, mivel az egyiknek az istállón belül kellett ellen tartani, míg a másik kívül próbálja kitekerni a régi csapot.


Béni megkínált egy marék fejes saláta palántával, amitől csak újabb munkám lett. Megint fel kellett lazítani két négyzetmétert, kigazolni és elültetni a 12 palántát.

Korán indultunk haza. Útközben megálltunk Katinkáék cukrászdájánál. Bár egyetlen vevő sem foglalkoztatta a pultnál kiszolgálót, nekünk hármunknak mégis sikerült pillanatok alatt túlterhelnünk őt. Miközben Emő és Áron le-le vettek egy e-egy sütit a pult üvegpolcáról, mondván, hogy ezek bizonyára kóstolónak vannak oda kitéve, én rendeltem és közben elnézést kértem, hogy ez sajnos egy ilyen lökött család.

Ettünk, kávéztunk és csomagoltattunk is magunknak a süteményekből.

Hat óra körül érkeztünk haza. Először felvittünk minden cuccot és letettük Áront, majd átsétáltunk szavazni.

Bár a szavazás eredménye már előre mindenki számára egyértelmű volt, ennek ellenére elkezdtük nézni a szavazásról szóló tudósításokat és a politikai elemzők kommentárjait.

piac egyedül

Elvállaltam, hogy egyedül megyek a piacra. Áron még lustálkodik az ágyában, Möci pedig leült angolt tanulni. A piacon meg is kérdezték, hogy a család hol maradt. Mondtam, hogy lustálkodnak.

Tej, tojás, szalonna, kolbász, petrezselyem. Ezen felül nem tudtam ellenállni két tő paradicsom palántának, pedig otthon van rengeteg. Gazdagréten majdnem 20 tejfölös pohárnyi és itt Dömsödön is majdnem annyi. Ezek 3-4 cm-esek, amit pedig most vettem az 30-40 cm magas.

Visszafele beugrom a Dabi vegyesboltba a kárpát kenyérért és veszek egy darab vajat, amit a Möci rendelt.

Az elkészült reggelit a kúp alatt tálaljuk.

Áron, ha nem is nagy gőzzel, de tanul, Möci pedig írja az angol házi feladatait.

Délelőtt kisétálunk a Duna partra. Meglátogatjuk Pista bácsit. Ott van Zoli is és Vincéék is megjöttek Németországból. Bekapunk egy-egy pálinkát az egészségükre, de nem maradunk sokáig.

Möcinek az ebédet sem engedtem meg készíteni, mivel neki most a legfontosabb az angol intenzív tanfolyam, átvállaltam a főzést is. Tejfölös zöldbab főzelék lesz a mélyhűtőből elővett fasírttal, amit már korábban bepaníroztam.

Ebéd után Möci és Áron mind a ketten kapnak egy kis kimenőt és elmennek biciklizni.

Délután még angolozunk egy órát, majd  egy kicsit kertészkedem. Este hideg vacsora és utána szauna.

Nyílt órák és a Construma

Áronnal készülődtünk az iskolába. Bár későbben szálltunk fel a 139-esre, mint én szerettem volna, de azért nem sokkal 3/4 8 után beértünk a suliba. Nekem már csak ma kell azon izgulnom, hogy Áront elkapja egy ellenőr a bliccelés miatt, mert délután már nagy valószínűséggel megtaláljuk Dömsödön a buszbérletét.

Az első nyílt óra elmaradt. Pontosabban a nyíltsága maradt el, mert a Természet Ismeretek tanárnak továbbképzésre kellett mennie. Nem tudom, hogy ezt mikor tudták meg, de szerintem szervezetlenségre vall, ha más nem, akkor az is, hogy nem küldtek egy helyreigazító e-mailt: "Kedves Szülő! Holnap csak 9-re tessék jönni, mert az első nyílt óra elmarad." Az első mérgem elszállt, amikor megtudtam, hogy Áronéknak helyette német órájuk lesz, mert legalább szagot veszek, hogy mit tanulnak németből és ahhoz tudom majd igazítani az otthoni keddi német gyakorlásokat. Az örömöm azonban hamar elszállt, amikor megtudtam, hogy arra viszont nem mehetek be, mert az nem nyílt óra, a helyettesítő tanár csak beugrott. Próbálkoztam az igazgató úrnál és az igazgató helyettes asszonynál, de eredménytelenül. Arra voltam ítélve, hogy leüljek az üres folyosón és várakozzak 9-ig.

Kilenckor kezdődött a történelem bemutató óra és tízkor a matek. Mind a kettő nagyon lekötötte a figyelmemet. A tanítónénik felkészültsége a termek technikai felszereltsége szinte 100 %-os.

Közben rájöttem, hogy Áron honnan vette fel azt a szokását, hogy amikor hazajön, mindent (táskát, kabátot) ledobál a földre. Itt az osztályban minden gyerek, mindenét  a földön tartja. Való igaz, hogy ehhez hasonlót láttam már Amerikában is, de ott a gyerekek egy nagy, szőnyegen ültek (Cipő nélkül!) törökülésben és az ott, úgy elfogadható volt, itt viszont a sáros cipőkkel bejárt padlón nem. Ha leszámítom azt a néhány tévedést és magyartalanságot, amit a tanítónénik elkövettek,akkor nagyon tetszettek a mintaórák és a tanítás minőségét, színvonalát is magasnak tartottam.

A suliból már nem mentem haza, egyenesen a Construmára mentem. Útközben Lacival egyeztettünk telefonon és végül én értem előbb a kiállításra. Tettem egy felesleges látogatást a kertészeti kiállításon. Ott számomra semmi nem volt különösen érdekes, hacsak az okos fűnyíró nem, amelyik körbe tud járni egy telket és az egészen lenyírni a füvet, anélkül, hogy kihagyna területeket, vagy többször nyírjon egy-egy területet.

Amikor Laci is megérkezett, hívott telefonon, hogy hol tartok a kiállítás látogatásában. Találkozásunk után azonnal rendeltünk egy szál sült kolbászt.

A kiállítás többi részében találtunk néhány izgalmas dolgot, Vettünk mind a kettőnknek egy gyémánt porral felszórt csoda fűrészlapot és kerestük a Tamás megbízásából a napelemes tető cserepet, de azt sehol nem találtuk. Beszélgettünk viszont hosszasan napelem rendszereket kínáló cégekkel. Úgy tűnik, hogy Lacinak sikerült átbillenteni a meggyőződését az általam járt útra és betervezte, hogy Monoszlón telepít egy napelemes rendszert.

Hazafele betértem az ANZSU Optikába és átvettem a megjavított szemüvegem.

Itthon kezdődhetett a pakolás. Möci úgy döntött, hogy mégis jön velünk Dömsödre. Áron lett ismét a Manna felelőse. Összeszedtem a családot és indultunk.

A TESCO-nál szerettem volna ha Möci be se jön, hanem marad az autóban és ott tanulgatja az angolt és akkor olcsóbban is jövünk ki a TESCO-ban, de végül mégis bejött. Vettünk egy grill csirét meg apróságokat. Áron az üvegbetétekből növelte a zsebpénzét, de végül hamar indulhattunk tovább. Igyekeznünk kellett, mert a Gumipontban 3/4 5-re vártak, hogy a hátsó két téli gumit is lecserélhessék. Pontosan érkeztünk, a kerékcserét gyorsan elvégezték és mindjárt könnyebb lett a pénztárcám 70.000.- forinttal.

Möci beszólt a Dabi Vegyesboltba, hogy holnap reggel tegyenek nekünk félre egy egész kárpát kenyeret.
Amikor megérkeztünk nagy volt az öröm. A zöldborsó kibújt a földből, a smaragdfának megnőtt a két rügye és alatta újabb kettő bomlott ki.

Áron, ha nem is rögtön, de megtalálta a buszbérletét. Csupa öröm az élet.

Még sütött a nap. Áron és Möci kicsit bringáztak én meg kertészkedtem, locsoltam a veteményest. Möci tanulgatott, én még begyújtottam a cserépkályhába.

Este vacsora, TV, szauna, pontosan úgy, ahogy kispolgáréknál szokás, azután eltettük magunkat holnapra.

Rudas csütörtök

Gyorsan megreggeliztem és indultam Jenetékhez a pénzért. Az idő tavaszias és miközben élvezem a tömegközlekedés adta lehetőséget, hogy ilyenkor leszarhatom, mennyire emelik az üzemanyag árát. Még a kis sétát is élveztem hozzá.

Hazamenet írtam Norcikámnak a viber-en, hogy a pénze biztonságban van és  készülődtem a Rudasba. Laci sem sokkal korábban érkezett. A szokásos tréning a száraz gőz, a jéghideg fürdő, a forró medence és a langyos medence. Ezt megcsináltuk többször, majd elmentünk a pihenőbe. Felöltözve még dumáltunk  egy kávé mellett kint a büfében. Nagyon jól esett a délelőtti fürdőzés és lehet, hogy a derekamnak is jót tett.

Már bőven elmúlt dél mire hazaértem.

Mariann küldött ugyan egy SMS-t, hogy a mai zongora óra elmarad, de én már nem tudtam elérni Áront, hogy megkíméljem az odautazástól.

Felhívtam Posta Lacit, hogy mikor tudná fogadni a Scenicet, mert az első két téli gumi cseréjénél kiderült, hogy a bal első féltengely gumiharangja el van szakadva és a felni belső oldalára szórja a zsírt. Sajnos csak a jövő hétfőre tudta vállalni, de abban megállapodtunk, hogy akkor viszem.

Áron szomorúan jött haza, hogy hiába csöngetett a zongora tanárnőnél, senki nem nyitott ajtót.

Möci is korán jött haza. Este sokat angoloztunk.

Tamás lakókocsija

Áron meglehetősen későn 7:22-kor indult el a suliba. Én arra készülődtem, hogy Tamás jön értem és elmegyünk megnézni Dunaharasztiban a megvenni kívánt lakókocsit. Tamás átküldött ugyan egy linket a megtekintendő lakókocsiról, de az asztali számítógépem most már valóban az utolsókat rúgja és azt már csak a kütyün tudtam megnézni.

A számítógépen az XP egyáltalán nem akart felállni és a W7 is azzal kezdte, hogy elindított egy CHKDSK-t (check disk). Az új számítógépre nemhogy a pénz, de még a korvégül csak ábban ígért Persiles doboz sem áll a rendelkezésemre.

Mire Tamás megjött én már éppen befejeztem a reggelimet. Lakókocsis barátját Zolit Törökbálinton vettük fel. Eljutottunk a telepre, ahol az eladó lakókocsik vannak. Amit a Tamásnak kínáltak, az fele annyit sem ét, mint amennyiért kínálták. Egy régi lelakott TABBERT volt, amiről Zolival közösen semmi perc alatt sikerült Tamást lebeszélnünk. Visszafele benéztünk a Karavándor-hoz, ahol egészen jó állapotú, többnyire a korukat meghazudtoló lakókocsikat találtunk, persze sokkal drágábban.

Tamás hazahozott és felhívtam, hogy adhassak neki is a paradicsom palántáimból. Szívesen elfogadta, mert önellátó új életre szeretnének átállni. Mire hazaértem már dél fele járt, de csak egy szendvicset kaptam be. A blog töredéket sem sikerült teljesen leírnom és elmentenem.

Áron öt után ért haza a teniszből. Csodálkozott, hogy Fruzsina nincs ott, mert lemondta az órát.

Möci este átküldte a Rita néni levelét, miszerint csütörtökön Áron sulijában az első három óra, nyílt óra lesz.

Felhívtam Jenetéket, hogy péntek helyett mehetek-e csütörtökön reggel a pénzért, mert péntek délelőtt nyílt órákon vagyok Áron iskolájában.

Vacsorára tojásos nokedlit készítettem fejes salátával öt főre, de végül csak ketten ettük Áronnal.

Ha kedd, akkor az német

Áron azzal ébresztett, hogy vigyem be autóval, mert elaludt. Az nem lehet, mert nekem pár perce szólalt meg az ébresztő Bartók rádióm. Arra nem jól emlékszem, mert már fél nyolc is elmúlt. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy most volt az óra átállítás és lehet, hogy valamit elkevertem. Kiugrottam az ágyból, hogy megnézzem az egyetlen 100 %-osan megbízható "atom" órát, mivel azt nem lehet se állítani, se elállítani. Ekkor közölte Áron, hogy április elseje van és csak lóvá tett.

Reggeli után lementem a postára rendezni a hülyék havi megtakarításait. Itthon megállapítottam, hogy a lakás rendetlenségét az jellemzi a legjobban, hogy minden sarokban, vagy ha lehet, akkor a fal mellet le van rakva egy zsák, egy kosár egy szatyor, vagy egyszerűen egy nyílon zacskó. Ebből azt a következtetést voltam képes levonni -bár nehezemre esett -, hogy ha ezeket successive meg tudnám szüntetni, akkor már nagy előre lépést tehetnék a közvetlen környezetünk rendjéért. Szót fogadtam magamnak és első lépésként eltettem a hóláncot (két hónapja ott terpeszkedik a fal mellett), a helyére. Holnap is meg fogok szüntetni egy ilyen fal mellé deponált szart és akkor talán előbb-utóbb rend lesz. Minden esetre úgy értékeltem a dolgot, hogy már a helyzet felismerése nagy előrelépést jelentett. Egy ókori görög filozófusnak egyszer nagyon megragadott a mondása: "ha egy munkához hozzákezdesz, akkor már a nehezebbik felén túl vagy." Én ezt a magam szerényebb bölcseletei közé némi áthallással, úgy fogalmaztam meg, hogy: " A halogatás, az elfelejtés bölcsője."

Lassan elindultam a gyogyóra. Most először élveztem azt, hogy elkészült a Gazdagréti út és a Budaörsi út kereszteződésében a buszmegálló és így nem kell lemenni a Sasadi útig ahhoz, hogy átszálljunk a Budaörsre menő 40-es buszmegállóhoz.

Andreának azzal udvaroltam, hogy rajta is látszik, hogy tavasz van. A kezelés nagyon jót tett, mert már kezdett pocsék lenni a derekam.

Visszafele bementem a törött szárral bevitt szemüvegemért és leadtam a másikat a lencsék cseréjére. Most már a nyugdíj megérkezéséig nincs gondom, hogy mire költsem a pénzem, mert a hitelkártyám teljesen leürült.

A kis kínaiban ettem egy zöldséges csirkét, de mivel nagyon drágának találtam, elhoztam a kis szójaszósz csepegtetőt. Mindegy, majd vasárnap legfeljebb meggyónom.

Kicsit még igazítottam a paradicsom palántákon.

Nem sokkal később megjöttek a fiúk és kezdődhetett a gyerek német. Olivér, Bálint és Áron szereplésével meg voltam elégedve és ők is nagyon hasznosnak tartották az eltelt másfél órát. Ahogy befejeztem velük a foglalkozást, ők mentek játszani Áron szobájába és jött Kriszta a felnőtt németre.

Kriszta nagyon jó tanuló, két kis ötöst is beígértem neki. Az óra itt sem egy óra volt, hanem jóval több. Nagyon élvezte és mint mondta, ma is sokat tanult.

Utána reklamált, hogy miért nem kérek én ezekért az órákért pénzt, mire mondtam, hogy én a sikerélménnyel vagyok megfizetve. Mellesleg meggyőződésem, hogy a meglévő német tudásomat, ami nem túl sok - azzal tudom a legjobban konzerválni, ha tanítom.

Amikor a fiúk és Kriszta is elment, Áron átment Emőkéhez zongorát gyakorolni (és mellesleg vacsorázni). Én lementem a CBA-ba. Vettem tejet, sajtot, felvágottat és sört, majd miután bekaptam egy lazító unicumot, felmentem Möcihez, hogy átvegyem vele a ma tanult angol anyagot és közösen megcsináljuk az írásbeli házi feladatot.

Möci készített egy nagyon finom karalábé levest és egy fej salátával távoztam, amihez holnapra tojásos nokedlit rendelt.

Áron már egy ideje skype-olt Leóval, amikor fogmosást és lefekvést parancsoltam.