2014. április 21., hétfő

A Vencel tér

Janáékkal reggeliztünk mindenféle sajtos sonkás szendvicseket paradicsommal, paprikával,  hozzá tejeskávé.
Mára a Vencel tér volt az úti cél fókusza.

Nóra egy kissé gyorsabban A tér tulajdonképpen egy széles sugárút, a végén a Nemzeti Múzeummal. Az összes jármű ki van tiltva. Az út két oldalán drágábbnál drágább üzletek, az út közepén pedig bazársor. Nagyi és Möci szinte minden üzletbe bementek.

Oda-vissza végigsétáltunk a Vencel téren, miközben Möci Áron meg én bekaptunk egy hot dogot és egy saslikot, majd elsétálva az óra toronyhoz beültünk egy étterembe, ahol miközben vártuk a harangjátékot, nagyi rendelt egy lasagne-t. Itt volt egy kis affair-em, mert az étlap alján az szerepelt, hogy aki Citi credit kártyával fizet, az 20 % kedvezményt kap, de a fizető pincérnő az elszámolásnál ezt nem érvényesítette, mert én nem az arany kártyámmal fizettem. Egy darabig kötötte az ebet a karóhoz, mert nem tudta, hogy kivel áll szemben, azután feladta, mert látta, hogy angolul sem hagyom magam és KP-ban visszaadott 110 cseh koronát.

Nagyi még szívesen elvitt volna minket a zsidó temetőbe, de az valamiért zárva volt.

Onnan hazafele jövet ketté váltak útjaink. Nóra nagyi és Áron egyenesen hazamentek, míg mi ketten Möcivel még egyszer végig sétáltunk a Károly hídon, hogy mélyebbre bevésődjön az emléke. Közben persze szóba elegyedtünk a művészekkel és a turistákkal.

Itt is van TESCO, ahol vettünk az otthoniaknak is egy üveg Becherovkát, meg mindenfélét a reggelihez és a szendvicsekhez az útra.  Nem felejtettük el, hogy Csabi sört szeretett volna kapni Prágából.
Fürdés és beájultunk az ágyba.

Janáék minden nap elhalmoznak minket apró ajándékokkal. Vasek a konyhában harmonikázott és énekelt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése