Új hét veszi a kezdetét.
Reggel Áron majdnem időben (1/4 8 után 3 perccel) indul. Összeszedem a gondolataimat. A legfontosabb, hogy ne engedjem szétesni a napot.
Hevenyészett reggeli után elindulok Posta Lacihoz Csepelre. Mára kaptam tőle időpontot, hogy a bal első féltengely valószínűleg szakadt gumiharangját kicserélje. A visszafele úton a buszon olvasom az egyszerűsített szövegű angol könyvet és egyre jobban tetszik.
Norcikámmal megbeszéltem, hogy 16-án csütörtökön , amikor Áron utolsó tanítási napja van, délután vagy este elhozzák Leót és Artit, akik nálunk alszanak, majd 17-én a fiúkkal együtt megyünk Dömsödre, miközben Norciék csinálhatnak felnőtt programot. Ott bulizunk egy nagyot, ott alszunk és 18-án visszaviszem a fiúkat Pestre, mert másnap már indulnak vissza Bristolba. Mi aznap este becsomagolunk és szombaton indulunk Prágába.
Közben Möci megsértődött, mert, hogy mi a Nóra nagyival és Áronnal akkor is megyünk Prágába, ha ő nem tud jönni. A nagy sértődés után rájön, hogy a négynapos útból ő csak egy napot hiányozna az angolról, mert április 19, 20, 21 az mind ünnepnap. Ezért úgy dönt, hogy mégis jönne velünk.
Este megrendelem az ő buszjegyét is online. Az egyik visszaigazoláson angolul külön felhívják a tisztelt utasok figyelmét, hogy mindenki csak a saját okmányai birtokában szállhat fel a buszra, így a szülők okmányaiban bejegyzett gyermeknek is kell, hogy saját útlevele vagy személyazonosító igazolványa kell, hogy legyen.
Ettől azután annyira megijedtem, hogy megint elkezdtük keresgélni Áron hónapok óta nem talált személyazonosító igazolványát és a diák igazolványát. Hiába kerestük, nem lett meg. Ha nem akarunk a buszpályaudvartól hazaslattyogni, akkor tennünk kell valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése