Áronnal készülődtünk az iskolába. Bár későbben szálltunk fel a 139-esre, mint én szerettem volna, de azért nem sokkal 3/4 8 után beértünk a suliba. Nekem már csak ma kell azon izgulnom, hogy Áront elkapja egy ellenőr a bliccelés miatt, mert délután már nagy valószínűséggel megtaláljuk Dömsödön a buszbérletét.
Az első nyílt óra elmaradt. Pontosabban a nyíltsága maradt el, mert a Természet Ismeretek tanárnak továbbképzésre kellett mennie. Nem tudom, hogy ezt mikor tudták meg, de szerintem szervezetlenségre vall, ha más nem, akkor az is, hogy nem küldtek egy helyreigazító e-mailt: "Kedves Szülő! Holnap csak 9-re tessék jönni, mert az első nyílt óra elmarad." Az első mérgem elszállt, amikor megtudtam, hogy Áronéknak helyette német órájuk lesz, mert legalább szagot veszek, hogy mit tanulnak németből és ahhoz tudom majd igazítani az otthoni keddi német gyakorlásokat. Az örömöm azonban hamar elszállt, amikor megtudtam, hogy arra viszont nem mehetek be, mert az nem nyílt óra, a helyettesítő tanár csak beugrott. Próbálkoztam az igazgató úrnál és az igazgató helyettes asszonynál, de eredménytelenül. Arra voltam ítélve, hogy leüljek az üres folyosón és várakozzak 9-ig.
Kilenckor kezdődött a történelem bemutató óra és tízkor a matek. Mind a kettő nagyon lekötötte a figyelmemet. A tanítónénik felkészültsége a termek technikai felszereltsége szinte 100 %-os.
Közben rájöttem, hogy Áron honnan vette fel azt a szokását, hogy amikor hazajön, mindent (táskát, kabátot) ledobál a földre. Itt az osztályban minden gyerek, mindenét a földön tartja. Való igaz, hogy ehhez hasonlót láttam már Amerikában is, de ott a gyerekek egy nagy, szőnyegen ültek (Cipő nélkül!) törökülésben és az ott, úgy elfogadható volt, itt viszont a sáros cipőkkel bejárt padlón nem. Ha leszámítom azt a néhány tévedést és magyartalanságot, amit a tanítónénik elkövettek,akkor nagyon tetszettek a mintaórák és a tanítás minőségét, színvonalát is magasnak tartottam.
A suliból már nem mentem haza, egyenesen a Construmára mentem. Útközben Lacival egyeztettünk telefonon és végül én értem előbb a kiállításra. Tettem egy felesleges látogatást a kertészeti kiállításon. Ott számomra semmi nem volt különösen érdekes, hacsak az okos fűnyíró nem, amelyik körbe tud járni egy telket és az egészen lenyírni a füvet, anélkül, hogy kihagyna területeket, vagy többször nyírjon egy-egy területet.
Amikor Laci is megérkezett, hívott telefonon, hogy hol tartok a kiállítás látogatásában. Találkozásunk után azonnal rendeltünk egy szál sült kolbászt.
A kiállítás többi részében találtunk néhány izgalmas dolgot, Vettünk mind a kettőnknek egy gyémánt porral felszórt csoda fűrészlapot és kerestük a Tamás megbízásából a napelemes tető cserepet, de azt sehol nem találtuk. Beszélgettünk viszont hosszasan napelem rendszereket kínáló cégekkel. Úgy tűnik, hogy Lacinak sikerült átbillenteni a meggyőződését az általam járt útra és betervezte, hogy Monoszlón telepít egy napelemes rendszert.
Hazafele betértem az ANZSU Optikába és átvettem a megjavított szemüvegem.
Itthon kezdődhetett a pakolás. Möci úgy döntött, hogy mégis jön velünk Dömsödre. Áron lett ismét a Manna felelőse. Összeszedtem a családot és indultunk.
A TESCO-nál szerettem volna ha Möci be se jön, hanem marad az autóban és ott tanulgatja az angolt és akkor olcsóbban is jövünk ki a TESCO-ban, de végül mégis bejött. Vettünk egy grill csirét meg apróságokat. Áron az üvegbetétekből növelte a zsebpénzét, de végül hamar indulhattunk tovább. Igyekeznünk kellett, mert a Gumipontban 3/4 5-re vártak, hogy a hátsó két téli gumit is lecserélhessék. Pontosan érkeztünk, a kerékcserét gyorsan elvégezték és mindjárt könnyebb lett a pénztárcám 70.000.- forinttal.
Möci beszólt a Dabi Vegyesboltba, hogy holnap reggel tegyenek nekünk félre egy egész kárpát kenyeret.
Amikor megérkeztünk nagy volt az öröm. A zöldborsó kibújt a földből, a smaragdfának megnőtt a két rügye és alatta újabb kettő bomlott ki.
Áron, ha nem is rögtön, de megtalálta a buszbérletét. Csupa öröm az élet.
Még sütött a nap. Áron és Möci kicsit bringáztak én meg kertészkedtem, locsoltam a veteményest. Möci tanulgatott, én még begyújtottam a cserépkályhába.
Este vacsora, TV, szauna, pontosan úgy, ahogy kispolgáréknál szokás, azután eltettük magunkat holnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése