Az első belvárosi séta Prágában

Reggel nagyon nehezen szedtük össze magunkat. A reggeli még csak ment valahogy, de Nóra nagyi délelőtt tízig mondta, hogy ne sürgessük.

Elvesztve a türelmünket, abban állapodtunk meg Nóra nagyival, hogy mi hárman elindulunk és 12-kor találkozunk majd a Husz szobornál.

Bár Jana adott egy Prága térképet és külön lerajzolta, hogy merre menjünk, de Nóra nagyi azt mondta, hogy neki nem kell, ő térkép nélkül is el tud tévedni.

Amikor találkoztunk, Nóra fel volt háborodva, hogy a kapitalizmus betette a lábát és a bódék egymás hegyén-hátán árulták a sült sonkát, a sült kolbászt és a palacsintát, miközben a Husz szobor alig látszik.

A beharangozott rossz időnek se híre, se hamva. Szikrázó napsütésben üdvözöltük Prágát.

A Husz szobortól elsétáltunk a Károly hídig.

Először pihentünk egy kicsit a parkban, ahol sokan feküdtek a füvön. Végigsétálva a hídon már azon kezdtünk el tanakodni, hogy hol ebédeljünk. Maga a híd nagy élmény volt. Végül beültünk egy étterembe, ahol hagyományos cseh kajával kecsegtettek. Egyedül nekem sikerült egy finom sült csülköt választanom, káposztával, knédlivel. Utána persze leküldtünk három korsó sört  és egy narancslét.

Onnan felmentünk várba. Ott megnéztük a St.  Vitus templomot és végigmentünk az arany csinálók utcáján. Nóra nagyi itt is mérgelődött, hogy az utcába is csak külön belépőért tudunk belépni.

Lefele jövet bementünk Prága legdrágább és legrosszabb kávéházába. Ott rendeltünk  négy szelet tortát egy cappuccinot és két presszó kávét. Felköszöntöttük Nóra nagyit 87-ik szülinapjára, miközben Áron és Möci megdumálták a bárzongoristával, hogy játssza el a "Happy Birthday to you"-t.

Este megint egy kis becherovkázás és kutya sétáltatás.