Áron meglehetősen későn 7:22-kor indult el a suliba. Én arra készülődtem, hogy Tamás jön értem és elmegyünk megnézni Dunaharasztiban a megvenni kívánt lakókocsit. Tamás átküldött ugyan egy linket a megtekintendő lakókocsiról, de az asztali számítógépem most már valóban az utolsókat rúgja és azt már csak a kütyün tudtam megnézni.
A számítógépen az XP egyáltalán nem akart felállni és a W7 is azzal kezdte, hogy elindított egy CHKDSK-t (check disk). Az új számítógépre nemhogy a pénz, de még a korvégül csak ábban ígért Persiles doboz sem áll a rendelkezésemre.
Mire Tamás megjött én már éppen befejeztem a reggelimet. Lakókocsis barátját Zolit Törökbálinton vettük fel. Eljutottunk a telepre, ahol az eladó lakókocsik vannak. Amit a Tamásnak kínáltak, az fele annyit sem ét, mint amennyiért kínálták. Egy régi lelakott TABBERT volt, amiről Zolival közösen semmi perc alatt sikerült Tamást lebeszélnünk. Visszafele benéztünk a Karavándor-hoz, ahol egészen jó állapotú, többnyire a korukat meghazudtoló lakókocsikat találtunk, persze sokkal drágábban.
Tamás hazahozott és felhívtam, hogy adhassak neki is a paradicsom palántáimból. Szívesen elfogadta, mert önellátó új életre szeretnének átállni. Mire hazaértem már dél fele járt, de csak egy szendvicset kaptam be. A blog töredéket sem sikerült teljesen leírnom és elmentenem.
Áron öt után ért haza a teniszből. Csodálkozott, hogy Fruzsina nincs ott, mert lemondta az órát.
Möci este átküldte a Rita néni levelét, miszerint csütörtökön Áron sulijában az első három óra, nyílt óra lesz.
Felhívtam Jenetéket, hogy péntek helyett mehetek-e csütörtökön reggel a pénzért, mert péntek délelőtt nyílt órákon vagyok Áron iskolájában.
Vacsorára tojásos nokedlit készítettem fejes salátával öt főre, de végül csak ketten ettük Áronnal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése