Áron azzal ébresztett, hogy vigyem be autóval, mert elaludt. Az nem lehet, mert nekem pár perce szólalt meg az ébresztő Bartók rádióm. Arra nem jól emlékszem, mert már fél nyolc is elmúlt. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy most volt az óra átállítás és lehet, hogy valamit elkevertem. Kiugrottam az ágyból, hogy megnézzem az egyetlen 100 %-osan megbízható "atom" órát, mivel azt nem lehet se állítani, se elállítani. Ekkor közölte Áron, hogy április elseje van és csak lóvá tett.
Reggeli után lementem a postára rendezni a hülyék havi megtakarításait. Itthon megállapítottam, hogy a lakás rendetlenségét az jellemzi a legjobban, hogy minden sarokban, vagy ha lehet, akkor a fal mellet le van rakva egy zsák, egy kosár egy szatyor, vagy egyszerűen egy nyílon zacskó. Ebből azt a következtetést voltam képes levonni -bár nehezemre esett -, hogy ha ezeket successive meg tudnám szüntetni, akkor már nagy előre lépést tehetnék a közvetlen környezetünk rendjéért. Szót fogadtam magamnak és első lépésként eltettem a hóláncot (két hónapja ott terpeszkedik a fal mellett), a helyére. Holnap is meg fogok szüntetni egy ilyen fal mellé deponált szart és akkor talán előbb-utóbb rend lesz. Minden esetre úgy értékeltem a dolgot, hogy már a helyzet felismerése nagy előrelépést jelentett. Egy ókori görög filozófusnak egyszer nagyon megragadott a mondása: "ha egy munkához hozzákezdesz, akkor már a nehezebbik felén túl vagy." Én ezt a magam szerényebb bölcseletei közé némi áthallással, úgy fogalmaztam meg, hogy: " A halogatás, az elfelejtés bölcsője."
Lassan elindultam a gyogyóra. Most először élveztem azt, hogy elkészült a Gazdagréti út és a Budaörsi út kereszteződésében a buszmegálló és így nem kell lemenni a Sasadi útig ahhoz, hogy átszálljunk a Budaörsre menő 40-es buszmegállóhoz.
Andreának azzal udvaroltam, hogy rajta is látszik, hogy tavasz van. A kezelés nagyon jót tett, mert már kezdett pocsék lenni a derekam.
Visszafele bementem a törött szárral bevitt szemüvegemért és leadtam a másikat a lencsék cseréjére. Most már a nyugdíj megérkezéséig nincs gondom, hogy mire költsem a pénzem, mert a hitelkártyám teljesen leürült.
A kis kínaiban ettem egy zöldséges csirkét, de mivel nagyon drágának találtam, elhoztam a kis szójaszósz csepegtetőt. Mindegy, majd vasárnap legfeljebb meggyónom.
Kicsit még igazítottam a paradicsom palántákon.
Nem sokkal később megjöttek a fiúk és kezdődhetett a gyerek német. Olivér, Bálint és Áron szereplésével meg voltam elégedve és ők is nagyon hasznosnak tartották az eltelt másfél órát. Ahogy befejeztem velük a foglalkozást, ők mentek játszani Áron szobájába és jött Kriszta a felnőtt németre.
Kriszta nagyon jó tanuló, két kis ötöst is beígértem neki. Az óra itt sem egy óra volt, hanem jóval több. Nagyon élvezte és mint mondta, ma is sokat tanult.
Utána reklamált, hogy miért nem kérek én ezekért az órákért pénzt, mire mondtam, hogy én a sikerélménnyel vagyok megfizetve. Mellesleg meggyőződésem, hogy a meglévő német tudásomat, ami nem túl sok - azzal tudom a legjobban konzerválni, ha tanítom.
Amikor a fiúk és Kriszta is elment, Áron átment Emőkéhez zongorát gyakorolni (és mellesleg vacsorázni). Én lementem a CBA-ba. Vettem tejet, sajtot, felvágottat és sört, majd miután bekaptam egy lazító unicumot, felmentem Möcihez, hogy átvegyem vele a ma tanult angol anyagot és közösen megcsináljuk az írásbeli házi feladatot.
Möci készített egy nagyon finom karalábé levest és egy fej salátával távoztam, amihez holnapra tojásos nokedlit rendelt.
Áron már egy ideje skype-olt Leóval, amikor fogmosást és lefekvést parancsoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése