Reggel még úgy tűnt, hogy Áronnal az elindulás minden részletét sikerül megbeszélnem, azután, amikor már elment, kiderült, hogy mégsem. Azt hittem, hogy fel se fogok tudni kelni, de azután valahogyan mégis sikerült.
Áron nem ette meg a banánt, nem mosott fogat és nem vitte magával a kotta füzetét.
Egy vastagabb szelet sonkát rámelegítettem egy száraz fél zsömlére és azt reggeliztem tejeskávéval.
Délelőtt rászántam magam, hogy elmenjek a Mérő László könyvért, amit Emőkének ígértem, a Libribe. Úgy éreztem, hogy mozgás közben nem fáj a derekam. A könyvesboltban találtam egy nagyon jó angol nyelvtani összefoglaló táblázatot és azt is megvettem, mert úgy gondoltam, hogy Möci nagyon fog örülni ennek.
Visszafele a kis kínaiban ebédeltem. Kiváltottam a gyógyszereket és felhoztam Emőkének a nyugger kajáját.
Mire Möci és Áron hazaérkeztek, már ismét fekvő beteget találtak. A derekam csak nem akar javulni.
Áronnal megbeszéltem, ha van kedve menni az Ópusztaszeri osztálykirándulásra, akkor odateszem a pénzt, ahova szoktam és akkor holnap fizesse be.
Möci örült a nyelvtani táblázatnak és rögtön leült megírni az angol házi feladatát. Möci úgy tervezi, hogy ezen a hétvégén nem jön velünk Dömsödre, hanem tanulni fog és majd a következő csütörtökön megyünk együtt, mert akkor négynapos lesz az ünnep miatt. Még azt sem tudom, hogy mi hogyan fogunk lemenni, ha a derekam nem fog holnapra javulni.
Vacsorára megmelegítettem a túrós csusza megmaradt felét és egyengettem a derekam a padlón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése