Norciék

Reggel lementem a CBA-ba kenyérért és tejért valamint az Áron nevére kiállított CBA Multipont gyűjtő kártyáért. A nap első szomorú élménye, hogy a Renault Scenic-ről vandál módon lelopták a bal első visszapillantó tükröt. Az is lehet, hogy vagy nekihajtottak és attól leszakadt, de ezt semmilyen betétlap nem erősítette meg. Ettől nagyon rossz kedvem lett, mert ez munkadíjjal együtt 50-100.000.- forint közötti tétel, miután ez egy fűthető és motorosan állítható tükör.

Délelőtt Átjött Emőke, akivel hosszasan elemeztük az ország jelenlegi helyzetét. Ő azt mondja, hogy nem érti pontosan, hogy itt mi és miért történik, de ha meghall valamit, ami kritizálja a kormányt, akkor ő, mint a strucc, aki a fejét a homokba dugja, elhatárolódik a politikától.

Norci, ahogyan ígérte 10 óra után hozta Artúrt, de jött Janka és Ádám is velük. Janka olyan drága, hogy sajnáltam, hogy Möci nem láthatta. Ilivel csak véletlenül találkoztak a lépcsőházban, de Emőkéhez becsöngettem, hogy jöjjön át egy percre és ő is örüljön annak, aminek én.

Áron fel volt dobva az unokaöccsétől és rögtön kisajátította Artúrt, Janka kergette Mannát, én pedig végre  tudtam Norciva egy kicsit beszélgetni.

Áron bemutatta Ádámnak a zongora tudását. Ádám megszakértette a digitális zongorát és az volt a véleménye, hogy "király".

Nem tudtak sokáig maradni, de minden fontos dolgot meg tudtunk beszélni. Többek között azt, hogy ma elhozzuk Leót a Jukiéktól, de pénteken nem visszük ugyanoda vissza, hanem majd Norciék jönnek érte, hogy Möci is láthassa Jankát. Artinak az a házi feladata, hogy minden nap írjon 1-2 mondatot az aznap történtekről. Ha lehet, akkor minden nap két napról írjon, mert van egy kis lemaradása.

Artúr, Áron és én megebédeltünk, majd lassan bepakoltunk az autóba és elindultunk Leóért. A találkozáskor megismétlődött a viszontlátás nagy örömujjongása.

Öten (Áron, Leó, Artúr, Manna, meg én) utazunk Dömsöd felé. Az első állomás a TESCO volt. A munkamegosztás úgy szólt, hogy a három fiú viszi vissza az üres PET palackokat és utána én megyek bevásárolni, miközben ők a játszóházban múlatják az időt.

A bevásárlásnál alkalmazkodtam ahhoz, hogy ki mit kívánt. Mondanom sem kellett, hogy négyen, négy féle kedvenc kajával álltunk elő. Volt abban rántott csirkemell, krumplipüré, buffallói csípős csirkeszárny, túrós csusza (sült szalonna nélkül, porcukorral), diótorta, meg egyebek.

Onnan Dömsöd felé nagyon élveztem az utat. Anélkül, hogy aktív részt vettem volna a társalgásba, csak hallgatóztam és a fény természetéről, sebességéről, sok mindent megtudtam a három fiútól.

Dömsödre érve csak a Dabi vegyesboltnál álltunk meg. Ott is csak azért, hogy beszóljunk, hogy holnapra tegyenek nekünk félre egy kárpát kenyeret.

A bázison először Mannát engedtük ki a ketrecéből. A fiúk még segítettek kipakolni, azután elmélyedtek a Legó és a Bionicle játékokban. Csak akkor tudtam őket visszahívni a játék mezejéről, amikor már készre tálaltam a grillcsirke vacsorát.

Az osztozkodás nagyon szerencsésen ment, mert Leó kedvence a melle volt, míg Artúré a háta, Áron szerényen beérte a comjával, én meg a szárnyát szeretem a legjobban. Mindehhez volt tigris kenyér, ami a nagy kedvenc és négy féle savanyúság, utána pedig nekem sör, nekik málnaszörp.