Áron azzal hagyta el a lakást, hogy a szobájába senkii ne menjen be. A rendetlenség soha eddig nem látott méreteket ölt a lakásban. Csak egy-egy mozdulatot kellene tenni, de azt állandóan és rendszeresen, hogy ez megszűnjön.
Leülök a számítógéphez, mert már egy teljes hét lemaradásom van a blogbejegyzések írásában.
Möci telefonált, hogy ez már a vég. Elnézte az órát és egy órával korábban ért be az intenzív angolra. Mondtam neki, hogy még mindig jobb, mintha egy órával később ért volna be.
Ebédre megmelegítettem az Emőkétől áthozott nyugger paprikás krumpli felét. Utána még maradt időm sakkozni egyet online, majd elindultam a brushup-ra.
A brushup első fele unalmas volt és csak a szülinapi sütemény ébresztett fel az álmosságomból, de a második fele annál izgalmasabb volt. Manna tanárnővel barkochbáztunk angolul és a collocation-okat ismételtük.
A foglalkozás közepén telefonált Áron és egy ó héber dumával előadta, hogy ő tenisz helyett miért megy inkább a Bálinthoz és majd hétfőn bepótolja ezt az edzést. Nem tudtam vele erről hosszasan beszélgetni, ezért csak annyit mondtam, hogy "rendben".
A vége fele Möci is telefonált, hogy randizzunk az ALLÉ-ban. Ott a KFC-ben bekaptunk egy-egy rántott halat tcacikivel és görög salátával, amihez a PayPass végett adtak egy ajándék kávét.
Miközben nyugodtan eszegettük telefonált Fruzsina, hogy egy fél órát várt rám a kapu előtt, ugyanis teljesen megfeledkeztem arról, hogy ő már hazajött Skóciából és ma 5-kor jön fizikára. Nagy elnézést kérések mellett megállapodtunk, abban, hogy a következő óra előtt még telefonál.
Visszahívtam a nagyit. Möci közölte az örömhírt, hogy mégis jön velünk Prágába.
Hazafele a buszon átnéztem Möci intenzív angolját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése