Birthday cunami

Áron 7:25-kor indult a suliba. Én csak azért kelek fel, nehogy Pizsu ágyban találjon, miközben ő már keresztül autózott a városon.

Összeütök magamnak egy kis reggelit.

Zsuzsi is hozott egy finom szendvicset, Rosmann uzsonnás zacskókat, kiválasztott magának egy E14-es LED lámpát és végre elvitte Stefikének a könnyített Sherloch Holmes könyvet is.

Délután 3-ra mentem a brushup angolra a KÖZHELY-be.

Nagyon jó volt. A Birthday cunami miatt nem tanultunk, csak ettünk, nasiztunk. Katie-től el is kértem  az általa sütött édességnek a receptjét.

Larry kiscsoportos foglalkozásán jót beszélgettünk. Az olvasó csoporban pedig egyenesen villogtam.

Hazaérve, először lementem az orvosiba és Lenkével beoltatattam magam influenzia ellen. Jobb későn, mint soha.

A CBA-ban vettem nagyon szép almát és sütni való kolbászt.

Áronnak becsomagoltam a holnapi tízóraiját, magamnak pedig megsütöttem a kolbászt.

Megdicsértem a tegnapelőtti olasz 5-öséért, ő pedig engem a fülhallgatóért. 

A palánta nevelés elkezdődik

Reggel Áron még a fürdőszobát sem látogatta meg, fel se vett magára semmit, csak a takarót és leült Internetezni. 

Gondoltam elkészítem a reggelit és azzal majd megoldódik a probléma. Megsütöttem a rákocskákat az airfryer-ben és főztem két lágy tojást. Áron az első hívásra lejött, de még mindig nem felöltözve, csak betakargatva magát a takaróval. Bár pékáru nem volt itthon, de a rákhoz felszolgáltam a tegnapi csirkecombhoz készített céklás kenőcs maradékát.

A reggelit, ami valóban finom volt nem győzte dicsérni és megivott hozzá egy bögre langyos tejet.

Miután a reggelit gyorsan behabzsolta, felrohant és leült a számítógéphez Internetezni. Ekkor még puhán kértem, hogy előbb a leckéit nézze át. 

Miután minden kérésem hiábavaló volt, szépen megkértem, hogy menjen haza, de a notebookját hagyja itt, azt majd én hazaviszem. Hogy ennek a kérésemnek érvényt szerezzek, bezártam a kaput. Áron mindent összecsomagolt és a hátsó kerítésen átmászva hagyta el a terepet.

Felhívtam Emőkét, hogy elmondjam a történteket.

Elindultam a kisautóval. 

Először G. Juditnak vittem négy szép virágmintás csészét és csészealjat pót-Jézuska gyanánt. 

Közben szóltam G. Lacinak, hogy jöjjön át megnézni azokat a könyvespolcokat, amikből szeretnék ajándékozni neki. Ez persze mind a Nóra nagyi hagyatékának része. 

Egyúttal Laci adott egy kis vödör trágyát a tervezett palánta neveléshez, amit betettem az autóba.

Utána vettem a Faragó fiúknál egy fél kiló szeletelt kenyeret, és mentem a postára, hogy feladjam Mikinek a könyvespolc megtalált tervrajzát.

Hazafele még beugrottam 6 tojásért,  juhtúróért és sörért a Dobos ABC-be.

Nem sokkal a hazaérésem után jött Laci és szemügyre vette a felkínált könyvespolcokat. Fog rajta gondolkozni, hogy nála hol férnének el és majd jelentkezik.

Az autót nem csak a hatótávolság miatt tettem töltőre, hanem a segédakkumulátorra is rákapcsoltam az akkutöltőt, miután már kétszer is jelezte, hogy a PS (elektromos kormányszervó) hibásan működik és ez veszélyes.

Utána nekiveselkedtem a palántázásoknak. A palánta poharak fenekének perforálásában nagy segítséget nyújtott a Black + Decker akkus fúró. Sikerült 10 pohár normál paprika palántát és 6 pohár csípős paprika palántát előkészíteni. Mind a két tálca felkerült a bélyegező szobába. Remélem, hogy két héten belül mind ki fognak a palánták  kelni.

A tegnapi sikeres begyújtást ma is megismételtem.

Vacsorára megettem a zöldséges csirkecomb maradékának felét.

Hideg vana házban

A reggeli a maradék sonkákból készült hamandeggs volt egy nagy bögre tejeskávéval.

Délelőtt a reklamálók kedvéért megpróbáltam összeszedni a blog bejegyzéseimet, hogy a netre kitenni való elmaradásaimat pótoljam.

Áront úgy vártam a suliból, hogy kirámoltam a mosogatógépet, levittem a szemetet és az előre becsomagolt cuccokat levittem az autóba, hogy neki már ne kelljen, és mihamarabb indulhassunk Dömsödre. 

Azért ma megyünk, mert a holnapi nagy diáktüntetés miatt a suliban nem lesz tanítás.

Emőkének átvittem a tegnap vásárolt gyömbér gumókat, de ő azt kérte, hogy a felét vegyem vissza és én készítsem el magunknak citrommal és mézzel.

Ez a rendkívüli indulási időpont persze azt is jelenti, hogy Dömsödön a házban hideg lesz, amikor leérünk, de majd elindítjuk a „B” tervet.

Útba ejtettük a Decathlont és megvettük az általa kinézett sí öltözetet. Naná, hogy mire onnan kijöttünk, már rendesen besötétedett. Ennek megfelelően óvatosan araszoltunk Dömsöd fele.

Szigethalmon a Hekk-esnél vettünk két sült kolbászt (megsütve) vacsorára és egy adag rákocskát a holnapi reggelihez, de sületlenül, csak panírozva.

Dömsödre érve először elvittük Marikának a megrendelt cipzárakat és a kocsikat és csak utána mentünk a bázisra. 

Manna azonnal bejárta a birtokát.

A házban 13,5 ° C volt, ami hideg, de még mindig 10 fokkal több, mint a külső hőmérséklet, mert a háznak kitűnő a hőszigetelése. Azonnal elindítottam a központi fűtést és a „B” terv szerint Áron fent bekapcsolta az inverteres klímát, ami a bélyegező szobát fűti.

Áron mindent berámolt az autóból. Én először is bekaptam egy unicumot és kimentem az istállóba egy kis fát vágni, majd begyújtottam a cserépkályhába. 

Közben Áron melegítette és tálalta a sült kolbászokat. Még begyújthattam volna a Jancsi kályhába is, de ennyire hideg nincsen.

Nagyon hamar megvacsoráztunk és a hőmérséklet is lassan emelkedni kezdett. ½ 9-re már elérte a 16,5 °C –t. Mire lefekszünk, szerintem  már 20 fok körüli hőmérséklet lesz a házban.

9 órakor már 17 °C van. Arra már semmi esély, hogy megfagyjunk. Ami fontos, hogy még az elalvás előtt leégjen a berakott fa a cserépkályhában, hogy be tudjuk zárni az ajtaját.

Áron természetesen odaragadt a számítógéphez és csak Internetezett, pedig kértem, hogy tartsa be a sorrendet és előbb az iskolai feladataival foglalkozzon.

Később megreszeltem a gyömbér gumókat, és ahogy azt a nagykönyv előírja, adtam hozzá mézet és citromot, majd feltálaltam magunknak. Az én részembe még belenyomtam egy gerezd fokhagymát is, de Áron kérte, hogy az ő részében az ne legyen.

Mire 10 órakor lefeküdtünk, már 18,5 °C volt a házban, a fa leégett a cserépkályhában és be szabadott zárni az ajtaját, most kezdte el igazán ontani a melegét. A cirkó és az inverteres klíma még tiszta erőből működött és fűtöttek. A termosztátot vissza kellett vennem 21 fokra, hogy kényelmesen tudjunk aludni.

½ 2-ig a szokásos vita Áronnal, hogy kapcsolja ki a számítógépet.

A teherautó leszerel

Sikerült telefonon beszélnem K. Viktorral és a jövő hét csütörtökén, az új munkahelyén lesz egy személyes találkozónk, amikor megbeszéljük a banki migrálásom menetrendjét.

Délelőtt megérkezett a Black and Decker akkus fúrógép (és csavarbehajtó), aminek nagyon megörültem. Rögtön feltettem a Li-Ion akkumulátorát tölteni és már alig várom, hogy a hétvégén munkába állítsam.

Áron nem tud a szobájában emberhez méltó állapotokat teremteni.

Kora délután elindultam Pátyra, hogy visszavigyem Mikinek a LEAF csomagtartójára szerelt nagy fakeretet, ami nélkül nem tudtam volna megoldani a bőr ülőgarnitúra és a könyvespolcok szállítását. 

Mikinek nagyon megköszöntem a segítséget és megbeszéltük a dömsödi könyvespolc bővítését.

Onnan visszafele rá kellett lépnem a gázra, hogy ne késsek sokat a brushup-ról. Pár perccel három után estem be és a Manna olvasócsoportjába kerültem. A Titanic 6. fejezetének minden bekezdését más és más olvasta fel és fordította le. Manna (de ő nem a macskánk, hanem az angol tanárnő) azzal dicsért meg, hogy az óra végén nekem kellett végigolvasnom az egész fejezetet (amiből felvétel is készült).

Igyekeztem haza, hogy elkészítsem a zöldséges sült csirkecomb vacsorát, mert hatra volt megbeszélve, hogy András átjön és beszélgetünk az elektromos áram rejtelmeiről és úgy gondoltam, hogy utána Emőkével együtt négyesben vacsorázunk. Végül ez nem jött össze, mert András egyéb elfoglaltsága miatt nem jött, Emőke pedig nagyon fáradt volt és korán lefeküdt.

Urológiai felülvizsgálat

Nem volt nehéz rájönnöm, hogy a dolgok rossz irányba való alakulása és a blog bejegyzések elmaradása, ha nem is lineáris korrelációban vannak, de mindenképpen ok, okozat összefüggésben.

Most már éreztem, hogy összecsapnak a fejem felett a hullámok, Ha nem változtatok sok mindenen magamban és körülöttem, az egy általános, mindet érintő destrukcióhoz vezet.

Reggel még próbálkoztam az angol DVD-khez az állományok rendszerezésével, de 10 óra előtt már el kellett indulnom a Fehérvári úti SzTK-ba, mert úgy éreztem, hogy ha nem akarok hamarosan egy hirtelen fellépő kellemetlen meglepetéssel szembenézni, akkor az egészségügyi felülvizsgálataim terén is vissza kell állnom a régi kerékvágásba. Az SzTK betegfelvételénél délután 3:00-ra kaptam Somlai doktor úrhoz egy időpontot.

Eljövet felmentem a vásárcsarnok harmadik emeletére és összekötve a reggelit az ebéddel, vettem egy sült hekket majonézes burgonyával. 

Az emeleten találkoztam Csecsóval. Csecsó egyetemi évfolyamtársam volt a vele való találkozás egyáltalán nem volt véletlen, mert tudtam, hogy ő minden délelőtt ott ül egy sör vagy egy fröccs mellett a hasonló korú (80 éves) barátaival.

Hazamentem ugyan, de pontban háromkor megjelentem a doktor úrnál. Rögtönzött egy ultrahangos és egy kissé kellemetlenebb vizsgálatot, felírta a gyógyszert és adott egy beutalót egy valamivel komolyabb hasi ultrahangra.

Este sikerült Áront rábeszélnem, hogy a mosnivalóit tegye be a mosógépbe és így időben el tudtam indítani egy nagymosást

síruha

Szinte egész nap az angol tanításhoz szükséges DVD-k feltöltésével foglalkoztam. A rendetlenségemet enyhítő rendszeretet segített ebben a munkában.

Délután abban csúcsosodott a konfliktusom Áronnal, hogy nem elég, hogy a tanulás helyett Internetezik, de amikor megkérdezem tőle, hogy mit szólna ahhoz, ha szeretném megnézni a leckefüzetét, akkor arról hallani sem akart.

Tibcsi hívott telefonon és joggal reklamált, hogy már mióta nem hall rólunk semmit a blogomon keresztül. Tulajdonképpen ő adta az első lökést a közelgő változtatásokhoz.

Este Áron felpróbálta a síruháimat, de neki egyik sem tetszett. Tudhattam volna, hogy neki az tetszene a legjobban, ha az apja venne egy vadi újat. 

Emőke sem tudta Áront arról meggyőzni, hogy a síruháim között, igenis van használható, ezért azt javasolta, hogy akkor nézzen egyet a Vaterán, de Áron inkább felment a Decathlon oldalára és ott nézett ki magának egyet. 

Emőke meghozta a döntést: ha Áron csütörtökig rendet tesz a szobájába, akkor a hét vége felé ejtsük útba a Decathlon-t és vegyem meg neki a kiválasztott síruhát.

Egy angol óra Leventével

Reggelire megsütöttem az airfryer-ben a rákocskákat és hozzá főztem egy-egy lágy tojást. A reggeli felhozatal hallatán Áron első szóra lejött az asztalhoz.

A délelőtt nekem főleg azzal telt, hogy a felásott konyhakertet felgereblyéztem és így további nagyméretű sóderkavicsokat tudtam a majdani termőföldből eltávolítani.

Az éjszakai (vezérelt) áramú töltő 200 km hatótávolság fölé töltötte a Nissan LEAF-et.

Délelőtt Gabika és Feri áthozták azt a fiókos szekrénykét, amit a terveim szerint jól fogok tudni majd  az elektronikai műhelyrészben használni.

Ebédre hiába kínáltam a kelkáposzta főzeléket, Áron azt mondta, hogy a bőséges reggeli után ő még nem éhes.

Nem sokkal délután egy óra után megjött Levente. Nekem az volt a feladatom, hogy elmagyarázzam a kétféle angol jövőidő ( will és a going to ) különböző felhasználási területeit , mert azt az iskolában nem mondták el elég érthetően. 

A feladat érthető volt és nekem nagyon tetszett. Fel is voltam készülve belőle és az egy óra elegendőnek bizonyult, hogy tiszta vizet töltsek a pohárba.

Levente elégedetten távozott, illetve vitte magával a Juditnak szánt Nóra nagyi féle poharakat.

A bőr ülőgarnitúra szállítása

Azt beszéltem meg Száki Sanyikával, hogy reggel nyolc óra körül megjelenek nála és akkor megoldjuk a bőrgarnitúra költöztetését a Maros utcából Dömsödre. 

Én még nem voltam arról teljesen meggyőződve, hogy az ott teljesen elfér, de Emőke lányom meg Gabika csak győzködtek, hogy vigyük le és majd megoldjuk.

Nagy vehemenciával el is indultam. Telefonon jeleztem Sanyikának, hogy kb. ½ 9-re fogok odaérni. Azt mondta a kapuban fog várni.

Onnan rögtön a Rokkaly Mikihez mentünk, mert ő majd tud adni egy olyan fakeretet, amit a két csomagtartó rúdra applikálva máris átalakítottuk a Nissan LEAF-et teherautóvá.

Miki még odaadta a három erdélyi faragású széket, amiket megjavított, mert mindegyik „nyagda” volt. (Ezt a szót, még nagyapámtól tanultam, aki nagy tiszteletben álló műbútorasztalos és mellesleg alkoholista volt.) Miki, nem csak megerősítette a támlákat, hanem az egész széket meg is csiszolta. Rám már majd csak a favédelem marad.

Irány a Maros utca. Útközben betértünk az Auchanba. Sanyika megmutatta a villanyautókhoz installált  egyik töltőoszlopot, amire fel is dugtuk a LEAF-et, hogy amíg bent vásárolgatunk, addig hadd töltődjön egy kicsit az autó.

Bent az áruházban csak néhány zsömlét, aludttejet, egy Pest megyei autópálya matricát, meg Sanyikának egy USB-s egeret vettünk.

Amikor kb. 20 perc múlva kijöttünk, konstatáltuk, hogy az autó hatótávja még ugyanúgy 69 km, mint akkor volt, amikor felkötöttük. Hamar sikerült megállapítanunk, hogy a töltőoszlop két csatlakozó helye közül csak a másik működik. Áttettük a töltőkábelünket a másik csatlakozóba és néhány perc múlva már 80 km hatótávval indultunk tova.

A Maros utcában nagy szerencsénk volt, hogy a három személyes bőrkanapé befért a liftbe, mert különben nagy megpróbáltatás lett volna levinni az ötödik emeletről.

A kanapét nem volt nehéz feltenni a tető-csomagtartóra és még két bőrfotelt is feltettünk rá, mielőtt spaniferekkel rögzítettük. 

Még egy néhány rekesz könyvet is sikerült betuszkolnunk az autóba.

A Dömsödre indulás előtt a Nissan Centrumban még egy adagot rátöltöttünk.

Minden probléma nélkül érkeztünk Dömsödre, a szállítmányt becipeltük a házba.

A hazaindulás előtt még próbálkoztunk a vezérelt árammal, de az nem jött össze. Én még a smaragdfa egy-két útba lévő ágát lefűrészeltem és a helyét favédő tapasszal be is kentem.

Felhívtam Tibort, hogy közöljem vele az örömhírt, miszerint megint egy csomó dolog kikerült a lakásból.

Sajnos mire visszaindultunk, megint elkezdett sötétedni. A Nissan Centrumot útba ejtve töltöttünk egy kicsit, azután Sanyikát hazavittem Pátyra és onnan jöttem haza.

Engem nem kellett altatni, mert hulla fáradtan zuhantam az ágyba. 

rumlis egy nap

Már reggel tudtam, hogy a mai nap sem lesz egész napos ágyban lustálkodás.

A reggeli utáni első programként lementem a házi orvoshoz három céllal. írjon fel egy receptet, mert fogyóban van az új típusú véralvadásgátlóm. Adjon egy orvosi igazolást a gépjármű vezetői jogosítványom meghosszabbításához, és ha még nem késő, akkor adasson be egy védőoltást a közelgő influenzajárvány ellen.

A második program az lett volna, hogy elvigyem a Scenicet a beszámító mustrára, de annak az akkuja úgy le volt merülve, hogy még az ajtaját is csak mechanikusan, a kiszerelt kulccsal tudtam kinyitni. Ez tehát ma meghiúsult.

A következő feladat, hogy a Tiborékkal felmegyünk a Maros utcai lakásba és a mérőórák egyeztetése után megírjuk a birtokba vételi jegyzőkönyvet. 11 órára beszéltük meg a találkozót, de mind a hárman (Petra is jött nyolc hónapos terhesen), már ¾ 11-kor ott voltunk.

Amikor ezzel végeztünk, a lap Tv-t is beraktam, a most már teherautónak átalakított LEAF-be és ismét célba vettem a Gyámhivatalt, illetve előtte még az okmányirodát, mert a kettő egy épületben van. A sorszámommal fél óra múlva kerültem sorra, de maga az ügyintézés csak öt percig tartott.

Utána felmentem a második emeletre a Gyámhivatalba, ahol már elő volt készítve a nekem szánt záradékkal ellátott szerződés és a vagyonkezelési meghatalmazásról szóló határozat.

Itthon megmelegítettem magamnak egy adag csirke pörköltöt és vártam, hogy Áron hazaérjen.

Áron ½ 4 körül hazaért, de a megállapodásunkkal ellentétben először nem a tanulnivalóval, hanem (az Interneten) minden egyébbel foglalkozott.

Este 11-ig próbálkoztam azzal, hogy mutassa meg a leckefüzetét, azután feladtam. Még elkészítettem a holnapi tízóraiját, azután lepihentem.

Még mindig Gyámhivatal

Amikor Áron elindult a suliba, még azt beszéltük meg, hogy ½ 4-kor találkozunk a K&H-ban, de úgy gondoltam, hogy megpróbálhatom egyedül elintézni a Tibornak szükséges igazolásokat az Áron gyámügyi számlájára beérkezett utalásokról.

Egy gyors reggeli után el is indultam a bankba. Most már egy kicsit gördülékenyebben ment a papírok kiadása, mint legutóbb. Még arra is meg tudtam kérni az ügyintézőt, ha délután ½ 4 körül lát itt várakozni egy 16 éves fiatalembert, az nagy valószínűséggel az én Áron fiam és akkor mondja meg neki, hogy nyugodtan hazamehet, mert az apukájának egyedül is sikerült megkapnia a szükséges igazolásokat. 

El is vittem az igazolásokkal a Gyámhivatalba. Az ügyintéző ebédelt, de amúgy is várakoznom kellett, mert papírok átvétele, csak 13:00 órától van. Ezt még kivártam, de az átvétel után közölték, hogy a „Határozat” elkészítése egy hosszabb folyamat, inkább holnap jöjjek vissza érte.

Tudomásul véve elindultam a Nissan Gablini-hoz, hogy megbeszéljem a Renault Scenic beszámítási procedúráját. Tóth úr ez ügyben a Gergőhöz delegált, akivel megállapodtam, hogy holnap délelőtt hozom bemutatni az autót.

Miután mindent sikerült elintéznem, nyugodtan jöttem haza ebédelni és mivel nem tudtam biztosra, hogy ma van-e brushup, oda is elgurultam. Láttam, hogy (bár már mindjárt három óra van), sötét van a teremben, amit már az utcáról is látni lehet.

Onnan eljövet még biztonságból megálltam a K&H-nál, de mint mondták, Áron onnan már eljött.

Este vacsorára megettük a maradék töltött káposztát, hogy a mosogatógép se maradjon munka nélkül.

Lementem a CBA-ba. Vettem főtt, füstölt tarját, sajtot, krémsajtot, rukkolát, mert azt terveztem, hogy Áronnak ebből készítek holnapra tízórait.

Jeladós szelep

Ahhoz képest, hogy ma 10-11 óra között vártak a NISSAN Centrumba, hogy a téli gumikba kicseréljék a normál szelepeket jeladósra, ahhoz elég későn ébredtem 10:04-kor. Gyors készülődés és még gyorsabb autózás után sikerült ½ 11-kor megérkezem.

Az autót azonnal bevitték a műhelybe. Két órát tartott, mire előálltak a rossz hírrel, hogy ebbe az alu felnibe nem tudják beszerelni a jeladós szelepet, viszont a régi szelepet (amit nem kiszereltek, hanem kitépték), az pótolni kellett, ami munkadíjjal együtt 2850.- forint lett. Kifizettem, de ez volt az utolsó, hogy én ott bármilyen munkát megrendelek. Ezek után csak tölteni fogok odajárni és még az is lehet, hogy az előre befizetett kötelező átvizsgálásokat is átviszem a NISSAN Gablini-hoz.

Hazafele visszavittem a Nagy György: Angol kifejezések c. kölcsönkönyvet í Nagyszeben téri könyvtárba.

Egy gyors ebéd.

Öt óra után Áronnal elindultunk egy adag könyvért a Maros utcába. Az egy adag annyit jelentett, hogy öt gyümölcsös rekesz telt meg könyvekkel. Áron nagyon sokat segített és így hamar végeztünk. A következő állomás a Nissan Centrum volt, ahol a töltöttséget 41 %-ról több, mint a duplájára emeltük, így a 78 km hatótávolságból 175 km lett.

Vacsorára megmelegítettünk két tányér Emőkétől kapott töltött káposztát.

Újév

Újév van és talán nálunk is egy új év kezdődik.

Manna már korán reggel kérte, hogy engedjem le, mert tegnap a petárdák miatt senki nem engedte le.

Áron még meg sem látogatta a fürdőszobát és máris leült a számítógépe elé. Kértem, hogy a reggelihez szerezzen valamiféle pékárut, de a kérés nem talált megértésre. Végül Katikához csöngettem be. Azzal kezdtem,hogy Boldog új évet kívántam, de előrukkoltam a kéréssel is. István adott szeletelt kenyereket és néhány zsömlét.

Az egész valahogyan úgy nézett ki, mint, amikor a kiskatona becsönget egy házhoz és azt mondja:

Tessék szíves lenni, adni egy pohár vizet, mert olyan éhes vagyok, hogy azt sem tudom, hol fogok aludni.

A reggelihez a mélyhűtőből vettem elő egy sütni való kolbászt és két kisebb hurkát. Mindet megsütöttem és hozzá pirítós kenyeret tálaltam.  Áronnak csak a kolbász ízlett, a hurka nem.

Reggeli után elindítottam egy nagymosást.