Azt beszéltem meg Száki
Sanyikával, hogy reggel nyolc óra körül megjelenek nála és akkor megoldjuk a bőrgarnitúra
költöztetését a Maros utcából Dömsödre.
Én még nem voltam arról teljesen
meggyőződve, hogy az ott teljesen elfér, de Emőke lányom meg Gabika csak
győzködtek, hogy vigyük le és majd megoldjuk.
Nagy vehemenciával el is
indultam. Telefonon jeleztem Sanyikának, hogy kb. ½ 9-re fogok odaérni. Azt mondta a
kapuban fog várni.
Onnan rögtön a Rokkaly Mikihez
mentünk, mert ő majd tud adni egy olyan fakeretet, amit a két csomagtartó rúdra
applikálva máris átalakítottuk a Nissan LEAF-et teherautóvá.
Miki még odaadta a három erdélyi
faragású széket, amiket megjavított, mert mindegyik „nyagda” volt. (Ezt a szót,
még nagyapámtól tanultam, aki nagy tiszteletben álló műbútorasztalos és
mellesleg alkoholista volt.) Miki, nem csak megerősítette a támlákat, hanem az
egész széket meg is csiszolta. Rám már majd csak a favédelem marad.
Irány a Maros utca. Útközben
betértünk az Auchanba. Sanyika megmutatta a villanyautókhoz installált egyik töltőoszlopot, amire fel is dugtuk a
LEAF-et, hogy amíg bent vásárolgatunk, addig hadd töltődjön egy kicsit az autó.
Bent az áruházban csak néhány
zsömlét, aludttejet, egy Pest megyei autópálya matricát, meg Sanyikának egy
USB-s egeret vettünk.
Amikor kb. 20 perc múlva
kijöttünk, konstatáltuk, hogy az autó hatótávja még ugyanúgy 69 km, mint akkor
volt, amikor felkötöttük. Hamar sikerült megállapítanunk, hogy a töltőoszlop
két csatlakozó helye közül csak a másik működik. Áttettük a töltőkábelünket a
másik csatlakozóba és néhány perc múlva már 80 km hatótávval indultunk tova.
A Maros utcában nagy szerencsénk
volt, hogy a három személyes bőrkanapé befért a liftbe, mert különben nagy
megpróbáltatás lett volna levinni az ötödik emeletről.
A kanapét nem volt nehéz feltenni
a tető-csomagtartóra és még két bőrfotelt is feltettünk rá, mielőtt
spaniferekkel rögzítettük.
Még egy néhány rekesz könyvet is sikerült
betuszkolnunk az autóba.
A Dömsödre indulás előtt a Nissan
Centrumban még egy adagot rátöltöttünk.
Minden probléma nélkül érkeztünk
Dömsödre, a szállítmányt becipeltük a házba.
A hazaindulás előtt még
próbálkoztunk a vezérelt árammal, de az nem jött össze. Én még a smaragdfa
egy-két útba lévő ágát lefűrészeltem és a helyét favédő tapasszal be is kentem.
Felhívtam Tibort, hogy közöljem
vele az örömhírt, miszerint megint egy csomó dolog kikerült a lakásból.
Sajnos mire visszaindultunk,
megint elkezdett sötétedni. A Nissan Centrumot útba ejtve töltöttünk egy
kicsit, azután Sanyikát hazavittem Pátyra és onnan jöttem haza.
Engem nem kellett altatni, mert
hulla fáradtan zuhantam az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése