A villanybojler projekt

Már majdnem ½ 10 volt mire felébredtem. Gyorsan összekaptam magam, mert Judit tegnap azt mondta, ha 10-re átmegyek érte, akkor elmehetünk együtt Pergel úrhoz, aki majd elvállalja a 80 literes bojler rákötését az éjszakai áramra.

Hamar odaértünk és én elmondtam Pergel úrnak, hogy mit szeretnék. Azt mondta menjünk a helyszínre és mire odaérünk, ő is ott lesz.

Nagyon felpörögtek az események. Juditot hazavittem és ott kitettem, kérte, hogy ebédeljek náluk, 1-kor várnak. Mire én is hazaértem, már Pergel úr várt a kapuban, mindent megnézett és abban maradtunk, hogy jövő szombaton ½ 9-kor elkezdi a munkát. Mielőtt elbúcsúzott, még segített kivenni a bojlert az autóból.

Juditnál nagyon finom volt az ebéd. Ebéd után egy kicsit foglalkoztam Leventével. Átnéztük a fizika feladatait. Szerintem nagyon jó könyvből tanulnak. Elmagyaráztam azt a részt, amiből dolgozatot fognak írni.

Hazatérve hozzáláttam a bojler helyének előkészítéséhez. Este nyolcra el is készültem, ha holnap át tudom hívni Feri bácsit, akkor fel is tudjuk akasztani a bojlert.

A fiókos szekrény

Reggel ½ 6-kor ébredtem. Áront nem keltem fel, de azért jó lenne délelőtt elindulni.

Áront már 7 és 8 óra között többször ébresztgettem és kértem, hogy a számítógépet tegye az autóba. Halogatta, halogatta, végül nekem 11 órakor el kellett indulnom, hogy még 12 előtt odaérjek a YISK-be Dunaharasztiba a hiányzó fiók előlapért.

Mannával elindultunk és még pont a zárás előtt be tudtam lépni a YISK-be és mivel a számla is nálam volt, kiadták a hiányzó fiók előlapot.

Közben Tibcsi telefonált, hogy megérkezett a voltmérő és örült neki. Beszámolt a Moldova György meghívásáról.

½ 1-kor már Dömsödön voltunk. Nem volt kedvem egyedül a piacra menni. Magamnak majd összeeszkábálok valami ennivalót.

Manna rögtön birtokba vette a területet, hiszen itt is minden az övé.

Először bekapcsoltam a fűtést, mert a házban csak 18° C volt, majd elkezdtem összeszerelni a fiókokat.

Az idő odakint olyan felemás. A nap csak néha süt, de inkább azt sem. Úgy látom, hogy ebből nem lesz meg a hagyományos május elsejei Duna átúszás.

Főzőcske helyett elmentem a kukacosba és ettem egy finom ponty halászlét.

Délután Levi jött, hogy szívesen elmenne Áronnal focizni, de mondtam, hogy Áron nincs itt, viszont odaadtam neki a Pongónak szánt csontokat.

Egy kis délutáni pihenő után folytattam a fiókszerelést, majd átsétáltam Judithoz. A paradicsompalántái még nem voltak érettek ahhoz, hogy elhozzam.

A fiókos szekrény elkészült. Igaz, hogy észre sem vettem, hogy közben elmúlt éjjel két óra és ¼ 3 mire lefekszem.

Évfolyam találkozó

A mai nap sűrűnek ígérkezik. Azt nem tudom, hogy Áronnak sikerül-e időben elindulnia, mert nekem már 6:30-kor el kellett indulnom, hogy 7:10-re odaérjek az előjegyzett UTB kontrollra.

A vizsgálat nagyon baráti volt. Semmilyen csövet nem kellett lenyelni, csak egy félórás időközi szünettel fel kellett fújni egy-egy légzsákot, mintha azok luftballonok lennének. A vizsgálat eredményét május 3-án mailen fogják elküldeni.

Nyolckor már indulhattam is haza.

Itthon megreggeliztem, összekészülődtem és irány Mogyoród a Kamarás birodalomra az éves egyetemi évfolyam találkozóra.

El is értem az Örs Vezér téren 10:26-os HÉV-et. Nagy örömömre már a HÉV-en összetalálkoztam néhány évfolyamtársammal.

A Mogyoródi HÉV megállótól autókkal mentünk a házig. Ott Lajos rögtön welcome drink-kel fogadott, amiben több okból is visszafogott voltam.

Kisebb-nagyobb 2-3-4 fős csoportokra szakadva felelevenedtek a több mint 50 évvel ezelőtti történetek.

Lajos mindenkit kiterelt a szabadba, ahol a fiai, unokái egy nagyon érdekes íjász ismertetőt és bemutató tartottak. A gyerekek és az unokák között nem egy Országos- és Európa bajnok is volt.

Úgy tűnt, hogy a prezentáció végére a vendégsereg is már megéhezett és bent gyönyörűen meg volt terítve.

A nagy zabálás előtt Andor, a buli szervezője kérte, hogy egy egyperces néma felállással emlékezzünk meg arról a 15 évfolyamtársunkról, akik már nem lehettek velünk. Nekem közülük Rabóczki Sanyi hiányzott a legjobban.

 Lajos mindenféle szarvas pörkölttel, tűzdelt vadpecsenyével, hajában sült krumplival, almával és salátával készült kényeztetni minket. Ehhez muszáj volt innom egy-egy kis pohár száraz rizlinget és vörösbort. Mindenkinek beszélhetnékje volt és persze szakadatlanul előtörtek a régi történetek, azok közé pedig be-beékelődtek a közelmúltban átélt kórházi élmények is. A társaság életkora 70 és 80 év között volt.

Kis pihenő után érkeztek a desszertek és a kávék.

Búcsúzóul Lajos csomagoltatott mindenből egy-egy adagot Emőkének és Áronnak, amit még megtoldott egy palack saját érlelésű vörös borral és megígérte, hogy a buliról mindenkinek fog küldeni egy videó anyagot Pen drive-on.

Az egészet egybevetve nagyon hálás vagyok Lajosnak, mint vendéglátónak és Andornak, a szervezőnek, mert igazán jó volt ezekkel az emberekkel együtt tölteni majdnem egy egész napot.

 Engem Angyal Gyula hozott majdnem hazáig és csak egy rövid utolsó szakaszt kellett megtennem a 8-as busszal, mert már őt is várta a családja.

Itthon Áron azzal várt, hogy a magyar dolgozata csak 3-asra sikerült, hozott egy 2-est történelemből, ma még semmit nem tanult és nem csinált egyetlen pontot sem a duolingóban, viszont reggel elkésett az első óráról (angol) és amióta hazajött, egyfolytában Internetezett és most már éjjel 1 óra van.

Mindezért nem veszekedtem, mert nem volt kedvem elrontani ezt a jó napomat.

Emőke még nem ért haza, de a távolból Viber-en keresztül azt javasolta, hogy ma már semmiképpen ne induljunk el Dömsödre, mert nagyon késő van és esik az eső.

Fa reluxa reklamáció az IKEÁ-ban

Áron figyelt a „0”-ik órára és időben elindult. Még tegnap este kértem, hogy a kádat, amiben benne hagyta a fürdővizet, azt leengedés után súrolja ki. Ez elmaradt.

Reggelire a maradék lecsóból melegítettem magamnak egy kis tányérral.

Végre sikerült időpontot kapnom a Renault karosszéria műhelyében. Május 2.-án tudják fogadni a Scenicet. Ez egy keddi nap és remélem, hogy csütörtökön délután, de legkésőbb péntek délelőtt, már el is hozhatom az autót.

Megjött az Állami támogatási okirat, amit ma ki is viszek a Bencsik úrnak a NISSAN Gablini-hoz. Emőkével mentem, be is mutattam őket egymásnak és megnéztünk egy LEAF-et feketében. S, ha már erre jártunk, akkor bevittük a fa reluxát az IKEA-ba, hogy nézzék meg, mitől nem old ki a leeresztő fék. Udvarias, türelmes, hozzáértő kiszolgálás. Semmi perc alatt megállapították a hibát. Kijavították és kinyomtattak hozzá egy szerelési utasítást.

Örömünkben, hogy mindent sikerült elintéznünk bekaptunk egy-egy IKEA fagylaltot.

Hazaérve felhoztuk Mannát, mert már kezdett szemerkélni az eső.

Itthon azonnal nekiláttam a felszerelésnek. A szerelés elakadt, de a hiányzó alkatrészek beszerzése, legyártása után a jövő héten folytatódik.

Áron megpróbálta elvégezni a számlájáról a banki tranzakciókat, de az is halasztásra került.

Több Internet, kevesebb tanulás

Reggeli után felhívtam a doktor urat, hogy részint letelt a tíz nap, másrészt majdnem elfogyott az általa felírt két antibiotikum. Azt mondta, kérjek egy időpontot a magánrendelőjében a helicobacter kiírtását ellenőrző UTB tesztre. Ez meg is történt. Most pénteken reggel kell 7:10-kor éhgyomorra megjelennem a Fehérvári úti rendelőjében.

Itthon próbáltam összerakni az életünket.

Katika egy tejfölös bablevest hozott ebédre, amit az utolsó cseppig meg is ettem.

Áron már 3-kor hazaért és nekem csak ¾ ötkor kellett elindulnom az MTA filmklubba.

Először az iránt érdeklődtem, hogy ma mi említésre méltó volt a suliban. A matekból az elsőfokú egy ismeretlenes egyenlettel és az abszolút érték fogalmával foglalkoztak, egyébként semmi érdekes nem történt.

Sajnos csak az @Naplóból értesültem, hogy Kémiából beszedte a negyedik 1-est és az első óráról 4 percet késett. A kedvenc tantárgyából, a kémiából már bukásra áll és a sok késés miatt a magatartás jegye is egyre romlik. Az osztályban még egy tanuló van a 34-ből, akinek az átlaga rosszabb, mint az Ároné. Ha most nem lépek valamit, akkor nagy baj lesz.

3-kor egyébként azonnal leült a számítógép elé és skype-olt.

Kérdeztem, hogy nincs-e kedve velem jönni az MTA filmvetítésre, ahol az 1566-os Szigetvár ostromáról szól egy 26 perces film. Neki nincs kedve, mert az biztosan nagyon unalmas. Egyebekben érettségi tétel Zrínyi Miklós: A szigeti veszedelem.

A film és az utána következő beszélgetések a film rendezőjével és a történészekkel nagyon érdekes volt.

Amikor hazajöttem, Áron még nagy buzgón az Interneten lógott és skype-olt a Leóval.

Lementem a CBA-ba és a tervezett kolbászos, tojásos lecsóhoz vettem alapanyagokat.

Amikor a vacsora kész lett, Emőke még nem volt otthon, mert valószínűleg népi táncolt.

A készen vett lecsónak nem olyan finom az íze, mint a frissen készítettnek, de egy kis dinsztelt hagymával, füstölt szalonnával, lecsókolbásszal és a végén belekevert tojással feljavítva egész jó lett.

Áronnal még a lefekvés előtt volt egy kis vitám.

Emőke megjött a néptáncból, de nem evett a lecsóból, mert neki már késő volt.

Meghozták a bojlert

A reggelihez le kellett mennem teljes kiőrlésű kenyérért a Super pékségbe.

A reggeli után a futárszolgálat hívott, hogy most hozzák a 80 literes villanybojlert és 15 percen belül itt vannak. Lemegyek az autóhoz egy kicsit rendet csinálni. Remélem, hogy a hátsó ülésen el fog férni (90 x 46 x 46 cm).

Amire a futár teherautója megérkezett, már átálltam az autóval egy olyan helyre, ami mellé a teherautó is elfér. A nagy csomagot sikerült betenni az autóba.

A rossz hír az, hogy nem biztos, hogy egy hónappal korábban (május 23-án) kaphatom meg a villanyautót, pedig már nagyon viszket a tenyerem.

Katika egy tál tejfölös bablevest hozott ebédre, aminek a felét még melegében meg is ettem.

K. Lajos hívott, hogy ugye nem felejtettem el, hogy pénteken náluk Mogyoródon egyetemi évfolyam találkozót rendez.

Délután visszavittem a kikölcsönzött könyveket a Nagyszeben téri könyvtárba és rögtön hoztam négy újat, illetve abból egy, amit meghosszabbíttattam a Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem angolul (Please Sir), mert ennek nem jutottam a végére, pedig nagyon élvezem és sokat tanulok belőle.

Áron négy óra után érkezett haza és rögtön leült a számítógépe elé Internetezni. Se a lecke, se a duolingó, de még arra sem ért rá, hogy eldicsekedjen, hozott földrajzból egy ötöst.

A Mannát Emőke reggel vitte le csavarogni. Én kora délután kezdtem el hívogatni, de semmi válasz, nem jelentkezett. Ez egészen este 10-ig tartott, amikor már kezdtem aggódni, hogy nem lopták-e el, vagy nem ütötte el egy autó. Még a kutyafuttatót is végigjártam a sötétben, de a legkedvesebb hangú hívásomra sem jelentkezett. Végül kiderült, hogy a nagy Emő délben felhozta és bezárta Emőke lakásába.

Áront tíz óra után le kellett választanom a netről.

zöldséges sült csirkecomb

Reggeli után elkezdtem pakolni. Manna ilyenkor már nem mehet ki. Azt terveztem, hogy hazafele bemegyünk a YISK-be, hogy lerendezzük a kis fiókos szekrény reklamációját, de az ügyintéző telefonon azt mondta, hogy a számla nélkül semmit nem tud intézni, az pedig Budapesten van.

Csak délben indultunk el.

Itthon miután mindent felhordtam, azonnal elkezdtem keresni a YISK számlát és be is tettem a kis zöld kosárba, nehogy legközelebb elfelejtsem vinni.

Emőkének átvittem a neki hozott egy doboz kapirgálós tojást, de azt mondta, hogy még a régi adagból van.

Lementem a házi orvosi rendelőbe felíratni Fraxiparin-t, mert az időközben elfogyott és rögtön ki is váltottam.

A CBA-ban vásároltam három nagy csirkecombot és egy zacskó mirelit zöldség keveréket.

Este a comboknak lefejtettem a bőrét és felkockázva kisütöttem töpörtyűnek. A combokat, miután jól befűszereztem odatettem a serpenyőbe (Emőke nem preferálja a fritőzt) sülni és amikor már mind a két oldala pirospozsgás lett, rázúdítottam a zöldség keveréket.

Nagy nehezen összeszedtem a családom és hárman nekiültünk lakomázni. A sült zöldséges csirke mellé céklát és sajátkészítésű fokhagymás majonézt tálaltam. Mindenkinek nagyon ízlett. Áron málnaszörpöt, Emőke meg én sört ittunk hozzá.

Ha nincs itt Áron, akkor nem történik semmi

Nagyon hideg tavaszi nap alig napsütéssel.

A reggeli teljesen visszafogott (pörc, kenyér, tejeskávé). Nincs itt Áron, nem kell nagy felhajtást csinálni.

Emőkének mondtam, hogy a Mannával azt beszéltem meg, hogy csak hétfőn megyünk haza. Megnyugtatott, hogy Áronnal minden rendben van.

A hideg ellenére a smaragdfák (4 db) levelei szépen hajtanak.

Egész délelőtt csak főzök Áron meg Internetezik

Nyolc órakor ébredtünk és Áron mondhatni első szóra benne volt, hogy menjünk a piacra.

Induláskor még nem tudtam pontosan, hogy mit fogok készíteni ebédre. Áron csak annyit kért, hogy ne legyen leves és a köretek közül ne legyen káposzta.

A piacon vettünk két csirkecombot, leveszöldséget (Áronnak mondtam, hogy neki nem kell abból ennie) és egy nagy zacskó spenótot. Áron még beugrott a vegyesboltba banánért, mert a reggeli banán turmixot nagyon szereti. Amíg ő a vegyesboltban volt addig én vettem titokban két földieper palántát. azért titokban, mert Áron szerint ez úgysem fog termőre fordulni. Majd meglátjuk.

Még elgurultunk a Gazdaboltba egy locsoló tömlő csatlakozóért, visszafele pedig vettem a tervezett húslevesbe való kicsit húsos csontokat.

Ahogy hazaértünk nekikezdtem a főzőcskének, és amíg készült a reggeli Áron felment a bélyegező szobájába Internetezni. A megállapodott duolingót természetesen nem csinálta meg.

Reggelire a beígért szalonnás rántotta és a banánturmix volt. Utána Áron el és Internet.

Kiültettem a két palántát, de az idő olyan hűvös (7° C), hogy lehet, hogy valóban nem fognak teremni.

Áront kértem, hogy ha tud, akkor jöjjön le segíteni. Majd mindjárt jön – volt a válasz -, de végül nem jött, mert „all that Internet”.

Először a húslevest tettem fel, mert Judittól azt tanultam, hogy annak nagyon kis lángon kell főnie, hogy ne legyen zavaros. Kivettem belőle a húsos csontokat és leszűrtem, hogy a főtt zöldségek külön legyenek tálalva. A megmaradt lében még belefőztem egy kis levestésztát.

A nagy zacskó megmosott spenót levél pucolása elég macerás munka és hiába volt nagy zacskóval, mire elkészült, csak két kisadag lett.

Roston megsütöttem a két csirkecombot és ezzel lényegében el is ment az egész délelőtt.

Kitálaltam az ebédet, de a levest például többször kellett melegíteni, mert Áron nem tudott elszakadni a számítógéptől.

Végül nagy nehezen lejött, de fitymálta a húslevest, mondván, hogy túl sok zöldség főtt benne. A levest otthagyta, a spenótot a csirkecombbal gyorsan bekapta és már ment is fel a számítógéphez.

Begyújtottam a cserépkályhába és én is belenéztem a notebookon a leveleimbe, majd a @Naplóban láttam, hogy pénteken Áronnak sikerült magyarból beszednie a második 1-esét.

Kérdeztem, hogy ezt miért nem mondta el pénteken, amikor kértem, hogy részletesen mondja el, mi volt a suliban. Az volt a válasza, hogy nem akarta elrontani a kedvét a hétvégére. Nos, ekkor elszakadt a cérna. Adtam neki pénzt autóbuszra és megkértem, hogy menjen haza, de útközben szóljon be Juditéknak, hogy nem tud menni Levente holnapi konfirmálására és az ünnepi ebédre se, mert az apja hazazavarta.

Ettől kezdve nagyon rossz kedvem lett.

Amikor felmentem a bélyegező szobába láttam, hogy azon kívül, hogy nagy kuplerájt hagyott maga után, üdítős flakonok és rágcsás zacskók tarkítják a terepet. Rögtön megértettem, hogy miért schimfelte az ebédet.

Délután már nem volt kedvem se olvasáshoz, se ahhoz, hogy a TV-t bekapcsoljam.

Felhívtam Emőkét, röviden elmeséltem a történteket és kértem, hogy ne engedje meg Áronnak, hogy Internetezzen.

Még egy adag bélyeget leáztattam és korán lefeküdtem, gondolván, hogy ha sikerül elaludnom, akkor nem kell agyalnom a történteken.

A négyfiókos kisszekrény

Reggel én ébresztettem Áront és kértem, hogy ha az indulás előtt marad egy kis ideje, akkor rendben hagyja itt a szobáját, hogy délután azzal már ne kelljen foglalkozni, és minél hamarabb tudjunk indulni Dömsödre.

Ebből persze nem lett semmi, „majd amikor hazajövök, gyorsan megcsinálom.

A kis zöld kosárba bepakoltam mindent, amiről úgy gondoltam, hogy vinni kellene.

Ebédre megmelegítettem magamnak a maradék köröm pörköltöt.

Amikor Áron hazajött, örültem neki és kérdeztem, hogy mi volt a suliban, de nem volt semmi említésre való - mondta.

Valóban hamar összekészülődtünk, volna, ha Áron két napja nem halogatja a szobájában a rend csinálását. Mannát is betettük az autóba és indultuk. Útközben sehol nem álltunk meg és így még napsütésben érkeztünk a bázisra.

A kipakolás után azt javasoltam Áronnak, hogy menjünk ki a Duna partra és sétáljunk egyet a délutáni napsütésben. Erre Áronnak nem volt kedve és késő estig Internetezett. Néha megkérdeztem, hogy nem lenne-e jobb, ha előbb átnézné a leckéit.

Átmentem Gabikáékhoz, de Áronnak oda se volt kedve jönni.

Peti is átjött és amikor – mint nagy autósnak – elmeséltem, hogy hol tart a villanyautó beszerzése, az volt a véleménye, hogy az annak ellenére, hogy nagyon drága, egy nagy szar.

Visszajövet elkezdtem összeszerelni a újólag vett kisszekrényt, de nem sok sikerrel, mert az egyik fióknak hiányzott az előlapja és a fiók fenéklapok nem jó méretűek.

Jármű követő rendszer

Ébredéskor csak remélni tudtam, hogy Áron elindult, hiszen ma „0”-ik órája van.

Felhívtam az e-mobi-t, hogy érdeklődjek, hol tart a villanyautóra megigényelt állami támogatásom. Megnyugtattak, hogy elfogadták és az erről szóló okiratot a jövő hét közepén meg fogom postán kapni.

Még egy kicsit kotorásztam a használt lakóautók között a neten, de olyant, amelyik a korának, a felszereltségnek és az állapotának megfelelő árú, nem találtam.

Felhívott a Sky Shield Magyarország Kft-től a Marketing Manager és részletesen ismertette a NISSAN Leaf-be installálható járműkövető rendszert és megígérte, hogy egy részletes leírást a neten is át fog küldeni. A szerkezet egy lopás gátló funkcióját helyettesítendő. Az ára beszereléssel együtt egyszeri 32.000.- Ft és a netes szolgáltatás hozzá 2.000.- Ft/hó.

Katika zeller levest hozott.

Amikor Áron hazaért, próbáltam rávenni egy kis tanulásra, de nem sok sikerrel, pedig ő is tudta, hogy holnap kisdolgozatot fognak írni angolból.

Este 11-kor már kértem, hogy kapcsolja ki a számítógépet, mosson fogat és feküdjön le.

Tanácsköztársaság

Csak egy csonkahét kezdődik. Két nap múlva mehetünk vissza Dömsödre, bár most úgy tűnik, hogy egy áprilisi tréfának visszajött a tél.

Áronnak hiába szóltam, hogy odakint hideg van 7:20-kor mégis csak gyenge öltözékben indult el.

Manna a szar idő ellenére le akar menni, csavarogni, azután persze öt perc múlva jönne vissza.

Délelőtt tovább böngésztem a használt lakóautókat.

Katika olyan húslevest hozott, amilyet nekem még sosem sikerült csinálnom.

Áron korán jött haza, de nem nagyon lehetett vele beszélnem, mert el volt foglalva az Internettel.

Délután elindultam a Magyar Tudományos Akadémia filmklubjába.

Emőke mondta, hogy vigyek esernyőt, mert szakad az eső. Szerencsére szót fogadtam, mert baromi pocsék idő volt.

A filklubban a „133” című filmet vetítették, ami a Tanácsköztársaságról szólt és nekem nagyon hiánypótló volt, mert eddig ahány embertől hallottam róla, mind más és más következtetést vont le belőle, különböző megítélésekkel.

A vetítés utáni beszélgetésen Borsody István filmrendező és Katona Csaba történész (MTA BTK TTI) is sokat segítettek eligazodni a történteken, az adok-kapok tömegmészárlásban, hogy a történelemhamisítást kiküszöbölendő, mindenki maga dönthesse el, hogy ez dicsőséges vagy szégyenletes 133 napja volt a magyar történelemnek.

Számomra nagyon hasznos volt az ott eltöltött 50 + 30 perc. Örültem a meghívásnak.

Pakolnak az albán telepesek és mennek haza

Nagyon hűvös reggelre ébredtünk. Nem is maradunk, még reggel elindulunk Budapestre.

Reggelire, húsvéti stílusban leszeltünk egy-egy darabot a főtt sonkából, hozzá egy kemény tojást és újhagymát ettünk.  

Nagyon akkurátusan elkezdtem pakolni. Főleg a sok maradék kajára kellett koncentrálnom. Emőkének viszünk a brokkoli krémlevesből és a sült göngyölt darált húsból is.

Áron segített, kirámolta a mosogatógépet, kivitte a szemetet és a biót, betette a Mannát a hordozókájába, eltette a biciklijét és a fűnyírót az istállóba és rendet csinált a szobájában, hogy Marika tudjon takarítani.

Mindent gondosan bezártunk és ½ 10 után el is tudtunk indulni.

Kész szerencse, hogy a hó még nem kezdett el esni.

Dunaharasztiban bementünk a JYSK áruházba és vettünk egy négy fiókos fenyő kisszekrényt. Azt tervezem, hogy a fiókokat még rekeszekre fogom osztani és akkor az elektronikai szerelő sarokban reményeim szerint megszűnik a rendetlenség.

A LIDL-be is benéztem, de az az USB-vel kombinált hosszabbító már kifogyott.

Áron azt kérte, hogy tolassunk be a KFC-be és tegyünk úgy, mintha ebédelnénk. Ennek egyáltalán nem voltam ellene és egy jót falatoztunk.

Itthon Manna már a folyosóra felérve nyávogott, hogy ha már hazaértünk, akkor mit szarakszunk annyit, menjünk már be. Evett egy pár falatot és ki is nézte magának az egyik zöld széket, de hamarosan váltott és a másikban telepedett le.

Katika elég rendesen kivakart minket a rendetlenségből.

Emőkét is meglocsoltam és úgy láttam, hogy örült az Esztike féle túrónak és a kapirgálós tojásnak. Hozott nekünk egy tányér saját maga sütötte almás pitét.

Lementem az OTP-be és utolsó nekifutással átutaltattam a Nagyi számlájáról a maradék pénzt Áron K&H számlájára. Közben Áron is lement a K&H-ba, hogy tisztázza a netbankolásának módját.

Áron csak az Internettel foglalkozott, bár Emőke megpróbált rá hatni, hogy néha töltsön velem egy rövid időt angolozással is.

Áron csak az almás pitéből kért vacsorára, a maradék lencsét nekem kellett megennem.

Este még lementem a patikába kiváltani a két újólag felírt antibiotikumot és el is kezdtem szedni.

locsolkodás

Reggel, ha már nem lehet itt, SMS-ben kívántunk a lánynak Kellemes Húsvéti Ünnepeket.

Utána én reggeli nélkül kezdtem készülődni a locsolkodáshoz. Áronnak ugyanúgy nem volt kedve velem tartani, mint tegnap a húsvéti miséhez. Ő nem hagyomány tisztelő és ez egy marhaság, ezért inkább alszik még egy picit. (már ½ 10 van).

Legelőszőr Béniékhez mentem Anikát meglocsolni. Ott visszafogottan csak egy kupica pálinkát fogadtam el, és ha már éppen reggeliztek, velük tartottam.

Utána Juditot  locsoltam meg, de oda Pongónak is vittem húsvéti ajándék gyanánt egy nagy csontot a főtt csülökből.

Onnan Levivel mentem át Gulyásékhoz. Meglocsoltuk G. Juditot és Annát, Lacinak pedig vittem egy kis húsvéti ajándékot.

Takács Gabika volt a következő állomás, de ott már visszafogtam magam evés-ivás tekintetében is.

Itthon elkezdtem összeépíteni a digitális órát.

Amikor Levi átjött Áronért, még Levinek is megmutattam, hogy hol tartok és nagyon tetszett neki a történet.

Ötkor elmentek focizni és Áron csak annyit mondott, hogy este nyolc előtt haza fog jönni.

Én az egyik nyákkal voltam elfoglalva. Minden alkatrészt, amit tudtam, beforrasztottam. Azt, hogy a LED-eknek és az elkók-nak melyik a + lába, azt megkérdeztem a Facebook Messengerén Lacitól. Csak néhány apró részlet maradt, amit viszont meg kell konzultálnom vele.

Húsvéti mise

 

Eredetileg azt terveztem, hogy elmegyünk a templomba, mert a húsvéti mise szép, de ebből nem lett semmi, mert Áront nem lehetett az ágyból kikönyörögni.

Elgurultam a vegyesboltba és vettem egy vekni kenyeret és néhány szem banánt.

A reggelivel végre 10 óra után fel tudtam kelteni Áront is, mert újabban a banánturmix az egyik kedvenc eledele. A tegnap főtt csülökből falatoztunk friss kenyérrel, retekkel és újhagymával.

Áron reggeli után az Internethez tapadt, bár mondta, hogy egy kicsit duolingózott is. Dél körül jött érte a Levente és elmentek focizni, ahonnan csak négy óra után tértek vissza.

Akkor Áron azzal az ürüggyel vitte Levit a számítógép elé, hogy a jövő héten neki be kell mutatnia a suliban egy Power Point anyagot és azt szeretné megmutatni Levinek.

Közben főtt a későre tervezett ebéd, valamiféle lencseleves sárgarépával, zellerrel, krumplival és újhagyma maradékokkal, valamint sonka darabokkal. Amíg főtt, még el kellett mennem tejfölért, és ha már elmentem, akkor Mannának is vettem egy kis nedves kaját.

Úgy mentem el, hogy előtte még tettem bele egy babérlevelet és adtam hozzá egy evőkanálnyi citromlevet. A főzés végén lencselevesből, mire a lencse kellőképp megpuhult, inkább. lencsefőzelék lett, de mivel a sonkalében készült nagyon finom lett.

A tálaláskor Áron levágott hozzá egy szeletet sült darált húst és rakott rá néhány kanál tejfölt is.

Mivel én csak akkor érzem jól magam, ha a ház állapota javul, ezért a kúp alatti oszlopokra kifeszített szárítókötelek tiplijét újítottam fel. A régi műanyag tiplik helyett fenyőfa tipliket kaptak és most újra használhatók.

Este 10 óra után külön kellett kérnem Áront, hogy most már kapcsolja ki a számítógépet.

Sült darált hús tekercs

Már nyolc óra előtt ébresztgettem a fiút, hogy akar-e velem a piacra jönni.

Manna már reggel közölte, hogy, ami kaja ki volt készítve, azt már megette, most ki szeretne menni

Odakint még nem sütött ki a nap, de az idő ígéri, hogy ki fog sütni.

A piacon vettem őrölt borsot, fokhagyma port és krumplit, hogy vissza tudjuk adni Huber úrnak a kölcsönt. Emőke lányomnak vettünk Esztike féle zöldséges túrót és egy doboz kapirgálós tojást és a kolbászos bácsinál egy jó nagy füstölt csülköt. Egy pohárban vettem földi eper palántát is, amit Áron pesszimista módon fogadott. Mert az úgysem fog teremni. 

Itthon konstatáltam, hogy bár Áron este nem jött le vacsorázni, de éjjel elfogyasztotta a  hűtőből azt a sonkát és lapsajtot, amit a sült darált hús tekercshez vettünk. Ezért kértem, hogy most induljon el és vegyen sonkát és lapsajtot.

A csülköt egy-két órát hagytam ázni, azután feltettem a nagy fazékban főni.

Levente jött Áronért és elhívta focizni.

Közben összegyúrtam a darált hús tekercset a két tojással, prézlivel, sóval, őrölt borssal, fokhagyma porral és felgöngyölve a lapsajttal, sonkával és spenót levelekkel betettem a sütőbe 180°C-ra elősütöttem.

A földi eper palántának találtam egy helyet, én is kíváncsi vagyok, hogy teremni fog-e. 

Időben visszavittem Huber úrnak a kölcsön krumplit.

A smaragdfák levelei nem törődnek a hűvös áprilissal, már 4-5 cm-esek.

25 perc után kibontottam a tekercset és nyitva tovább sütöttem 250° C-on. Nagyon szép lett, de az ebéd a kései reggeli miatt elhúzódik.

Áron megjött a focizásból, de azt mondta, hogy még átgondolja, hogy mikor angolozzunk.

Ahogy elbújt a napocska én elálmosodtam és felmentem egy sort aludni. Délután 5-kor arra ébredtem, hogy Mannának is elege lett a sok szaladgálásból és mellettem aludt, Áron pedig evett a baconba tekert, sajttal, sonkával és spenótlevelekkel töltött darált hús sültből és nagyon dícsérőleg nyilatkozott róla.

Hűvös az április

Én nyolc körül keltem és reggeliztem, de egyedül, mert Áronnak még 10-ig kedve volt lustálkodni. Neki akkor készítettem el a reggelijét. Még visszabújt volna az ágyába, ha nem jön Levente és hívta focizni. Gyorsan felkapott magára valamit és már mentek is.

Hűvös van, de a nap néha kisüt és olyankor tudok gyönyörködni a kertben. A smaragdfa levelei néhol már 3-4 centiméteresek.

11-kor odatettem az ebédet főni. Úgy döntöttem, hogy ma nem böjtölünk és brokkoli krémleves, majd körömpörkölt lesz az ebéd.

A köröm pörkölthöz nem volt elegendő krumpli, ezért  Huber úrtól kellett néhány szem krumplit kölcsön kérnem.

Kicsit későn lett kész az ebéd, de nagyon megérte.

Áron oda volt mind a brokkoli krémlevestől, mind a körömpörkölttől. Azt mondta, hogy a brokkoli krémlevesből vigyünk egy kicsit Emőkének is.

Ebéd után egy kis vita kerekedett abból, hogy mielőtt elkezd Internetezni, előtte legyen meg az 50 XP pont.

Nagy örömömre, ma be se kapcsoltuk a TV-t.

Nehezen indulunk Dömsödre

Gazdagréti lustálkodással kezdődött a nap, ami 9-kor csak azzal szakadt meg, hogy az Equilor-ral megbeszéltem a soron következő időszak befektetési stratégiáját.

Megjött Kínából a dugaljba csatlakoztatható elektromos áram fogyasztásmérő, amivel idegen helyen vételezett áram mennyiségét lehet mérni.

Szinte az egész délelőtt bérelhető vagy megvehető lakóautó keresgélésével telt.

Katika egy lecsós sertés szeletet hozott rizzsel. Annyira megettem, hogy Áronnak ebből nem is hagytam, mert vannak más kaják a hűtőben.

Délután jelenésem volt a doktor úr magánrendelőjében. A doktor úr felírt két új gyógyszert és kérte, hogy az ünnepek után 10 nappal hívjam fel, hogy megbeszéljük a továbbiakat. A közelgő ünnepek miatt, már engedélyezte az egy-két kupica pálinkát vagy unikumot. Oda és vissza már tömegközlekedéssel mentem, de így is el tudtunk volna indulni ¼ 6-kor Dömsödre, ha mire hazaérek Áron rendet csinált volna a szobájában és egy kicsit összepakolt volna, de nem és így csak ½ 7 körül tudtunk indulni, ami azért számított későnek, mert tudtam, hogy a TESCO-ban a szokásosnál kétszer többen lesznek a húsvéti ünnepek miatt.

Emőke nem jött velünk, mert most nagyon kell koncentrálnia a szakdolgozatára. Manna viszont közölte, hogy ő már túl van a tanulmányain és jött.

Bár teljesen szervezetten és összeszedetten vásároltunk, mégis lassan ment a dolog, mert nagy volt a tömeg.

Dömsöd fele már csak Kiskunlacházán álltunk meg, mert a zöldséges még nyitva volt és a TESCO-ban elfelejtettem spenót leveleket venni.

Már teljesen sötét volt, mire kinyitottuk a kaput a bázison. Szerencsére a ház nem hűlt le teljesen, de azért bekapcsoltam a fűtést. Ahhoz már késő lett volna, hogy a cserépkályhába is begyújtsak.

Az angol 1-es

Áron megint jóval nyolc óra után indult a suliba, mert a héten előadásokkal teli lazítás folyik.

Emőke azt mondta, hogy majd Áronnal megbeszéli, hogy már szerda délután induljanak-e el busszal Dömsödre, vagy inkább velem jönnek, de csak csütörtök este, autóval, mert nekem 3/4 5-kor jelenésem van a doktor úrnál.

Katika cukkinis fasírtot hozott ebédre petrezselymes rizzsel.

 Az Önkormányzat Gyámhivatalától érkezett egy tértivevényes levél, amit nyomban bevittem az OTP-be, gondolva, hogy ezzel felgyorsítom az eseményeket.

Hazafele vettem néhány dolgot a CBA-ban (pörc, debreceni, főtt-füstölt tarja, Kozel sör)

Itthon már várt a KELLO levele, hogy fizessem be Áron jövő évi tankönyveit. Mindent kitöltöttem, mindent megrendeltem és mindent átutaltam. Legyünk túl rajta.

Áron korán ért haza az iskolából és hogy a balhé fokozódjon, rögtön leült a számítógép elé.

Közben megkötöttem a Fundamentával az új lakástakarék szerződést, hogy néhány év múlva Áron és Emőke már tudjanak mihez nyúlni a terveik megvalósításához. Emőkének nem tetszett az ügylet, de próbáltam megnyugtatni, hogy ez később jó lesz.

Áron angol 1-ese miatt felvettem a kapcsolatot a tanárnővel, aki nagyon segítőkész volt és pontosan leírta, hogy melyik anyagrészből lesz a dolgozat a húsvéti ünnepek után. Elkértem Árontól az iskolai angol könyvét és készítettem a kijelölt részekhez nyomtatott segédleteket, hogy majd abból együtt átvesszük az ünnepek alatt a megtanulnivalókat.

Emőke hozott át bundás kenyeret és Esztike féle túrót, Áron pedig megette a maradék cukkini fasírtot a rizzsel.

A megállapodás szerint Áronnak fel kellett volna mondania tíz angol szót, de ez elmaradt és inkább lefeküdt aludni.

A notebook félretéve

 

Reggel már félhatkor felébredtem, és ha nem is dobott ki az ágy, de nem tudtam tovább aludni.

Megírtam a tegnapi nap történéseit és figyeltem, hogy Áron mikor és hogyan indul el a suliba.

Reggeli után, először rendbe tettem az IGO-t a kütyümön. A javításban sokat segített Béla, azután én is elindultam a CHS-be, hogy megvegyem a HS 100-as TPLINK Plug in-t (Okos dugalj). Nagyon nehezen találtam oda, még IGO segítséggel is, de végül meglett. Sajnos a készletük kifogyott, de május elején már érkezik az új szállítmány.

Mire hazaértem már Áron is otthon volt.              

Hiába tettem el tegnap este a notebookot, ő elővette. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem dugtam el, de abban bíztam, hogy a szándékomat tiszteletben tartja. Ma majd egy erősebb lépést fogok tenni.

Beszámolt az iskolában tartott két előadásról és hozott egy érdekes matematikai feladatot. A feladat nem volt ördöngösség, de a megoldása sziszifuszi munkát igényelt. Megoldottam és átküldtem neki email-ben, hogy bármikor elő tudja venni.

A K&H-nál azt mondták Áronnak, hogy néhány napon belül bemehet az új NetBanking kártyájáért.

Az Internetezéssel megint probléma volt, mert Áron nem tett eleget annak a minimális kérésnek, hogy előbb csináljon 50 XP-t a duolingón és csak utána Internetezzen.

A rakott krumpliból csak egyedül vacsoráztam, mert se Emőke, se Áron nem kattantak rá.

Memória Klinika

 

Áron csak 8 óra után indult el, mert a héten Apáczai Napok vannak és csak 8:45-re kell beérnie.

Reggel még lenyúlt 5000.- forintra, mert lejárt a buszbérlete.

Ha már ennyire belekezdtem a pénzügyi életbe, be is fejezem:

-       az ATM-ből felvettem némi készpénzt a délutáni vizitre,.

-       Miskolczi Marikának átutaltam az ünnepek előtti takarítást,

-       Acsai úrnak feladtam a Kókai telekrendezés első 6000.- forintját,

-       Megrendeltem a 8 db-os Fusion Power Gilettet, és

-       átutaltam a TESCO vásárlókártya múlt hónapi hitelét.

Egyből megkönnyebbült a számlám.

A CBA-ban tettem egy kis bevásárlást, mert Katikának szeretném meghálálni a segítségét.

A lányom hozott át egy tál lencsefőzeléket – hogy több pénzem legyen és ne rinyáljak, ha ki kell adnom egy forintot -, de azt majd csak akkor eszem meg, ha haza jöttem a doktornőtől.

 Adri ugyanis beíratott a Memória Klinikára és ma lesz az első vizitem.

½ 3-ra kellett volna odaérnem, de 8 percet késtem részint azért, mert rossz útvonalat választottam, másrészt azért, mert a Nagykörúton felújítás miatt fel van szedve a 4-es, 6-os villamosok pályája, így egy szakaszon villamos pótló autóbusszal kellett mennem, majd újra villamossal.

A VI. kerület Bajnok utca, ahova mennem kellett borzalmasan néz ki. Nem csupán a lepukkant házak miatt, hanem azért is mert ott, úgy tűnik, mindenki az utcán végzi a dolgát. Kész szerencse, hogy mi nem ott lakunk.

A doktornő lakása, viszont egy kellemes enteriőr, nagy felüdülés volt.

A doktornő alaposan kikérdezett és mindenféle kontroll tesztet végeztetett velem és bár azt mondta, hogy negyven év felett mindenki érintett a memória gyengülésében, de engem még nem tartott teljesen hülyének, hiába panaszkodtam, hogy például néha fogalmam sincs, hogy egy perccel azelőtt hol tettem le a szemüvegem.

Egy szó, mint száz, a lejtmenet adott, de a leépülést mindenféle terápiával lehet lassítani. Nekem ezek közül az tetszett a legjobban, hogy az életünkben és magunk körül rendet kell tartanunk. Ez tulajdonképpen nagyon egyszerű, csupán a szétszórtságomat és a lustaságomat kell legyőznöm.

Abban mindenki egy követ fújt, hogy a lassításnak elengedhetetlen feltétele a nulla Unicum.

Mire hazaértem már Áron is itthon volt. A suliból egy izgalmas előadásról számolt be. Úgy érzékeltem, hogy (sajnos) van arra affinitása, hogy a közélet történéseibe is bepillantson, és azokat összevesse a saját véleményével. Ettől (bármilyen jó lenne) senkinek nem olyan egyszerű elszigetelődnie, jobban mondva elhatárolódva indolensnek maradnia.

A K&H-ban a Netbanking-ját nem tudta elintézni, mert nem volt nála a személyi igazolványa, de holnap elintézi.

Kértem, hogy tartsa be a sorrendet, először az iskolai feladatok, azután 50 XP pont duolingó (ami most, hogy bekapott egy 1-est angolból, aktuálisabb, mint bármikor volt) és csak ezek után következzen a notebookon az Internet.

Áron azt mondta, most az Apáczai napok miatt nincs semmi tanulni való, de az 50 XP-t most megcsinálja a duolingón.

Ez a beszélgetés utána szinte ugyanígy óránként megismétlődött. Minden alkalommal azt mondta, hogy akkor most megcsinálja az 50 pontot, egészen este10-ig, amikor elvesztettem a türelmem és eldördült az ágyú. Erőszakkal elvettem a notebookját és ezzel megszűnt a párbeszéd is.

Én még átutaltam a Nissan LEAF vételár hátralévő részének a felét, megbirkóztam az esti Fraxiparinnal, lefeküdtem és utána még megpróbáltam olvasni a „The Call of the Wind”-et.

A szemüveg csavarja

Áron a változatosság kedvéért bundás kenyeret rendelt reggelire.

Délelőtt sikerült felhívnom azt az embert, akit a Kókai Önkormányzatnál ajánlottak, hogy a telket és a portált rendbe teszi. Nem kevés, nem sok, normál áron elvállalta. Majd meglátjuk az eredményt.

Áron a Robin Hood egy-két oldalának kiszótározása címén megint az Interneten lóg.

Közben átjött M. Marika. Rendeztük az anyagi ügyeinket és kilátásba helyezte, hogy a hét közepén eljön egy kis rendet csinálni.

Nekiveselkedtem lerajzolni és lefényképezni a hálószobának azt a falát, ahova a beépített könyvespolcot szeretném megcsináltatni. Remélem, hogy a beméretezett rajzok alapján Rokiék tudnak majd egy közelítő árajánlatot adni.

Ebédre megmelegítettem és feltálaltam az összes maradékot. Jóízűen megettük és legalább azokat nem kell ide-oda cipelni.

Az összepakolás nagyon akadozva ment, mert Áron odaragadt az Internethez. Végül 5-kor elindultunk és hatra már itthon voltunk.

Kicsit meglepett, hogy Katika nem takarított a hétvégén, nem tudni miért. Lehet, hogy nem beszéltem meg vele egyértelműen. Az hogy nem takarított, nem porszívózott annak lett előnye is.

Az angol azt mondja, hogy „Every cloud has a silver lining”, ami szó szerint csak annyit mond, hogy minden felhőnek ezüstös a széle. Valójában azt jelenti, hogy minden rosszban van valami jó.

Ez a mostani esetben úgy történt, hogy még csütörtökön Emőke úgy hallotta, hogy valami leesett a hintaszék mellett. Mind a ketten próbáltuk megállapítani, hogy mi lehetett az, de nem jöttünk rá. Csak pénteken, Dömsödön derült ki, hogy a szemüvegem jobb lencséje állandóan kiesik a keretből, mert a rögzítő csavarja hiányzik.

A csavaros bácsi, akinél szombaton vehettem volna ilyen csavart, zárva volt. Most, hogy hazajöttünk és megállapítottam, hogy nem volt takarítás, nem volt porszívózás, felcsillant a remény, hogy talán megtalálom a kis csavart. Egy perc sem telt bele, a hintaszék környékén a kezemmel végigtapogatva a padlót, megtaláltam a csavart.

Szerencsém volt, de Möci mindig azt mondta: „Gabika, téged szeret a Jóisten”