Áron nap

Ma van Áron napja. Át is mentem hozzá reggel, hogy a neve napján elsőnek köszöntsem.

A falusi ember gyakran kötötte névnapokhoz a mezőgazdaság fontosabb időpontjait. Azt hiszem ilyen például, hogy a Péter-Pál az aratás kezdete, vagy, az általánosan ismert hiedelem, hogy Lőrinc napja (augusztus 10.) után nem jó a dinnye, mert Lőrinc belepisál.

Nos, ilyen lesz nálunk Áron napja, mert úgy látom, hogy akkor kezd rügyezni a smaragdfa.

A lustálkodás majdnem délig tart. Akkor elkészítettem néhány tarjás, sajtos meleg szendvicset. Újhagymával retekkel és fokhagyma gerezdekkel tálaltam és hozzá a már jól bevált banán turmix volt.

Mire elkezdtem füvet nyírni már délután két óra lett.

Régi adósságom, hogy tegyek valamit az ellen, hogy a fenti zsalugáter kampója ne tudjon beakadni az ablaktok aljába, mert onnan nagyon nehéz kibányászni. Most végre megoldottam. Csiszoltam bele egy ütköző fát és így a kampó nem tud beakadni.

Áron elment Leventével focizni (addig is a levegőn van, és nem Internetezik.)

A palántázott sütőtökből négyet kiültettem, a többit félretettem Juditnak.

Manna bekérte magát, de mondtam neki, hogy akkor már nem mehet ki, mert ¾ 5 van.

Amíg Áron focizik, elkezdek csomagolni.

Úgy indultunk el, hogy még arra is legyen időnk, hogy Gulyáséknak beadjunk néhány sütőtök palántát. Arról teljesen megfeledkeztem, hogy tőlük nem lehet, csak úgy, üres kézzel eljönni. Naná, hogy a kezünkbe nyomtak egy doboz kapirgálós tojást.

Már majdnem hét óra lett, mire hazaértünk és mindent felcipeltünk. Áron ilyenkor mindig ragaszkodik ahhoz, hogy kettőnk közül ő vigye a nehezebbet.

Katika nagyon örült a házi készítésű füstölt sonkának.

Emőke lányom még nem volt otthon, így bőven volt időm elkészíteni a cézár salátát. Amikor megjött, már csak tálalnom kellett, nagyon ízlett neki. Odaadtam neki egy nagy adag csülkös bablevest, a Gulyáséktól kapott kapirgálós tojásokat, az Esztike féle fokis, snidlinges túrót és kértem, hogy a salátából is vigyen.