A szemüveg csavarja

Áron a változatosság kedvéért bundás kenyeret rendelt reggelire.

Délelőtt sikerült felhívnom azt az embert, akit a Kókai Önkormányzatnál ajánlottak, hogy a telket és a portált rendbe teszi. Nem kevés, nem sok, normál áron elvállalta. Majd meglátjuk az eredményt.

Áron a Robin Hood egy-két oldalának kiszótározása címén megint az Interneten lóg.

Közben átjött M. Marika. Rendeztük az anyagi ügyeinket és kilátásba helyezte, hogy a hét közepén eljön egy kis rendet csinálni.

Nekiveselkedtem lerajzolni és lefényképezni a hálószobának azt a falát, ahova a beépített könyvespolcot szeretném megcsináltatni. Remélem, hogy a beméretezett rajzok alapján Rokiék tudnak majd egy közelítő árajánlatot adni.

Ebédre megmelegítettem és feltálaltam az összes maradékot. Jóízűen megettük és legalább azokat nem kell ide-oda cipelni.

Az összepakolás nagyon akadozva ment, mert Áron odaragadt az Internethez. Végül 5-kor elindultunk és hatra már itthon voltunk.

Kicsit meglepett, hogy Katika nem takarított a hétvégén, nem tudni miért. Lehet, hogy nem beszéltem meg vele egyértelműen. Az hogy nem takarított, nem porszívózott annak lett előnye is.

Az angol azt mondja, hogy „Every cloud has a silver lining”, ami szó szerint csak annyit mond, hogy minden felhőnek ezüstös a széle. Valójában azt jelenti, hogy minden rosszban van valami jó.

Ez a mostani esetben úgy történt, hogy még csütörtökön Emőke úgy hallotta, hogy valami leesett a hintaszék mellett. Mind a ketten próbáltuk megállapítani, hogy mi lehetett az, de nem jöttünk rá. Csak pénteken, Dömsödön derült ki, hogy a szemüvegem jobb lencséje állandóan kiesik a keretből, mert a rögzítő csavarja hiányzik.

A csavaros bácsi, akinél szombaton vehettem volna ilyen csavart, zárva volt. Most, hogy hazajöttünk és megállapítottam, hogy nem volt takarítás, nem volt porszívózás, felcsillant a remény, hogy talán megtalálom a kis csavart. Egy perc sem telt bele, a hintaszék környékén a kezemmel végigtapogatva a padlót, megtaláltam a csavart.

Szerencsém volt, de Möci mindig azt mondta: „Gabika, téged szeret a Jóisten”