A Scenic törzskönyve

Áron nem találta a mobiltelefonját, ezért este magához vette az enyémet, hogy tudjon mire felébredni. Ezen kívül nála van a nagyi ébresztőórája és a rádiós „atom” óra. Mindezek ellenére én keltettem ¾ 7-kor.

Amikor Áron elhagyta a terepet, már nem idegeskedtem miatta, hogy elkésik vagy sem.

A reggeli lágy tojás volt és főtt debreceni.

A délelőttre nem volt kötelező feladat, csak azért hívtam fel Gyöngyit, hogy elmehetek-e a könyvekért. Ma nem jó – mondta -, de holnap délelőtt 11 és 12 között jöhetsz.

Katika hozott egy nagy tál töltött paprikát. Amikor Áron hazaért a felét meg is ette. Szerintem megint nincs befizetve az ebédje, csak nem meri bevallani.

Még egy helyen – az autók és lakókocsik rendezőjében is megnéztem, nincs-e ott a Scenic törzskönyve, de ott sem volt. Más lehetőség nincs, mint elmenni az Okmányirodába és megcsináltatni a pótlást.

Az Újbuda Önkormányzat Okmányirodában a gépjárműves ablakhoz már nem adtak ki sorszámot, mert nyolcan voltak előttem. Innen három megálló a Budafoki úti Okmányiroda. Átmentem és hamar sorra is kerültem. Az ügyintéző olyan borús képet festett a folyamatról (meg kell jelentetni az elvesztés tényét a Magyar Közlönyben, utána várakozási idő három hét, majd 6000.- Ft. és még utána is várni kell, amíg elkészül stb.), hogy feladtam és hazamentem, hogy még egyszer nekifussak a keresésnek. Meg kell annak valahol lennie!

Így is lett. Nekifutottam és ebben a halmozottan fenyegetett helyzetben egy ¼ órán belül meglett.

Most, hogy Áronnak a javítóban van a notebookja, nagyon rákattant a mobiltelefonomra és az asztali gépre. Sajnos mind a két eszközön otthagyta a lábnyomát, amit én felettébb nehezményeztem. Ezen azután nagyon összebalhéztunk és ez a megfagyott légkör majdnem a lefekvésig tartott.

Szerintem Emőke is azért nem jött át, mert a falakon keresztül is áthallatszott, hogy mennyire kiabálok.