Töltés a NISSAN Centrumban

Mire felébredtem, már majdnem nyolc óra volt. Remélem, hogy Áronnak sikerült betartania az ígéretét.

Újabb kísérletet tettem a Nissan Connect-ben való regisztrációra, de a belépéskor panaszkodott, hogy az autó nincs szolgáltatással lefedett területen. Kezdek arra gyanakodni, hogy szüksége van egy SIM kártyára.

Megrendeltem a négy ajtóra a szélterelőt, hogy amikor parkoláskor Manna az autóban van, le tudjuk engedni egy picit az ablakokat.

Meglocsoltam minden itthoni növényt és palántát és a lenti smaragdfát is.

Reggeli után elindultam a legközelebbi (1112 Vizsla u. 1-3.) Nissan Centrum töltőállomásához (összesen 1,4 km). Felkapcsoltam az autót a töltőre és be is mentem.

Kértem egy árajánlatot a náluk használatba vett teszt autóra, hogy majd elküldöm a Száki Sanyinak. Egy nagyon jó ajánlatot sikerült kipréselnem belőlük. Az enyémnél fiatalabb, fele annyi kilométerrel és a 1.5 Milliós engedmény helyett 2 Milliós engedménnyel adtak egy 6.890.000.- es árajánlatot.

Amíg a töltés ment, kávéztam, coláztam és egy pár hasznos műszaki információval lettem gazdagabb. Többek között elmondták, hogy a Nissan Connect ügyében fel kell vennem a kapcsolatot a Nissan Magyarországgal és ők megoldják az online aktiválást.

A rossz hír a @Napló szerint, hogy Áron kapott egy 2-est kémiából. Ez persze nem riasztotta őt attól, hogy amikor hazajött, kb. háromkor, le ne üljön azonnal a számítógép elé.

6-kor megkértem, hogy hozzon mind a hármunknak egy pizzát, de mivel erre ½ 7-ig nem került sor, magam mentem le, hogy készítsek néhány bégelt. Az egyiket rögtön megettem, a másikat átküldtem Emőkének. Áron végül hozott pizzát is.

Látogatás Vissza a Vadonba

Félálomban észleltem, hogy Áronnak esze ágában sem volt elindulnia 7-kor az iskolába.

Magam is csak nyolckor ébredtem. Szép komótosan készülődtem, mert ahhoz, hogy 11-re kiérjek Szentendrére a megbeszélésre, bizony 10 óra előtt kell elindulnom.

  Hiába indultam el – azt gondoltam - időben, a nagy dugóban, mégis csak nyolc perccel 11 után értem oda a megadott címre. Gyönyörű környezet és félig, háromnegyedig már elkészült a létesítmény, de kifogytak a pénzből és szükségük lenne támogatókra vagy legalább kedvezményes hitelre. Fogok azon gondolkozni, miként tudnék nekik segíteni.

  Hazajövet csak az @Naplóból értesültem, hogy Áron is beszerezte a 13-ik késését.

Belekezdtem a Telekom  Internet szolgáltatás átköltöztetéséhez Emőke lányom lakásába. Ez a nem teljesen pofon egyszerű folyamat azzal az egyetlen előnnyel járna, hogy Áron nem tudná olyan egyszerűen elérni az Internetet, mint jelenleg. Most ugyanis nem csak WiFi-n keresztül, hanem RJA  kábelen is el tudja érni a routert.

Áron négy órakor megjött a suliból és lepihent, természetesen a notebookkal és ez kis megszakítással egészen kilenc óráig tartott. A megszakítás alatt hozott mindhármunknak vacsorát a kínaiból, de Emőke még nincs itthon.

Áron este önként ígéretet tett, hogy holnap reggel 7 előtt el fog indulni a suliba.

Tanulom a villanyautót

Korán ébredtem. Megkerestem a Nissan könyvben, hogyan kell beállítani a tempomatot mindkét funkciójában.

Áront csak jóval félhét után kezdtem ébresztgetni, hogy hét órakor vagy előtte induljon el, de ő ellenkezett.

Reggelizés után feltettem néhány angol nyelvű mp3-as állományt egy micro SD kártyára, mert kíváncsi vagyok, hogy azokat hogyan fogja fogadni a LEAF Aux bemenete.

Az első állomás a Nissan Gablini volt. Reklamáltam, hogy nem találtam az autóban emelőt, amire mondjuk egy nyári-téli gumi cserénél is szükség lehet. Azzal ráztak le, hogy nem jár hozzá, menjek gumi szervizbe és ott cseréltessem le. Nekik semmi sem drága, de nekem igen. Fogok venni egy emelőt 2-3.000,- Forintért és annyi, ők meg járjanak évente kétszer gumi szervizbe.

Ha már ott vagyok, rácsatlakoztattam a villámtöltőjükre a paripát és húsz perc alatt a várható hatótávolság felment 230 km-re. Közben meghallgattam AUX üzemmódban a Micro SD-re felvett angol anyagokat. Tökéletes minőségű hangvisszaadást tapasztaltam.

Onnan már nem volt messze a TESCO. Átgurultam, vettem ásványvizeket, málnaszörp sűrítményt, Cappy-t, sört, főtt füstölt tarját egy karton tartós tejet és nyolc guriga konyhai papírtörlőt, no meg színes patront a Canon nyomtatóba.

Mire hazaértem már várt Miskolczi Marika átutalási kérése. Hamar sikerült elintéznem.

A @Naplóban Áron újabb kémia 1-ese piroslott.

Teljesen tanácstalan vagyok és ezt elmondtam Áronnak is, amikor hazajött és Emőkének is.

 A testi fenyítés nálam szóba se jöhet. Egy megoldás még lebeg a szemem előtt. Megszüntetni az összes Internet szolgáltatást. Áron a nyáron nem mehet Horányba Norciékhoz és Leóhoz egy hétre, nem jöhet velünk (Emőkével, Judittal és Leventével) a tengerre két hétre és egész nyáron nem mehet Dömsödre. Maradjon itt Gazdagréten, majd én a Katikával megbeszélem a napi ellátását és készüljön a bukott tárgyakból a pótvizsgákra.

Késő este, de már 11 óra után ismét vita volt azon, hogy ki kellene már kapcsolni a számítógépet.

All that Birthday

A reggeli felkelés után és fürdőszoba után az első dolgom az volt, hogy megnéztem a fehér paripát, hogy áll a töltéssel. A jelzett hatótáv felment 234-re. Mindent kikapcsoltam és kihasználva, hogy még nem tűz nagyon melegen a nap, csináltam egy nagy locsolást.

A gyerekek lassan felkeltek. Egy előleg reggeli gyanánt mindenki kapott egy bögre banán turmixot.

Emőkének az volt az első dolga, hogy felköszöntött. Azt javasoltam neki, hogy reggeli után már ne főzőcskézzünk, hanem induljunk el korán és útközben beülünk majd valahova ebédelni.

Amíg Emőke bent a házban összepakolt és rendbetett mindent.

Áron még lustálkodott, de Emőke már elkezdte kiültetni a fejes saláta palántákat. Én elkezdtem a paradicsom palánták környékén a gyomot irtani és 5-6-tal végeztem is, sőt egy újat is elültettem.

Közben Manna egy óvatlan pillanatban kiszabadult és kezdhettünk izgulni, hogy vajon az indulásig előkerül-e.

Mindenki pakolta a saját cuccait az autóba. Áron még egy PC-re is kért engedélyt, hogy azt hazaviheti-e.

A nap egyre jobban elkezdett sütni. Én még elkéredzkedtem egy rövid időre, mert szerettem volna Bénit elvinni egy körre.

Béni elmondta, hogy a Vince (aki Németországból jár ide, most már néhány éve üdülni) mesélt neki a villanyautókról, hogy azok milyen jól gyorsulnak, de ő nem hitte. Most hogy elvittem egy kisebb darabon, volt módja meggyőződni róla, hogy valóban hogy gyorsul.

Du. ½ 2-kor indultunk. Áron javaslatára nem a Kukacos étteremnél álltunk meg, pedig már mindenkinek korgott a gyomra, hanem Kiskunlacháza felé menet a Leányvár fogadóba mentünk ebédelni.

Az étteremben meglehetősen sokan volta, de azért még kaptunk egy asztalt és a kajára pedig nem kellett várni, mert 2500.- Ft/fő egységáron (+ az ital) a svédasztalról lehetett elhozni bármit, több fogást és akár többször is. Nagyon finom dolgokat találtunk és belőlünk nem nagyon tudott az étterem profitálni, mert mi mind a hárman degeszre ettük magunkat. Még Mannának is tudtunk juttatni egy-két falatot, mivel őt is bevittük kalickástól.

Induláskor alig fértünk be az autóba, olyan sokat ettünk.

Nekem közben az a Móricz Zsigmond novella jutott az eszembe, amiben az egyszeri földműves, úgy megy el a földbirtokos lányának a lagzijába, hogy elhatározza, hogy ez alkalommal kieszi a földbirtokost a vagyonából.

Végül három órára hazajutottunk. Katika kigyönyörűzte a lakást, Áron pedig végre leülhetett az Internet elé.

Norci lányom hívott fel Bristolból, hogy gratuláljon a születésnapomra. Úgy néz ki, hogy augusztus Magyarországon. Elmondtam neki, hogy Áron nagyon szeretne legalább egy hetet tölteni velük Horányban, én pedig ragaszkodom hozzá, hogy egy-két napot Dömsödön töltsenek. Viszont felajánlottam nekik, hogy amíg itt vannak, bármikor használhatják a fehér paripát, mert mi könnyebben meg tudjuk oldani az életünket autó nélkül. Jankával is tudtam beszélni és én is kívántam neki Boldog szülinapot, mert az övé három nappal korábban van, mint az enyém.

Este jött Szabolcs. Megbeszéltük a vízvezeték szerelővel kapcsolatos dolgainkat és elszámoltunk.

Utána még felmentem Ilihez, mert ő is szeretett volna gratulálni.

Palkó tesztvezetése és az ünnepi ebéd

Viszonylag korán kellett felkelnem, mert Pergel urat vártam, hogy befejezze a múlt héten elkezdett villanyszerelést.

Reggel Emőkével mentem a piacra. Csak a reggelihez kellett vennünk tojást, de azért az Esztikénél sem hagytuk ki a kapros tehéntúrót és Laci bácsinál pedig vettünk egy uborka- és egy paradicsompalántát (amiből kettő lett). Vettünk még egy üveg mézet, de azt Gazdagrétre.

Visszatérve láttam, hogy Pergel úr már megérkezett és javában végzi a munkát.

Áron is felkelt. Nagy reggeli készítés kezdődött. Emőke meg én sült szalonnán és sült virslin készült tükörtojásokat ettünk, Áron pedig ugyanilyen alapanyagokból tojásrántottát készített magának. Igaz, hogy mindez csak 11-re lett kész, de nagyon megtöltöttük a bendőnket.

Utána Áron megkért, hogy vigyem el őt az Imréhez a notebook töltőjének a meghibásodása miatt. Imre új tápegységet javasolt, amit ha sikerül beszereznie, akkor majd telefonál.

Visszafele megálltunk Juditéknál és elvittük Leventét és Sanyit (Levente apukája) egy kőrre az új fehér paripával. Mind a kettőjüknek nagyon tetszett az autó.

Hazajövet úgy döntöttem, hogy kimegyek egyet úszni a Dunára. Nagyon jót úsztam, bár a víz hőmérséklete (22,4 °C) egy kicsit sportos volt.

Z. Pali éppen akkor tért vissza a kajakozásából. Kicsit beszélgettünk és neki is eldicsekedtem az új autóval. Mondta, hogy majd átjön megnézni.

Mire hazaértem, jött Judit, hogy megnézze a fehér paripát. Már éppen indultunk volna vele is egy bemutató körre, mikor jött Palkó. Őt is kértem, hogy üljön be. Így hárman indultunk el. Palkónak is tetszett a jármű, főleg akkor, amikor helyet cseréltünk és ő vezetett.

Hazaérve elkezdtem készíteni az ünnepi ebédet. A háztáji csirke seggébe beledugtam egy kettévágott és kimagozott almát, aminek a közepében egy megpucolt fokhagyma volt. Judit még a csirkét is megtűzdelte fokhagymával és jó alaposan megfűszerezte. Emőke lányom a zöldségeket és az újkrumplit pucolta, majd az egész bekerült a beáztatott római tálba és be a 200 °C-ra előmelegített sütőbe.

Áron és Levente mindezt elkerülték, mert közben elmentek focizni.

Egy óra múlva megkérdeztük a csirkét, hogy érzi magát és onnan kezdve a római tál fedele nélkül a felső grillt hozzáadva sütöttük ropogósabbra. Most már csak egy negyed óra és amikor a fiúk is visszajöttek, kezdhettünk tálalni.

Mindenki nagyon meg volt elégedve a készítménnyel. Az ebéd végén Emőke előrukkolt a saját maga készítette földi eperrel díszített pudingos tortával és a szülinapi ajándékokkal. A régi szakadt pénztárcámat leváltandó kaptam egy nagyon szép új, valódi bőr pénztárcát.

Amikor Juditék elmentek és visszaállt az élet a régi kerékvágásba Emőke és Áron a teraszlépcsőn tanultak, én pedig elültettem a ma vásárolt palántákat.

Feltettem az autót töltőre. Amikor a töltés indult, akkor 167 km hatótávolságot mutatott. Az már lefekvés utáni program lett, hogy a Leaf használati utasításából olvasgattam és tanultam a műszerfalán megjelenő rengeteg ikon és információ jelentését.

Az első út az új autóval

Áron csak 7:30-kor indult el az iskolába. Ma tuti, hogy el fog késni. Ezt a jóslatomat nem igazolja vissza az @Napló, csak azt, hogy Áron Rajz és vizuális kultúra tantárgyból jeles (5) osztályzatot kapott.

A lánnyal reggel azt beszéltük meg, hogy ő inkább menjen intézni a nyelvtanfolyam ügyét, az autót ráér látnia délután.

Egy kurta reggeli után 9-kor elindultam a 8E busszal és a TESCO busz valóban onnan indult (a Kelenföldi Vasútállomás buszvégállomásától), amit Emőke tegnap mondott.

Pontban 10 órakor odaértem a NISSAN Gablini-hoz és egy két és fél órás ceremónia alatt megtörtént az új autó átvétele. Megcsináltuk az autó Bluetooth párosítását is a mobiltelefonommal és megkötöttem rá a Cascót is, ami egyébként az 1,5 milliós NMG támogatás miatt kötelező is.

Olyan sok papírt kellett aláírnom, hogy a mindegyikből megkapott egyik példány miatt, az autó összsúlya szerintem a 2000 kg-ról 4000 kg-ra emelkedett.

Fodor András úr betette az ígért négy téli gumit, amit a szolgálataimért kaptam és elindultam az autóval.

Az első utam a Shell kúthoz vezetett, ahol vettem egy Pest megyére érvényes matricát.

Az autó vezetését még egy jó darabig tanulgatnom kell, addig pedig fokozottan óvatosan kell vezetnem. Az autó olyan sok mindent tud és olyan sok mindenről kommunikál, hogy ahhoz előbb egy vastag könyvet (Használati Utasítás) el kell olvasni.

Otthon már bíztattam Emőkét és Áront, hogy mihamarabb induljunk el.

Emőke őrmester előírta, hogy hova és mit kell leteríteni az új autóba, milyen cipőben (vagy cipő nélkül) szabad csak beszállni és, hogy kaja nincs az autóban.

Elég nehezen fértünk el, mert a négy téli gumi szinte az egész csomagtartót elfoglalta.

A út és a vezetés egy élmény volt. Könnyed, csendes suhanás, tetszőleges sebességgel és mindig a szükséges gyorsulással. Áronnak és Emőkének is nagyon tetszett az új autó.

Szigethalmon vettünk sütni való májas hurkát, Áronnak virslit és holnapra egy előre pucolt háztáji csirkét.

Kiskunlacházán még éppen elértük a gumis bácsit és így meg tudtok szabadítani az amúgy elég kis csomagtartót (370 l) a négy téli gumiköpenytől. Azt beszéltem meg vele, hogy varázsol hozzá négy használt, de 100 %-osra felújított alumínium keréktárcsát.

Nem messze a gumistól vettünk a zöldségesnél cseresznyét és a szombati römertopfos csirkéhez szükséges zöldségeket, mellette a pékségben egy cipót és mindenféle süteményt.

Útban a bázis felé Áron beakasztotta Pongónak a csirkecsontos zacskót, mert Juditék nem voltak otthon és G. Laci kívülről meggusztálta az új autót és meghallgatta a csendes indulását.

A bázisra megérkezve nem értettem a műszerfal kommunikációját. Az induláskor Gazdagréten még azt mondta, hogy azzal a töltöttséggel a megtehető táv 184 km. Itt Dömsödön, közel 60 km megtétele után, (igaz, hogy ECO üzemmódban), de végig, ha engedélyezett volt, 80-90 km/órás tempóban, miközben végig használtuk a klímát, még mindig 164 km megtehető távot mutatott. Lehet, hogy a fékezésekkel ilyen sokat rekuperált (visszatermelt) volna? 

Az első út után elégedetten kiszálltunk az autóból. Manna ment világgá, mi meg behordtuk a csomagjainkat és a vásárolt kajákat.

Emőke felköltözött, elküldte Áront macskakajáért a boltba és a még maradék napsütéses időben kiment a stégre tanulni. Ez egyébként feltétel volt, hogy csak akkor jöhet velünk, ha itt a lehető legtöbb időt tanulással tölti. Én felkötöttem az autót töltésre és a Nádas Péter könyvemmel követtem Emőkét.

Áron a beszerző kőrútja után valószínűleg bekapcsolta a számítógépét.

Naplemente után már hűvösre fordult az idő. Bejöttem, betettem a májas hurkát a sütőbe és egy fél órát locsoltam. Áron inkább főtt virslit kért vacsorára, úgy hogy a sült hurkát és krumplit mi ettük meg Emőkével.

Még mindig a Maros utcai lakás problémája

Elhatároztam, hogy egy kicsit szorosabbra veszem a Maros utcai lakással kapcsolatos ügyintézéseket.

Bőséges reggeli után magamhoz vettem egy garnitúra maros kulcsot és felültem a 139-es buszra. A biztonság kedvéért tapintatból küldtem Szabolcsnak egy SMS-t a várható érkezésemről, illetve az esetleges betolakodásról. Az úton olvasgattam a „Dear Sir!”-t, hogy az utiidő se menjen veszendőbe.

A csöngetésre senki nem reagált, a kulcsok, amiket vittem nem nyitották az ajtót. Vagy rossz kulcsokat vittem, vagy a bérlő kicserélte a zárakat.

Györgyinek beszámoltam a kudarcról és úgy látszik, hogy ő erélyesebben telefonált Szabolcsnak, mert mire hazaértem már ő hívott. Nagyon határozottan megkértem, hogy azonnal intézkedjen.

A CBA-ban vettem két nagy pecsenye csirkecombot, mert a múltkor a gyerekeknek az nagyon ízlett a zöldség körettel és a kenőcsös céklával.

Közben megérkezett a még nem létező villanyautó KGFB papírja. Az egy éves díjat átutaltam.

Belepillantottam Emőke lányom készülő diplomamunkájába és attól, minden elfogultság nélkül teljesen el voltam ájulva. Azt mondtam neki, hogy ez nem egyszerűen egy diplomaterv, hanem már egy doktori disszertáció.

A sült csirkecombokhoz külön megpároltam a zöldségköretet és megkevertem a kenőcsös céklát.

A gyerekeknek is nagyon ízlett a vacsorára feltálalt kaja. Ráadásként volt egy kis földieper joghurtos szósszal leöntve.

Emőkével még körbenéztünk a neten, hogy autó nélkül hogyan kell mennünk és mikor kell indulnunk, hogy holnap délelőtt 10-re odaérjünk a NISSAN Gablini-hoz.

A bérlő nem törődik a beázássa

Ébredés után azzal kezdtem, hogy felköszöntöttem kis öcsémet szülinapján. Hát, már ő se egy mai piskóta (69).

Marikát beszámoltattam, hogy sikerült a Vaillant-os szakembernek a tegnapi bejárás, mert Marika kímélt meg attól, hogy ezért külön le kelljen mennem Dömsödre.

A reggeli szertartás után kinyomtattam a Varga Mihály miniszter úrnak írt levelet és levittem a postára feladni.

Bár Katika hozott át egy tál tésztás cukkinit ebédre, de úgy döntöttem, hogy azt majd Áronnal fogjuk megenni vacsorára és én délben inkább lementem a kis kínaiba kajálni.

A Maros u. 36.-ból két lakó is reklamált, hogy most már négy napja áznak felülről a Nóra nagyi lakásából.

Többször próbáltam felvenni a kapcsolatot Szabolccsal, de ez egyszer sem sikerült. Hiába a telefonhívás, SMS és az E-mail.

A reklamációk ismétlődtek, amire csak azt tudtam mondani, hogy holnap személyesen oda fogok menni és intézkedem.

Amikor Áron hazajött, csak nagyon kurta beszámolót tartott a suliban történtekről és azonnal leült a notebookja elé. Többször szóltam neki, hogy előbb a leckével kellene foglalkoznia, amit természetesen szívesen kikérdeznék, de ez nem hatott rá.

Felhívtam Györgyit és kértem a segítségét, mert az nem jó, ha a bérlő passzív indolenciája miatt kivívom az ottani lakóközösség haragját.

Én is nagyon pipa lennék, ha a fölöttem lakó négy napon keresztül nem intézkedik és közben felülről folyamatosan beázna (a frissen kifestett) lakásom.

Estére megfeleztem Áronnal a hűtőből egy csirkelevest és főfogásnak a maradék lecsós sólet mellé tettem a tésztás cukkinit, amire sok reszelt sajtot szórtam.

Áron a saját részét bevitte a szobájába, de az üres tányért valamiért nem tudta előadni, hogy kivigyem és betegyem a mosogatógépbe.

Az egész nap autó ügyekben.

6:30-ra volt beállítva az ébresztőórám, mert 7–re kell vinnem az autót a szervizbe. Áronnak szóltam, hogy ne ijedjen meg, hogy amikor felkel, én már nem leszek itthon.

Pont 7-re be is értem a szervizbe. Dénes úr átvette az autót és azt mondta, hogy amikor már tud valamit, akkor hívni fog.

Mire hazaértem Áron helyett már csak a rendetlen szobáját találtam itthon.

Dénes úr később fel is hívott és mondta, hogy jól éreztem, hogy a klíma nem működik rendesen, mert megnézték, és a klíma kompresszor megszorult. Két lehetőség van: vagy egy újra kicserélik, de annak az ára húzós, viszont ma készen lesz, vagy ezt kiszerelik és elküldik javítóba, ami sokkal olcsóbb, de akkor egy hétig náluk marad az autó. Ez utóbbit választottam, mert az is lehet, hogy közben megkapom a Nissan Leaf villanyautót.

Közben elkészítettem magamnak a reggelit.

Visszavittem a könyvtárba a ma lejárt könyveket és közülük kettőt meghosszabbítottam június 20-ig. Emőkének hoztam egy Dohár Péter: Angol nyelvtan-t, mert arra biztosan szüksége lesz a Dover Nyelviskolában, magamnak pedig egy Stephen King-et.

Katika hozott egy kis paprikás krumplit.

½ 3-ra kell mennem a NISSAN Gablini-hoz az utolsó papírmunkákat elvégezni, mindent aláírni.

 Áron még nincs itthon, de már tudom, hogy ma tornából kapott egy ötöst.

Lévén, hogy nincs autóm, a NISSAN Gablini-hoz, az odafele út három busszal és egy stoppal, időben nagyon hosszúra sikeredett. Végül ¾ 3-ra értem oda. Aláírtam a kitöltött papírokat és megkötöttem a kötelező biztosítást és a cascót.

Még sikerült a céget lenyúlnom egy a LEAF-re való THULE csomagtartóra (55.000.-) és megállapodtam a május 26. délelőtt 10:00 órás átadás-átvételben.

A hazaút más sokkal simább volt, mert a NISSAN villámtöltő oszlopnál összebarátkoztam egy újdonsült (egy hónapos) LEAF tulajdonossal, aki végül egészen a kapuig hazahozott.

Mire hazaértem, már Áron is itthon volt. Csak annyit angoloztam vele, hogy megkérdeztem: „Do you study the chemistry?” (Tanulod a kémiát?)

Közben nagy vihar söpört végig Budapesten és remélem, hogy Dömsödön is kaptak a csapadékból a növények.

Vacsorára megfeleztük Áronnal a paprikáskrumplit.

Emőke segített a Varga Mihálynak szánt levelem csinosításában. Holnap tervezem elküldeni.

Közben egy új projektet álmodtam meg a villanyautók jobb kihasználhatóságával kapcsolatban, de azt még le kell írnom, mert egyelőre csak az agyamat csiklandozza.

Egy ötös, egy egyes

Áron nem, hogy hét óra előtt, de még csak fél órával később indult el a suliba.

Nem sokkal utána elkészítettem magamnak a reggelit, beadtam magamnak (remélem az utolsó) Fraxiparin-t és célba vettem az Érsebészeti Klinikát. Ott szinte várakozás nélkül behívott a doktornő, és ahogy azt a múlt héten ígérte, felírta az injekciót lecserélő tabletta receptjét.

Itthon elkezdtem a régóta húzódó, halogatott IKEA fa reluxa szerelését. Rögtön az első fázisnál Ø 2 mm-es csigafúró híján elakadtam. Se szemben Laci bácsinak, se Istvánnak nem volt ilyen, de meglepetésemre a Foltos kutya gazdájának volt és még a vadi új akkus fúrópisztolyát is kölcsönadta. Foltos és Manna egy ideje jóban vannak.

Egy óra múlva már az erkélyajtón díszelgett a fa reluxa.

Ha már így belejöttem a szerelésbe, a WC deszka törött csuklópántját is lecseréltem.

½ 4 fele belenéztem az @Naplóba, amiben Áron egy Angol 5-össel örvendeztetett meg. Azután, amikor nemsokára hazaért, nagyon meg is dicsértem.

Megettem a maradék lecsós sólet felét ebédre.

Emőke lányom is átjött és elmondta, ha sikerül a ma beadott pályázata, akkor szinte az egész nyarat angol kurzuson fogja tölteni a Dover nyelviskolában és utána megszerzi minimum a középfokú állami nyelvvizsgát.

Áron nagy könyörgésre elmondta, hogy mire kapta az ötöst. később persze azt is elmesélte, hogy a kémia dolgozata 1-es lett. Emiatt már nem volt erőm vele veszekedni, csak annyit kérdeztem, hogy akkor ma este 10-ig miért Internetezett.

A csicsóka árnyékolja a zöldborsót

Hétkor ébredtem.

Elküldtem Adriennek az Éhszakok receptkönyvet, mert a diótortát okvetlenül szeretné elkészíteni.

Reggelire sült angol szalonna tojással.

Miután Miskolczi Marika megállapította, hogy a zöldborsóim sose fognak megérni, mert a csicsóka nagy lapát levelei nem engedik, hogy a nap süsse őket, ezért egy metszőollóval tőből kivágtam az összes csicsókát.

Marika fogja kedd délelőtt beengedni a szakértőt, aki megvizsgálja, hogy miként lehet összekötni a villanybojlert és a gázkazánt és erre majd ad is egy árajánlatot.

Azután majd a hét közepén jön takarítani. Hogy legalább a beáztatott bélyegeket ne kelljen kerülgetnie, azokat kiteregettem, és amikor már kezdett szikkadni, betettem a könyvekbe, hadd préselődjenek.  

Már előre izgultam, hogy a késő délutáni induláskor a Manna nem fogja-e előadni ugyanazt, mint tegnap, hogy elcsavarog és fellelhetetlen.

Többször is végeztem próbahívást, de minden alkalommal előjött, sőt olyan is volt, hogy hívás nélkül odajött, csak úgy dörgölődzni.

Öt óra után már nem akartam kockáztatni és betettem a hordozókájába.

Hat óra körül bezártam mindent és elindultunk hazafelé.

Áron nagy rendetlenséggel és azzal fogadott, hogy hozott magyarból egy 5.öst, ezért nem is reklamáltam, hogy miért Internetezik ahelyett, hogy tanulna. Még azért annyit kértem tőle, hogy a mosogatógépet rámolja ki.

Emőke lányomat nem is láttam. Biztosan népi táncolni van.

Tíz óra után már rászóltam Áronra, hogy ideje lenne fogat mosni és lefeküdni, de előtte rámolja ki a mosogatógépet, mert az négy napja tele van és ezt már néhány órája egyszer kértem.

Az ex MTT-s buli

Már reggel hétkor felkeltem, hogy helyrehozzam a tegnapi fiaskót.

Reggeli után rögvest felhívtam Pergel urat, hogy ma kezdhetné a villanyszerelési munkálatokat, mert kora délutánig még itt vagyok a bázison. Ő amúgy is tervezte, hogy le fogja szállítani az eddig megvásárolt anyagokat, úgy hogy jön.

Közben elgurultam a piacra, hogy Emőkének vegyek, Esztike féle zöldséges tehéntúrót és a csavaros bácsinál M3-as csavarokat.

Dömsöd kicsi és a véletlenek nagyok, a csavaros bácsinál összefutottam Pergel úrral. Onnan már mind a ketten a bázisra indultunk.

Pergel úr elmagyarázta, hogy miért nem a fogyasztó dönti el, hogy az éjszakai fogyasztásmérő hányas kismegszakítóhoz legyen rendelve.

Hozzálátott a munkához és be kábelcsatornázta az új villanybojler áramellátását.

Amikor nem kellett Pergel úr körül asszisztálnom, akkor megpucoltam az újabb 35 dkg diót és meg is daráltam. A kenőcs kivételével az egész tegnapi procedúrát meg kellett ismételnem. Ez alkalommal nagyon odafigyeltem, hogy a kész massza a sütőben ne töltsön 15-16 percnél többet, mert akkor kiszárad és megkeményszik.

Igyekeztem úgy elkészülni tortával, hogy délután 2-3 órakor el tudjak indulni. Már a kész tortát is betettem az autóba, már csak Manna hiányzott.

Igen ám, de Manna ezeket a terveket kiszagolja, megérzi vagy konkrétan látja a készülődést és akkor köddé változik. Hívhattam én ötpercenként. még csak nem is jelentkezett.

Lesz, ami lesz, nekem háromkor el kellett indulnom, legfeljebb a buli után visszajövök Dömsödre.

Útközben ért Péter öcsém telefonja, miszerint Pünkösd vasárnap négytagú családjával szívesen laknának nálunk. Mondtam, hogy szívesen látom őket, de mi nem leszünk otthon, mert Dömsödre megyünk.

Otthon annak örültem a legjobban, hogy Áron végre teljesen meggyógyult. Ez főleg Emőke érdeme.

Betettem a hűtőbe, amiket a gyerekeknek hoztam és Áron lelkére kötöttem, hogy ne felejtse el Emőkének átvinni, amit neki hoztam.

Gyors borotválkozás, átöltözés és indultam Adrienért. Áron kérte, hogy amikor indulok, vigyem le a Nagyszeben térre, mert ott találkozik Tormási Attilával. Közben azt javasolta, hogy a MTT-s buli után még menjek le Dömsödre és használjam pihenésre a vasárnapot, Mannát pedig okvetlenül hozzam haza.

Nem sokkal öt óra után felvettem Adrient és kisebb komplikációk után indulhattunk az ex MTT- buliba.

Nagyon jó érzés volt találkozni rég nem látott kollégákkal. Mindenki örült egymásnak. Régi történetek és rengeteg fénykép került elő. Sok kaja és üdítő az asztalon, a diótortának pedig nagy sikere volt. Adriennt külön megkértem, hogy vigyen belőle haza Zolinak és a gyerekeinek.

Sok volt kollégát szomorúan hiányoltam. Aki komoly hátráltató körülmény miatt nem jött, azt megértem, de aki a meghívás ellenére egyszerűen nem jött el, azt úgy értékeltem, hogy magasról szarik a volt kollégáira.

Adriennt hazarepítettem és indultam Dömsödre. Már az eső is elkezdett szemerkélni.

Este 10 után érkezve a bázisra még a Mannának állt feljebb: „Hol voltál ilyen sokáig?” – kérdezte szemrehányóan. „Te hol voltál, amikor indulni kellett?” - válaszoltam. Végül, amikor feltálaltam neki a macskakaját, megnyugodott.

Később leszakadt az ég alja, dörgött, villámlott és zuhogott az eső.

 

 

Elkezdődött a diótorta projekt, de kudarc lett a vége

Már hétkor felkeltem, hogy minél hasznosabban tölthessem a napot. A célkeresztben a diótorta állt.

Marika mondta, hogy ma lejön takarítani, ezért a kupi nagyját már reggel megpróbáltam megszüntetni, hogy amikor belép, nehogy elájuljon. Az után kiderült, hogy ma még csak terepszemlét tart és majd a hét közepén jön takarítani. A cipőknek, csizmáknak nagyon örült és akkor megbocsát Áronnak, hogy olyan rumlit hagyott a szobájában, mint ami most is ott van.

A diótörést kiköltöztettem a kúp alá, sőt a diódarálás is ott folyt.

A zöldséges csirkelevest feltettem egy kis lángon főni. Beletettem minden található csirkeaprólékot, persze alaposan megmosva és apróra vágva, ahogyan Manna szereti.

Közben úgy kitört a nyár, hogy kénytelen voltam kimenni a Dunára egyet úszni. A nap sütött. a levegő meleg volt, de a Duna vize még mindig sportos. Egy árva lélek nem volt, aki bemerészkedett volna a vízbe. Lassan, óvatosan elmerültem és majdnem egy órát úsztam.

Megállapítottam, hogy most kinyithatták a Soroksári zsilipet, mert most a Duna itt Budapest felé folyt.

Megkevertem a diótorta anyagát a tojásfehérje habbal és elterítettem a sütőpapírral kibélelt tepsibe. Közben feltettem a tojássárgáját porcukorral a duplafalú lábasban és lassan kevergetve kis lángon melegítettem. Sajnos az időt elszámoltam és ha nem is égett oda, de nagyon kiszáradt.

Ha nem akarok szégyenkezni az ex MTT bulin, akkor holnap kezdhetem az egészet előlről.

Délután átmentem Judithoz és kértem, hogy menjünk, el a Pergel úrhoz, mert a telefonszámát valahol elszórtam. El is mentünk, de a barátságos puli kutyán kívül senki nem volt otthon.

Judit szerencsére tudott valakit a közelben, aki biztosan tudja, Pergel úr telefonszámát. El is mentünk és meg is kaptuk a telefonszámot. Ott volt Büti Ági is és hárman (ők kollégák voltak), jókat nevetgéltek régi, közösen megélt történeteken.

Juditot hazavittem és búcsúzóul adott két doboz tojást.

Mára még egy fontos feladatom maradt: Mannát el kell vinnem az állatorvoshoz, hogy adjon be neki egy féregírtó tablettát és csepegtesse be a nyakát kullancs elűző szerrel.

Manna szökési kisérlete

9-kor ébredtem. Manna rögtön azzal kezdte, hogy le szeretne menni. Én pedig mondtam neki, hogy ma más a napirend. Előbb megreggelizem, azután lehordok mindent az autóba (Manna téged is), azután összecsomagolva megyünk a doktornőhöz, azért, hogy onnan már egyenesen mehessünk Dömsödre.

Gondosan csomagoltam, hogy a diótorta készítéséhez semmi ne maradjon itt. (duplafalu lábas, habverő, kerámia tepsi, margarin, kakaó stb.)

Manna az egészből csak annyit értett, hogy most nem mehet le csavarogni.

A reggeli után az első körben megtöltöttem az 5 literes ballont vízzel, hogy lefele menet az itteni smaragdfát is meg tudjam locsolni.

Manna gyanútlanul sétált ide-oda a lakásban, míg egyszer csak be nem tettem a hordozókájába és kitettem a többi levinni való csomagok közé az ajtó elé.

Amikor már minden csomag összegyűlt elkezdtem volna lehordani, de a Manna hordozókája túl könnyűnek bizonyult. Egyszerűen megszökött és valószínű, hogy lent valaki pedig kiengedte. Nem volt más választásom, mint, hogy a többi cuccal együtt az immáron üres hordozókát is levigyem.

Mindent betettem az autóba és lám nem messze tőlem láttam Mannát, aki barátságosan, de azért diadalittasan nézett felém.

Szóltam is hozzá: „Gyere Manna, meglocsoljuk a smaragdfát.” És amikor látta, hogy nem felé megyek, hogy elkapjam, hanem a smaragdfa felé, hogy meglocsoljam, akkor ő is arra jött. Már karnyújtásnyira volt tőlem, amikor én még mindig csak a locsolással törődtem.

Közben hozzám dörgölődzött, mint aki azt mondja: „Béküljünk ki, én nem akartam megszökni.” Ekkor megsimogattam, ölbe vettem és betettem a kocsiban lévő hordozókájába.

Az Érsebészeti Klinikánál leparkolva próbáltam árnyékos helyen megállni és úgy zártam be az autót, hogy mind a négy ablakot kétujjnyira leengedtem.

A doktornőre nem kellett túl sokat várnom és hamar végzett velem. Hétfőn még vissza kell majd mennem hozzá és akkor adja meg az új gyógyszerre a receptet, mert még szüksége van a vesefunkció eredményére.

Onnan a TESCO-ba mentünk. Vettem ásványvizet, kenyeret, nápolyit, sajtot, sört, leveszöldséget, vödrös bazsalikomot és Mannának is vettem csirkeaprólékot.

Hiába engedtem le résnyire az autó ablakait, gondolom, hogy Mannának elege volt a parkolóban várakozásból.

Dömsödre érve kiengedtem a kalitkájából és rögtön világgá ment.

Először is meggusztáltam a növényzetet, majd megcsináltam a locsolótömlő hosszabbítását és rögtön fel is avattam. Minden növény kapott elegendő vizet.

Emőke lányom megnyugtató sorokat írt, miszerint jól vannak és Áron már teljesen meggyógyult. Olyan jó érzés, hogy minden tekintetben nyugodtan rábízhatom Áront.

Sajnos az Internet nem volt elérhető, ezért rögtön felhívtam az Invitel Ügyfélszolgálatát.

Manna azért éjszakára jobbnak látta bejönni a házba.

Áron megtalálta az elkobzott notebookját

Kilenc óra után ébredtem. Manna már reklamált, hogy menjünk le, mert hasadra süt a nap.

Reggeli után le is mentünk. Manna azonnal szélnek eredt, de amikor látta, hogy én viszek egy ballon vizet a smaragdfának, akkor ő is odajött, mert nem értette, hogy én nem csak őt kényeztetem, hanem a smaragdfát is.

Imre megpróbált rábeszélni, hogy az Androidos mobiltelefonomat cseréljem fel egy Apple iOS-es iPhone-ra, mert az AppleCar app bizonyára támogatni fogja a Nissan Leaf-et, hiszen mind a kettő amerikai technika.

Ezek után felvettem a kapcsolatot Győzővel, aki homlokegyenest ellenkező véleményen volt és azt mondta, hogy az én habitusomhoz nem való egy olyan zárt rendszer, mint az iOS, maradjak az Androidnál, annak is van applikációja a Nissan-hoz.

Andreával megbeszéltem, hogy szombaton érte megyek és elviszem az MTT-s bulira. Azt javasolta, hogy a batyus bulira süssek egy diótortát a csapatnak.

A Nádas Péter könyvet olvasgatom és nagyon tetszik.

Közben nem sokkal két óra után megjött Áron. Számon kértem tőle a ma reggeli késését, amit az @Naplóból volt szerencsém megtudni. Kérdeztem, hogy mit szeretne enni, hozzak egy pizzát vagy némi kínait, esetleg készítsek valamit? Emőke azt kérte, hogy mire eljön a kánikula ürítsem ki a mélyhűtőt, hogy az is tudjon pihenni. Elkezdtem szót fogadni és kivettem 10 szelet nem tudom mit, amik szeletenként szeparáltan voltak alufóliába csomagolva. Mindegy, megsütöttem és készítettem hozzá petrezselymes krumplit és saját majonézes cékla salátát. A no name kaja finom lett.

Áron bevonult a szobájába és egy idő után arra lettem figyelmes, hogy Skype-ol Kamellel. nem örültem neki, hogy az általam eldugott notebookját megtalálta és se szó, se beszéd, használatba vette. Ezen nem volt kedvem veszekedni, csak annyit kérdeztem tőle, hogy ezt helyesnek tartja-e?

Később átjött Emőke, elvette tőle a notebookot és egy kicsit helyre tette.

Velem megbeszélte, hogy mi a Mannával nyugodtan menjünk holnap délelőtt Dömsödre, neki szombat délutánig lesz gondja Áronra. Búcsúzóul még azt a feladatot adta, hogy a Mannát vigyem el a Dömsödi állatorvoshoz, adjon neki féregirtót és oltsa be kullancs ellen.

Áron folytatja a gyógyulást

Reggel kilenckor ébredtem. Már csak Manna volt itthon. Még egy darabig lustálkodás, azután átnéztem a leveleimet és reggeli készítés.

Feltettem a fekete nap történéseit a blog oldalra.

A lakásra ráfér egy kis rendcsinálás, mert megint eluralkodott a rumli.

Manna határozottan közölte, hogy most már le szeretne menni. Amikor lementem vele, megnéztem az itteni smaragdfát. Már elkezdett lombosodni.

Katika hozott egy kis bablevest.

Sikerült felhívnom Dr. Berencsi Anikót, aki holnapután délelőtt 11-re adott egy időpontot, hogy akkor a Szőnyi doktor úr javaslatára egy új gyógyszerre állítsa át vérhígítást. Addig persze marad a Fraxiparin.

Áron négykor jött haza és ott folytatta a gyógyulást, ahol tegnap abbahagyta. Még nincs tejesen jól. Nem kellett volna elkapkodnia az iskolába menést.

Emőke csak később jött haza és rögtön ellátta fülcseppekkel meg gyógyszerekkel.

Fekete nap

Reggel Áron azzal ébresztett, hogy megbeszélte Emőkével, hogy ma még nem megy a suliba, hanem visszafekszik tovább gyógyulni. Mondjuk úgy, hogy összeköti a kellemest a hasznossal. Lóg a suliból és közben gyógyul.

11-kor elkészítettem a reggelit. Sült virsli volt tükörtojással, cékla, mustár és mellé meleg tej, nekem pedig tejeskávé.

Nekem ezek az utolsó falatok este nyolcig, mert a gyomortükrözésig (18:30) már nem ehetek semmit.

Közben Áron lement a Sinkó doktornőhöz, aki adott neki egy iskolai igazolást és felírt több gyógyszert. Kiváltottam a recepteket és elkezdtük adagolni.

Eddig fel sem tűnt, hogy milyen jó dolog, ha akkor eszem vagy iszom, amikor csak szeretnék.

Ahogy közeledett a nyombéltükrözés ideje, egyre jobban szorongtam. Emőke lányom javasolta, hogy próbáljak meg lazulni és esetleg egy órát aludni, mielőtt el kell indulnom. Így is tettem és csak 17:15-kor ébresztettem magam.

Időben indultam. Emőke azt mondta, mire végeznek velem (mármint a vizsgálattal), addigra Ő is ott lesz, és együtt jöhetünk haza.

Pont fél hétre érkeztem és sajnos hamar sorra kerültem. A vizsgálat olyan szar volt, amilyen csak lehetett. Az asszisztens nővér közben nyugtatgatott és simogatott. A vizsgálat után mondtam is neki, hogy ha ezt nyombéltükrözés nélkül is tudja csinálni, az király. A doktor úrnak, aki forgatta bennem a fegyverét, nem mondtam ilyen szépet. Neki csak annyit mondtam, ha megjön értem a lányom, megkérem, hogy verje meg a doktor urat.

A tükrözés után még egy órát nem szabad se ennem, se innom.

Mindent kifizettem, a Lány is megjött és indultunk haza. Útközben egy francia túrista házaspár kért tőlünk útbaigazítást. Szerencsémre a nő beszélt angolul is. A céljuk elérésére mondtam, hogy kövessenek minket, mi is arrafele tartunk. Amíg együtt mentünk, jól elbeszélgettünk.

Itthon végre ehettem, ihattam. Megmelegítettem az üvegbe zárt csülkös bablevest és Áronnal ketten azt vacsoráztuk.