Manna és a lakógyűlés

A reggeli sovány, mert még tej sincs itthon. Majd hazafele beugrom a TESCO-ba és veszek egy 12-es karton tejet. Egyedül Manna elégedett az ellátással.

A munka folytatódik. A tegnapi sikeres fűnyíráson felbuzdulva, ma a fűnyíróval a kert hátsó traktusa felé merészkedtem. Ott őserdőhöz hasonló állapotok uralkodnak. Egy idő után fel is adtam.

Áronról nem tudok semmit. Csak többi szülő levelezéseiből értesülök a napi programjaikról.

Manna egy kicsit meg van sértődve, hogy már nem mehet ki a kertbe.

Lassan én is kezdek összepakolni, figyelve, hogy ne hagyjak itt semmi fontosat.

Persze ami alatt ki-be járkáltam, Manna megérezte az idők szelét és egy alkalommal kisurrant és csak annyit mondott: engem többé nem látsz, Gazdagrétre menj haza egyedül, ha neked ott jobb. Nem kezdtem vele hosszú magyarázkodásba, csak reménykedtem, hogy majd csak visszajön.

Egyszer vissza is jött, egy rövid bocsánatkérésre, de máris futott tovább. Az érdekes az, hogy mindig úgy szökött meg, hogy azért a közelemben és birtokon belül maradjon.

Felhívtam Emőke lányomat, hogy mi legyen. Ő mondta, hogy a lakógyűlés miatt elég, ha ½ 5-kor indulok, addig majd biztos, hogy előkerül.

Így is lett és ekkor olyan szemét cselhez folyamodtam, amit azóta is bánok. Kihoztam egy kis száraz macskakaját, azzal magamhoz csalogattam, és zsupsz betettem a hordozókájába.

Azzal próbáltam enyhíteni az aljasságomat, hogy a kihozott macskakajából is adtam neki, de ez nem segített. Csak annyit mondott: ezt megjegyeztem magamnak.

Hazafele nagyon kellett nyomnom a gázpedált, hogy le ne késsem a lakógyűlést, ahol az egyik napirendi pontnak ráadásul én leszek az elővezetője.

Itthon átadtam Mannát és kértem Emőkét segítsen felhozni a cuccokat.

Közben megjött Áron, akinek el voltam ájulva a frizurájától, ami szintén Emőke érdeme.

Rohantam a lakógyűlésre. Az ott eltöltött két órán elhangzottakat nem szeretném leírni, mert abban nem a józanság, a tárgyilagosság és leginkább nem az ésszerűség dominált.