Áron csak 7:30-kor
indult el az iskolába. Ma tuti, hogy el fog késni. Ezt a jóslatomat nem
igazolja vissza az @Napló, csak azt, hogy Áron Rajz és vizuális kultúra
tantárgyból jeles (5) osztályzatot kapott.
A lánnyal reggel azt
beszéltük meg, hogy ő inkább menjen intézni a nyelvtanfolyam ügyét, az autót
ráér látnia délután.
Egy kurta reggeli után
9-kor elindultam a 8E busszal és a TESCO busz valóban onnan indult (a
Kelenföldi Vasútállomás buszvégállomásától), amit Emőke tegnap mondott.
Pontban 10 órakor odaértem
a NISSAN Gablini-hoz és egy két és fél órás ceremónia alatt megtörtént az új
autó átvétele. Megcsináltuk az autó Bluetooth párosítását is a
mobiltelefonommal és megkötöttem rá a Cascót is, ami egyébként az 1,5 milliós
NMG támogatás miatt kötelező is.
Olyan sok papírt kellett
aláírnom, hogy a mindegyikből megkapott egyik példány miatt, az autó összsúlya szerintem
a 2000 kg-ról 4000 kg-ra emelkedett.
Fodor András úr betette
az ígért négy téli gumit, amit a szolgálataimért kaptam és elindultam az
autóval.
Az első utam a Shell
kúthoz vezetett, ahol vettem egy Pest megyére érvényes matricát.
Az autó vezetését még
egy jó darabig tanulgatnom kell, addig pedig fokozottan óvatosan kell vezetnem.
Az autó olyan sok mindent tud és olyan sok mindenről kommunikál, hogy ahhoz előbb
egy vastag könyvet (Használati Utasítás) el kell olvasni.
Otthon már bíztattam
Emőkét és Áront, hogy mihamarabb induljunk el.
Emőke őrmester előírta,
hogy hova és mit kell leteríteni az új autóba, milyen cipőben (vagy cipő
nélkül) szabad csak beszállni és, hogy kaja nincs az autóban.
Elég nehezen fértünk el,
mert a négy téli gumi szinte az egész csomagtartót elfoglalta.
A út és a vezetés egy
élmény volt. Könnyed, csendes suhanás, tetszőleges sebességgel és mindig a
szükséges gyorsulással. Áronnak és Emőkének is nagyon tetszett az új autó.
Szigethalmon vettünk
sütni való májas hurkát, Áronnak virslit és holnapra egy előre pucolt háztáji csirkét.
Kiskunlacházán még éppen
elértük a gumis bácsit és így meg tudtok szabadítani az amúgy elég kis
csomagtartót (370 l) a négy téli gumiköpenytől. Azt beszéltem meg vele, hogy
varázsol hozzá négy használt, de 100 %-osra felújított alumínium keréktárcsát.
Nem messze a gumistól
vettünk a zöldségesnél cseresznyét és a szombati römertopfos csirkéhez
szükséges zöldségeket, mellette a pékségben egy cipót és mindenféle süteményt.
Útban a bázis felé Áron
beakasztotta Pongónak a csirkecsontos zacskót, mert Juditék nem voltak otthon
és G. Laci kívülről meggusztálta az új autót és meghallgatta a csendes
indulását.
A bázisra megérkezve nem
értettem a műszerfal kommunikációját. Az induláskor Gazdagréten még azt mondta,
hogy azzal a töltöttséggel a megtehető táv 184 km. Itt Dömsödön, közel 60 km
megtétele után, (igaz, hogy ECO üzemmódban), de végig, ha engedélyezett volt,
80-90 km/órás tempóban, miközben végig használtuk a klímát, még mindig 164 km
megtehető távot mutatott. Lehet, hogy a fékezésekkel ilyen sokat rekuperált
(visszatermelt) volna?
Az első út után
elégedetten kiszálltunk az autóból. Manna ment világgá, mi meg behordtuk a
csomagjainkat és a vásárolt kajákat.
Emőke felköltözött,
elküldte Áront macskakajáért a boltba és a még maradék napsütéses időben kiment
a stégre tanulni. Ez egyébként feltétel volt, hogy csak akkor jöhet velünk, ha
itt a lehető legtöbb időt tanulással tölti. Én felkötöttem az autót töltésre és
a Nádas Péter könyvemmel követtem Emőkét.
Áron a beszerző kőrútja
után valószínűleg bekapcsolta a számítógépét.
Naplemente után már
hűvösre fordult az idő. Bejöttem, betettem a májas hurkát a sütőbe és egy fél
órát locsoltam. Áron inkább főtt virslit kért vacsorára, úgy hogy a sült hurkát
és krumplit mi ettük meg Emőkével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése