All that Birthday

A reggeli felkelés után és fürdőszoba után az első dolgom az volt, hogy megnéztem a fehér paripát, hogy áll a töltéssel. A jelzett hatótáv felment 234-re. Mindent kikapcsoltam és kihasználva, hogy még nem tűz nagyon melegen a nap, csináltam egy nagy locsolást.

A gyerekek lassan felkeltek. Egy előleg reggeli gyanánt mindenki kapott egy bögre banán turmixot.

Emőkének az volt az első dolga, hogy felköszöntött. Azt javasoltam neki, hogy reggeli után már ne főzőcskézzünk, hanem induljunk el korán és útközben beülünk majd valahova ebédelni.

Amíg Emőke bent a házban összepakolt és rendbetett mindent.

Áron még lustálkodott, de Emőke már elkezdte kiültetni a fejes saláta palántákat. Én elkezdtem a paradicsom palánták környékén a gyomot irtani és 5-6-tal végeztem is, sőt egy újat is elültettem.

Közben Manna egy óvatlan pillanatban kiszabadult és kezdhettünk izgulni, hogy vajon az indulásig előkerül-e.

Mindenki pakolta a saját cuccait az autóba. Áron még egy PC-re is kért engedélyt, hogy azt hazaviheti-e.

A nap egyre jobban elkezdett sütni. Én még elkéredzkedtem egy rövid időre, mert szerettem volna Bénit elvinni egy körre.

Béni elmondta, hogy a Vince (aki Németországból jár ide, most már néhány éve üdülni) mesélt neki a villanyautókról, hogy azok milyen jól gyorsulnak, de ő nem hitte. Most hogy elvittem egy kisebb darabon, volt módja meggyőződni róla, hogy valóban hogy gyorsul.

Du. ½ 2-kor indultunk. Áron javaslatára nem a Kukacos étteremnél álltunk meg, pedig már mindenkinek korgott a gyomra, hanem Kiskunlacháza felé menet a Leányvár fogadóba mentünk ebédelni.

Az étteremben meglehetősen sokan volta, de azért még kaptunk egy asztalt és a kajára pedig nem kellett várni, mert 2500.- Ft/fő egységáron (+ az ital) a svédasztalról lehetett elhozni bármit, több fogást és akár többször is. Nagyon finom dolgokat találtunk és belőlünk nem nagyon tudott az étterem profitálni, mert mi mind a hárman degeszre ettük magunkat. Még Mannának is tudtunk juttatni egy-két falatot, mivel őt is bevittük kalickástól.

Induláskor alig fértünk be az autóba, olyan sokat ettünk.

Nekem közben az a Móricz Zsigmond novella jutott az eszembe, amiben az egyszeri földműves, úgy megy el a földbirtokos lányának a lagzijába, hogy elhatározza, hogy ez alkalommal kieszi a földbirtokost a vagyonából.

Végül három órára hazajutottunk. Katika kigyönyörűzte a lakást, Áron pedig végre leülhetett az Internet elé.

Norci lányom hívott fel Bristolból, hogy gratuláljon a születésnapomra. Úgy néz ki, hogy augusztus Magyarországon. Elmondtam neki, hogy Áron nagyon szeretne legalább egy hetet tölteni velük Horányban, én pedig ragaszkodom hozzá, hogy egy-két napot Dömsödön töltsenek. Viszont felajánlottam nekik, hogy amíg itt vannak, bármikor használhatják a fehér paripát, mert mi könnyebben meg tudjuk oldani az életünket autó nélkül. Jankával is tudtam beszélni és én is kívántam neki Boldog szülinapot, mert az övé három nappal korábban van, mint az enyém.

Este jött Szabolcs. Megbeszéltük a vízvezeték szerelővel kapcsolatos dolgainkat és elszámoltunk.

Utána még felmentem Ilihez, mert ő is szeretett volna gratulálni.