It's a hard day night

Ma reggel arra ébredtem, hogy rám tört az elcsúszás veszély. Ha ma nem végzem el az elmaradt és  kijelölt feladatokat, akkor elcsúszom és nem fogom tudni behozni. Nyolckor kergettem ki magam az ágyból és azonnal hozzákezdtem megrajzolni, majd scannelni és kinyomtatni az árbocgyök adapter rajzát. Egy fél pipa a hatból, mert még fel kell hívni Ellit, hogy mikor tudjuk ezt elvinni a Ferinek megesztergálásra. Emő leült a számítógép elé, mert neki is voltak elmaradásai.
Végre rászántam magam és elővettem a "Kóka" dossziét. Felhívtam a tulajdonostársam és megbeszéltem vele, hogy megszerzem a kókai ház kulcsait és lemegyünk megnézni a házat, hogy legalább legyen valami sejtésünk, hogy mit is lehet vele kezdeni.
Délután háromra beszéltük meg a Pátyi kiruccanást, de akkor még úgy volt, hogy négyen szálljuk meg Elliéket (Emő, Csabi, Áron és én). Később Áron kivonta magát a forgalomból és inkább Ilihez szeretett volna menni. Ebből egy kis zsarolás lett, mert bejelentettem, hogy csak akkor mehet Ilihez, ha rendesen megebédel (a maradékokból állítottam össze az ebédet) és rendet csinál a szobájában. Tamás hívott, hogy szüksége lenne egy mike-ra, hol vegye. Mondtam, hogy mi ma még beugrunk az Auchanba és majd én veszek neki egyet. Egy füst alatt megbeszéltük, hogy ma este felmegyünk S. Laciékhoz, de a részleteket én szervezzem meg. Felhívtam Lacit, hogy felmennénk hárman, de csak akkor, ha megígérik, hogy nem traktálnak minket vacsorával. Laci ezzel rögtön egyetértett, Tamás pedig mondta, hogy azért nem bánná, ha mégis lenne valami finomság.
Áron felment Ilihez, mi hárman pedig elindultunk Ellihez. Egy csomagban vittem az összes szörf gyök alkatrészt és egy műszaki rajzot Ferinek, hogy meg tudja esztergálni az adaptert a gyerek szörfárbochoz. Csabi hozta a kiszakadt menetű kerékpár pedálját, hogy megtömjük Ferit is egy kis munkával. Több mint egy órát töltöttünk Pátyott. Visszafele több helyre is beugrottunk. Emő vett a Csabinak egy elegáns cipőt és egy hosszúnadrágot, mert holnap egy fontos állásinterjúra megy. Én vettem Tamásnak egy mike-ot, magunknak pedig egy antenna erősítőt, amiből egy kis bonyodalom támadt, mert az árcédulán feltüntetett árnál 900.- forinttal többért számolta a pénztár. Mire Emőék odaértek, már javában folyt a vita közöttem és a vevőszolgálatos között, de végül lejött a főnök és az helyretette az ügyet. Emő szerint ebből én már sportot csinálok, szerintem pedig a saját érdekükben ők figyeljenek jobban oda.
Utána 3300.- ért bekaptunk valamit a Mekiben (csak Áron meg ne tudja). 
Itthon alig, hogy elkezdtem a lazac előkészítését, csörgött a telefon, Hogy Tamás megérkezett értünk. Még csak a lazac fejekkel voltam készen, azok már a mélyhűtőben voltak. A többit betettem a hűtőbe, hogy majd holnap folytatom. Emő hozott egy nagy üveg francia hagymalevest.
Tamás örült a mikrofonnak és alig késtünk egy kicsit Laciéktól. Laci egyedül volt otthon. Nagy görögdinnye volt vacsora helyett, de mi elfogyasztottunk előtte egy tányér hagymalevest kenyérrel. Mint kiderült Csabi barátnője készítette. Mindannyian csókoltatjuk Pannit.
Később Fruzsina és Évi (Laci huga) is megérkezett és akkor már jobbra fordult a sorunk. Előhozott valami nast és agy fél üveg finom pálinkát és egy fél üveg unicum-ot. Éjfélre minden elfogyott és bár nagyon jól éreztük magunkat, berekesztettük az ülést.

bánya nap

Reggeli után először posta. Befizettem a havi takarék csekket, majd elindultam a bányába. Emő és Áron itthon maradtak. Emő kilomtalanította és tisztára varázsolta az erkélytElőször annak néztem utána, hogyan tudom korrigálni a VPN-en keresztül jelentkező Outlook hibát. P. László abban volt a segítségemre, hogy adott egy 2003-as XP Office lemezt, amin az Outlook már kompatibilis volt az új Exchange szerverrel.
Rövid konzultációk után együtt ebédeltem F. úrral. Áronnak is hoztam egy nagy adag milánói makarónit. Hazafele Emő listája szerint bevásároltam a TESCO-ban. A listát megtoldottam egy kis lazaccal. Onnan már csak egy ugrás a Hollako-hoz. Nagy úrnál érdeklődtem, hogy egy biztonsági zárral kombinált kapaszkodó mibe kerülne a huzikára. Két típust is mutatott. A kisebbik, durván 20.000.- be kerülne, de még le kell mérni, hogy nálunk az ajtó mellett van-e 80 mm szabad hely a szerelésre. Közben vetettem egy pillantást a kiállított Fiat lakóautóra, de annyira nem villanyozott fel, hogy azon gondolkozzak, honnan lenne erre 10 millánk.
Itthon elindítottam a nagymosást.

windsurf

Reggel elsőnek ébredtem és azzal kezdtem, hogy megfőztem a kávékat. A rendelésnek megfelelően készítettem a reggelit. Egy csomó bundáskenyér, Emőnek és magamnak hagymás szalonnás tojásrántotta.
Azzal kezdtük a napot, hogy szerveztünk egy közös almaszedést. A rohadtak mentek a komposztálóba, az egészségesek és a sérültek pedig a kosárba, hogy abból majd almalevet fogunk készíteni. Nekiálltam megtisztítani a nagy rakás spenótot. A többiek kimentek a parta, én pedig elkezdtem összerakni legalább egy garnitúra szörföt. Később én is követtem őket. Mire eljött az ebédidő, addigra már legalább a vitorla össze volt rakva.
Megnéztük az olimpiai dzsúdót  és  Forma 1 magyar nagydíját. Szél nem lévén várni kellett a szörf vízre tételével. Közben leszereltem és eltettem a csomagtartót, ami csak az árbóc szállításához kellett. Késő délután került sor az ebédre. Emő kivett egy tálca halat a mélyhűtőből és nekem adta azt a feladatot, hogy fűszerezzem be és süssem meg. Ő addig elkészítette a spenótot olaszosan fokhagymával és anélkül, hogy feldarabolta volna. Csabit megbízta krumpli párolásával. Szerintem nagyon finomra sikerült az ebéd, de Áronnak erről eltérő volt a véleménye.
Délután összeszereltem a deszkát és a vitorlát és ki is vittük a tett helyszínére.A szél gyenge 1-es (Beaufort) vagy még annál is gyengébb volt. Felálltam  a deszkára és átevickéltem a túlsó partra. Ott szerettem volna megfordulni, de a szél teljesen leállt. Még annak is örülhettem, hogy fenn maradhattam a deszkán. Egyszer csak jött egy kissé használhatóbb szellő, amivel, ha nem is siklottam, de némi magasságot vesztve visszajutottam. Hogy nyerjek egy kis magasságot tettem még egy oda-visszát és utána feladtam. Én is nagyon bénáztam és szél sem volt igazán.

Piac

Nyolc óra fele ébredtünk. Csak egy kávé és máris mentünk a piacra. Ott minket már mindenki ismer. Emő turkál az egyik zöldségesnél és kérdezi, hogy mennyibe kerül a kecskeszarv csípős paprika.
- az attól függ hány darabot tetszik venni.
- akkor ezt a  hármat kérem. Mennyivel tartozom.
- szuvenír, csókolom.
Kíváncsi vagyok, hogy az Auchanban mikor mondja a pénztáros valamire, hogy az szuvenír. A piacon találkoztunk Borókával és mondtam neki, hogy milyen finom volt a spenót, amit a múlt héten adott.
Amikor mindennel felpakolva hazajöttünk, a Zsófi néni nyújtott át a kerítésen egy zacskó szilvát. A reggelit a kúp alatt szolgáltam fel, de Áron kérte, hogy az övét a stégre vigyük utána, mert neki sürgős horgászni valója van.
Nagyon jó időnk volt. Mind a hárman a stégen illetve a Dunában töltöttük a délelőttöt. Áron sokat horgászott, de csak a Zoli bácsinak adta a sneciket, hogy azzal este tudjon harcsát fogni.  A stégről bejőve, már megint ott várt a kúp alatti asztalon egy nagy csomó spenót.
Délben megjött Csabi, így azután négyen ebédeltünk a kúp alatt. A spenót erre az ebédre még nem készült el, de volt a rántott csirkecombokhoz tökfőzelék és szalonnás sztrapacska.
Délután néztük a Forma 1 időmérő edzését, no meg az olimpiai közvetítéseket. Áron ragadt a Csabira és folyton jelentette, így a Csabi, úgy a Csabi. Mondtam is a Csabinak vigyázzon, mert Áron most mintákat vesz róla.
A délután is a Duna jegyében folyt. Úszás, napozás, Áron teljesen kisajátította Csabit. Annyit azért dolgoztam, hogy a spenót leveleket leszedegettem a szárakról.

Olimpia

Ahhoz képest, hogy reggelre beszéltük meg az indulást Dömsödre, ahhoz képest 11-re értünk oda, pedig csak a Burek-osnál álltunk meg. Rögtön nekikezdtem keresgélni Áron gyerekvitorláját. Amikor már minden megvolt, áthívtam Ferit, hogy segítsen összeállítani két szörfkészletet. Abban már az elején közös nevezőre jutottunk, hogy a Prelukból hazamentett epoxi árbócból le kell fűrszelni egy méteres darabot. A továbbiakhoz pedig szükség van egy esztergált perselyre. A megoldás örömére bekaptunk egy unicumot, azután Feri ment haza. Késöbb megjelent egy árbóc gyökkel, amiből csak ki kellene esztergálni egy kicsit. Áron átvitte Pista bácsinak a horgászbotot, amit a Dunába ejtett övé helyett vettünk, majd ott is bekaptam egy-két pálinkát, hogy jobban csússzon az ebéd.
Ebédre Emő kivadászott a mélyhűtőből négy-öt lazac szeletet és azt megsütve a krumplisalátával tálalta a kúp alatt. Utána Emővel szedelődzködtünk és kimentünk a stégre. Még nagyon jól sütött a nap és a Duna vize is fonom volt. Úsztam egy oda-visszát és utána napozás közben szundítottam egy kcsit. Bejövetelünk után Emő és Áron tollaslabdáztak a kertben.
Este megnéztük a londoni olimpia ünnepi megnyitóját. Fantasztikus, hogy a pekingi megnyitóra rá tudtak tenni egy lapáttal. Gyönyörű volt. Emő már a felénél bealudt és én is csak a magyar csapat delegációjáig tudtam fent maradni.

lelki gyomorrontás

Egyedül ébredtem. Az utóbbi időben Emővel sülve-főve annyira együtt voltunk, hogy az is lehet, hogy ez egy kicsit megártott a kapcsolatunknak. Ha létezik olyan, hogy a lélek erőlevese, akkor biztos olyan is van, hogy a lélek gyomorrontása és most biztosan erről van szó.
Elkezdtem megpucolni a dömsödi almát és készítettem belőle három liter almalevet. Az alma husát Emő felvitte és megpróbál belőle valamilyen sütit készíteni. Áronnak megígértem, hogy ma elindulunk Dömsödre és ha sikerül elkészítenem a gyerekvitorlájához az árbócot, akkor elkezdem tanítani szörfözni. Áron rögtön a biztonsági oldalról közelítette meg a problémát. Mi van akkor, ha nagyon bemegy a szörffel a Duna közepére és nem kifelé fúj a szél? Ekkor lerajzoltam és elmagyaráztam, hogy ha megtanul a szörfön kormányozni, akkor kreuzolással (ejtsd: krajcolással) a széllel szembe is tud haladi. Az egész technikát lerajzoltam és Áron tökéletesen megértette, hogy mi az a félszél és mi a negyedszél, amivel olyan írányba megy az ember a szörffel, amerre szeretne.
Emő lejött, de főleg azért, hogy felmenjen az Internetre. Később lejött és kérte, hogy halasszuk a Dömsödre indulást reggelre, mert akkor Ő is tudna velünk jönni. Mondtam, hogy ezt  akkor Áronnal beszélje meg, mert neki már megígértem, hogy ma indulunk. Ebbe maradtunk és áttettük az indulást reggelre. Emő hozott sült csirkecombokat és hozzá krumplisalátát.
Áronnak előre megmondtam, hogy csak úgy tudunk holnap menni Dömsödre, ha ma legalább annyira összepakol a szobájában, hogy Kati néni tudjon a hétvégén takarítani.
Este lehoztuk Emőke számítógépét, mivel most, hogy visszaköltözött, talán tudna lógni az én WIFI-men. A probléma az volt,hogy a gépen Linux operációs rendszer futott ésmár azt sem tudtam megoldani,hogy lássa az USB-s WIFI kulcsot. Amikor este hazajött, megállapodtunk abban, hogy vagy kerít valakit, aki linux-ban profi, vagy levakarjuk a linuxot és feltelepítünk egy windowst.

reluxa

Hiába szólalt meg 3/4 7-kor mindhárom rádió, az én családom úgy aludt, mint a bunda. Reggeli után haptákban állva vártuk a hűtőszekrény szállítókat. Emő megbeszélte velük, hogy egy sovány borravaló fejében a régit rögtön vigyék is el. Megmértem Áron szobájában tönkrement reluxa főbb méreteit, mert az már annyira tömrement, hogy javíthatatlan. Hamarosan elindultunk a bányába, miközben Áront megkértem, hogy tegyen rendet a szobájában, mert lehet, hogy veszünk valamit, aminek a szereléséhez rendnek kell lennie. A bányában betolattunk a huzikába, hogy egy utolsó kirámolást és kitakarítást végezzünk a huzikában, mielőtt kölcsön adjuk Feriéknek. Útközben Emő elintézte a bankügyeit. Az alvázról lekötöztem a hosszú epoxi árbócot és felkötöztem az autó csomagtartójára. Feri nem volt bent, de a recepción leadtam a kucsokat és a papírokat.
A következő állomás az IKEA volt. Találtunk egy megfelelő méretű és elfogadható árú fa reluxát. Felmentünk az IKEA éttermébe, ahol mi mindig találunk valami finomat, ami ráadásul nem is megfizethetetlen. Nagyon finomat ebédeltünk és mint IKEA FAMILY tagok ingyen iszogattunk és kávézgattunk utána.
Hazajövet már majdnem nekiálltam szerelni a reluxát, amikot észleltem, hogy az ablaküveg külső oldala piszkos, a belső pedig még ragacsos is valószínűleg a benjámin fikusz dörzsölődött neki az ablaknak. Jobb ha előbb nekiesek egy nagy ablakpucolásnak és csak utának kezdem a reluxát szerelni. Úgy éreztem, hogy évszázados kosztól sikerül megszabadítanom az ablakot. Utána már egy gyerekjáték volt az új reluxa felszerelése. Emő egy rövid ideig gyönyörködött a munkámban, majd rájött a takarítási mánia és elkezdte a hűtőszekrényből is kidobálni, ami szerinte már arra érett volt.
Emő nekikezdett két tepsi pizza sütésének. Amiben kért abban segítettem, de a végén a pizza mégsem sikerült olyan jóra, mint ahogy azt szerettük volna.
Közben hazaérkezett Emőke. Nagyon tetszett neki az új hűtőszekrény. Egy kicsit finomítottunk a beállításán. Felszereltem a hátsó támaszkodókat, ami megakadályozza, hogy bárki közelebb tegye a falhoz, mint azt szabad és elvégeztük a vízszintezését.
Emő szabadságot kért és felment. Kettesben maradtunk Áronnal.

családi vacsora

Újabb szokásainkhoz híven későn ébredtünk. Először csak én keltem fel és készítettem a királynőnek egy kávét. Utána nekiálltam reggelit készíteni. Áron és Emő csak hosszú könyörgés után jött ki a konyhába reggelizni. Próbáltam felhívni a hűtőszekrényt forgalmazó cég ügyfélszolgálatát, de senki sem válaszolt. E-mailben kérdeztem meg őket, hogy mikorra várható, hogy Emőke hűtőszekrényét kiszállítják.
Kitöltöttem a németországi  Arbeitsamt űrlapját és bevittem az Önkörmányztahoz hitelesítésre. Meglepően hamar kerültem sorra. Emő csodálkozott is, hogy ilyen hamar megjártam. Feladtam a postán ajánlva.
Ebédre Áronnal csak a maradék csirkepörköltet és nokedlit ettük egy kis kovászos uborkával.
Áron nagy lego projektbe kezdett, aminek a végén meg kellett hallgatnom az összes lego figura funkcióját. Kicsit lepihentem, majd felszereltem az autóra a csomagtartót, mivel holnapra terveztük, hogy végleg előkészítjük a huzikát N. Feriéknek és ahhoz haza kell hozni az epoxi árbócot.
Emő közben bevásárolt  és kédő délután nekikezdtünk a családi vacsora készítésének.
Én baconba csavart csirkemájat sütöttem kövön, Emő pedig hagymás krumplit és görög salátát készített hozzá. Közben Áronnal megnéztük a Twist Olivért.
Áron feladata volt a terítés után összehívni a családot. Ment Emőkéért és Csabiért. Csabi eddig még soha nem vacsorázott velünk. Úgy láttam, hogy a menü mindenkinek kedvére való volt.
Vacsi után áthordtuk Emőke cuccait a nappaliból az újonnan kifestett lakásába.

Dömsödről is haza

A nemzetközi helyzet és a lustaságunk fokozódik. Negyed tízkor nyitottuk ki a csipás szemünket és fél tizenkettőre már be is fejeztük a reggelit. Áron, ha nem is jókedvében, de kiment felszedni a földről a lehullott almákat. Emővel éppen arról beszélgettünk, hogy a hét valamelyik napján be kell fejeznünk a huzika kirámolását és tisztogatását, mert N. Feriék vasárnap indulnának vele az Adriára, amikor is csengett a telefon és éppen Feri hívott, hogy akkor mikor és hogyan legyen az átadás. Hát ilyen coincidence pedig nincsen. Ezt a nevet, hogy Feri egész héten nem ejtettük ki és most, pont a mondat közepén cseng a telefon. Ez velem már máskor is megtörtént, és túl gyakran előfordult.
Zsófi néni letelepedett a gyümölcsös telkükön egy székre és így személyesen felügyelte, hogy el ne lopják a termést. Amíg mi az Adrián voltunk, addig, állítólag egy cigányember kétszer is fordult a biciklijével és a majdnem teljesen érett őszibarack termést nagy szatyrokkal felszerelkezve elvitte. Nagyon odavoltam a történtek miatt, mert mindig látjuk, hogy milyen sokat dolgoznak a jó termésért. Nem tudtam mással vígasztalni Zsófi nénit csak azzal, hogy vittem át neki egy adag jéghideg görögdinnyét. Magyarázatként, hogy ezt miért tettem, csak annyit tudtam mondani, hogy : "mert nagyon erősen süt a nap."
Kora délután elkezdtük a pakolászást, de így is csak három óra után tudtunk indulni. Béláékhoz négyre érkeztünk. Azonnal neki kezdtünk Emő Blade-jének a bővítéséhez, amit eddig egyedül azért nem tudtam elvégezni, mert halottak voltak a kártyaolvasóim. Hazafelé vettünk egy nagy sárgadinnyét a vacsorához.
Itthon az első dolgunk az volt, hogy megnézzük milyen lett Emőke lakása. Emő felment, hogy ott is körülnézzen. Addig én gyorsan felszereltem Emőkének a festésre leszerelt két polcát, majd elkezdtem készíteni a csirkepörköltöt. Mire Emő lejött, neki már nem volt más dolga csak elkészíteni a nokedli köretet.
Közben telefonált Sz. István, hogy megjött Thaiföldről és itt vár minket a Lottó presszóban. Mondtam neki, hogy vacsora után leszaladunk.
Négyen ültünk az asztalhoz és nagyon finomat vacsoráztunk. Mire leértünk a Lottó presszóba Sziszi már hazament, de azt üzente, hogy holnap kettőkor ismét itt lesz.
Emővel úgy tettünk, mint a fiatalok és csak egy nagy nyáresti séta után tértünk haza.

Gundel palacsinta

Sokáig aludtunk, csak nyolc óra után keltünk fel, sőt, Áron még akkor is aludt, amikor mi már lejöttünk reggelizni. Lite-os reggelit tarveztünk a tegnapi nagy zabálás után. Azért egy kis angol szalonna bekeveredett a lágytojásos, parizeres reggelinkbe. A paradicsomos öntözése közben Zoli bácsi előállt a kérésével, hogy egy ezres kellene neki kenyérre. Mondtam neki, hogy jó és még egy fél kenyérrel is megfejeltük a kérését. A nap szikrázóan süt, de a levegő lehűlt rendesen.
Nekiálltam megfoltozni a hűtőszekrény elrepedt alsó zöldségtartóját. Emővel végignéztünk egy direktben tolmácsolt amerikai prédikációt a neten.
Ebédre Emő elővett néhány szelet lazacot a mélyhűtőből. Annyira éhes volt, hogy egy hadseregre valót kellett megsütnöm. A hozzá tervezett görög salátát is ehhez méretezte, de nekem nem volt más dolgom, csak szót fogadni, a lazacot megsütni és a görög salit elkészíteni. Még nem, jött el a tél, így a kúp alatt ebédeltünk. Utána Gundel  palacsinta készült, amihez feltörtem és megdaráltam a dió készleteinket.
Béláékkal megbeszéltem, hogy mi meghosszabbítjuk a dömsödi kiruccanásunkat és csak holnap fogjuk meglátogatni őket.

Végre kipihenhetjük az Adriát

Hűvös reggelre ébredtünk, de itt Dömsödön még a szomorkásabb időben is jó lenni. Nyolc körül elindultunk a piacra. Eddig soha nem látott nyüzsgés és forgalom fogadott. Emő, azt mondta, azért vannak ma itt olyan sokan mert nyár van és sok embernek van itt  a hétvégi háza. Na mindegy, mi nem zavartattuk magunkat. Bevásároltunk a piacon.  Vettünk, de csak nekem egy fokhagymás, tejfölös sajtos lángost. Egy lángos valamikor 100  és 200 forint között volt, most 500. Nekiláttunk a kúp alatti reggelinek, majd szabad foglalkozás. Én leáztattam egy kis adag bélyeget, elkészítettem a huzika letört polcának a tartóját, Áron újabb könyv olvasásába kezdett, Emő pedig felment a netre.
Emő elkészítette a már korábban zseniálisnak ismert spenótját, én pedig kirántottam a mélyhűtőből négy csirkecombot és kirántottam a spenóthoz. Az ebédet a kúp alatt tálaltuk, pedig az idő nagyon lehült tegnap óta. Utána átvittem a csontokat Rokkónak, aki a nagy táncolással és farkcsóválással jelezte, hogy nem felejtett el. Egy órát cseverésztünk Gabikáékkal és Feri bácsival.
Délután az Interneten keresztül tartottunk egy kőrsétát az 50 cm széles hűtőszekrény piacon és kb. egyórai keresgélés után meg is rendeltünk egyet Emőkének az újonnan kifestett lakásába.
Késő délután Emő és Áron kardoztak a kertben. Nagyon jó, hogy minden szempontból annyira jól kijönnek egymással.
Este felé befejeztük a tegnapi film nézését. Arra is tellett, hogy a számítógépen pótoljam az elmaradásaimat, feltegyem a preluki fotókat a dropboxba és egy partit sakkozzak. Emő figyelemmel kisérte az egyik jól sikerült partimat.
Áront csak nagyon későn lehetett az ágyba parancsolni.

Norci és Janka

reggeli után Emő felment összepakolni, én pedig elszaladtam az Auchanba, mert Norcikám megkért, hogy szerezzek be nekik két doboz Lavazzo D'oro őrölt kávét. Még gyorsan felvittem Ilinek a neki szánt lazacot, majd majdnem mindent bepakoltam az autóba, amit Dömsödre szántunk. Emővel még beugrottunk Emőke lakásába és Istvánnal egyeztettük a festés részleteit.
Tíz óra előtt nem sokkal tudtunk indulni a Nóra nagyihoz, mert ott volt megbeszélve, hogy mindannyian ott várjuk Norcit és Jankát.
Mi korábban érkeztünk. Nagyi beszámoltatott minket is az adriai élményeinkről, majd 3/4 11 fele megérkezett Norci és Janka. Nagy volt a boldogság, hogy végre láthattam őket. Jankától mindenki el volt ájulva. Nem véletlen, hogy olyan szép, hiszen az én unokám. A nagyitól Dömsödre indultunk, de mivel még fel kellett ugranunk a Gazdagréti térre, gyorsan felhívtuk Emőkét, hogy segíthetünk-e a festék beszerzésében. Nagyon örült a hívásnak, mert elvben már kiválasztotta a színt, de még nem vette meg. Nekünk pont útba esett, ezért megvettük és haza is vttük a festéket. Át is adtuk Istvánnak, aki valószínűleg ma be is fogja fejezni Emőke lakásának a festését.

Útban Dömsöd fele tankolnunk is kellett és mégegyszer beugrottunk TESCO-ba, hogy ma már ne kelljen nekiállni ebédet főzni. Sajnos nem volt késszresütött grillcsirke, ezért továbbálltunk. A következő állomás a kiskunlacházi Burek volt. Először Áron rendelt, de olyan sokat, hogy majdnem teherautó kellett hozzá. Emő meg én a szokásosat vettük hozzá, de abban megállapodtunk, hogy ebéd előtt, csak belekóstolni szabad, mert most megyük a Mosolygós bácsihoz és ott fogunk ebédelni. Itt lehetett érzékelni, hogy árban mi a különbség. Egy grillcsirke 1000.- forint lett volna, itt meg 7000.- et fizettünk.
Végre megérkeztünk. Emő megállapította, hogy Csabiék nem csináltak rendetlenséget. Átvittem Dezső macskájának a tegnap este bontott lazac maradékát és megkérdeztem, hogy van-e még abból a múltkori finom spenótból. Az első utunk a jó öreg Duna volt. Igaz, hogy csak egyedül én úsztam, mert a víz egy kicsit hűvös volt, de a stégen még tudtunk egy kicsit napozni. Amikor visszamentünk, egy nagy zacskó spenót már ott volt a kúp alatti asztalon. Örömünkben egy kicsit alkoholizáltunk és megpucoltuk a spenótot. Találtam az éléskamrában  eldugva egy üveg 12 éves wishkyt. Kicsit gyógyítgattam a paradicsomjainkat. Megkacsoltam és amikor már teljesen lement a nap, akkor meg is locsoltam. Levágtam egy halom áztatni való bélyeget és amikor már Áron lefeküdt, akkor megnéztük a frissen vásárolt Madame Bovary DVD-t

visszarendeződés

Áronnal a Bartók rádió kakasszavára ébredtünk és nyolc óra előtt már el is tudtunk indulni. Együtt szálltunk fel a 139-esre. Én a BAH csomópontnál átszálltam a 8-asra, mert a CITIbankban volt dolgom, ő pedig ment tovább a Nóra nagyihoz.
Amikor végeztem, Emővel randiztam a MOM park bevásárló központban. Vettünk egy ágynemű garnitúrát a Tschibo-ban és megittunk egy-egy kávét.
Az eredeti terv az volt, hogy Áron délután öt körül jön haza és holnap, először Horányba megyünk, hogy végre láthassuk Norcit, a fiúkat és Jankát, de Norci változtatott a forgatókönyvön. Áron ott alszik a nagyinál és holnap délelőtt mi is és a Norciék is odajönnek és majd onnan megyünk Dömsödre.
Hazatérve, először megpróbáltam a nyaralásunk alatt kézbesített ajánlott leveleket felvenni a postán, de csak az egyiket sikerült.
Délelőtt még tettem egy fordulót és megpróbáltam minden ottmaradt cuccot hazahozni a huzikából. Onnan hazajövet beugrottam az Auchanba, hogy egy kicsit bevásároljak. Haza érve több fordulósan hordtam fel a cuccokat, de a végén már éreztem, hogy túlvállaltam magam.
Emő felment rendezkedni, én pedig elkezdtem készíteni az ebédünket. Együtt ebédeltünk, de utána én már elájultam.

Indulás haza

A Janikovszy-Réber: "Velem mindig történik valami", nálunk akként módosúl, hogy velünk mindig rengeteg dolog történik.
Áron 4:30-ra állította be az ébresztő órát. Szerintem én már egy órája arra vártam, hogy mikor fog már megszólalni. Amikor megszólalt, rögtön kipattantam az ágyból, de a többieket csak finoman ébresztgettem. Amikor visszajöttem a WC-ről, még mindig háborítatlanul aludtak. Ekkor komolyabban nekikezdtem az ébresztgetésnek. Először Emőbe sikerült életet lehelni, majd Áron eszmélt rá, hogy neki az indulással kapcsolatban komoly feladatai vannak. Utóljára Csabi és Panni keltek fel, de nekik felmentésük volt, mert ők voltak fent előző este a legtovább. Mindenkinek kiosztottam a feladatot és magam is serénykedtem, így azután egy és negyed óra alatt sikerült startra kész állapotba hozni a csapatot és a szerelvényt. Közben még arra is maradt időnk, hogy Emőkének megtöltsünk két egy literes flakkont tenger vízzel, hogy Budapesten is tudja, miről maradt le.
A portán a kutya nem kérdezte, hogy miért csak ma indulunk el, amikor tegnap estig fizettük ki a az itt tartózkodásunk költségeit. A lényeg, hogy elindultunk és miközben egyfolytában imákat mormoltunk, folyton búcsúzkodtunk a tőlünk jobbra elterülő tengertől.
Nagyon álmosan indultunk útnak. A hátsó ülésen Csabi, Panni és Áron, rögtön bevágták a szunyát. Emő csak egy kicsit később csatlakozott hozzájuk. Én kortyolgattam az Emő készítette kávéból és közben küszködtem az álmosságomtól. Őszintén szólva voltak olyan másodpercek, amikor én is aludtam, de ettől azután annyira megijedtem, hogy azt követően fokozottan figyeltem. Másoknak mindig azt tanítottam, ha vezetés közben úgy érzed, nehéz a szemhéjadat nyitva tartani, azonnal állj félre és aludj egy rövidet. Végül sikerül túljutnom a holtponton és egyenletesen haladtunk a Horvát-Magyar határ fele. A határon nélkülöztem az olyan kedves szavakat, hogy "merre jártak?", "jól érezték-e magukat?" Lehet, hogy ők is fáradtak voltak és csak egy "jónapot"-ra és egy "viszontlátársra" tellett tőlük.
Miután nem reggeliztünk, már nagyon korgott a gyomrunk, első utunk az "István Fogadó" volt. Mindenki mást és mást  rendelt. Én egy tintahal karikákat rendeltem görög salátával, mert nekem a tintahalat elkészíteni még sohasem sikerült. Nekik a görög salátát sem. Kevés volt benn a feta sajt és az oregánó, olíva olaj pedig egyáltalán nem volt rajta. A grillezett tintahal rágós volt és csak langyos, de amikor a pincérrel visszaküldtem, a szakács azt üzente, ha tovább grillezi, akkor még rágósabb lesz. Áron meg volt elégedve a szarvassonkás rókagombával. Emő, Csabi és Panni hasonlót evett, de kértek rá még egy kis tejfölt is.
A kávétól egy kicsit felüdülve folytattuk az utat hazafelé. Amikor bevittük a bánya parkolójába a huzikát, még nem tudtam, hogy mennyire elfáradtam. Ott minden fontosat bepakoltunk a huzikából az autóba és onnan már úgy jöttünk haza, mint az albán menekültek. Itthon többször kellett fordulnunk a csomagokkal, mire mindent felcipeltünk. Megnéztük Emőke lakását, hogy áll a festéssel, bekaptunk egy unicumot, azután kezdtük magunkat is rendberakni.
Szomorkodtam, hogy elhagytuk az Adriát, de Áron vígasztalt, hogy már csak egy évet kell várni és ismét ott leszünk.

Előkészületek az induláshoz

Erről a napról csak annyira emlékszem, hogy reggel nagy tojásrántotta volt a kaja és utána mindenki rohant a tengerre. Áron csatlakozott Csabiékhoz, mert nem kívánta megvárni, amíg Emő a reggeli utáni romokat eltakarítja. Mi is kimentünk tengerezni és vittem a fotós táskát is magammal. Áron pecázott, mi meg a vízből ki, a vízbe be. Egyszerűen éreztük, hogy itt a vég és nem tudtunk elszabadulni a tengertől. Ebédre megsütöttem a négy, korábban befűszerezett  csirkecombot és egy nagy kisérlettel a tenger gyümölcseit, aminek elkészítéséről csak a szűkszavú leírás és a találgatások segítettek. Ebéd után elindultunk a LIDL-be körülnézni, hogy mik azok a dolgok, amiket szívesen vinnénk haza. Áronnak nem volt kedve velünk tartani, ezért inkább a recepciónál Internetezett. Délután egyedül kezdtem el leszerelni az árnyékolót. Azután megjöttek Csabiék és beszálltak a munkába. Az elősátrat már együtt szereltük le. Szépen mindent letisztítottunk és összehajtogattunk, majd betettük a helyére. Eltettük a mikrót és a grillező sütőt is. Emő megpróbálta összepakloni a cuccainkat, hogy erre reggel már ne legyen gondunk. Az autóval beálltam a huzika elé és fel is akasztottuk a vonohorogra, de a lábakat még  nem vettük fel.

Megjöttek Csabiék

Reggel ötkor csengett a telefon. Megérkeztek Csabiék. Kimentem értük és behoztam a cuccaikat, de ők csak besétáltak. Emiatt a két nap miatt nem szerettem volna terhelni a kemping adminisztrációját. Azzal kezdtem, hogy beszereztem három friss sajtos bureket. Emő ahhoz készítette a kávét. Áron még aludt, nélküle reggeliztünk és utána mi kimentünk a kora reggeli tengerre.
Már elkerülhetetlen, hogy készüljünk a szerdai hazautazásra. A recepción kértem egy proforma számlát, ami csak a harmadik nekifutásra sikerült olyannak lennie, amilyent én szerettem volna. Közben Áron is felébredt. Gyorsan beküldött egy nagy tál tejet müzlivel, majd kiharcolta, hogy amíg mi vásárolunk, ő lehessen a wifi közelében.
Utána Pannit otthagytuk, hogy pihenjen egy kicsit, Csabi, Emő meg én bementünk a Kauflandba. Bevásároltunk, hogy az ebéddel se legyen probléma és utána teletankoltuk az autót.
Befűszereztem a csirkét és a seggébe betettem egy fokhagymákkal töltött almát. Elkészítettem a görög salátát és betettem a megfűszerezett grillcsirkét a sütőbe. Egy órát engedélyeztem magamnak a tengerben.
Miután Csabiék kialudták az éjszakai utazás fáradalmait, felkeltek és az addigra elkészült grillcsirkéből nagyon beebédeltünk.

zsibi

Éjjel rosszul aludtunk. Nyomott, párás volt a levegő és a sajgó vállamból tudtam, hogy valamilyen nagy időjárás változásnak nézünk elébe. Felhős égbolt fogadott bennünket.  A WC elött sorbanállás. Emő elment futni egy kőrt, én meg kimentem megnézni, hogy vasárnap lévén, ma is van-e zsibi. Tulajdonképpen ugyanazok a fejek, ugyanazokat az ócskaságokat, akarták eladni, mint a múlt vasárnap, talán az időközben kicserélődött vevőkörnek. Valamitől teljesen lelassultunk. Már féltíz van és még hozzá se kezdtünk a reggeli készítésének. Áron az ágyban lustálkodik, én pedig addig kisérlem meg behozni a blogbejegyzéseim elmaradását, amíg az emlékezetemből ki nem esnek a részletek.
Nem örültem annak, hogy Emő egyedül kezdett reggelizni, ezért gyorsan odatettem a szalonnás tükörtojást sülni, hogy együtt tölthessük a reggelit.  kedvemet tovább szegte, hogy elromlott az idő és ide is megérkezett a hideghullám.

DunaTükör

Most, a hazaindulás közeledtével már kezdjük olyan jól érezni magunkat, hogy azon gondolkozunk, mi lenne ha haza se mennénk. A reggeli után az elhagyhatatlan tenger, aminek több arca van. Ma például olyan nagyok voltak benne a hullámok, hogy az emberek se be, se ki, nem olyan tempóban mentek, ahogy azt tervezték vagy gondolták, hanem ahogy a hullámok csapkodtak. Közben találtam igazi sakkozókat. Na gondoltam itt helyem, végre nem a számítógépen keresztül fogok sakkozni valakivel, akit nem látok, nem ismerek, hanem face to face igazi emberekkel. Az első partit megnyertem, de az új kihívóm hamar két vállra fektetett. A vereséget oldandó, megint a tenger.
Ebédre egy nagy tál salátát készítettem és csevapcsicsát sütöttem hozzá. Mindenkinek ízlett az igazi autentikusan adriai kaja. A vranakból csak mértékkel kortyolgattam hozzá, mert elhatároztunk, hogy beautózunk Rijekába. A tegnapi szörfös házaspárt megkérdeztük, hogy van-e valamire szükségük, mert ha igen, akkor tudunk hozni a Kauflandból. Csak kenyérre volt szükségük.
Áronnak nem volt kedve velünk tartani, azt kérte, hogy ő addig nézhesse a Tüskevár többrészes filmet a wifi hotspotnál.
Rijekában a pályaudvar előtt találtunk ingyenes parkolási lehetőséget, de nem tetszett a kikötői negyed. Kosz, rendezetlenség, lepukkant házak, amelyek pedig emlékeztettek a fiumei kikötő múlt század elejei képére, de mintha azóta senki sem törödött volna vele. Még fotókat is csak az egyik templomban volt kedvem készíteni, talán azért mert ott éppen tilos volt.
Hazafele felkanyarodtunk a Kauflandba, hogy a kifogyóban lévő készleteinket kissé feltöltsük. Érdekes, hogy most, amikor már ebéd után, jóllakva vásárolgattunk, most is otthagytunk egy vagon pénzt. Áronnak vettünk egy szörfcipőt, de a méretében bizonytalanok voltunk. Visszatérve a kempingbe, ki is derült, hogy nem is megy fel a lábára.
Az ismerőseink jöttek a kenyérért, mi pedig meghívtuk őket egy pohárka vranakra. Ebből azután egy hosszú kellemes beszélgetés kerekedett, ami egészen este tízig tartott. Sok közös ismerőst és párhuzamos emléket találtunk. Érdekes részleteket meséltek arról, hogyan jártak izgalmasabbnál izgalmasabb helyein a világnak. Zoltán a Duna Tükör szerkesztésével foglalkozik. Majd meglátogatjuk a honlapját, hogy többet tudjunk a munkásságáról.

csigaház

7:40-re állítottam be az ébresztőt, mert a mellettünk táborozó reggel nyocra ígérte, hogy szedi a sátorfáját és jeleztem neki, kíváncsi vagyok, hogyan fogja összecsukni a RAPIDO típusú lakókocsiját. Fantasztikus egy szerkezet volt. Hárman lakták és felállítva el sem tudtam képzelni, hogyan lesz ebből a nagy lakókocsiból egy személygépkocsi után akasztott pótkocsi, mint egy kis csigaház. Nagy  élmény volt végignézni az összeszerelést.
Nem ijedünk meg attól, hogy péntek 13.-a van. Ráütöttem a sűlt szalonnára két tojást, a többit Emő szállította. A lizinek ma szabadnapja volt, hol sütött, hol meg egy kicsit beborult.
Áron először elment a Wifi hotspot helyre megnézni a Tüskevár 4. és 5. részét, későbben pedig a debreceni család fiúival ment billiárdozni. Egy szóval jól érezte magát. Mi sokat dumáltunk. Kapargattuk a múltat és tervezgettük a jövőt. Ebédre hamis túrós csuszát készítettünk. A tegnap kifőzött spagettit megforgattuk az apróra vágott sült szalonna zsírjában. Tettünk rá sajtkrémes tejfölt, no meg a sült szalonnát és egy egészségtelen, de finom ebédet ettünk. A debreceniek délben érzékeny búcsút vettek és elindultak vissza Magyarországra
Később rászántuk magunkat és meglátogattuk a tengert. A vízben leszólított magyarokról kiderült, hogy szörfösök. Rögtön hengot találtunk. Sok régi közös ismerős és szörfélmény. A derékpanaszaimra elmesélte, hogy több 70 év fölötti szörföst ismer. sőt, a Pszotka Edének van egy 85 éves szörfös ismerőse, akit rendszeresen támogat.

LIDL

Na végre lett egy nap amikor nem tűz a nap, hanem be van borulva. Ha ezután egyetlen napsütötte napunk sem lesz, mi már akkor is szerencsések voltunk az időjárással. Szolid reggeli után bejelentettem a recepción, hogy mától nem parkolunk az autóval bent a kempingben. Emő tegnapi napszúrásának nyoma sincs. Az egyik fiú értetlenül kezelte a problémát, mondván, hogy akkor hogyan akarom majd kivontatni a huzikát, ha egyszer nincs bent az autóm, de szerencsémre a másik fiú a segítségemre sietett és elmagyarázta neki, hogy akkor majd bejön az úr az autójával.
Délelőtt ellátogattunk a LIDL-be. Tettük mindezt abban a hitben, hogy az olcsóbb, mint a Billa vagy netán a Kaufland. Lehet, hogy így van, de annyi mindent vásároltunk, hogy kétszer annyit költöttünk, mint a Kauflandban. Amíg ott voltunk, Áron lógott az Interneten. Visszatérve odatettük a zöldséges csirkelevest főni. Áron nem volt tőle elragadtatva, pedig nagyon finomra sikeredett. Utána betettük sülni a készen vett pizzát, de az meg meg sem közelítette annak az ízét, amilyeneket én szoktam készíteni. Ebéd után most nem a tenger, hanem az ágy volt a vonzó. Gondoltam, hogy átalusszuk ezt a borús délutánt. Kipihenve meglátogattuk a tengert.
Este megpróbáltam Emő kütyüjével hotspot szolgáltatást nyújtani a Notebooknak, de valami miatt nem jött össze, de majd még fejlesztem. Áron búcsújátéka volt a fiúkkal a billiárdasztalnál.

napszúrás gyanú

Kora hajnaltájt viharos szél kerekedett. Emővel mind a ketten felébredtünk és ki is mentünk terepszemlét tartani, hogy vajjon miket borított-e fel a vihar. Kicsit szemerkélt hozzá az eső, de hamar elcsendesedett. Áron mindebből semmit nem érzékelt, aludt mint a bunda. A francia kamaszcsapat is felébredt, mert a szorosan egymás mellé telepített húsz sátorból néhányat felszakított a vihar. Sikerült hamar visszaaludnunk.
Lustasági rekordot döntöttünk. Nem, hogy későn, de fél tízkor sikerült felébrednünk.
Kiszaladtam a pékségbe és hoztam friss kenyeret (kruh), sajtos bureket és meggyes pitét.
Mire eljött a dél, már túl voltunk a reggelin és mehettünk a tengerbe. Megnéztük a naptárt és szomorúan konstatáltuk, hogy egy hét múlva már nem leszünk itt.
Áron egy kissé hanyagolt minket, mert az új debreceni barátaival hancúrozott a tengerben.
Ebédre Emő a milánói makarónit készített reszelt sajttal. Áron nem szívesen bírkózott meg a kelkáposzta leves előétellel, de utána annál nagyobb kedvvel ette a milánóit. Ráadásnak beküldött egy gyümölcskefírt egy banánnal.
Ebéd után felhívtuk Nóra nagyit és mind a hárman beszámoltunk adriai élményeinkről. Már lemenőben volt a nap, amikor meghívtam a debreceni fiúkat Áronnal egy fagyira. Emő szedte össze a társaságot és szólt a recepció hotspotjánál, hogy jöhetek, ott fognak várni az étteremben. A fiúk fagyit, mi pedig jeges kávét fogyasztottunk. A buli jó, a minőség felejthető volt. Emő lehet, hogy egy  kis napszúrást kapott, mert este nem érezte jól magát. Szédült és egy kis hányingere volt. Abban a reményben feküdtünk le, hogy reggelre majd elmúlik.

Norciék Horányban

Ahogyan az a lusta üdülőknél szokás, későn keltünk. A nagy reggeli készítése, nagy
munkamegosztással. Reggeli után beszélgetés az asztal körül. Történetek és viccek Áron
megrendelésére.
Tanulva abból, hogy az elősátor felállítása milyen bonyolult volt, így felépítve egy alkoholos
filctollal összeszámoztam a csöveket.
A délelőtt a tenger. A debreceni szomszédok bementek Opátijába, nekünk pedig
felajánlották a tengerre néző teraszukat, ahonnan csak néhány lépés a sziklákon és már
csobbanunk is. Ezzel egyszerűen nem lehet betelni. Áron közben a másik szikláról
horgászott. Fogott is két halat és el is kezdte tisztítani, de a felénél átadta a feladatot.
Az idő délutánra fordult, ezért feljöttünk és elkezdtük készíteni az ebédet. Kelkáposzta
főzelék lesz razsnyicsivel.
Rendbetettem online elmaradásaimat. Megírtam, illetve megválaszoltam elmaradt
leveleimet. Közben sakkoztam és sikerült beszélnem Norcikámmal, akik szerencsésen
megérkeztek Horányba. Gondoltam, hogy Norcikámnak nem volt egyszerű Bristolból a
négy gyerekkel  át a csatornán egészen Horányig vezetni az autót, még akkor sem, ha
közben, mint azt tervezte Frankfurtban megpihentek egy éjszakára. Megbeszéltük, hogy
július 20-án meglátogatjuk őket Horányban. Már alig várjuk, hogy láthassunk mindenkit,
mindenek fölött Jankát, akit eddig még csak fotón láttunk. Ott majd pontosítjuk, hogy mikor
tud Áron velük tölteni egy hetet és mikor jönne Leó hozzánk Dömsödre. Vacsora után
elkezdtem leírni az egyik elképzeléseimet, mert amíg csak a fejemben motoszkált, addig
vajh keveset haladt a megvalósítás felé. Emő sokat segített benne, mert ő már azt is
megtapasztalta, hogy amikor némelyik elképzelésem kudarcba fulladt, annak mik voltak a
gyerekbetegségei. Ő a fő problémát abban látja, hogy túlzott bizalommal játszom ki az
összes kártyámat és így amikor már teljesen védtelen vagyok, legtöbbször lenyúlják a
javaslataimat. Való igaz, hogy a legutóbbi BKV-s javaslatommal is ez történt.
Még egy  kora esti tenger, azután vacsora és lefekvés.

Száll a kakukk...

Reggelire terülj-terülj asztalka volt, a középpontjában a lágytojással. Naná, hogy utána úszni mentünk. Úsztunk, napoztunk, úsztunk napoztunk és feküdtünk a homokos sárban. Annyit dagonyáztunk Emővel, mint a varacskos disznók. Amikor már kezdett elviselhetetlenné válni a hőség és a tenger is elég lett, akkor bebújtunk a huzikába, ahol egyfolytában működött a légkondi. Kívűl 35 fok, bent pedig 22-23. A huzika egyik legfontosabb segédberendezése a klima. Ez talán még fontosabb, mint a mover, pedig azt is nagyon kedveljük. Megjelentek Ervinék és kérdezték, hogy amíg ők elmennek a Billába, addig Paula itt maradhat-e Áronnal játszani. Áron megígérte, hogy miközben játszanak, vigyázni fog Paulára. Rögtön megkínálta egy kis puddinggal. Igazi úriember.
Ebéd helyett mi is elmentünk a Kauflandba a szokásos nagy bevásárlásra. Délután mind a hárman lepihentünk és mindenki olvasott. Áront újabban nem mindig lehet kicsalni a huzikából, mert annyira szeret olvasni.
Érkezett egy debreceni család akik a velünk szemben egy letelepített lakókocsit béreltek ki négy napra, szerintem nagyon olcsón, mit Schnick und Schnack 1200 Kunáért. Tartottunk nekik egy rövid eligazítást a helyi viszonyokról.
Áron egyfolytában a Tüskevárat olvassa. Már korábban ajánlottam neki ezt a könyvet, de úgy látszik, csak most érett meg annyira, hogy le se tudja tenni.

Emőke telefonon elmesélte, hogy (amilyen lökött vagyok) megint feltettem, valamit a hútőszekrény tetejére, ami napokon keresztül büdösítette a lakást.
Este megettük a maradék paprikás krumplit kovászos uborkával. Megnéztük hármasban a Száll a kakukk fészkére c. filmet. Hiába magyaráztam Áronnak, hogy ez neki még nem való, ő ragaszkodott hozzá, hogy megnézze és amit nem értett, azt magyarázzuk el.

szembe kell nézni a korunkkal

Reggel korán mentem ki WC-re és látom, hogy szörfösök sisere hada lepte el az öblöt. Felültem a szikla tetejére, hogy csodáljam őket. Zseniális deszkák és vitorlák, de ez még csak a kezdet. Nagy tudású szörfösök. Helyesen döntöttem, hogy nem hoztuk el egyik szörfdeszkát sem, mert itt nevetség tárgya lennék. Az, hogy a szörfök kb. tízszer modernebbek és drágábbak, az egy dolog, de, hogy már se fizikummal, se technikai tudással és főleg a derekammal nem bírnám, az a másik. Be kell látnom, hogy amikor én több mint harminc éve kezdtem ezt a sportot, akkor fiatalabb voltam és az én szörföm volt maga a király. Azóta amennyit a deszkák és a vitorlák fejlődtek, én pont annyit öregedtem. Az embernek ezt be kell látnia és akkor nem kerül ellentmondásba a saját vágyaival. Nekem marad a lassú lite-os dunai szörfözés és esteleg majd Áron örökli ezt a gyönyörű hobbyt. 
Drága anyámtól, Rózától ezen a téren is volt mit tanulnom. Amikor ő 90 fölött az öregek otthonában volt, azt kérdeztem tőle, mitől van az, hogy miközben a többiek elégedetlenek és folyton reklamálnak valamiért, te meg vagy elégedve a helyzeteddel.
Gáborkám, ez nagyon egyszerű: Az ő problémáik többsége a korukból fakad és ők nem tudnak megbékélni azzal a ténnyel, hogy megöregedtek, én meg ezt a tényt tudomásul veszem.
A reggelihez, amíg Emő terített, kiszaladtam a kis boltba és vettem forró friss bureket és meggyes pitét. Közben megállapítottam, hogy a szokásos vasárnapi zsibvásár folyik. Reggeli után kivittem Emőt és Áront a zsibire. Emőnek vettünk egy strandpapucsot éppen heted áron, mint amennyiért tegnap bent Opátijában sokaltam. Ha már ott jártunk, vettünk tejet és sárgadinnyét. Áron visszafelé meghívta magát egy jégkrémre.
Délelőtt magunkévá tettük a tengert. Amíg Áron külön programot talált magának, addig mi úszkáltunk és napoztunk.
Dél fele ahelyett, hogy főztünk volna valamit, mindenki külön-külön rájárt a hűtőszekrényre és ellátta magát miközben pihentünk.
Délután Emő és Áron nagyot marokkózott én meg bepótoltam a blog bejegyzéseim hiányzó részeit.  Amikor  nem emlékeztem pontosan egy részre, akkor bekaptam egy slivovicát. Áron is odajött a wifi hotspot helyhez. Ott alkalmasnak találtam a pillanatot, hogy megkérdezzem Áront: itt valóban van számítógép használati lehetőség? Ez a kérdés nagy hiba volt a részemről, mert az előzmények szerint Áron arra kérte Emőt, hogy ne árulja el nekem, hogy ő itt szokott Internetezni. Ezen azután nagyon összevesztek és csak nehezen békültek ki.
Vacsorára elkészült az Emő főzte serpenyős rostélyos. Ez annyira ízlett mindenkinek, hogy például Áron észre sem vette, hogy a gyulai kolbász benne csípős.
Vacsi után Áron elvitt minket a kedvenc szikláihoz, ahol csak az ő instrukciói szerint szabadott egyik szikláról a másikra szökelni.
Emő meg én egy esti úszással koronáztuk meg a napot. Utána már csak annyi erőnk maradt, hogy Emőkét felhívjuk és beszámoltassuk, milyen az élet Budapesten.

Opátijai séta

Megint későn keltünk. Ágyba kaptunk egy-egy falat reggelit, így az asztalnál már nem nagyon volt kedvünk enni.
Csabi telefonált, hogy B. Ágival összejött a kulcsátadás, de az IGO-ja nem ismeri a Középső utat Dömsödön. Emő tolmácsolta, hogy egyes IGO verzióknak Középső út helyett Középső dűlőt kell beadni.
Ebédre  maradékokat ettünk, de olyan jóizűen, mintha frissen főztük volna..
Délután elindultunk Opátijába, hogy egy nagyot sétáljunk. Ha egyálalán találtunk volna az autó számára egyetlen parkolóhelyet, az is 10 Kuna lett volna óránként, de nem találtunk. Néhol ha meg is álltunk egy-egy percre, mondjuk a bankautomatánál, Emőnek és Áronnak bent kellett maradnia az autóba, nehogy megbüntessenek. Később nagy nehezen találtunk egy üres helyet, de a melletti jegykiadó csak aprópénzt fogadott el és azt is csak egy órára. A bazársoron mindent nagyon drágának találtunk és csak a fagylaltosnál jött össze az üzlet és arra is azt mondta Emő, hogy vízízű. Az egész napos hajókirándulást kínáló csaj részletesen elmondta, hogy mit tartalmazna a 700 Kunás program. A beszélgetésnek az volt az egyetlen igazi hozama, hogy amikor elmondtam, hogy nekünk az Opátijai indulás azért bonyolult, mert Prelukban lakunk és az egész napos parkolás miatt többe kerülne a hús, mint a leves, akkor elmondta, hol lehet ingyen parkolni. Bár a hajótúrába még nem fizettünk be, de mivel éppen letelt az egy óránk,  az ingyen parkolót már felkerestük. A parkoló egy kissé magasan feküdt a tengerparthoz viszonyítva, de gyalog hét perc alatt onnan is le lehetett jutni a központba. Gyönyörű rendezett parkon (Margarite park) kellett keresztül mennünk, hogy lejussunk a főtérre. A hosszú kirándulás után csak este tízre sikerült hazakeverednünk.

Boldogság

Megint későn keltünk. Odakünn már tombolt a hőség. Nagy munkamegosztással kezdődött a nap. Áron hordta a vizet a huzikába, Emő rendet csinált, én pedig készítettem a reggelit. A kiadós reggeli után következett a tenger. Amikor már jól kiuszkáltam magam, akkor a notebookal a hónom alatt elköltöztem a recepcióhoz, ahol a wifi hotspot van. Behoztam a többnapos blogbejegyzési lemaradásomat, ami csak annyit jelentett, hogy az offline bejegyzéseimet online befűzöm a blogjaim közé. Utána összeszedtem Emőt és bevittem a Kauflandba. Áronnak nem volt kedve velünk tartani, mert más programot talált ki magának. Itt elkövettünk egy közepes bevásárlást és vettünk az ATM-ből újabb 1000 Kunát, majd rohantunk vissza befejezni az ebéd készítését.
Csabi telefonált, hogy szívesen lemennének Dömsödre, ha még áll az ajánlatunk, adjam meg a paramétereket. Sikerült megszerveznem B. Ágival, hogy beengedje őket.
A körömpörkölt még Emőnek is ízlett, pedig ő nincs különösen oda a cupákokért. Késő délután olyan helyen fürödtünk, amit Áron fedezett fel és ott nincs akkora tömeg. Este még küldtem Csabinak e-mailen egy részletes használati utasítást a dömsödi házhoz.
Azon gondolkoztam, hogy mitől érezzük magunkat ilyen felhőtlenül jól. Talán azért, mert annyira keressük egymás kedvét. Arra kellett rájöjjek, ha valaki ötven fölött szeretné összekötni az életét valakivel, annak nagyon meg kell tanulnia odafigyelnie a másikra. Addigra az emberek többségében kialakultak megkövesedett szokások, amiket  csak a szeretet tud oldani. A fő szabály, hogy az ágyban és az asztalnál keresni kell a másik örömét, miközben fontosabb és jobb adni, mit kapni.

zsidó népmesék

Reggel Emő főzte kávéval kezdtünk. Áront csak nehezen lehetett felkelteni a tegnapi kései lefekvése miatt. Kiköltöztettem a grillsütőt és a vasplatnit. Egy háromtojásos, hagymás, szalonnás rántottával avattam fel. A reggeli után Áron elment barátkozni egy német gyerekkel, így egy kicsit kettesben lehettünk Emővel. Amikor Áron visszatért, nagy lelkesedéssel mesélte, hogy milyen jó volt, hogy a német tanulmányait használhatta. Képzeld Apa, hogy a fiútól milyen új szavakat tanultam. Például a der Krebs és a Netz. Akkor jöttem rá, hogy a horgászhálóra ugyanazt a szót használják a németek, mint mi a teniszben a neccet. Utána beszédbe elegyedtünk a szomszéd holland házaspárral, akiktől, amikor felszedték a sátorfájukat egy unicummal búcsúztunk el. Amikor elmentek, átpozicionáltunk a huzikát és az autót. Nekik köszönhetően pont olyan helyünk lett, amilyenre vágytunk. Ennek örömére elővettem az elősátrat és elkezdtük felépíteni. Áron tengerezett, Emő pedig sokat segített. Mire elkészültünk, már alig bírtuk a kánikulát, rohantunk hűsűlni a tengerben. Másfél óra úszkálás után Áron búvárkodni hívta Emőt, én pedig bementem, megsütni a lazacainkat. Emő, már az elősátorral, rendezett körülményeink között terített ebédre. A sült lazacot köret nélkül, csak a maradék görög salátával és a saját készítésű kovi ubival ettük, hozzá  a  tegnap beszerzett Vranacot iszogattuk.  Felhívtuk Nóra nagyit és Emő beszámolt az eddig eltelt időnkről. Örült, hogy hívtuk és kérte, hogy máskor is tegyünk így. Közben feltettem a holnapi ebédre szánt körömpörköltöt főni. Áron joggal ragaszkodott ahhoz, hogy az ő narancsitalával is koccintsunk. A könnyű ebéd ellenére elpilledtünk és engedve az álmosságnak aludtunk egyet délután. Arra ébredtünk, hogy Áron elhozta bemutatni a frissen szerzett horvát barátait. A vacsora elmaradt. Helyette Emő könnyű kávét és aprós üteményt tálalt. Két parti backgammon következett Áronnal, aminek 1:1 lett az eredménye. Áron kitalálta, hogy ölelkezzünk egyszerre hárman. Ő ezt csoporos ölelkezésnek nevezi és én azt találom belőle kiolvasni, hogy szeretné, ha így nézne ki az új család. Lefekvéskor még odabújt a mi ágyunkra. Emő felolvasott neki néhányat a zsidó népmesékből. Talán a délutáni alvás miatt először este 11-kor vettük észre, hogy későre jár.

Félúton és a tenger köszöntése

3/4 7-kor ébresztett a kütyü, de akkor még szerettem volna egy kicsit aludni. Emő nálam még jobban, mert mint azt később elmondta, az  éjszaka első felében egy szemet sem tudott aludni. Lassan bekecmeregtünk a TESCO-ba fogat mosni WC-zni és a reggelihez valamit vásárolni.  Kávét csak a bistrójában kaptunk. Áron meg is kérdezte, hogy a hozott anyagból fogyaszthatunk-e a kávéhoz. Miután tőlük is rendeltünk kávét, megengedték. Emő finom szendvicseket kreált a frissen vásárolt anyagból.
Tízkor elindultunk és a letenyei határ horvát oldalán az volt a közeg első kérése, hogy mutassam meg a két forgalmi engedélyt. Rögtön a legrövidebb választ adtam: a huzikáé nincs itt, de itt van hozzá a zőld kártya. Akkor forduljunk vissza, mondta  a közeg, ellentmondást nem tűrő hangon. Ez egy darabig így ment, de a kollégái megszántak minket és azt javasolták neki, engedjen minket menni. 
Nagy kő esett le a szívemről.10 km-ként számoltuk a táv csökkenését. Az egyik parkolóban megittunk egy kávét és egy kapucsínót, de a kávés csésze olyan szép volt, hogy nem volt szívem otthagyni, mivel kiderült, hogy Emő  kávéscsészét is elfelejtett betenni a huzikába.
Útközben Csabi telefonált Emőnek, hogy nem találja a kék ingét és holnap egy állás interjúra kell mennie. Emő szabadkozott, hogy biztosan azt hitte, hogy az enyém és levitte hozzám.
Délután kettőre érkeztünk a kempingbe. Először letelepedtünk, majd gyorsan elmentünk a Billába, hogy könnyítsünk a pénztárcánkon. Vettünk egy grillcsirkét, italokat és  majdnem mindent ami kell egy görög salátához.
Visszatérve one Unicum to begin with, majd elkezdtem készíteni a görög salátát.
A felszeletelt lilahagymánál derült ki, hogy elfelejtettünk citromot hozni vagy vásárolni. Emő a megalkuvás pártján volt, nem kell az bele, én meg azt szerettem volna, ha nem kell abbahagynom a saláta készítést és kérnek valamelyik szomszédtól kölcsön egy citromot. Áron és Emő erről hallani sem akartak, ezért nekem kellett megoldanom a problémát. Legalább fél percbe tellet, amíg megjelentem egy citrommal. Nagyon finom lett a grillcsirkével, ha leszámítom, hogy az akciós feta sajt íze nem volt az igazi.
Utána végre birtokba vehettük a tengert. A Duna finom, finom, de a tenger ízével nem tudja  felvenni a versenyt. Több mint egy órát élvezkedtünk a vízben.
Este nagyon későig élvezkedtünk a nyári kemping életben, Áron is csak tíz óra után feküdt le.

Az indulás napja

Lassan ébredeztünk, mert nem hajt a tatár. Felvettem a rendeléseket a reggelire és kilenckor már a kúp alatt fogyasztottuk a megrendelt kajákat. Emő a reggeli után telefonon 1/2 2-re  kapott szépítkező időpontot a helybéli kozmetikustól. Én a huzika vizes blokkját készítettem elő. Emő elindított egy nagymosást. A fagymentesítéskor kinyitott csapokat kellett visszazárni és a leeresztett vizet pótolni. A záródugók némelyike csak WD- 40-nel volt hajlandó visszazárni. Áron feltöltötte a víztartályt.  Emő közben a zuhanyzős WC-t takarította és a pipere szekrényeket töltötte fel friss anyagokkal. Amikor már elegünk lett a munkából, akkor kimentünk 1-2 órát a Dunában fürödni, úszni, ugrálni és lubickolni.  Lélekben már az Adrián jártunk, de azért részünkről a Duna vizét is nagy megbecsülés övezi.
Emőt fél kettőre kellett vinnem a kozmetikushoz, Áron közben lepihent.
Előtte gyorsan megebédeltünk. A maradék hideg spenóthoz csirkecombot, sült debrecenit és kapros túrós bureket ettünk. Gyorsan eldobtam a kozmetikushoz, majd  megállapodtunk, hogy egy óra múlva érte jövök.
Eredetileg délelőttre terveztük az indulást Nagykanizsára, de Emő azt javasolta, hogy mivel a készülődés is elhúzódik és a kánikula is nagy, induljunk inkább este 9-10 körül és akkor a parkolóban nem fogunk szenvedni a hőségtől. Így azután többször is élveztük a Duna vizét.
Estére nagyon elfáradtunk a pakolászásban. Ráadásul meg kellett állapítsam, hogy a huzikának a forgalmi engedélye nincs a papírjaink között. Azt mondtam Emőnek, hogy vállalom a kockázatot, ezen már nem tudunk segíteni. Bár Áron és én mindenben megpróbáltunk segíteni a bepakolásban, mégsem sikerült mindent időben befejezni.
Végül este 10 után indultunk útnak. Dunaújváros, Székesfehérvár, Nagykanizsa lett az útvonal. Forgalom egy szál se. Időnként villámlott ugyan, de a vihar végül elkerült minket. Éjjel egykor érkeztünk a parkolóba.Áron végigaludta az utat és amikor megérkeztünk, úgy mentünk be a TESCO-ba, hogy nem is keltettük fel. Csak olyan apróságokat vettünk, mint három pohár, mert az hiányzott a huzikában, de a mosdót azért igénybevettük. Kivettük a kemping székeket a huzikából és amikor már megágyaztunk, csak akkor költöztettük át Áront az autóból a huzikába.
Emőnek nagyon szokatlan volt a környezet és csak forgólódott, de hajnalig nem tudott elaludni. Mint azt másnap mondta, én öt perc után már hortyogtam.

kezdődik a nyári szabadság

Emő már korán felment, hogy még egy utolsót csomagoljon. Áron még mélyen aludt, amikor lementem elintézni a havi postatakarék ügyemet és vettem néhány apróságot a reggelinkhez.
Áron azt mondta, hogy ilyen melegben ő nem tud enni. Megértőleg egyedül reggeliztem. Le is ültem volna a gép elé, hogy néhány dolgot még elintézzek, de Internet egy szál se. Számomra is maradtak a csomagolás utolsó simításai. Már-már kezdtem aggódni, hogy mennyire le vagyunk maradva, amikor lejött Emő és bejelentette, hogy neki még minimum két órára van szüksége, hogy mindennel kész legyen. Mellette nehéz másodiknak lenni. Addig mi is mindent bepakoltunk az autóba és amikor még ekkor sem történt semmi Emő körül, felmentem és tíz perc múlva már vihettük is le a csomagokat az autóba. Már csak a mélyhűtőből kellett a cuccokat betenni a hűtőládába és indulhattunk.
Az úton az autó klima nagyon nehezen birkózott meg a 38 fokos meleggel, de azért bírta a kihívást. Csak a Burek pékségnál álltunk meg és ott is csak addig, amíg fel nem tankoltunk ki-ki ízlése és étvágya szerint.
Dömsödön csak annyit engedélyeztem, amíg a hűtőládából ismét a mélyhűtőbe kerülnek a dolgok. Irány a Duna. Ezt nem lehet elcserélni semmivel. Legalább egy másfél órát úszkáltunk a vízben és ugráltunk a vízbe. Csak a hasunk vitt vissza a házba. Én megpucoltam azt a rengeteg spenótot, amit Borókától kaptunk, Emő pedig nekikezdett sütni egy fokhagymás kapros bureket és azt ettük a spenóthoz..

Kiállítás

A paradicsomos kapjon vizet, mielőtt még melegen sütne a nap. Két rövidebb karót kicseréltem, mert mire hazajövünk az Adriáról, biztosan kinövi. Zoli bácsval megbeszéltem, hogy amíg mi áztatjuk magunkat a tengerben, addig ő reggelente locsolja meg mintagazdaságot.
Szolid reggeli után nekiláttam, hogy még egy megerősítő csíkot ragasszak a Sevylor üléstakarójára. Most, hogy a huzika és az autó átköltözött a lenyírt térfélre, újabb csíkokat lehetett nyírni a fűvön. Így sem nyírtam le az egészet, de annyira igen, hogy átvihettem a fűnyírót a Feri bácsinak.
Délben megpróbáltunk még a bablevesből enni, de a nagy hőségben egyikünknek sem volt kedve hozzá. Egy-két dolgot bepakoltunk a huzikába, majd elindultunk Székesfehérvárra megnézni Emő kiállítását és őt magát hazahozni.
Egy darabig minden ment simán az IGO-val, majd egyszercsak a Dunaújvárosi új híd után elvesztettük a fonalat, mert a 62 útnak átadták az új szakaszát. Az út annyira új volt, hogy még a tájékoztató táblák sem voltak letelepítve, az IGO meg egyszerűen úgy érzékelte, hogy úttalan utakon a zöld mezőn vágunk át. Először elbizonytalanodtunk és visszafordultam, de egy motoros megnyugtatott, hogy nyugodtan menjünk tovább, hamarosan lesznek táblák is.
Kettő előtt értünk a kiállítás helyszínére. Nagyon megörüültünk Emőt épségben viszontlátni és még volt szerencsénk látni alkotásait is a falon.
Áron lelkesen felismert néhány képet. Segítettünk leszedni és becsomagolni a képeket és az uatóba is úgy befért mind, hogy nem kellett tartanunk a képek sérülésétől. Hazafele megálltunk Agárdon egy kicsit falatozni. Az áraktól majd hanyattestem. A halsütőnél a beparkolás 1000.- forintba került volna, ha ott kívánom elfogyasztani az olcsó 3.800.- forintos hecket. Budapesten először elvittük L. M. Katihoz a szívességből hazahozott képeket, majd Emőkéhez mentünk, hogy segítsünk neki kiköltözni és az előre becsomagolt cuccait áthozni. Hamar kiderült, hogy jobb lett volna, ha előbb Emő képeit rámoljuk ki, mert nem gondoltam, hogy a fogadott lányomnak ennyi göncikéje van. Nagy nehezen bepaszíroztunk mindent az autóba és itthon folytatódott a trógerolás. Zuhanyozás, pihegés, zuhanyozás. Telefonon elbúcsúztunk Nóra nagyitól, mivel holnap indulunk Budapest-Dömsöd-Nagykanizsa-Preluk útvonalon a kéthetes lubickolásra.
Este átjött Emőke. Korábbi bizonytalanságát felváltva közölte, hogy mégsem jön velünk az Adriára és inkább itthon rendezi a sorait. Amíg ő Áronnal a konyhában sakkozott, addig mi néztük az Olasz-Spanyol döntőt. Éjfélkor követtük Áront és mi is bezuhantunk az ágyba.