Az asztali gép megosztása a hálózaton.

Miskolczi Marika már reggelre beharangozta magát, hogy jönne takarítani. 

Próbáltam neki mindenben segíteni, főleg abban, hogy kiganéztam Áron szobáját. Lehordtam minden üres és félig telt palackot, a tányérokat, bögréket, poharakat és a használt evőeszközöket, maradék ételeket, de Marika még így sem volt hajlandó azt a szobát takarítani, mondván, hogy őt az sérti, hogy Áron nem a szakember takarítót látja benne, hanem a cselédet.

Ekkor pályakorrekciót hajtottam végre és mintaszerűen megtisztítottam az egyik utcafrontra néző ablakot.

Kora délután Béla távsegítségével az asztali számítógépet megosztottam a hálózaton keresztül a notebookon, hogy ezzel kikerülve a notebook USB csatlakozójának a hibáját az állományok nagy részét a külső merevlemezre mentve tehermentesíteni tudjam a notebook merevlemezét.

Délután már Imrével volt megbeszélve, hogy átjön és segít ezt a műveletet a notebook oldalon is elvégezni. Át is jött és így a probléma megoldódott. Utána a LEAF-fel hazakísértem, hogy vehessek tőle egy mikrofont a notebookhoz.

Kurta szülinap

Kora reggel a felkelés után azonnal nekikezdtem Marika levelének a javításába.

Már délelőtt kiderült, hogy most meg sehol nem találom a ház kulcsait és a kertkapuhoz nem csak nincs kulcs, de be is van fagyva. Ennek ellenére felhívtam Miskolczi Marikát, hogy segítsen ki a vesztegzárból. Marika azonnal biciklire pattant és hozta a nála lévő kulcsgarnitúrát. Sőt még hozott egy szelet disznósajtot, néhány szem töpörtyűt, és a boltból egy fél kilós kenyeret is.

A kapu zárja nagy nehezen kiolvadt és mehettem az utamra. Mannát is becsomagoltam és szerencsére nem felejtettem el hazavinni Emőkének az Esztike féle túrót sem.

Már csak azért is haza kellett mennem, mert ma van Áron 16. születésnapja és különben is brushup van.

Katika segédkezett az új típusú vízóra telepítésénél. Ő vette át a munkát a kivitelezőtől.

Otthon kivettem a hűtőből a diótortát és az asztalra téve írtam hozzá egy kis köszöntőt.

A brushup-on nem éreztem jól magam és onnan már Dömsödre vettem az útirányt. Megint sötétben kellett vezetnem, amit egyre kevésbé tolerálok.

Meglett a mobiltelefonom

Rövid reggeli után leengedtem Mannát, mindent bepakoltam az autóba és elindultam az Érsebészetre, hogy a szokásos háromhavonta esedékes ellenőrző vizitemen Berencsi doktornőnél megjelenjek. Kérte, hogy holnap délelőtt hívjam fel a labor erdeményekért.

Onnan a Nissan Centrumba mentem. Egészen véletlenül arra lettem figyelmes, hogy az autó bluetooth-on kapcsolódik a kütyümre, nem is kellett több, a History-ból felhívtam Imrét és kértem, hogy miután mindent kikapcsolok az autón, hívjon vissza. Rögtön meglett a kütyüm, a csomagtartóban volt.

Egy negyedórás töltést és kávét követően mentem a TESCO-ba. A PET palackok leadása után csak egy nagy marék nyers csirke szárny, két kirántott csirke szárny, egy nagy tejföl, és egy 28 cm-es márvány Tefal rácsattintós fogantyúval megrakva a kosarat, amit vettem és már indulhattam is Dömsödre.

Délután felszereltem az egyik rozsdamentes merevítő sarkot a kocsi beállón az oszlop és a szelemen közé.

Este még konzultáltam Emőkével Áron és Manna ügyben.

Diótorta Áron szülinapjára

Marika 9-re ígérte, hogy jön, hogy együtt írjuk meg a Németországi munkáltatójának a reklamáló levelét, de végül ezt átette 10 órára.

Amikor Áront kértem, hogy tegye be a sütőbe a pizzát, közölte, hogy ő azt már éjszaka megette, de most mind a kettőnknek készít reggelit. Engem annyira bántott az önző eljárása, hogy azt mondtam, hogy én nem kérek reggelit és, hogy nyomatékot adjak a sértődöttségemnek, aznap már nem is ettem.

Amikor Marika megjött, folyton csak azt hallotta, hogy Áront többször kértem, hogy most már írja meg a több mint két hónapja kért „PARADICSOM 2017.09.01.” címkét és ragassza az üvegekre, hogy azokat betehessem a hideg éléskamrába.

Marika mindenféle édességet, süteményeket hozott Áronnak, miközben magyarázta neki, hogy ő itt nálunk nem cselédséget, hanem takarítást vállalt és ha Áron ezt nem tudja megérteni és a szobájában és  a fürdőszobában ételmaradékokat, tányérokat, evőeszközöket, félig elfogyasztott és nyitva hagyott italokat, poharakat, bögréket akar tartani, akkor ő a munkát nem vállalja. Külön kitért arra, hogy kultúrembereknél hogyan kell elhagyni a WC-t.

A reklamáló levél nagy részét megfogalmaztuk, a durva hibákat igyekeztem kijavítani és arra kértem Marikát, hogy letisztázva még egyszer küldje át nekem, és ha szükséges, arról küldök még egy hibalistát.

A sokszori kérés után végül én címkéztem fel a paradicsomokat és be is tettem az éléskamrába.

A délután a diótorta készítésével telt. Egyedül a krém állandó keverését bíztam Áronra a dupla-falu edényben, de mivel Áronnak a keverés közben is fel kellett mennie az Internetre, ezért az nem lett olyan krémszerű mint szokott. Ez csak egy esztétikai hátrány, mert az ízvilágát nem befolyásolta.

Besötétedéskor mindent összecsomagoltunk és elindultunk haza. A csomagolás közben az egyetlen probléma az volt, hogy sehol sem találtam a mobiltelefonomat. Még az sem segített, amikor Áron megpróbálta megcsörgetni. Nincs és nincs. 

Emőkével otthon nem sikerült találkoznunk, ezért a neki szánt fokhagymás, snidlinges túrót a kilincsén fogja majd megtalálni.

All that Internet

Először a piacra mentünk, de olyan későn, hogy a piac már zárni készült. Ott én csak 10 dkg holland kakaóport, egy kocka margarint, tojást és füstölt tarját vettem, no meg Emőkének fokhagymás snidlinges túrót. A piac után a Dabi vegyesboltban is vettem egy doboz tojást, de csak azért, hogy megkérhessem az eladót, hogy a piacon vett tarját a gépén felszeletelje.

Áron készítette a reggelit, de mire megettük, már bőven elmúlt dél.

A kései reggeli után Áron újra az Internetre ragadt, de annyira, hogy amikor délután Levente átjött és hívta focizni, Áron mondta, hogy most nem tud menni, de Levente induljon el és ő hamarosan megy utána. Nem hittem, hogy ezt is meg tudja tenni, de két óra múlva indult utána.

Én nagyon el voltam foglalva a diótorta előkészítésével és a két darab szelemen gerenda mázolásával. Az egyiket Áron segített is feltenni az oszlopokra, bár arra is 15 percet kellett Áronra várnom kint a hidegben, a „mindjárt jövök” miatt.

Áron este, de inkább éjjel nagyon későig Internetezett.

Sötétedés után Dömsödre

Ahhoz képest, hogy azt szeretném, ha Áron legkésőbb 7:00-kor indulna el az iskolába, ahhoz képest 7:17-kor ébresztettem. Le se kell írnom, hogy milyen kapkodás következett.

Katika behozta a ház Intéző Bizottságához küldendő kérelmének a fogalmazványát, hogy átolvasva tegyem meg az észrevételeimet, kell-e rajta valamit is módosítani.

Dénes úr telefonált, hogy mehetek a Scenicért. Reggeli után le is mentem érte. Az autó most van a legjobb állapotban, ahhoz, hogy eladásra kerüljön.

Áron időben érkezett haza az iskolából, de mire rendet tudott tenni a szobájában, hogy elindulhassunk, már igencsak esteledett.

Az én feladatom a PET palackok, az Ároné a csirkecomb, a sajt és bármilyen főzelékféléhez alapanyag. Közben vettem egy XL.es pizzát, mondván, hogy a változatosság kedvéért majd vasárnap reggel betesszük a sütőbe és az lesz a reggeli. 

A mirelit zöldségkeveréket már együtt vettük meg. Fizetés után Áron már tolta ki a cuccot az autóhoz, én még vettem egy nagy kosár KFC csirke szárnyat sült krumplival és majonézzel, de azt már az autóban fogyasztottuk el.

A TESCO után már teljesen besötétedett és így kellemetlen volt az út Dömsödig. Küszködtem a köddel és a szembejövők világításával, akik a szabályokkal mit sem törődve csak reflektort voltak hajlandók használni. Ha Áron legközelebb csak ilyen későre lesz kész az indulásra, akkor az utat el fogom halasztani másnapra.

A házban jó meleg fogadott minket és úgy döntöttünk, hogy este már nem gyújtunk be a cserépkályhába.

Áron segített levenni az autóról a két darab 2,5 méteres szelemen gerendát, de utána rögtön felment és bekapcsolta a számítógépet. Feltettem a serpenyőbe a fokhagymával megtűzdelt és a felületén megfűszerezett csirkecombokat, és amikor már majdnem készre sült ráborítottam a mélyhűtött vegyes zöldséget.

Vacsora után folytatta az Internetes foglalkozásait és erről csak éjjel kettőkor tudtam onnan levakarni.

Fadepo

Mára is összeállítottam egy kis feladat listát.

Reggelire egy kis zsíros pirítós készült lilahagymával és tejeskávéval.

Rendezgettem az angol nyelvóra állományokat, hogy délután tudjak belőlük újabb DVD-t készíteni.

½ 11-re mentem be a Közhely-be, ahova Zsuzsa szervezett egy német beszélgető csoportot. Meglepetésemre ez nem is német társalgás volt, hanem egy igazi német óra, csak Zsuzsa szerénységből előre nem mondta, hogy ő ilyen jól tud tanítani. Nekem ez azért volt fontos, mert most, hogy már hosszú évek óta nem használom aktívan a német nyelvet, és nem szeretnék úgy pórul járni, hogy az egész kihullik az agyamból.

A szünetben Kati beszámolt róla, hogy a DVD-t, amit tegnap vittem neki, sikerült megnéznie és nagyon tetszett neki.

Onnan a Nissan Centrumba mentem és egy kávé mellett egy negyedórát töltöttem az autót.

Hazajövet felhívtam a fadepót, hogy elkészítették-e nekem a 10 x 15-ös 5 méteres szelemen gerendát? Igen és mehetek érte. 

A hosszú úton (Üllői út 651.) elkezdtem szorongani attól, hogy az 5 méteres gerenda elől-hátul túl fog lógni az autón és még lóbálni is fogja azt. Útközben úgy döntöttem, hogy kettéfűrészeltetem és Dömsödön majd a középső oszlop tetején fognak találkozni.

A fadepónál nagyon rendesen kiszolgáltak, én pedig alaposan megkötöztem a csomagtartón a két 2,5 méteres darabot és így legalább nyugodtan jöttem haza.

Itthon Áron nem kért a maradék paprikás krumpliból, így azután azt ketten ettük meg Emőkével.

Árontól azt kértem délután háromtól este tízig, hogy először foglalkozzon az iskolai feladataival, utána rámolja ki a mosogatógépet, tegyen rendet a szobájában, esetleg vigye le a szemetet utána duolingó és ha még van hozzá kedve, készítsen nekem egy kamilla teát. Ezt mind nem csinálta, csak Internetezett.

Tíz óra után már határozottan kértem, hogy feküdjön le, mert baj lesz a reggeli felkeléssel.

Paprikás krumpli

Reggeli után kinézve a konyhaablakon, jó hír fogadott. Már a múl héten láttam, hogy ástak 12 gödröt, de akkor még csak reménykedtem, hogy ezek mind új fáknak készülnek. El is kezdték betelepíteni a gödrökbe a facsemetéket. Eddig a mi smaragdfánk egyedül árválkodott a közepén. Nem is volt kedve olyan gyorsan nőni, mint a testvérének Dömsödön. Az már majdnem 3 méter magas, míg ez csak 1 m. Na de majd most, hogy látni fogja a 12 fát, talán ő is beindul. Nagyon jó érzés volt látni, hogy tovább zöldül a környezetünk.

A brushup-on odaadtam Katinak a neki készített DVD lemezt és kértem, hogy írja meg, ha sikerült megnéznie.

  

A délutáni brushup után otthon elkezdtem egy finom paprikás krumplit készíteni. Az aljára nem csak hagymát, hanem egy kis főtt füstölt tarját is tettem, no meg a  CBA-ban vásárolt lecsókolbászt és a csirke szárnyakat is belefőztem.

A krumplival főtt tovább. A kínai szuper krumplihámozót megint Áronnak kellett megtalálnia.

½ 9-re még nem sikerült összetoboroznom a családomat, pedig a vacsora már készen gőzölgött az asztalon.

Naspolya

Sokáig lustálkodtam.

A reggeli (sült kolbász mustárral, magvas kenyérrel) után kirámoltam a mosógépet és kiteregettem.

Délelőtt az elmaradt utalásokat igyekeztem bepótolni.

½ 12-kor találkozóm lett volna Tiborral a Déli pályaudvarnál, de mire megtaláltam a neki szükséges dokumentumokat, jócskán elkéstem. Szerinte, amiket vittem, azok jók voltak.

Áron amint hazaérkezett leült a notebookja elé és hiába ecseteltem neki a sorrendet, ha jóba akar velem maradni (iskolai feladatok, 100 XP pont duolingó) és csak utána Internetes szabad foglalkozás, ezzel ő este kilencig nem törődött. Akkor beígértem neki a fenyegetett helyzetet, hogy holnap számítógép és egyéb eszközök elvonása.

Emőke hozott át naspolyát, amiről azt sem tudtam, hogyan kell fogyasztani. Ennek ellenére a vacsora után megkóstoltam. Áron ilyesmiről, hogy zöldség, gyümölcs a téli influenzajárvány előtt hallani sem akar.

Csak este ½ 11 óra után sikerült a villanyoltás.

Catch 22

Reggel még az elindulása előtt szóltam Áronnak, hogy vigyen magával egy almát és el ne felejtse a ½ 4-es randevúnkat és minden igazolvány legyen nála.

Reggeli után az 5 méter hosszú szelemen gerenda megrendelését és átutalását intéztem, mert pénteken szeretném átvenni és levinni Dömsödre.

Utána legurultam a Nissan Centrumba egy kis elektromos tankolásra, de csak 80 %-ig töltöttem, mert azt tanultam, hogy az jót tesz az akkumulátor élettartamának, ha az ember nem tölti fel teljesen. Így is lett bele 154 km hatótávolság.

Hívtam a Gyámhivatalban a Vörös Mariannát, hogy mondja el, mikre kell majd odafigyelnem a K&H-ban.

Kora délután ettem egy csípős savanyú levest a kis kínaiban és már egy kicsivel ½ 4 előtt ott voltam a K&H-ban. Áron hozta a formáját és 5 percet késett. Már az első kérdésnél kiderült, hogy Áron otthon felejtette a Diákigazolványát.

Ami ez után történt az Catch 22 (A 22-es csapdája). A K&H bankban az ügyintéző kitöltötte és alá is írattatta az űrlapokat, amiken már volt bankszámla szám is, de hitelt érdemlő igazolást erről csak abban az esetben tud majd kiállítani, ha arra már a vevő ráutalta a lekötendő vételárat. Ennek az igazolásnak kell meglennie ahhoz, hogy a Gyámhivatal az adás-vételi szerződést záradékolni tudja.

 Az Erste Bank viszont csak akkor tudja a vevő hitelkérelmét elindítani, amikor ezt a záradékolt szerződést megkapja. Ameddig viszont a vevő nem kapja meg a hitel összegét, addig nem tudja a számlára utalni a lakás vételárát.

Én ehhez azt tudtam javaslatként hozzátenni, hogy szívesen meghívnám a Gyámügyi Előadót, a K&H bank ügyintézőjét, az Erste bank ügyintézőjét és az egész ügyletet bonyolító ügyvédet egy ebédre és rájuk zárnám az ajtót, ahonnan csak akkor jöhetnének ki, ha már felszáll a füst, és ha már tudják ennek a gordiuszi csomónak a megoldását.

A bankból Áron busszal ment haza, mert nekem még be kellett ugranom a könyvtárba visszavinni a holnap lejáró kölcsönzött könyveket.

Hazajövet natúr serpenyőben megsütöttem a Dömsödről hazahozott csirkemell szeleteket és döntési helyzet elé állítottam Emőkét és Áront, hogy a hűtőben lévő kétféle kaja közül melyik legyen ma a vacsora és melyik maradjon meg holnapra. Megbeszélték és úgy döntöttek, hogy ma a kelkáposzta legyen a sült csirkemellel.

Amíg a csirkemell lassan sült, lementem a CBA-ba kenyérért, krumpliért, sörért, üdítő italokért és macskakajáért.

Amikor a csirkemell szeletek megsültek, megmelegítettem hozzá a két tányér kelkáposzta főzeléket és vacsoráztunk.

Elindítottam volna egy mosást, de mosópor híján még egyszer le kellett mennem a CBA-ba.

Mosolyszünet

Reggeli után elkezdtem Duolingózni. Volt mit behoznom, mert Bristolban nem csináltam.

Próbáltam Imrét elérni telefonon, mert érdekel, hogy jutott-e valamire a két meghibásodott készülékkel.

Juditékat is kerestem, de nem találtam őket otthon.

Egyedül Gabikáékat találtam otthon. Nekik egy kávé mellet elmondtam az Áronnal kapcsolatos problémáimat és azt is, hogy a pszichológus azt mondta, Áronnak jót tenne, ha bevonulna egy kollégiumba és nem én konfrontálódnék vele nap, mint nap, mert az csak ront a viszonyunkon. 

Kicsit szembesüljön az ottani fegyelmi elvárásokkal és abból talán jó következtetéseket tud levonni.

Öt órakor mindent és Mannát is bepakoltam és elindultam hazafelé.

Áront az Internet előtt (hol máshol?) találtam. Kikészítettem neki egy tál kelkáposztát, sült csirkemellel és 11 órakor kértem, hogy alvás.

Emőke még nem ért haza, ezért neki az ajtaja elé tettem a kelkáposztát és a snidlinges túrót.

Megkértem, hogy holnap ½ 4-kor, de inkább egy perccel korábban legyen a K&H Bank Nagyszeben téri fiókjában, hogy ezt a gyámi fenntartásos számlát végre meg tudjuk csináltatni.

Áron goromba

Mondanom sem kell, hogy a tegnapi késői lefekvés után, reggel nem ment simán Áron felkeltése és csak a piac zárására értünk oda. 

Esztike már pakolta az áruit az autójába, de még futtában adott egy snidlinges túrót és egy doboz tojást. 

Mialatt vettem egy darab füstölt tarját, Áront kértem, hogy vegyen valamilyen zöldfőzelék félét a csirkemellhez. Vett is egy nagy fej kelkáposztát.

Visszatérve kértem, hogy amíg a kocsi beállón dolgozom, készítsen reggelit. Én csak egy vékony szelet tarját kértem egy tükörtojással. Sokszor kellett kérnem, mert el volt foglalva a számítógéppel. Amikor végre ½ 1-kor leültünk reggelizni, kérdeztem, hogy miért nem sütött nekem egy szelet tarját. Olyan gorombán válaszolt, hogy mert nem találta, hogy azonnal megkértem, menjen haza.

A házban olyan rendetlenséget hagyott, hogy amikor később átjött Miskolczi Marika, hogy kitakarítson, azt kérte, hogy előbb nagyjából rámoljak össze, mert az étel és italmaradékot, a tányérokat, bögréket és az evőeszközöket még csak-csak tudja, hogy hova valók, de a többit nem. 

Elmesélte a Németországi élményeit és megbeszéltük, hogy a hét közben bármikor lejövök, át tudom adni neki megmunkálásra a lakást.

Zoli bácsi több-kevesebb sikerrel megpróbálta lefektetni a maradék térköveket, én pedig föltettem az autót tölteni az éjszakai (u.n. vezérelt) árammal.

Délután csöngetett Levente. Áront szerette volna elhívni, focizni. Vele csak a rossz hírt tudtam közölni, hogy Áront hazaküldtem.

Feltettem főni a kelkáposzta főzeléket. Igaz, hogy nem volt itthon krumpli, de így is fonom lett. Sütöttem hozzá néhány szelet csirke mellet. Próbáltam egy kicsit összepakolni, de az majdnem, hogy reménytelen.

Újra itthon

Áront hiába kértem tegnap este többször, hogy adja meg a K&H-s bankszámlaszámát, mert ma meg kell csináltatnom a gyámi fenntartásos számláját, elfelejtette. My all warnings were on avail.

Reggeli után végül elmentem a bankba, ahol azt mondták, hogy a jövő héten hétfőn menjünk be mind a ketten és akkor megcsinálják.

Elmentem egy kicsit tölteni a Leaf-et és utána elhoztam a varrodából a megjavított farmert.

Mire Áron hazaért, szinte már indulhattunk is. Emőke nehezen vált meg a Mannától, Áron pedig a számítógéptől, de végül sikerült mindenkit rábeszélnem a válásra.

A TECO-ban a munkamegosztás ismét úgy történt, mint két hete. Áron ment bevásárolni (csirkemell, sajt és egyebek), én pedig vihettem vissza az üres palackokat. A mérleg szerint én kerestem 90.- forintot, míg Áron költött 3000.-et. Nem baj, ez így van jól.

Utána meglátogattuk a DEICHMANN-t, nehogy tönkremenjen és vettünk Áronnak két pár cipőt.

Amíg Áron kivitte a vásárolt holmikat az autóba, vettem a KFC-nél egy kosár csirke szárnyat chips-szel és majonézzel. A felét ott helyben elfogyasztottam, a másik felét pedig kivittem Áronnak, megtoldva egy Pepsi Colával.

Onnan még el kellett mennünk a MédiaMárkt-ba egy speciális kábelért a külső merevlemezhez és onnan már egyenesen mehettünk Dömsödre.

Már sötét volt, mire leértünk a bázisra. A lakótér belül lehűlt 12 ºC-ra, de még közel sem süllyedt 7ºC alá, amikor is automatikusan bekapcsol a fagytalanító fűtés. Azonnal ráállítottam a gázkazán, Áron pedig az inverteres klímát és mire begyújtottam a cserépkályhába és a fenti Jancsi kályhába, addigra már az egész házban 14ºC lett, sőt, mire ezeket a sorokat leírtam, már 15ºC van.

Áront rögtön felment és bekapcsolta a számítógépet. Őt szokásom szerint arra kértem, hogy először az iskolai dolgaival foglalkozzon, utána csináljon 100 pont duolingót és csak ezt követően legyen szabad foglalkozás a neten. Ő pedig a saját szokását követve, azonnal skype-olni kezdett.

Most, hogy már három oldalról van megtámadva a ház hidege, a hőmérséklet hamar el fogja érni a 21-22 ºC fokot.

Lefekve elkezdtem olvasni Romain Rolland: Jean Christofe c. könyvet és már éjfél is elmúlt, amikor határozottabban kértem Áront, hogy kapcsolja ki a számítógépet és feküdjön le, de ez még egy-két óráig nem következett be.

Búcsú a családomtól

Nagyon rosszul aludtam. Szinte egész éjjel félig ébren azért szorongtam, hogy le ne késsem a 12:45-ös Ryanair Budapestre induló gépet. Azután hat órától már reménytelen volt, hogy egy picit elaludjak.

Kezdtem összepakolni és figyeltem, ahogy a gyerekek sorban elindulnak az iskolába. Még egyszer mindegyiktől érzékeny búcsút vettem. Artúrnak külön megköszöntem a sakk partikat és Jankának pedig azt, hogy velem tartott a Csodák Palotájába.

Kicsit pakolásztam és készítettem magamnak reggelit, amihez Norci egy finom kávét csinált. Amikor elindult Jankával az iskolába, készítettem magamnak két szendvicset az útra.

Újra átgondoltam, hogy mindent rendesen elpakoltam-e és lassan indulhattunk a reptérre. Norci még betett egy üres flakont a táskámba, hogy majd a csomagok ellenőrzése után töltsem meg vízzel. Ádám vezetett, Norci pedig hátra ült.

 A reptéren egészen a mozgólépcsőig kísértek. Nagyon megköszöntem a velük töltött hetet és onnan már egyedül mentem.

A reptér hatalmas, de olyan jó az eligazító rendszerük, hogy eltévedni nem lehet.

11:55-re hívtak a 14-es kapuhoz, de hamar bejelentették, hogy a gép 20-30 perc késéssel fog indulni. 13:30-kor el is indult.

Hogy valamivel elüssem a két és fél órás utat, egy óra múlva megettem az egyik szendvicset.

Utána elővettem a notebookot, vigyázva, hogy a wifi be se legyen kapcsolva (repülési mód) és megírtam az indulás fél napját.

Az úton összebarátkoztam egy fiatal párral, akik egy hétre tervezték kiruccanni Budapestre. . Egy hetet terveztek Budapesten tölteni. A repülés ideje alatt igyekeztem néhány, szerintem fontos látnivalóról mesélni nekik. Búcsúzóul elkérték az email címemet. 

A landolás és útlevél ellenőrzés után odalépett hozzám egy ajánlkozó taxi sofőr és kérdezte, hogy hova tervezem az utat. Mondtam neki, hogy Gazdagrét. Mire ő: 15.000.- ért elviszem. Nagyon sokallottam és mondtam neki, hogy a repülő 20-000.-ért elvitt Bristolba és haza is hozott. Inkább felültem a tömegközlekedésre E200, M3, M4, 8E és az ingyen hazahozott.

Itthon nagyon megörültem az itthoni családomnak. Áron egy serpenyő bolognai-val várt, amihez a hűtőszekrényben való rendcsinálásakor megtalálta a parmezán sajtot. Emőkének is jutott belőle egy tányérral.

Bristol egy szerethető város

Meg vannak számlálva az óráim. Akármennyire jól érzem magam itt, hiányzik Áron és Emőke és különben is, holnap délben indul a Ryanair gép velem Budapestre.

Ma már nem mentem bevásárolni, mert Norci minden szükséges dolgot megrendelt a TESCO házhoz szállítással.

Ádám elvitt autóval egy kis városnézésre. Megmutatta a nagy Lánchidat, ahonnan gyönyörű a kilátás a városra. Rengeteg a park, a liget, néhol már kirándulóhely a város, mert belelóg az erdőbe. Újra megerősödött bennem a vélemény, hogy Bristol egy nagyon szerethető város. Egyáltalán nem csodálkozom, hogy Norciék végül itt telepedtek le. A város a saját területéhez viszonyítva 24-szer akkora zöld területtel bír, mint Budapest.

Norcival azt számoltuk ki, hogy elég lesz, ha délután háromkor kezdem el a főzőcskézést.

A korábban nagy sikerű sült csirkecombokat készítettem, rajta párolódott zöldség-gyümölcs körettel és hozzá uborkadarabokkal és póréhagyma darabokkal sűrített szósszal. Olyan sokat készítettem, hogy be kellett vetni egy pótserpenyőt, de a héttagú család megbirkózott vele. Mindenkinek visszaszolgáltattam azokat a kiegészítőket (micro SD kártya, kártyaolvasó, ceruzaelem töltő és egyebek), amikkel az elmúlt héten kisegítettek. Leónak tartottam egy röpke magyarázó órát a szögfüggvények használatáról és hasznosságáról.

Próbáltam az unokáimtól elbúcsúzni, mert holnap ők még a suliban lesznek, amikor elhagyom a házat.

Az iskolába indulás

A gyerekek reggeli iskolába indulásakor át kellett élnem ugyanazt a vitát a Leóval, amit én otthon Áronnal nap, mint nap tapasztalok . Az indulás 20 perccel később történik, mint ahogyan szükséges lenne. Ekkor Norci felajánlja, hogy beviszi Leót autóval a suliba, de az sem megy egyszerűen.

A lustaságból példát mutatok, mert már majdnem dél van, mire leülünk reggelizni.

Norcival írattam egy bevásárló listát és indultam a Sainsbury-be. Minden sikerült megvennem, amiket Norci felírt és még vettem egy kiló csirke szárnyat js, mert tejfölös csirkepaprikást tervezek készíteni a hét fős családomnak.

Ahogy hazaértem, hozzákezdtem a főzőcskézéshez. Ádám segített a hagymát megpucolni és in. Norci készített hozzá egy zöldséges csirkelevest.

A gyerekek, ahogyan egyenként szállingóztak haza, úgy sorban ebédeltek. Mindenkinek nagyon ízlett a főztöm.

Délután sakkoztam Artival, aki zseniálisan játszott. 1:1 lett a végeredmény.

A zenészek

Reggel nagy lustálkodás, 10 óra után keltem fel.

A reggelit én készítettem mindenkinek, aki jelentkezett sült kolbászra. Mellé paradicsomot, fokhagymát és póréhagymát tálaltam. Délelőtt megjöttek a zenészek (gitár, basszus gitár és klarinét). Természetesen Ádám volt az ütős.

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10155944828764292&set=a.483720454291.264368.851624291&type=3&theater

Nagyon tetszett a zenélésük, ami tulajdonképpen egy próba volt a délelőtti fellépésükhöz egy nagy belvárosi kocsmában.

Amikor  a zenekar elment, hozzákezdtem az ebéd készítéséhez. Elsétáltam bevásárolni.

Először feltettem a spenótot főni. Arti segített megpucolni és kipréselni a fokhagyma gerezdeket. Tettem bele jócskán tejben áztatott kenyeret. Mindehhez kirántottam a csirkemelleket és a csirkemájat, amit a hűtőszekrényben találtam. Mindenkinek nagyon ízlett az ebéd.

Estig Jankával és később a notebookommal voltam elfoglalva.

We The Curious (Csodák Palotája Bristolban)

A reggelit Artival együtt készítjük. Én a lágy tojásokat főzöm egy kislábas vízben, Arti pedig a kolbászkákat süti tepsiben. 

Reggelire megtért (az elveszett bárányka) Samó is. A reggeli fénypontja a tegnapról maradt kenőcs a magvas kenyéren, amit a sült kolbászhoz fogyasztunk.

Egy délelőtti élményem, hogy Arti elővesz egy általam több mint 10 éve (igaz, hogy akkoriban nagy gonddal) fából készített játékot, amiről már azt gondoltam, hogy idővel, ha másért nem, de a sok költözködés miatt már régen az enyészet áldozata lett. A fa játék építőkockák ma éppolyan becsben vannak, mint hajdanán új korában voltak.

Ádám elvitt Samót, meg engem a bolhapiacra, de nem volt valami túl nagy a felhozatal.

Délben Norci csak egy kis elő ebédszerű pizzával kínált minket, mert kettőre várta a TESCO házhoz szállítását, amiben az igazi alapanyagok érkeznek majd.

Janka meg én közben elindultunk az At Bristol Science Center (új nevén: We The Curious) itteni Csodák Palotájába. A 24-e buszon csak a Jankának kellett vennem egy One Day Ticket-et, mert én mondtam, hogy én már 100 éves vagyok és csak mutattam a személyimet.

A kiállításon mind a kettőnket minden érdekelt, de engem legfőképpen az, hogy el ne veszíthessük egymást. Mielőtt elindultunk volna haza, Janka szerette volna, ha még veszünk egy-két gagyi vásárfiát, de az olcsóbbak nem érdekelték.

Hazajövet finom paprikás krumpli várt ,minket, amiből még repetát is kértem.

Vacsora után végre sikerült Skype-on beszélnem Áronnal, akinek szerintem azért nem hiányzom, mert így legalább cincoghatnak az egerek.

Az első teljes nap

Egészen jól aludtam Samó szobájában és ágyában. Szerintem nem haragudott érte, hogy kitúrtam a szobájából, mert így legalább természetesebbnek tűnt, hogy ő miért nem alszik otthon.

Délelőtt egy kicsit foglalkoztam a nyelvi videókkal, délben pedig elkezdtem főzni a családomra. Előbb beszereztem a hozzávalókat, majd kiszolgáltattam magam az eszközökkel és kezdtem főzni. A terv az otthon már jól bevált sült csirkecomb volt zöldségkörettel és rizzsel valamint a speciális kenőccsel, benne uborkadarabokkal.

Mindenkinek nagyon ízlett.

Este hatkor elvittük a Makota macskát az állatorvoshoz. Számomra az is élmény volt.

Lefekvés után még belenéztem az angol nyelvi videókba.

Indul a repülő és érkezés Bristolba

Reggel minden jól működött. Még arra is volt időm, hogy nyomtassak egy visszaigazolást a becsekkolásomról.

¾ 8-kor pontban ott voltam a megbeszélt helyen. Még vettem föl némi készpénzt az ATM-ből. Az úton Ferihegy felé sikerült minden dugót elkerülnünk, így sikerült 8:30-kor a nagy terembe kerülnöm, de a nagy tömegtől, akik a Ryanair csekkolásra sort álltak, teljesen megrémültem. Próbáltam a kis visszaigazoló nyomtatványommal átjutni a beszállók közé átjutni, de az erre alkalmatlan volt és azt javasolták, hogy menjek a 64-es sor elejére és kérjem meg a felvevőt, hogy ebből nyomtasson nekem egy vonalkódos Board Pass-t.

Ettől kezdve minden ment, mint a vízfolyás. 

A csomagvizsgálón fennakadtam a piperecuccaim között talált borotvahab miatt, mert az folyadéknak számít és a megengedett 100 ml helyett 200 ml volt. Tudhattam volna, hogy ez nem fog átmenni. Ezt természetesen azonnal ki kellet dobnom a kukába.

Közben nagyon megszomjaztam és vettem magamba egy sört és egy kávét.

Azután felkerültem a Ryanair gépére és 2,5 óra múlva már Bristolban landoltunk.

Norcikám jött elém. Nagyon örültem, hogy megölelhetem.

A családtagokkal egyenként találkoztam, mert kezdetben csak Ádám volt otthon, azután fokozatosan érkeztek haza a suliból a gyerekek . Mindegyik gyerek okos és gyönyörű.

Norci kért, hogy segítsek az ebédkészítésben, amit nagyon szívesen amúgy is megtettem volna. 

Sokzöldséges párolás rajta paradicsomszósszal volt a köret a sütőben sült oldalas BBC-val.

Ebéd után következett az ünnepi diótorta bontás.

 A tortának nagy sikere volt.

Az esti program volt a legizgalmasabb. Norcival, Leóval és egy osztálytársnőjével négyen elmentünk egy Gimnázium (érettségi két éve) bemutatójára, ahol a generál előadás után tárgyanként lehetett érdeklődni az iskola koncepciójáról. 

Leó szerintem nagyon sok tárgy iránt érdeklődött. Az iskola nagyon gazdagnak és jól felszereltnek tűnt és a tárgyankénti lobbi előadások meggyőzőknek bizonyultak. Nekem az egész kirándulás nagy élmény volt.

Este Ádámmal megittunk egy-egy kupica törkölypálinkát.

Csomagolás

Áronnal ¾ 7-től ¼ 8.ig tartott a reggeli vívás, azután 7:20-kor végre elindult.

Én is kiugrottam az ágyból, mert éreztem, ha ma nem kezdek el rendet teremteni a környezetemben, akkor itt összedől minden. Mielőtt holnap elindulok Bristolba, itt nagyjából rendnek kell lennie.

A rendcsinálás közben azért jöttek beugró feladatok, úgy, mint a Manna lekísérése, a mosogatógép berámolása és elindítása, az English Like Natíve leckék leszedése a youtube-ról, egy gyors reggeli, stb.

Az angol leckék leszedésének és DVD-re másolásának csak akkor van értelme, ha azokat gyakran meg is nézem, meg is hallgatom, különben csak a párna alá tett tankönyv effektusa történik.

Ebéd után elkezdtem a csomagolás finomítását. Begyömöszöltem a kis bőröndbe egy pipere csomagot, rátettem néhány inget és egy pár fehérneműt, ami az egyhetes Bristoli kiruccanáshoz szükséges lehet.

Elindultam a XI. kerületi Gyámhivatalba, ahol 3-ra volt megbeszélve Áronnal a találkozóm. Vittem magammal az adás-vételi szerződés egy példányát, mert megfeledkeztem róla, hogy összesen négy példányt kértek. Áron kicsit késett és semmilyen igazolvány nem volt nála.

Hazafele hoztam a CBA-ból néhány zsömlét, sajtot és tarját, hogy az útra készíthessek három szendvicset. A hozzávalók a három gazdagon megrakott szendvicshez kevesebbe került, mint a Ryanair-en egy satnya szendvics. Amíg én a CBA-ban voltam, Áron vett  mind a hármunknak vacsorára kínai kaját.

A házban lakó (valaha villanyautós) taxisofőrrel megbeszéltem, hogy holnap reggel kivisz a Ferihegy 2 B terminálba, csak ¾ 8-ra legyek a hátsó kijáratnál.  Lefekvéskor szorongtam, hogy nehogy elaludjak, ezért megkértem Áront, hogy amikor a „0”-ik órára elindul, akkor engem keltsen fel. Biztonságból még a kütyümön is beállítottam egy 7:15-ös ébresztőt.