műtétek

Ma egészségügyi napom lesz. Reggeli után még szerveztem a hétvégi villanyóra szekrény megfelelőségi bejárását, majd indultam le a házi orvosi rendelőbe. Lenke kisasszony azt mondta, szerdán menjek be, addigra lesz kiértékelt leletem.
Doktornő kedvesen fogadott és röviden csak annyit mondott, hogy minden rendben van. Érdeklődött az Érsebészeti beutalóm felől. Mondtam neki, hogy ma 12:00-re van időpontom.
Lassan elindultam Baján doktor úrhoz a Fehérvári úti rendelőbe. Kicsit mellbe vágott, hogy a vizsgálat alapján bejelentette, hogy három hónap múlva újra megvizsgál, de lelkileg készüljek fel egy műtétre.
Rögtön felhívtam Emőt, de ő nyugtatgatott, hogy az nem olyan nagy ügy és hamar túl leszek rajta. Be kell látnom, hogy ez emberi szervezet is kopik, elhasználódik és ezek a problémák sorban előjönnek, ezeket meg kell oldani.
Onnan már nem is jöttem haza, hanem mentem a beutalómmal a Szent Imre kórház érsebészetére. A doktor úr vizsgálat után bejelentette, hogy holnap jelenjek meg az ultrahang vizsgálaton és ha ott azt állapítják meg, hogy a fővéna jól átjárható, akkor ő javasolni fogja a visszerek műtéti eltávolítását. Hát ez így egy napra egy kicsit sok volt nekem. Megint felhívtam Emőt, hogy valamelyest megvigasztaljon. Emő felhívta Nóra nagyit, mit szólna ahhoz, ha este egy rövid időre meglátogatnánk. Nagyinak nagyon teszett az ötlet és mondta, hogy hét körül vár minket.
Gyorsan hazaszaladtam ebédelni. Összeraktam a cuccaimat és Emőkével mentem a brushupra. A karácsonyi szünet után ez volt az első foglalkozás. Nagyon jól éreztük magunkat. Katie bűbájos volt, mint mindig. Sokan hoztak be nascht. Volt ott mogyorós csokoládé Amerikából, Katie sütötte sütemény, mivel születésnapja volt. A süti olyan finom volt, hogy meg is kérdeztem Katie-től, mikor lesz a következő születésnapja.
Hazajövet mondtam Emőkének várjon egy percet, mert beugrom a CBA-ba egy üveg Unicumért. Az üzletben kivel futottam össze? Na kivel? A kedvesemmel. Bevásároltunk és otthon nekiálltam sütni egy csomó lazacot, mivel ma megint négyesben vacsoráztunk. Áront próbáltam rábírni, hogy hamar csináljon egy kis rendet a szobájába, mert nemsokára indulunk Nóra nagyihoz. Nagyinak is csomagoltunk a lazacból, meg vittünk neki néhány narancsot. Nagyi teljesen fel volt dobva a látogatásunktól. Áron rögtön előhozakodott a kártyatrükkjeivel és még arra is rávett mindannyiunkat, hogy játsszunk egy rövid Ri-ki-ki partit.
Elég későn értünk haza és akkor Áron még előállt azzal a kéréssel, hogy a holnapi farsangra segítsünk elkészíteni a jelmezét. Möci gyorsan gondoskodott lepedőről és kivágott kartonból egy nagy nyilat, mert Áron Zeuss szeretett volna lenni. Én végre lazíthattam egy kicsit magamon. Bekaptam egy kupica Unicumot, azután lefeküdtünk.

reunion

Nem tudom, hogy Áron hány órakor aludt el tegnap, de az tény, hogy ma úgy bealudt, hogy csak öt perccel nyolc után ért a suliba, annak ellenére, hogy ijedtemben autóval vittem be.
A reggelit csak visszajövet készítettem el.
Leáztattam a tegnap levagdosott bélyegeket, majd lementem a postára megvenni a februári posta takarék csekkeket.
Leültem megnézni a mai Euronews adást. Hiszek abban, hogy ez a kb. félórás ciklusokban ismétlődő hírcsokor jót tesz, hogy az angolom ne merüljön teljesen feledésbe.
Emőke felhozta a nyugger kaját, amiből a gyümölcsleves olyan gyenge volt, hogy csak több részletben tudtam megenni.
Felhívtam Nóra nagyit a mai tenisz miatt. Nagyon aggaszt, hogy most már három hete olyan gyakran van rosszul a veséje miatt. Most ráparancsoltam, hogy azonnal hívja ki az Orvosi Ügyeletet.
Délután Emőkével együtt mentünk Áronért a suliba, mert neki volt dolga az IKEÁ-ban, ha már amúgy is megyünk Budaörsre. Emőkét kitettük a  tenisz előtt és megbeszéltük, hogy 5-kor újra itt találkozunk. A tenisz edzés pörgős volt. Nekem nagyon tetszik, ahogyan Gyula ezt csinálja. Áronnak ki kellett próbálnia egy nagyobb Babolat ütőt, mert az övé neki már kicsi. Azt mondta Gyula, hogy ezt használja 1-2 edzésen és ha megszokja, akkor megbeszéljük, hogyan tovább.
Öt után felvettük Emőkét és elindultunk haza. Útközben én a TESCO-ba mentem, Áron és Emőke pedig a Kiká-ba, mert Emőke új ágyat szeretne venni.
Otthon már várt minket Emő és együtt vacsoráztunk.

Nagymenők

Mind a ketten nehezen ébredtünk. Áron késő éjszakáig fent volt, én pedig nem aludtam jól. Azért 3/4 8 után nem sokkal sikerült elindulnia az iskolába. Reggeli után lementem a postára a megérkezett Solar töltésvezérlőért és feladtam a TESCO levelet.
Itthon beindítottam a mosogatógépet. Megírtam a lakógyűlést szervező tacepao-t és a részvételi aláíró ívet. Először megmutattam B. Palinak, majd odaadtam Katikának, hogy terjessze az igét.
Még délelőtt levagdostam egy adag bélyeget és közben Euronews-oztam.
Felhoztam mind a kettőnk ebédjét és a levest be is kortyoltam.
Varjú úrral telefonon egyeztettem néhány részletkérdést a dömsödi napelemes rendszerről. Azt is megbeszéltük, hogy a jövő héten valamikor személyesen is meg fogok jelenni a Dunakeszin lévő bázisukon. Varjú úr szerint a szerelési munkálatokat március első felében fogják elkezdeni. Addig amúgy is eltartanak az ELMŰ engedélyeztetési procedúrák. Ezen a hétvégén például odaküld valakit a villanyóra szekrény megfelelőségének megállapítására.
Áron és az ikrek négyre jöttek. Nagyon megkínoztam őket. A szokásos gyakorlatok után felolvastam egy kisebb szakaszt a tankönyvükből. A  felolvasott 6 német mondatot le kellett fordítaniuk és leírni magyarul, amiben csak annyit segítettem, hogy ha valaki nem ismert egy német szót, azt megmondtam. Ezután jött a fekete leves. A hat magyar mondatot vissza kellett fordítani németre. Nehéz óra volt, de hasznos.
A fiúk utána játszottak egy kicsit, közben én megbeszéltem Laciékkal, hogy menjünk ma a Közhely filmklubba.
Mielőtt elindultam volna Áronnal és Emőkével is egyeztettem az esti programot. Áronnal megvacsoráztunk, megnéztem a leckéjét és 1/2 7 tájban indultam. Laciékkal majdnem egyszerre érkeztünk és nyolcig csak dumálgattunk.
A Nagymenők (GoodFellas) 1990-ben készült Martin Scorsese rendezte filmet néztük meg. A filmnek nem véletlenül volt a 90-es években akkora sikere. Robert De Niro csak az egyike volt a benne szereplő zseniális színészéknek.
Laciék elhoztak a Villányi útig és ott felpattantam egy éppen akkor induló 153-asra és így már 1/2 12-kor itthon  voltam. Emő még ébren volt a szobában, de nekem már nem volt kedvem vele beszélgetni.

Áron stiklije

Nagyon egyedül ébredtem. Áront sikerült rendben és időben elindítani. Reggeli után elindultam a bányába. N. Feri segítségével sikerült megvennem Gabikáéknak a Wifi Router-t, mivel a CHS-ben csak cégek, illetve vállalkozók vásárolhatnak.
Hazajövet felhoztam mind a kettőnk nyugger kajáját és a magam részéről be is lapátoltam. Azt hiszem, hogy Emő többször hívott, de nem volt kedvem vele beszélgetni. Kibontottam a Wifi  Router-t, mert hajtott a kíváncsiság, hogyan kell majd telepíteni.
Lementem a postára informálódni, hogy tisztán lássak a Posta Biztosítós ügyeimben. Nagyon jól állok. Az is lehet, hogy március végén ki fogom tudni fizetni a napelemes rendszer második felét.
Gabikával megbeszéltem, hogy mik a teendői a wifi router telepítésével kapcsolatban.
Délután megírtam a TESCO-nak az egészen barátságtalan hangvételű levelemet, amit szerintem nem tesznek majd zsebre.
Áron időben érkezett haza, de miután becuccolt, közölte, hogy olyan fáradt, hogy egy kicsit le kell pihennie. A pihenése után megnéztem a füzeteit. Bepakolta órarend szerint a táskáját. Később nagyon jól vacsorázott és időben le is feküdt. Egy fél órát engedélyeztem, hogy a kütyüjéről valamit nézegessen.
Később még bejött egyszer a hálószobába, mondván, hogy csak jó éjszakát jött kívánni, de az már gyanús volt, hogy még megkérdezte: becsukhatom az ajtót?
Éjjel arra ébredtem, hogy az ajtó alsó résén fény szűrődik be. Felkeltem és bementem Áron szobájába. Fényárban úszott az egész szoba és ő aludt mélyen. Este ő még valamit csinált stikliben. Vagy olvasott, vagy valamit nézett a kütyüjén (youtube-on). Emő mindig mondta nekem, hogy figyeljek Áronra, mert rendszeresen túljár az eszemen.

korán idnultunk haza

Rosszkedvűen ébredtem. Ezt csak fokozta, hogy amikor felmentem a gázóra állásának bediktálási oldalára, akkor derült ki hogy van egy csomó lejárt határidejű ki nem fizetett tartozásom. Még szerencse, hogy eddig nem kapcsolták ki a gázszolgáltatást. Gyorsan elvégeztem az átutalásokat.
Emőnek bejelentettem, hogy szeretném ha ma a szokottnál korábban mennénk haza. Megkértem, hogy vigyen át Zsófi néninek egy tál kocsonyát és kérdezze meg, tudunk-e neki valamit segíteni.
Én átmentem Gabikáékhoz. Nekik is vittem egy tányér kocsonyát, mert náluk csak Gabika szereti.
Megbeszéltük a wifi router beszerzésével kapcsolatos teendőit. Feri bácsival megkonzultáltam a huzikára szerelendő napelem tartójának lehetséges műszaki megoldásait.
Közben átjött Emő is a tányér kocsonyával meg a Rokkónak becsomagolt csontokkal, azzal, hogy Zsófi néni nem fogadta el az ajándékot, ezért azt is ott hagytuk Gabikáéknál.
Visszamenet nagyon összeszedetten kezdtünk el pakolni, hogy korán tudjunk elindulni. A fűtést kikapcsoltam és mindent berámoltam az autóba.
Négy óra körül már indultunk is. Áron nem értette pontosan, hogy mi történt, de amíg nem kérdez rá, addig nem is izgatom fel vele a nyugalmát. Otthon mindenki ment a maga útján és így külön aludtunk.

Veszekedés

Végre sikerült kialudni magunkat. Gyorsan felhívtam  Dabi vegyesboltot, hogy tegyenek nekünk félre egy fél kárpát krnyeret. Az utolsó veknit szelték ketté. Áron a szombat reggeli szokásához híven ágyba hozta a reggelinket. A kávétól sikerült teljesen felébrednem. Amíg Emő szedelődzködött, addig behoztam a kocsonyás fazekat és óvatosan leszedtem a zsírját, majd feltettem újra a platnira főni. Kis lángon hagytam főni és elindultunk a piacra. Csak sütni való szalonnát, hordós káposztát és két doboz tojást vettünk.Emő  vett még Áronnak egy határidő naplót, hogy azzal majd ő  rávezeti, hogyan lehet elkerülni, hogy bármit elfelejtsen. Visszafele jövet vettünk sört, és beugrottunk a kenyérért is.
Möci és Áron elkészítették a reggelit, én pedig közben kiporcióztam és kivittem az istállóba a tíz tányér kocsonyát.Megragasztottam az újfent eltört szemüvegem szárát.
Reggeli után Áron folytatta a lecke írását. Emő odatette az ebédet főni és közben elindultunk sétálni. Közben tudtam fotózni, mert az akkuk végre jól fel voltak töltve.
Ebéd készítése közben Emő tanítgatta Áront, hogyan kell palacsintát sütni. Már elmúlt két óra mire tálaltunk. Nagyon finom tejfölös zöldbab főzelék és sertéspörkölt volt ebédre. Áron előtte kapott még egy csésze brokkolikrém levest. Utána meg palacsintázkodtunk.A délután mindenkinek szabad foglalkozás volt. Áron a Robinson Crusoe-t olvasta, Emő a számítógép előtt foglalatoskodott, én pedig rendezgettem a bélyegeket.
Este Emő bekapcsolta a szaunát és mire Áron ágyba került, mi már leültünk a TV elé és néztünk egy francia filmet. A film közepén Emő, se szó se beszéd átkapcsolt egy másik csatornára. Kértem, hogy kapcsoljon vissza, de nem. Akkor már határozottabban kértem, de ő nem. Erre megsértődtem és felmentem lefeküdni. Nem veszekedtem, csak felmentem. Mi még sohasem veszekedtünk. Szinte már hiányzott a veszekedés. Egy alkalommal kérdeztem is Emőt, hogy mi miért nem veszekszünk soha. Mondtam is neki, hogy egyszer már ki kellene próbálnunk. Na nem úgy, hogy kurva anyázva, vagy verekedve, de legalább úgy, hogy a hangunkat felemelve, esetleg kiabálva, de nem, ez eddig még nem jött össze. Most is csak csendben, de nagyon megsértődve felvonultam.
Már régóta mondogatom, hogy két ember között a veszekedés nem midig arról szól, amiről a veszekedés szól, hanem általában van valami a háttérben, ami szeretne kipattanni, de nem tud.
"Hol a só? Már megint hova tetted a sót? Én nem tettem sehova, biztosan te tetted el, csak már nem emlékszel, hogy hova. Hányszor mondtam, hogy ne tedd el innen a sót?!" Miközben nem is a sóról szól a történet, csak amiről szól, azt nehezebb kimondani.
Közöttünk régóta feszül ez a különböző világnézetünk problémája. Emő hithű keresztény, és pedig ateista vagyok. Én nem akarom őt a hitében megingatni, mert neki ez adja a lelki nyugalmát, a biztonságát. Ő nem tud engem evangelizálni, mert azt hiszem ez ebben a korban már reménytelen. Attól, hogy bár erről néha beszélünk, de ezen nem veszekszünk és soha nem visszük kenyértörésre, attól ez az antagonisztikus ellentét nem oldódik és a feszültség a háttérbe állandóan jelen van.
Később Emő is feljött és mellém feküdt, én pedig átköltöztem a másik ágyra. Éjjel egyszer még odajött, hogy bújjak vissza hozzá, mert nagyon fázik és akkor visszabújtam, de a béke nem köttetett meg.

kocsonya főzés

Áron csak az utolsó percben indult el a suliba és elfelejtette vinni a tornazsákját. Délelőttre azt a feladatot kaptam, hogy az indulásra minden legyen bepakolva az autóba.
Reggeli után elindítottam a nagymosást és a mosogatógépet.
Felmentem a vaterára és licitáltam a Gabikának veendő wifi routerre.
Dél körül felhoztam a nyugger kajákat és elkezdtem bepakolni a cuccokat. Tulajdonképpen mindenki időben érkezett haza, így azután négykor teljes menetfelszerelésben el is tudtunk indulni. Elhatároztuk, hogy ez alkalommal nem állunk meg a TESCO-nál, hanem egyenesen tűz Dömsödre. Azért a Burek pékséget nem hagytuk ki. Bár Áron aludt az autóban, Emő neki is hozott almás és túrós pitét.
A bázison nagyon finom meleg fogadott bennünket.A kipakolás után azonnal elkezdtem főzni a kocsonyát. Mire a vacsora is elkészült, addigra a kocsonyás fazekat kitehettem hűlni az ajtó elé.
Vacsorára megettük az összes nyugger maradékot, csak egy csésze brokkolikrém leves maradt, azt betettük a hűtőbe.
Leültünk megnézni a Voice of Hungary-t és jó későn kerültünk az ágyba.

Nagy László

Reggel korán kellett mennem vérvételre. Áron és Emő még aludtak, de mire visszaértem már senki nem volt otthon. Megreggeliztem és kiteregettem a tegnap áztatóba tett bélyegeket.
Csak véletlenül néztem bele a hotmail-es levelező rendszerembe és ott láttam, hogy a vaterán leütötték Áron régebbi sícipőjét, ami jó hír lett volna, ha megtalálom magát a sícipőt. Nagyon ideges lettem, hogy nálunk akkora a rendetlenség, hogy nem találunk semmit. Kétségbeesve hívtam Möcit, hogy szerinte hova tudtam úgy eldugni, hogy most mikor már jönnének átvenni sehol nem találom. Végül a vaterára feltett fotó segített nyomra vezetni és meglett.
Emőke felhozta a nyugger kaját.
Amikor Emő és Áron hazaérkeztek, valamit gyorsan bekaptunk és Áront rábíztuk a nővérére. Emőke megígérte, hogy nyolc körül ránéz, hogy minden rendben van-e Áron körül.
Elindultunk a Nagy László emlékestre. A Műegyetem előtt könnyen találtunk parkoló helyet. A Budafoki úton egy Fidesz házban tartottál a megemlékezést. Engem nem volt nehéz elkápráztatni, mert Nagy László az egyik kedvenc költőm. Amikor meghallottam a "Ki viszi át a szerelmet" c. verset, egészen elérzékenyültem. Ezt Emő is észrevette, mert tudta, hogy ez az egyik kedvencem. Ezenkívűl voltak még szép Chopin zongora betétek, egyszóval az egész esti program a kedvemre való volt. Amkor hazamentünk, lefekvés előtt még egy picit csipegettünk, unicumoztunk.

rákocskák

Nóra nagyi nem érezte jól magát, ezért megbeszéltük, hogy egyedül viszem Áront a teniszre. Oda is értem időben Áronért a suliba. Amíg Áron öltözött, addig bementem a bányába, hogy elintézzem, hogy az össze-vissza költözés ellenére megkapjam az áztatni való bélyegeketet.
Visszaérve a pályára néztem, hogy Áron milyen sokat fejlődött ebben a szemeszterben. Két fiú volt a csoportjában, akik még jobbak voltak nála, de ők heti két alkalommal járnak az edzésre és ennek meg is van a látszatja. Áronnal beszélgettünk arról, hogy mi lenne, ha a szerdai napok mellé felvenné a hétfőket is.
Hazafele bementünk a TESCO-ba. Nézegettünk junior ütőket, de Áronnak egyik sem tetszett. Lejárata közeledett a rákocskáknak és emiatt annyira le volt szállítva az ára, hogy annak már nem lehetett ellenállni, vettünk egy dobozzal.
Otthon megbeszéltük Emővel és Emőkével, hogy este elmegyünk a Sportmax 2-be egy-két órára úszni. Emőke megbeszélte Rudival, hogy ott fognak találkozni. Nekem nagyon jól esett a hideg medencében az úszás, de a lábam miatt ez alkalommal kihagytam a szaunázást. Áron főleg a wellness medencét részesítette előnybe, de azért úszott is.
Amikor hazamentünk, gyorsan elkészítettem a rákocskákat. Először megtisztítottam a rákocskákat, eltávolítottam róluk a fejüket, majd  nagyon sok fokhagymát megdinszteltem vajon. A felét, így előkészítve betettem a mélyhűtőbe és utána a másik felét ebben a fokhagymás vajban megsütöttem. Emő közben készített egy nagy tál salátát és finom rozét kortyolgatva elfogyasztottuk.

Viharsziget

Áron már 7:20-kor elindult a suliba. Búcsúzáskor azt mondta, hogy azért megy ilyen korán, hogy a suliban még fel tudjon készülni az órákra.
Möci csak egy kávét kapott be és már indult is. Én fájlaltam a lábam. Valószínűleg kiújult a tromboflebitis-em. Felpolcoltam a lábam és elhatároztam, hogy reggeli után lemegyek az orvosi rendelőbe és kérek egy érsebészeti beutalót.
A doktornő megnézte és neki sem tetszett a lábam. Elhatároztam, hogy akkor lemondom a láb szépségversenyre nevezésemet. Borogatást és duplájára emelt Detralex adagot javasolt. Adott egy beutalót az érsebészetre. Lenke azt mondta, hogy labor vérvételre csütörtökön jöjjek reggel 1/4 8-ra.
Ebéd után elkezdtem készülődni a német gyakorlásra. Először Áron érkezett meg, de az ikrek is követték nemsokára.  gyakorlás közepette kipróbáltuk az újólag elkészült szókártyákat. A gyakorlás után még egy kicsit játszottak a fiúk. Amikor már búcsúzkodtak, odaadtam a XEROX patront, mert ők még talán tudják használni.
Áront Emőkére bíztuk, mert mi elmentünk a Közhely filmstúdióba és megnéztük a Martin Scoresese rendezte Viharsziget c. filmet. A film egy nagy rendezői bravúr, de olyan nyomasztó, hogy nekem nem volt utána kedvem Laciékkal társalogni, sőt még Emőt is megkértem, hogy ha lehet ne beszélgessünk.
Otthon nem zavartattam magam, azért, hogy nagyon késő van, még bevágtam egy tányér kocsonyát.

én vagyok a taxi sofför

Möci már korán elindult dolgozni. Áron nem mutatkozott elég összeszedettnek reggel. Kétszer is visszajött a kapuból, mert eszébe jutott, hogy még mit felejtett itthon. Még így is kétséges volt, hogy a tornazsákja hol van. Azon is elkezdett velem vitatkozni, hogy a félévi bizit aláírtam e vagy sem, mert én úgy emlékeztem, hogy még nem írtam alá. Nagy nehezen igazat adott és így aláírhattam a gyenge féléves bizonyítványát.Egyébként úgy döntöttem, hogy nem az elégedetlenségemnek fogok nagyobb hangsúlyt adni, hanem többet fogok vele az iskolai dolgaival foglalkozni.
Reggeli után húztam halasztottam a számítógép bekapcsolását, mert attól szorongtam, hogy a két cég, akiktől már péntek óta várok egy választ, még mindig nem válaszoltak és gondoltam, minél több időt hagyok, annál nagyobb valószínűséggel jön a válasz. Végül, amikor egyik sem írt mind a kettőt felhívtam. Az egyikkel a három kütyüt kellett tisztázni és sikerült is. Azt ígérték, február közepére megjönnek a kütyük. A másik cég azt mondta, hogy holnap megírja az ajánlatot a nagyobb inverterre.
Möcinek sikerült odabent kinyomtatnia a leltárt, de még fog rajta kozmetikázni.
Emőke felhozta a nyugger kaját, de megint csak a régi karfiol levest ettem meg. Délután Emőlével átvettük a géptan néhány tételét. Mindketten hasznosnak ítéltük a másfél órát.
Áron megint rossz híreket hozott a suliból. Többek között két egyest, amiért nem volt meg az ének füzete. Nagyon begurultam. Nincs játék, nincs olvasás, és nincs számítógép. Azt kértem, hogy tegyen rendet a szobájában, fejezze be a leckéjét, fordítsa le a megadott tíz német mondtatot.
Mi ketten a Möcivel elindultunk Tamásért és onnan S. Lacihoz. Elindulás előtt még becsöngettünk Emőkéhez, ma estére legyen Áron pótmamája, nézzen be hozzá nyolc óra körül. Vacsora, fürdés, fogmosás, iskolatáska bepakolása órarend szerint, és a holnap felveendő ruhák kikészítése.
Laciéknál finom volt a vacsora, a többiek pálinkáztak és boroztgattak én meg hazahozhattam mindenkit.

hurka sütés

Először Áron ébredt fel, majd én. Áront kérdőre vontam, hogy tegnap este abban állapodtunk meg, hogy reggel a nyolc német mondattal kezd és csak utána ül a számítógép elé. Azonnali válasz: azt a nyolc mondatot már kora reggel megírtam.
Betettem a beolajozott tepsibe egy sor krumplit és rá a karika májas hurkát és a közepébe egy nagy hagymát, majd 200 fokra beállítva elindultam a Dabi Vegyesboltba a kárpát kenyérért. Mire hazajöttem már félig megsült a reggeli. Megfordítottam a krumplikat és a hurkát és ébresztgettem Möcit, hogy kész a reggeli.
Reggeli után megnéztem Áron nyolc mondatát, amiben immáron sokkal kevesebb volt a hiba, mint tegnap este, de megbeszéltük, hogy ezt még egyszer leírja.
Emő bentre dolgozott, délelőtt elkezdte készíteni a benti leltárt. Én mellé ültem és úgy szortíroztam a bélyegeket, mert ő még nem olyan járatos az Excel-ben. Közben egy helyen engem is megszívatott az Excel, mert az elküldött kész állomány nem respektálta az eredetiben elrejtett oszlopokat és azokat is megjelenítette, amitől mindig azt hittük, hogy az a tavalyi leltár állománya. Ezen végül úgy sikerült javítani, hogy az elrejtés helyett az oszlopot végleg ki kellett vágni.
Négykor elkezdtünk pakolni, mert megint ijesztgettek, hogy ónos eső esik majd hazafelé az úton. Útközben még beadtuk Rokkó csontos csomagját. Hazafelé már csak Áron ment be a Burekhoz. Meg is lett az eredménye, mert az úton elmajszolt almás pite miatt, otthon már nem volt hajlandó velem vacsorázni. Emő felment elrendezni Csabi vacsoráját, sőt még arra is maradt gondja, hogy Csabi fülproblémájára kerítsen egy biolámpát Ilitől. Emő látta, hogy mennyire bánt az, hogy hat féléven keresztül tanult franciát már szinte teljesen elfelejtettem, ezért kaptam tőle egy nagyon szép angol-francia képes szótárt.

bealudtunk

Annyira bealudtunk, hogy Áron (pincér) ébresztett bennünket, hogy felhozta az elkészített reggelit. Igaz, hogy hajnaltájt Möci azzal keltegetett, hogy szerinte leállt a fűtés és le kellett mennem újraindítani.
Nos a kis pincér nem csal a szalonnás tükörtojást hozta fel kenyérrel és kávéval, de még a kis kerek asztalt is, hogy arról fogyasszuk el a reggelit. A kávéhoz még volt Jó reggelt müzlis szelet, szóval agyon voltunk kényeztetve. Emő arra gyanakodott, hogy ez a tegnapi félévi bizonyítvány fölötti csalódottságomra készült és rögtön meg is jegyezte, hogy a német hármast azért ki kell még javítani évvégére.
Reggeli után azt találtam mondani, miközben magamra húztam a takarót, hogy halkan induljatok el a piacra, hogy én még tudjak egy kicsit szundikálni. Végül megembereltem magam és elindultunk a piacra. Áront otthon hagytuk. Kedve sem volt velünk jönni és a tegnap kimosott cuccai sem száradtak meg tökéletesen. Csak azt az egyet kértem, hogy számítógépezés helyett kezdje el a leckéjét írni. Azt hittem, hogy most, miután jól vagyunk lakva, kevesebbet fogunk költeni, de ez nem jött össze. Hazajövet levagdostam egy adag bélyeget, Emő pedig nekiállt főzni. Még nem hűlt ki teljesen a cserépkályha, amikor felújítottam benne a tüzet. Emő főzéséhez a rénszarvasok módján kimentem a kertbe és a hó alól kepargattam össze néhány zeller levelet. Fantasztikusan friss és zöld maradt.
Már kezdtem türelmetlen lenni, amikor Emőke telefonált, hogy sikerült a vizsgája.
Ebéd előtt még tettünk egy nagy sétát, kihasználva, hogy olyan gyönyörűen süt a nap. Az ebéd készítésénekutolsó fázisában bevezettem egy újítást. Emő megkóstóltatta velem a csirke aprólék levest, amiről mind a ketten megállapítottuk, hogy egy kicsit sótlan. A székelykáposzta, amiben a füstölt borda főtt, meg egy picit túl sós volt. Ekkor történelemformáló újítást vezettem be. Mind a kettőből kinyertem egy-egy pohár lét és az ellenkező lábasba töltöttem vissza. Ettől nem csupán helyreállt az ízek egyensúlya, de mind a kettőnek javított az ízvilágán is. Az ebéd egyszerűen felséges volt. volt. Emő délután az angolját tanulta, Áron olvasott, én pedig leáztattam a délelőtti bélyegeket.
Hat körül bekapcsoltuk a szaunát és egy jót szaunáztunk.
Már elég későre járt amikor kiderült, hogy a TV-ben megy a Botswanai "Az Istenek a fejükre estek"c. film, amire adtunk Áronnak egy rendkívüli "későbben fekhetsz le" engedélyt.

nincs zokni

Reggel Áron nagyon nehezen ébredt. Hiába tudom, hogy ha nem fekszik le időben, akkor reggel ez van. Este mindig vív velem, hogy csak még öt perc, csak még egy kicsit hadd olvasson az ágyban és a vége az, hogy 8 óra helyett még tíz után sem alszik. Ma a későn kelést azzal súlyosbította, hogy lassan készülődött és már 3/4 8 volt, amikor kijelentette, hogy nincs egyetlen zoknija sem. Az egyik bűnösnek engem kiáltott ki, mert én abbahagytam a lukas zoknik stoppolását, a másik bűnös a Kati néni, aki elkeverte a zoknijait. Nagy nehezen elindult a suliba és megbeszéltük, hogy két óra után nem sokkal itthon lesz.
Elkészítettem a reggelinket. Emőnek is ízlett. Utána nekiestem Áron zoknis fiókjának, hogy rendbe tegyem.  Való igaz, hogy voltak ott kinőtt zoknik, lukas zoknik és fél pár zoknik, de miután összepárosítottam őket kiderült, hogy több mint tíz pár zoknija van a fiúnak, amelyik nem kicsi, nem lukas és párja is van. Egy külön zacskóba tettem a lukasakat és egy másik zacskóba a fél pár zoknikat. Ez utóbbiakat levisszük Dömsödre, hátha ott van a párja.
Az új kütyü szállítója elengedte a 3 x 6.000 = 18.000.- forint szállítási díjat, ha egyszerre rendeljük meg a hármat. Gyorsan fel is hívtam Gabikát és Bélát, hogy akkor most mi legyen. Rám esett a feladat, hogy akkor én rendeljem meg a hármat. Az online megrendelés nem sikerült, mert amíg nem jelölöm be az ajánlott légiposta Hongkongból  addig nem enged fizetni a rendszer, ha meg bejelöltem, akkor rászámítja a 18.000.-et. Írtam a cégnek egy e-mailt, hogy akkor most mi legyen.
Pihenés gyanánt átmentem Emőkéhez, átvettünk még egy tételt, majd lementem a kettőnk nyugger kajájáért.
Emőnek megtetszett a mai második fogás, ami kis darab felső csirkecomb volt porköltősen elkészítve főtt tésztával, de azt mondtam, addig nem kap belőle, amíg nem eszi meg a tegnapi lebbencslevesnek legalább a felét. Így azután feljavítva egy kis tejföllel és savanyúsággal nagyon finomat ebédeltünk.
Próbáltam az Interneten utánanézni, hogy milyenek az útviszonyok az Mo-on és az 51-esen, de sehol nem találtam olyan károgást, mint amilyeneket a Dunántúli régióról írtak. Ebéd után lehetőség szerint mindent bepakoltam az autóba, hogy Möcinek ne kelljen már cipelnie.
Áront kettőre vártuk, de csak háromra érkezett haza. Azonnal indultunk. Még a TESCO-nál sem álltunk meg, hogy lehetőleg még világosban leérjünk. A Bureknél azért beparkoltunk és mindenki megvette az ízlésének megfelelőt.
A bázison már majdnem 20 fok volt amire leértünk. Egy unicummal kezdtünk. Gyorsan berámoltunk és begyújtottam a cserépkályhába.
Áron elővette a Tájékoztatót. Benne volt a féléves bizonyítvány, amitől nem lettem felhőtlenül boldog. Egy ötös, sok négyes és néhány hármas. A német hármas miatt kifejezetten szégyelltem magam. Amíg Emő valamit ügyeskedett a konyhában, addig én elpakoltam a héten leáztatott bélyegeket.

reggeli reklamáció

Érdekes, hogy mire Emő lejött, én már ébren voltam. Ő öntötte Áronba a lelket, hogy keljen fel, én meg elkészítettem a reggelit. Áron reklamált, hogy a sajtos melegszenyát nem úgy kell készíteni, ahogyan én csinálom, a mézes tej meg kesernyés. Nagyon el van kényeztetve ez a gyerek.
Amikor elment a suliba, gondoltam leülök rendezni az átutalni valókat, de Emő megelőzött és ő ült a számítógéphez. 10 óra körül döntött úgy, hogy én is odaülhetek.
Először a Vaterára mentünk fel, hogy körülnézzünk a sícuccok között, mivel Tamás invitált bennünket hétfőre, hogy menjünk vele Eplénybe síelni..
Délelőtt levágtam egy adag bélyeget, miközben az Euronews-on néztem a borzalmas híreket.
Még egyszer megnéztem az új kütyüt a neten, amire alkudoztam és azt láttam, hogy az eladó a három darab vásárlása esetén elengedi a szállítási költséget.
Este átnéztük Emőkével a géptan tételeit. Igyekeztem neki mindent részletesen elmagyarázni, de azt mondta, hogy ehhez neki nincs érzéke.

tenisz, de a nyagyi nincsen jól

Amikor Möci elment dolgozni, Áront keltegettem. Készítettem neki egy meleg mézes tejet az almáspitéhez, mert arra panaszkodott, hogy kapar a torka. Amikor Áront is sikerült elindítanom az iskolába, magam is megreggeliztem és galád módon visszafeküdtem, hogy kipihenjem az éjszaka fáradalmait.
Délelőtt rendeztem a soraimat. Főleg a Német Pizza elnevezésű szókártyák előkészítésével voltam elfoglalva.
Délben felhoztam mind a kettőnk nyugger kajáját, de csak a tegnap megmaradt töltött paprikának nevezett fogást ettem meg.  Emőkével megbeszéltem, hogy este együtt átnézzük azokat a vizsga tételeket, amelyekben problémái vannak. Möci ekkor még úgy tervezte, hogy este hat körül elmegyünk egyet úszni, de mire hazajött már nem volt olyan nagy kedve hozzá.
Nóra nagyit felhívtam, hogy tud-e jönni Áron tenisz edzésére, de nem érezte jól magát, ezért lemondta.
Emő időben hazaért, így együtt mentünk Áronért és vittük a tenisz edzésre. Áront letettük és beugrottunk az Auchanba, hogy egy két teljesen kifogyott cuccot (tej, kenyér, ásványvíz) vegyünk. Végül nagyobbra sikerült a bevásárlás, de jó volt Möcivel megosztani az otthoni gondokat.
Mire visszaértünk a teniszre már csak egy negyedórát tudtuk élvezni Áron fejlődését.
Hazaérve Áron újból nekirugaszkodott szobája rendbetételének, de a vacsora miatt félbe kellett szakítania.
Vacsorára mindenki mást és mást evett. Möci salátázott, Áron a tegnapi leves megmaradt felét, én pedig a mai levest. Utána még egy kicsit szendvicseztünk.
Tamás hívott minket, hogy lenne-e kedvünk jövő hétfőn vele Eplénybe menni síelni. Kedvünk lenne, de Emőnek nincs jó síléce meg cipője, nekem meg minimum egy jó cipő kellene. Említette, hogy beszélt Lacival, de majd többet személyesen fog megtudni.
Emőke este még benézett, de már fáradt volt ahhoz, hogy leüljünk a tételeit átnézni

A Nikon visszakerül

Sima reggeli forgatókönyv. Áron elindult a suliba. Reggeli után kicsit eltakarítottam.
Felhívott az ELMŰ, hogy a számítógép nekik megint azt jelezte, hogy ott Dömsödön nincs meg a 220 Volt, megtudnám-e nézni. Mondtam, ha megfizetik, hogy Budapestről lemenjek, szívesen.
Elhatároztam, hogy ma visszaviszem Laciéknak a Nikont. Az SD kártyáról levettem a fotókat, amiket még karácsonykor készítettem. Lazán felültem a 139-esre és két átszállással már ott is voltam. Fruzsi nem hívott be, mert mint mondta Laci éppen gödörben van. Nem is baj mert sietnem kellett vissza haza. Lacival nem lenne semmi probléma,mert mindene meglenne ahhoz, hogy boldog legyen. Szerintem egy hiányzik: nem érezte meg annak az ízét, hogy milyen jó dolog adni, hogy mennyire hozzájárul az ember boldogságához, ha másnak mosolyt tud csalni az arcára.
Elkészítettem Emőnek  az első adag angol-magyar szókártyát, mert úgy gondoltam, hogy most már a nyelvtani szerkezetekkel előrébb tart, mint a szókincsével.
Itthon lementem a nyugger kajánkért, de nem abból ettem, hanem a tegnapi maradékot ebédelem. A Möci főzte halászléből már csak egy pici maradt, de az nagyon finom volt.
Délután jöttek az ikrek németezni. Áron is időben megérkezett, de mire előszedte az egyetlen író képes ceruzáját, eltelt egy kis idő. Végül a szódolgozat 90, 60 és 30 %-ban sikerült. Szomorúságomra Ároné lett a legrosszabb.
Möci nem tudta kivárni a gyakorlás végét és egyedül vacsorázott, de azért szolidárisan végig ülte, amíg mi tömjük a fejünket. Áron a nyugger kajából ette a töltött paprikát főtt krumplival, én pedig egy főtt fradi kolbászt mustárral és hordós káposztával.
Együtt megnéztük a dropbox-ba megosztott Gerlitzen2013-as foldert, amit Emő odabent nem tudott megnyitni.

Picasa

Már régóta semmi probléma nem volt a lábammal, de ma reggelre éreztem, hogy kiújult a felszíni gyulladás rajta. Kicsit bepánikoltam. Nem kezdtem borogatni, de azért bekentem Venorutonnal és befásliztam. Azt már régen megállapítottam, hogy az ember nem hálálkodik se Istennek, se a sorsnak, akkor amikor nincsen semmi baja.
Nekiláttam a Gerlitzenben készült képek rendezéséhez. A Picasa olyan buta, hogy ha benne elforgatunk egy képet, azt nem jegyzi meg csak bemutatja elforgatva, ezért azután át kellett állítanom, hogy a jpg kiterjesztésű állományokat nem a Picasa nyissa meg, hanem a windows képnézegető.
Végül sikerült a képeket betenni egy Dropbox folderba és meg-share-elni  az illetékesek számára.
Felhoztam a saját és Emőke nyugger kajáját. A káposztalevesről eszembejutott Szozsenyicin: Iván Gyenyiszovics egy napja. Gyorsan le is töltöttem a kütyüm e-book olvasójába.
Áron ma korábban jött haza, mert a suliban nem volt délután napközi foglalkozás. Először lepihent, mert nem érezte jól magát. Kicsit megijedtem és rohantam a lázmérőért, de szerencsére nem volt láza.
Mire felébredt, már átjött Emőke a kajájáért és ő is megvizsgálta Áront. Minden esetre vegyen be egy kalciumot és mindjárt főzők neki gyógynövényekből teát - mondta.
Vacsorára Möci hozott le az ünnepi halászléből és a tortából. A halászlé Áronnak egy kicsit csípős volt, de amúgy nagyon finom lett..

Csak ketten vagyunk Dömsödön

Lustálkodással kezdődött a nap. Úgy tűnik Áron megelégelte, hogy még kilenckor is az ágyban vagyunk és bejelentette, hogy ő elkészíti a kettőnk reggelijét. Néhány részletkérdéssel még nem volt tisztában, de azt megkérdezte. Például nem tudta, hogy a sült szalonn készítéséhez kell-e olajat tenni a serpenyőbe. Igaz, hogy elfelejtett deszkát tenni az asztalra és a kenyér szeletelésénél elvágta az asztalterítőt, de nem tudtam haragudni rá, mert olyan drága volt. Fantasztikus reggelit rittyentett.
Délelőtt, olvasás, bélyegezés, majd átmentünk Gabikáékhoz. Vittünk át csontot a Rokinak és feköszöntöttük Gabikát. Kávézgattunk és kitárgyaltuk, milyen okos telefont lenne érdemes vennie Gabikának.
Visszajövet megettük a maradékokat ebédre. Délután átmentem látszerészbe és megragasztottam a szemüvegem szárát, ami még pénteken kiesett a csuklópántból (magyarul Scharnir).
Napközben nem tudtam elérni, hogy Áron megmutassa a füzeteit és a leckéjét. Korán kezdtünk el csomagolni és hazaindulni. Útközben megálltunk Kiskunlacházán, mert Ági már hetek óta nem veszi fel a decemberi járandóságát. Szemmel láthatóan örült, amikor megtudta, hogy nem kell visszaadnia az ötezresből, mert az egy karácsonyfa dísz.
A bureknél még egy kicsit bevásároltunk, de onnan már megállás nélkül haza. Nagyon lassan jöttünk, mert sok összecsúszásos koccanást láttunk az úton.
Jól esett, hogy itthon Möci már nagyon várt minket. Emőke csak nagyon késő ért haza az eplényi síelésből, de mint mesélte nagyon jól érezte magát.

Áramszünet

Reggel 1/2 7 tájban arra ébredtem, hogy hidegebb van, mint amikor lefeküdtünk. Amikor elindultam lefelé, hogy megnézzem mi a probléma, akkor gyanús volt, hogy a világítótestek nem égnek teljes fényerővel. Hamar rájöttem, hogy a fűtés éjjel leállt, mert a hálózati feszültség közel sem érte el a 230 V-ot. Azonnal felhívtam a Dömsödi ELMŰ-t. Az ügyintéző azzal fenyegetett, hogy a beszélgetésünket rögzítik és ha nem a hálózattal van a probléma, akkor fel fognak számítani 4680.- kiszállási költséget. Amikor egy negyedóra múlva újra felhívtam őket, miután alaposan megnéztem a kismegszakítókat, hogy nincs-e ott valami hiba, bejelentettem, hogy a telefon beszélgetésünket az okos telefonom rögzíti és amennyiben fél órán belül nem hárítják el a hálózati hibát, akkor kártérítési igényt fogok bejelenteni. Közben átjött Béni bátyám és a Zoli bácsi is, hogy náluk sincsen áram. Megnyugtattam őket, hogy mi már beszóltunk és hamarosan újra lesz áram. Gyorsan begyújtottam a cserépkályhába, ami nagyon egyszerű volt, mert a tegnapi tűz még ki sem hűlt benne.
Elszaladtunk a piacra, vettünk sütni való szalonnát, tojást és egy csomag újhagymát. A Dabi vegyesboltban vettünk egy fél kárpát kenyeret és rohantunk vissza, nehogy az legyen a probléma, hogy minket nem találtak otthon. Az áram már nem hogy alacsony feszültségű lett volna, de egyáltalán nem volt. Ebből arra következtettünk, hogy most folyik a hiba elhárítása.
Áron csinált egy nagyon jó tüzet a kúp alatti hússütőben, én pedig előkészítettem a rántottához a nyersanyagokat és egy kis lábasban a tejet. Nem hagytuk magunkat, a rántotta megsült, a tej felforrt a tüzön és már reggelizhettünk is. Közben visszajött az áram és elindult a fűtés is.
Nemsokára saját Elektromos Művekkel fog üzemelni a ház, és ha még akkor is ki leszünk szolgáltatva a Dömsödi ELMŰ-nek, akkor az on Grid (hálózatra táplálós) rendszer egy részét sziget üzeműre fogjuk átállítani.
Ebédre megettük a tegnapi nyugger kaját és a Möci készítette csirkepörköltöt. Ráadásnak készítettem sült csirkeszárnyat spéci bundában.
Délután amíg Áron a leckéjét írta, egy kicsit bélyegeztem. Áron felhívta Csabit, hogy Boldog Szülinapot kívánjon neki.
Norci írt, hogy küldjek ki neki néhány könyvet, s diavetítőt és filmet hozzá, mert a Janka már nagyon vágyik rá. A könyvcímeket nem tudta ugyan megmondani, de lefotóztam a gerinceket és abból már tudott válogatni.
Áron azt javasolta, hogy vacsi után kapcsoljuk be a szaunát.

hideg van a bázison

Nagyon nehezen aludtam el az éjjel. Már fél három is lehetett, mire végre álomba  merültem. Reggel, ennek ellenére időben keltem. Áron, aki valamilyen elhatározásból a földön aludt, csak kicsivel 1/2 8 után indult a suliba és azt ígérte, hogy énekkar után siet haza, hogy indulhassunk Dömsödre.
Azzal kezdtem, hogy bekapcsoltam a dömsödi fűtést. A pittyegések azt válaszolták, hogy minden rendben.
Emőt nagyon féltem, mert úgy ment be dolgozni, hogy a torka még fájt. Bentről telefonált, hogy az irodája is nagyon át van hűlve és a hősugárzóját is elvitték valahova.
Rendeztem a pénzügyi életünket. Most, hogy azon folyik a vita, hogy a bankok továbbháríthatják-e a tranzakciós adót, nagyon oda kell figyelni, hogy mit honnan utalunk. A legjobb, ha az ember több bankkal áll kapcsolatban, több kártyával játszik és így valamelyeset lehet csökkenteni a banki költségeket.
Megbeszéltem a napelemes céggel, hogy ma átutalom a beruházási összeg felét és a maradékot, majd csak a rendszer sikeres beüzemelése után. Ettől átmenetileg erősen lesoványodott a likviditásunk.
Felhoztam a nyugger kajákat, de bele se néztem, mert először a maradékokat szeretném kienni a hűtőből.
Összepakoltam a Dömsödre viendő cuccokat.
Áron valóban időben jött haza, de a szobájának a rendbetételével sok időt elpepecselt. Sajnos Möci nem tud velünk jönni, mert készülnie kell a Csabi vasárnap tartandó szülinapjára. Jó későn indultunk, mert vártuk, hogy Emő esetleg hazaér a munkából és még együtt lehetünk egy kicsit.
Nem is tudom, hogy miért kezdtünk a TESCO-ban. Talán azért, hogy vegyünk egy kis kocsonyának valót, meg Unicumot. Minden esetre jól elhúztuk ott is az időt. Szigethalmon megálltunk tankolni. Annál a kútnál a legolcsóbb az üzemanyag és most két jó hír várt minket. Az egyik, hogy nem hatig, hanem hétig van nyitva, a másik, hogy újabban elfogadják a hitelkártyát is.
Áron a Burek előtt több száz méterrel szólt, hogy ne felejtsek el ott megállni. Ő két almás pitét vett, én pedig egy baconos kiflit. Mind a ketten elmajszoltuk Dömsödig az uzsonnánkat.
A bázison a háon kívűl -1, belül pedig  10 fok volt és a fűtés éppen nem ment. Először nem tudtam mire vélni a hibát, de minden esetre elindítottam a több oldalú fűtés projektet. Bekapcsoltam a központi fűtést ellátó cirkót és a szaunát, majd gyorsan begyújtottam a cserépkályhába. Amikor már úgy tűnt, hogy a bázis fűtése elindult, feltettem a kocsonyát főni. Gondoltam az is melegíti valamelyest a lakást. Egyszer ugyan ki kellett cserélni a kocsonya alatti platnit, mert az egyik fázis biztosítéka leoldott. Lassan-lassan elkezdett melegedni a lakás. Közben Emőnek telefonon beszámoltunk a helyzetről, de megnyugtattuk, hogy már nem olyan drámai a stájsz.
Megnéztük a Voice of Hungary-t, szaunáztunk és abban a tudatban feküdtünk le aludni, hogy reggelre már jó meleg lesz a lakásban.

Emő beteg

Úgy tűnik, hogy sikerült a visszarázkódás. Áron is el tudott indulni a suliba és én is felkeltem. Mire Emő lejött, már elkészítettem a reggelit. Reggeli közben megtárgyaltuk, hogy melyek a tarsolyunkban lévő és fejleszthető projektek. Utána Emő elfoglalta a számítógépes munkaállomást, így azután nekem csak a Notebook maradt. Ismételten megállapítottam, hogy annak valami nagyon nagy baja van, mert a tetű lassúnál is lassúbb. Vagy meg kell javíttatnunk, vagy, amire most nincs keret, venni kell egy újat. Amit legutóbb a Péterrel vettettem, az egészen kiváló darab volt 120.000.- ért.
Ahogy felszabadult az asztali gép leültem és neki is estem az egyik lehetséges vállalkozásunk levelezésének. Ebédre már be is fejeztem és együtt költöttük el Emővel a nyugger ebédet.
Kettőre beszaladtam Baján doktor úrhoz a receptért, amit azután rögtön ki is váltottam.
Norci végzett egy próbavásárlást a neki kiszervezett bankkártyával, ami nem csupán simán működött, de még az angol font/magyar forint (GBP/HUF) átváltási árfolyam is nagyon jó volt.
Több mint tíz napos blog elmaradásom van és bár vannak erről a tíz napról szóló feljegyzéseim, de azok is nagyon hiányosak.
Áron majdnem egy órával később jött haza, mint ahogyan azt reggel megbeszéltük.
A szokásos Leckefüzet, Üzenőfüzet, Tájékoztató, amivel kezdtünk és eddig hamar el is jutottunk, de a leckét csak nyolc körül volt módomban megnézni.
Emő nekiállt főzőcskézni. Csirke pörköltöt készített, de a fűszerezést nekem kellett ellenőrizni, mert őt a nátha és a torokfájás gyötörte. Én közben folytattam az elmaradt blogok írását.
Négyen ültünk az asztalhoz vacsorázni. Emőke áthozott egy lábas maradék csurgatott tojás levest. Nekem nagyon ízlett Áron viszont reklamált, hogy őt mindig levesekkel szekírozzák.
Vacsi után összekészítettünk Emőkének egy síelő szettet, mert tervezi, hogy Vasárnap elmennek Rudival Epölbe síelni. A sícipő és a léc rendben volt, de a bukósisak ellen nagyon ágált. Ellentmondást nem tűrő hangon kijelentettem, hogy márpedig anélkül nem mehet el.
Áron úgy feküdt le, hogy a szobájában csatatér szerű rendetlenség uralkodott.
Emő nem aludt velem, nehogy elkapjam a torok gyuszit, én pedig egyedül csak nehezen tudtam elaludni.

romeltakarítás

Áron reggel megint nehezen ébredt és lassan is készült el, amitől azután az utolsó percben tudott csak elindulni a suliba. Délelőtt még felhívtam a Nóra nagyit a délutáni program végett, de ő panaszkodott a veséjére, így jobbnak láttam rábeszélni, hogy pihenjen. Möcivel nekiláttunk lebontani a fenyőfát és eltakarítani a lehullott tűleveleket és a romokat.
Tartottunk egy kiadós angolórát. Möci belátta, hogy neki a két angol óra között is kell tanulnia, mert ez így kevés.
Délután fél négyre mentem Áronért. A tenisz edzésen ma már tanultak szerválni is. Magamról tudom, hogy a teniszben ez az egyik legnehezebben elsajátítható részfeladat. Nem is voltam elégedett Gyula oktatási módszerével, mert erről azt gondoltam, hogy először a feldobást kell részletesen elmagyarázni, hogy az mitől lesz függőleges.A fontos, hogy Áron élvezte az edzést.
Közben átugrottam a bányába és egyeztettünk egy februári időpontot a napelemes projekt megbeszélésére.
Este együtt vacsoráztunk Áron, Emő, Emőke és én. Baconba csavart virslit sütöttem kövön és ahhoz ettük a nyugger babfőzeléket és egy kis majonézes salátát. Viszonylag korán feküdtünk le, mindenki a saját kuckójába.

vissza a hétköznapokba

Nagyon nehezen megy a síelés utáni visszazökkenés a szürke hétköznapokba. Áron felkeltése még kettőnknek is egy nagy kihívás volt. Még az a szerencse, hogy Zoli bácsi szerintünk nem veszi majd nagyon zokon, ha ma egy kicsit lazábban mennek majd a dolgok. Áron végül nagy nehezen összeszedte magát és 3/4 8-kor elindult a suliba. Neki sem lesz egyszerű a hosszú karácsonyi szünet után visszaállni a régi kerékvágásba.
Itthon elkezdtem felhordani a nagyobb sporttáskákat az autóból és elindítottam az első adag nagymosást. A postában voltak olyan levelek, amelyek azonnali intézkedést kívántak. Ha már itt tartottam, akkor megírtam a köszönő levelet a smaragdfa magküldőjének és egy kisebb adagot (de az is több mint 50 mag) továbbküldtem Lacinak.
Az első kiteregetés után felhoztam mind a két nyugger kaját. Én a levesből ettem, Emő meg a tegnapról megmaradt paradicsomos káposztát a hússal.
Azután elintéztem az Önkormányzatnál a hivatalos igazolásomat, majd amikor az is készen lett leszaladtam a postára és feladtam.
Délután négyre jöttek az ikrek németezni és az utolsó percben Áron is befutott. Nagyon hasznos másfél órát töltöttünk így négyesben együtt.
Este hármasban vacsoráztuk, de még így sem sikerült a hűtőszekrényből mindent elpusztítanunk.

lesiklási verseny

Ma korábban kellett kezdenünk a napot, mivel kora délután már elindulunk hazafele. Reggel hétkor volt az első találkozó az étteremben. A bőséges reggeli után, még készítettünk néhány szendvicset a kis hátitatyóba.
Utána gyors, de alapos csomagolás és a cuccok felcipelése a fent parkoló autóbuszba, mivel ide a síelés után már nem jövünk vissza.
Napos időben mentünk fel a kabinos lifttel. Áron a többi fiúval készült a versenyre, mi pedig Emővel egy lankásabb lejtőn iskoláztunk. Emőnek tetszett az én lassú oktatási tempóm és egyre jobban ment neki is a síelés.
11-kor elkezdődött a verseny. Áron az első időmérésen egészen jó időt teljesített, viszont a második lecsúszásnál már az első tíz méteren lecsatolt a léce. Az a valószínű, hogy nem volt jól beállítva a kötése. A versenybírók (Zoli bácsi és Attila bácsi) engedélyeztek neki egy újabb kísérletet, de mire felért volna a rajt helyre, addig az osztrák pálya biztosítók felszedették a kerülendő botokat. Áron egy kicsit elszomorodott, mert lelkileg nagyon készült erre a versenyre.
Vigasztalásul beültünk a Prinz hüttébe és rendeltünk egy nagy bécsi szeletet és egy igazi osztrák császármorzsát (Kaiserschmarn).
Az ebéd után megtudtuk a lesiklási verseny időeredményeit, de Áronnak nem árultuk el, mert szerettük volna, ha a hivatalos eredményhirdetésen tudja meg az örömhírt. Nemsokára felállították a képzeletbeli dobogót és Áron megtudta, hogy a csoportjában 28 perc 25 másodperccel az első helyezett és így aranyérmes: Pacher Áron.
Áron olyan boldog volt, hogy csak a kupát és az oklevelet tartotta meg és a nagy tábla csokit odaajándékozta az ezüst érmes Zéténynek.
A verseny után Áron még felvitt engem és lefele síelve a hegyről nekem is tartott egy kurzust a felső tehermentesítésről. Gyakran kritizálta a fordulóimat, de előfordult az is, hogy megdicsért. Lassan elindultunk lefele. Emő most először síelt végig a pályán, anélkül  hogy elesett vagy lecsatolt volna azon a címen, hogy a pálya innentől kezdve már nagyon meredek.
Kettőre sikerült mindent bepakolnunk a buszba és indulhattunk hazafele. A buszon útközben ettünk, ittunk és ha a gyerekek nem hallották, akkor pajzán vicceket meséltünk egymásnak, hogy már az autóbusz is dülöngélt a röhögéstől. Többször tartottunk pisi és kávé szünetet és ilyenkor egy kicsit ki is mozgattuk az elgémberedett végtagjainkat. Egy szóval jól éreztük magunkat és azt Zoli bácsival is tudattuk.
Már közeledtünk Budapesthez, amikor Sawsan hívott, hogy nem éri el mobilon a Kamelt. Megnyugtattam, hogy Kamel is és a Klári is jól vannak, csak le van merülve a mobiljuk, de ha már nagyon közel leszünk, akkor én fogom hívni őket, hogy jöhetnek a suli elé a gyerekekért.
A tervezett este kilencre meg is érkeztünk a parkolóba. Nekünk könnyű dolgunk volt, mert induláskor ott hagytuk az autónkat, hogy visszafele ne kelljen sokat cipelni.
Egy órán belül már megfürödve zuhantunk az ágyba.

megint síelünk

Egyre nehezebben ébredünk, a felkelés pedig egyenesen kínszenvedés. Csak akkor kezdek igazán felébredni, amikor a reggeli kávémat iszom.
A reggelinél többen is érdeklődtek, hogy a tegnapi nappal ellentétben, ma megyünk-e síelni. Persze, hogy megyünk, hát azért tettünk meg majdnem 600 km-t, hogy síeljünk.
Felmentünk a kabinos lifttel, de nem álltunk be egyetlen oktatói csapatba se. Egyedül Áron foglalja el a helyét Zoli bácsi csoportjában. Emőnek eddig nem sikerült teljesen legyőznie a sípályával szembeni averzióját. Stratégiát váltok az oktatásában.Nagyon lassan és csak alacsony fokozatokban megy a gyakorlás. Először eke, azután megállás, megint elindul és eke, megint megállás. Emő ezzel a lassú módszerrel egészen elégedett volt és mindjárt jobban megjött az önbizalma és már nem is látta olyan meredeknek a pályát.
Áron is visszaérkezett az edzésről. Zoli bácsi meg volt elégedve Áron fejlődésével. A déli szünetet mind a hárman kihasználjuk egy kis napozásra és szendvicsezésre. Délután még csúszkálunk egy kicsit. Áron nagyon készül a holnapi versenyre.
Hazafele már mindenki kókadozik a buszon. Zoli bácsi tart még egy eligazítást a holnapi napról. Otthon rohanunk a wellnessbe.
Zoli bácsi rendezett egy vetélkedőt, amin csak a fiatalok vehetnek részt. Utána visszavisszük a bérelt cuccokat a kölcsönzőbe és mehetünk vacsorázni. Az eligazítás szerint holnap egy órával korábban van a reggeli.
A szálláshelyünkön elkezdődik a pakolás, mert reggel már a csomagokkal együtt szállunk a buszra és úgy indulunk síelni. Szigorúan korai lefekvést rendeltem el a holnapi verseny miatt.

A lógosok ma nem síelnek

Reggel nehezen ébredtünk, de azért valamelyest sikerült felkelnünk. Emő még az ágyban fekve adta elő óvatosan destruktív javaslatát: "Gabika, mi lenne, ha ma nem mennénk síelni, hanem kirándulnánk egyet Villachba? Tudod, Zoli bácsi is mondta, hogy a harmadik nap szokott a legtöbb síbaleset bekövetkezni."
Engem nem volt nehéz táncba vinni, mert tegnap nagyon kifárasztott a délelőtti kétórás és a délutáni több mint egyórás oktatás. Hamar bele is egyeztem, de csak olyan feltétellel, ha Áron nem akarja majd velünk ellógni a mai síelést.
A reggelinél Emő elkért mind a kettőnket a mai síelésről. Zoli bácsi azt mondta, rendben van, ő csak akkor morgott volna, ha Áron sem szeretne síelni.
Azért a reggelinél bepakoltunk szendvicseket és Áront Zoli bácsin kívül Petrára bíztuk.
Visszamentünk a házba és elkezdtük a lazítást, de nekem már 1/2 11-kor kezdett hiányozni a sípálya. Ekkor Emő azt javasolta, hogy induljunk el egy hosszabb gyalogtúrára. Ekkor már nem járt síbusz, hogy azzal menjünk Villachba, ami egyébként egy gyönyörű kisváros. Próbáltunk stoppolni is, de akik megálltak, azok mind csak a közelbe mentek, akik pedig nem álltak meg, azok nem álltak meg. :-) Végül találtunk egy helyet, ami nyáron strandként és csónakkikötőként működik, de most is sokan pihennek a partján.Egy német csaj (aki rólam azt gondolta, hogy én is német vagyok), ajánlotta, hogy nézzük meg a közeli templomot és a hozzá tartozó temetőt. A templom belül túldíszített, a temető viszont nagyon rendezett, visszafogott és magas kertkultúrájú volt.
Möcinek pisilnie kellett, amire javasoltam, hogy menjen be az egyik vendégházba és kérdezze meg, hogy ezt hol teheti meg. "Úgysem fognak beengedni"- mondta. Bementem. Az idős hölgy azt mondta, ez egy kicsit bonyolult, de mi biztosan oda fogunk találni. Menjünk föl az emeletre, azután balra pár lépcsőn tovább fel, majd forduljunk jobbra és ha a második ajtón bemegyünk, abban az apartmanban találunk egy fürdőszobát és abban egy WC-t. Megcsapott a kedvesség és a bizalom. Amikor Emő végzett a dolgával, hálásan megköszöntük és távoztunk.
Ebben a kisvárosban újfent megdöbbentünk a rend, a nyugalom, a béke, a tisztaság láttán. Ha valaki azt mondta volna, hogy annyi ezer Eurót ad, ahány eldobott csikket találok az utcán, akkor attól nyugodtan éhen is dögölhetnék, mert egyet sem találtam. Viszont egyre több napelemet láttunk, amit Dömsödön egyet sem (de az idén tavasszal még ez is megváltozhat). Ami még a napelemeknél is meglepőbb volt, nem egy helyen találkoztunk ingyenes elektromos töltő oszlopokkal az elektromos és hibrid autók számára.
Egy parkban leültünk és a hátizsákból megettük a többfogásos elemózsiánkat. Kezdtük Unicummal, majd sonkás, sajtos vajas zsemle, nápolyi, narancs, narancsital. Egy darabig még gyönyörködtünk a tájban, majd elindultunk vissza a szállásunk felé. A szálláshelyen ebéd kiegészítés: beherovka, mákos bejgli és kávé.
Négykor már kinyitott a wellness és ott folytattuk a lógós napon a pihenésünket  Szauna, illatosított gőzkamra, úszás, majd ugyanez újra előröl.
Nemsokára megérkezett a síelő csapat. Áronnak be nem állt a szája, ömlöttek belőle az élmények. Vacsora után még leültünk kártyázni és mindenki kábította a többieket a saját kártyatrükkjeivel.

második nap

Mind a hárman nehezen ébredtünk a tegnapi kései lefekvés miatt. Nagy várakozással néztem a mai nap elé, remélve, hogy az újólag bérelt sícipő nem fogja megkeseríteni az életemet. A bőséges reggeli mellet készítettünk néhány szendvicset a mi kis hátizsákunk számára.
Reggel tíztől Tibi bácsi csoportjában kezdtem, aki számomra fontos kritikákkal illette a síelésem. A cipő nagyon jól szuperált. Délre már teljesen elfáradtam és alig vártam, hogy leüljünk elfogyasztani a szendvicseinket. A nap szikrázóan sütött és mi élveztük a kikapcsolódást. Egykor már kezdődött a délutáni sí oktatás. Zoli bácsi a hátam mögött megegyezett Tibi bácsival, hogy délutánra átkerülök az ő csoportjába, aki sokkal nehezebb pályákon végzi az oktatást. Ekkor Áronnal egy csoportba kerültem, de nem szégyelltem magam, hogy a fiam lassan lefőz. Áron nagyon szépen síel, pedig még csak nyolc éve csinálja, én meg már száz éve. Nekem ma az volt a nagy szám, hogy a bérelt cipő kényelmes volt. A vége felé Emőt rábírtam, hogy síléccel a lábán közelítse meg a kabinos liftet, ami levisz egészen az autóbuszig. Délután nem sokkal fél négy után már ültünk a kabinos liftben és haladtunk lefelé. A busznál tudtam kivenni a falból 150 Eurót. Hazafelé (Ossiacher See Feriendorf) megálltunk a BILLÁ-nál egy kicsit bevásárolni.. A szálláshelyünkön ma kihagytuk a wellness-t. Vacsora előtt Emő megsértődött, hogy én nélküle mentem át Juditékhoz, ami egy félreértés volt, mert én hívtam, hogy ő is jöjjön és nézzük meg Kamelék új társasjátékát. A vacsora egészen finom volt. Zseniális paradicsom leves és nagy csirkecombok voltak többféle körettel és salátával. A paradicsom levesből egyébként három tányérral ettem.
Este végül megismerkedtünk új társasjátékával. Klári olyan részletesen és türelmesen magyarázta el a szabályokat, hogy csak ámultunk. A fiúk az első felvonásban 1/2 9-ig játszottak és utána Áronnak szigorúan lefekvést rendeltem el.
Igen ám, de félálomban egyszer csak hallottam, hogy Emő mondja Áronnak: "Áron, rendben van, de olyan halkan menj ki, hogy Apád fel ne ébredjen!"

Első sí nap

Ma volt az első síző nap. Reggel Laci a mi termoszunkat is megtöltötte finom teával. A reggelinél spájzoltam néhány szendvicset. A buszon Zoli bácsi tartott egy eligazítást, amire nem figyeltem eléggé oda, ezért, amikor felértünk Kamellal és Klárival a kabinos lift felső megállójába, ott mi hárman rossz liftre szálltunk át, amitől aznap nem is találtuk meg a csoportot. Számunkra erre a napra elveszett Áron is és Emő is. . Csak annyit tudtam, hogy ők egy korábbi lifttel érkeztek fel és biztosan jó kezekben vannak. A régi Salomon síbakancsomat, amelyik immáron két éve nem volt a lábamon, be se tudtam csatolni. Valaki segített, de ettől olyan szoros lett, hogy a lábam benne fájt, sőt egyre jobban fájt. Annyi erőm azért volt, hogy Kamelt és Klárit levittem egy hosszú lejtőn miközben kezdő síleckéket adtam nekik.
Közben 1-2 telefont és SMS-t váltottam Emővel és a többiekkel, de a találkozás csak délután kettőkor jött létre. Addigra én már nem hogy síelni, de lépdelni is alig tudtam.
Megnéztem, hogy Emő miket tanult aznap az oktatótól, de a holnapi oktatási anyagát nem akartam vele előre átvenni. A sícipőben már csak az autóbuszig tudtam levánszorogni.
Este a vacsora után elmentünk a kölcsönzőbe és ott Emőnek is és nekem is béreltünk egy-egy pár sícipőt, Emőnek pedig még egy carving lécet. Utána egy jót wellnesseztünk.
Később kerestem egy wifi hotspotot, mert volt egy két hetes átutalási késedelmem. Valakitől kaptam egy tabletet, de azon nagyon nehezen ment a tranzakciós megbízás. Végül sikerült és bár kicsit későn, de nyugovóra tértünk. lefeküdtünk.

Indulás Gerlitzenbe

Reggel már két órával az indulás előtt sorban ébredtünk. Nem volt nehéz felkelni, mert az utazási láz mindenkit felébresztett. Áron már ötkor felgyújtotta a szobájában a villanyt. Emő 5:22-kor nézte meg először, hogy mennyi az idő, de akkorra már én is ébren voltam.
Mindenki csak egy falatot reggelizett. Emő készítette a kávét, én meg a lágy tojást. A termoszt is megtöltöttük tejeskávéval.
Induláskor Emőke is bekopogott egy búcsú puszira. Már csak a kisebb hátizsákokat kellett vinnünk, mert a nagy cuccok ott vártak az autóban a suli előtti parkolóban. Pontosan nyolckor indultunk és így 1/4 9-re még az apróbb cuccokkal is kényelmesen odasétáltunk a parkolóba. Nem sokkal később begördült a busz. Gondosan bepakoltunk és a terv szerint pontosan 9:00-kor indultunk.Útközben szendvicseztünk és kávéztunk a termoszból. Áron Kamelék mellett ült és mindenfélét játszottak (fekete-fehér-igen-nem és barchobát). A mögöttünk ülő házaspár megkínált minket egy finom szilvapálinkával.
Délután öt körül érkeztünk meg Gerlitzenbe. Kipakolás, eligazítás, vacsora. Az apartmanban  három család kapott egy-egy szobát, illetve az egyik család magát az amerikai konyhát kapta.
Összeismerkedtünk a lakótársainkkal. Megittuk a welcome drinket. A gyerekek azonnal játszani kezdtek volna, ha nem megyünk a wellness-be. Ott volt egy kis úszás, szauna, illatosított gőzkamra. Később, amikor visszatértünk a gyerekek schwindlit játszottak. Kicsit beszélgettünk, megegyeztünk a házon belüli zuhanyozási sorrendbe, de igyekeztünk időben lefeküdni.

Utazási láz

Reggel nagyon nehezen kászálódtunk ki az ágyból és Áron tízig még ki sem kászálódott. Készitettünk egy gyors reggelit, de Áron azon sem vett részt. Közben Emő kiadta a parancsot, hogy a konyhában mindent rámoljunk szépen el és felment.
Most már nagyon észnél kell lennünk a pakolást illetően, mert holnap reggel indulunk Gerlitzenbe. Emő odafönt az ötodiken, én pedig itt az elsőn pakoltam. Néha felmentem hozzá beszámolni, hogy hol tartok, ő pedig arról panaszkodott, hogy sehol.
Amikor már annyi bőrond, sporttáska, meg síléc halmozódott fel a lakásban, akkor egy adag a lécet levittem az autóba, a síbakancsokat pedig berámoltam egy nagy sporttáskába.
Áron felhívta Nóra nagyit és Boldog Újévet kívánt neki.
Délután Áronnal felmentünk az Ilihez Boldog Úkévet kívánni. Áron elkezdett játszani a Leventével én pedig megkostóltam a malacsültjét párolt káposztával. Áront ott hagytam egy picit és folytattam a pakolást. Emővel is felmentünk Ilihez malackodni, de ebben én már nem vettem részt, csak Emő evett.
Lejövet befejeztük a pakolást. A két bőrönd és a két sporttáska lekerült az autóba és lécestül, botostúl elvittem a az iskola előtti parkolóba, mert tudtam, hogy holnap reggel ott már nem lesz egy talp alatti hely sem. Busszal jöttem vissza. A kissebb hátizsákokkal majd reggel lesétálunk.
Itthon Emő és Áron szendvicseket gyártottak az útra. Viszonylag időben került mindenki az ágyba, hogy lehetőség szerint kipihenve ébredjünk kora reggel. Érezhetően nagy az utazási láz.