Reggel Áron nagyon nehezen ébredt. Hiába tudom, hogy ha nem fekszik le időben, akkor reggel ez van. Este mindig vív velem, hogy csak még öt perc, csak még egy kicsit hadd olvasson az ágyban és a vége az, hogy 8 óra helyett még tíz után sem alszik. Ma a későn kelést azzal súlyosbította, hogy lassan készülődött és már 3/4 8 volt, amikor kijelentette, hogy nincs egyetlen zoknija sem. Az egyik bűnösnek engem kiáltott ki, mert én abbahagytam a lukas zoknik stoppolását, a másik bűnös a Kati néni, aki elkeverte a zoknijait. Nagy nehezen elindult a suliba és megbeszéltük, hogy két óra után nem sokkal itthon lesz.
Elkészítettem a reggelinket. Emőnek is ízlett. Utána nekiestem Áron zoknis fiókjának, hogy rendbe tegyem. Való igaz, hogy voltak ott kinőtt zoknik, lukas zoknik és fél pár zoknik, de miután összepárosítottam őket kiderült, hogy több mint tíz pár zoknija van a fiúnak, amelyik nem kicsi, nem lukas és párja is van. Egy külön zacskóba tettem a lukasakat és egy másik zacskóba a fél pár zoknikat. Ez utóbbiakat levisszük Dömsödre, hátha ott van a párja.
Az új kütyü szállítója elengedte a 3 x 6.000 = 18.000.- forint szállítási díjat, ha egyszerre rendeljük meg a hármat. Gyorsan fel is hívtam Gabikát és Bélát, hogy akkor most mi legyen. Rám esett a feladat, hogy akkor én rendeljem meg a hármat. Az online megrendelés nem sikerült, mert amíg nem jelölöm be az ajánlott légiposta Hongkongból addig nem enged fizetni a rendszer, ha meg bejelöltem, akkor rászámítja a 18.000.-et. Írtam a cégnek egy e-mailt, hogy akkor most mi legyen.
Pihenés gyanánt átmentem Emőkéhez, átvettünk még egy tételt, majd lementem a kettőnk nyugger kajájáért.
Emőnek megtetszett a mai második fogás, ami kis darab felső csirkecomb volt porköltősen elkészítve főtt tésztával, de azt mondtam, addig nem kap belőle, amíg nem eszi meg a tegnapi lebbencslevesnek legalább a felét. Így azután feljavítva egy kis tejföllel és savanyúsággal nagyon finomat ebédeltünk.
Próbáltam az Interneten utánanézni, hogy milyenek az útviszonyok az Mo-on és az 51-esen, de sehol nem találtam olyan károgást, mint amilyeneket a Dunántúli régióról írtak. Ebéd után lehetőség szerint mindent bepakoltam az autóba, hogy Möcinek ne kelljen már cipelnie.
Áront kettőre vártuk, de csak háromra érkezett haza. Azonnal indultunk. Még a TESCO-nál sem álltunk meg, hogy lehetőleg még világosban leérjünk. A Bureknél azért beparkoltunk és mindenki megvette az ízlésének megfelelőt.
A bázison már majdnem 20 fok volt amire leértünk. Egy unicummal kezdtünk. Gyorsan berámoltunk és begyújtottam a cserépkályhába.
Áron elővette a Tájékoztatót. Benne volt a féléves bizonyítvány, amitől nem lettem felhőtlenül boldog. Egy ötös, sok négyes és néhány hármas. A német hármas miatt kifejezetten szégyelltem magam. Amíg Emő valamit ügyeskedett a konyhában, addig én elpakoltam a héten leáztatott bélyegeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése