Először Áron ébredt fel, majd én. Áront kérdőre vontam, hogy tegnap este abban állapodtunk meg, hogy reggel a nyolc német mondattal kezd és csak utána ül a számítógép elé. Azonnali válasz: azt a nyolc mondatot már kora reggel megírtam.
Betettem a beolajozott tepsibe egy sor krumplit és rá a karika májas hurkát és a közepébe egy nagy hagymát, majd 200 fokra beállítva elindultam a Dabi Vegyesboltba a kárpát kenyérért. Mire hazajöttem már félig megsült a reggeli. Megfordítottam a krumplikat és a hurkát és ébresztgettem Möcit, hogy kész a reggeli.
Reggeli után megnéztem Áron nyolc mondatát, amiben immáron sokkal kevesebb volt a hiba, mint tegnap este, de megbeszéltük, hogy ezt még egyszer leírja.
Emő bentre dolgozott, délelőtt elkezdte készíteni a benti leltárt. Én mellé ültem és úgy szortíroztam a bélyegeket, mert ő még nem olyan járatos az Excel-ben. Közben egy helyen engem is megszívatott az Excel, mert az elküldött kész állomány nem respektálta az eredetiben elrejtett oszlopokat és azokat is megjelenítette, amitől mindig azt hittük, hogy az a tavalyi leltár állománya. Ezen végül úgy sikerült javítani, hogy az elrejtés helyett az oszlopot végleg ki kellett vágni.
Négykor elkezdtünk pakolni, mert megint ijesztgettek, hogy ónos eső esik majd hazafelé az úton. Útközben még beadtuk Rokkó csontos csomagját. Hazafelé már csak Áron ment be a Burekhoz. Meg is lett az eredménye, mert az úton elmajszolt almás pite miatt, otthon már nem volt hajlandó velem vacsorázni. Emő felment elrendezni Csabi vacsoráját, sőt még arra is maradt gondja, hogy Csabi fülproblémájára kerítsen egy biolámpát Ilitől. Emő látta, hogy mennyire bánt az, hogy hat féléven keresztül tanult franciát már szinte teljesen elfelejtettem, ezért kaptam tőle egy nagyon szép angol-francia képes szótárt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése