Reggel korán kellett mennem vérvételre. Áron és Emő még aludtak, de mire visszaértem már senki nem volt otthon. Megreggeliztem és kiteregettem a tegnap áztatóba tett bélyegeket.
Csak véletlenül néztem bele a hotmail-es levelező rendszerembe és ott láttam, hogy a vaterán leütötték Áron régebbi sícipőjét, ami jó hír lett volna, ha megtalálom magát a sícipőt. Nagyon ideges lettem, hogy nálunk akkora a rendetlenség, hogy nem találunk semmit. Kétségbeesve hívtam Möcit, hogy szerinte hova tudtam úgy eldugni, hogy most mikor már jönnének átvenni sehol nem találom. Végül a vaterára feltett fotó segített nyomra vezetni és meglett.
Emőke felhozta a nyugger kaját.
Amikor Emő és Áron hazaérkeztek, valamit gyorsan bekaptunk és Áront rábíztuk a nővérére. Emőke megígérte, hogy nyolc körül ránéz, hogy minden rendben van-e Áron körül.
Elindultunk a Nagy László emlékestre. A Műegyetem előtt könnyen találtunk parkoló helyet. A Budafoki úton egy Fidesz házban tartottál a megemlékezést. Engem nem volt nehéz elkápráztatni, mert Nagy László az egyik kedvenc költőm. Amikor meghallottam a "Ki viszi át a szerelmet" c. verset, egészen elérzékenyültem. Ezt Emő is észrevette, mert tudta, hogy ez az egyik kedvencem. Ezenkívűl voltak még szép Chopin zongora betétek, egyszóval az egész esti program a kedvemre való volt. Amkor hazamentünk, lefekvés előtt még egy picit csipegettünk, unicumoztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése