Reggel nehezen ébredtünk, de azért valamelyest sikerült felkelnünk. Emő még az ágyban fekve adta elő óvatosan destruktív javaslatát: "Gabika, mi lenne, ha ma nem mennénk síelni, hanem kirándulnánk egyet Villachba? Tudod, Zoli bácsi is mondta, hogy a harmadik nap szokott a legtöbb síbaleset bekövetkezni."
Engem nem volt nehéz táncba vinni, mert tegnap nagyon kifárasztott a délelőtti kétórás és a délutáni több mint egyórás oktatás. Hamar bele is egyeztem, de csak olyan feltétellel, ha Áron nem akarja majd velünk ellógni a mai síelést.
A reggelinél Emő elkért mind a kettőnket a mai síelésről. Zoli bácsi azt mondta, rendben van, ő csak akkor morgott volna, ha Áron sem szeretne síelni.
Azért a reggelinél bepakoltunk szendvicseket és Áront Zoli bácsin kívül Petrára bíztuk.
Visszamentünk a házba és elkezdtük a lazítást, de nekem már 1/2 11-kor kezdett hiányozni a sípálya. Ekkor Emő azt javasolta, hogy induljunk el egy hosszabb gyalogtúrára. Ekkor már nem járt síbusz, hogy azzal menjünk Villachba, ami egyébként egy gyönyörű kisváros. Próbáltunk stoppolni is, de akik megálltak, azok mind csak a közelbe mentek, akik pedig nem álltak meg, azok nem álltak meg. :-) Végül találtunk egy helyet, ami nyáron strandként és csónakkikötőként működik, de most is sokan pihennek a partján.Egy német csaj (aki rólam azt gondolta, hogy én is német vagyok), ajánlotta, hogy nézzük meg a közeli templomot és a hozzá tartozó temetőt. A templom belül túldíszített, a temető viszont nagyon rendezett, visszafogott és magas kertkultúrájú volt.
Möcinek pisilnie kellett, amire javasoltam, hogy menjen be az egyik vendégházba és kérdezze meg, hogy ezt hol teheti meg. "Úgysem fognak beengedni"- mondta. Bementem. Az idős hölgy azt mondta, ez egy kicsit bonyolult, de mi biztosan oda fogunk találni. Menjünk föl az emeletre, azután balra pár lépcsőn tovább fel, majd forduljunk jobbra és ha a második ajtón bemegyünk, abban az apartmanban találunk egy fürdőszobát és abban egy WC-t. Megcsapott a kedvesség és a bizalom. Amikor Emő végzett a dolgával, hálásan megköszöntük és távoztunk.
Ebben a kisvárosban újfent megdöbbentünk a rend, a nyugalom, a béke, a tisztaság láttán. Ha valaki azt mondta volna, hogy annyi ezer Eurót ad, ahány eldobott csikket találok az utcán, akkor attól nyugodtan éhen is dögölhetnék, mert egyet sem találtam. Viszont egyre több napelemet láttunk, amit Dömsödön egyet sem (de az idén tavasszal még ez is megváltozhat). Ami még a napelemeknél is meglepőbb volt, nem egy helyen találkoztunk ingyenes elektromos töltő oszlopokkal az elektromos és hibrid autók számára.
Egy parkban leültünk és a hátizsákból megettük a többfogásos elemózsiánkat. Kezdtük Unicummal, majd sonkás, sajtos vajas zsemle, nápolyi, narancs, narancsital. Egy darabig még gyönyörködtünk a tájban, majd elindultunk vissza a szállásunk felé. A szálláshelyen ebéd kiegészítés: beherovka, mákos bejgli és kávé.
Négykor már kinyitott a wellness és ott folytattuk a lógós napon a pihenésünket Szauna, illatosított gőzkamra, úszás, majd ugyanez újra előröl.
Nemsokára megérkezett a síelő csapat. Áronnak be nem állt a szája, ömlöttek belőle az élmények. Vacsora után még leültünk kártyázni és mindenki kábította a többieket a saját kártyatrükkjeivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése