Ma volt az első síző nap. Reggel Laci a mi termoszunkat is megtöltötte finom teával. A reggelinél spájzoltam néhány szendvicset. A buszon Zoli bácsi tartott egy eligazítást, amire nem figyeltem eléggé oda, ezért, amikor felértünk Kamellal és Klárival a kabinos lift felső megállójába, ott mi hárman rossz liftre szálltunk át, amitől aznap nem is találtuk meg a csoportot. Számunkra erre a napra elveszett Áron is és Emő is. . Csak annyit tudtam, hogy ők egy korábbi lifttel érkeztek fel és biztosan jó kezekben vannak. A régi Salomon síbakancsomat, amelyik immáron két éve nem volt a lábamon, be se tudtam csatolni. Valaki segített, de ettől olyan szoros lett, hogy a lábam benne fájt, sőt egyre jobban fájt. Annyi erőm azért volt, hogy Kamelt és Klárit levittem egy hosszú lejtőn miközben kezdő síleckéket adtam nekik.
Közben 1-2 telefont és SMS-t váltottam Emővel és a többiekkel, de a találkozás csak délután kettőkor jött létre. Addigra én már nem hogy síelni, de lépdelni is alig tudtam.
Megnéztem, hogy Emő miket tanult aznap az oktatótól, de a holnapi oktatási anyagát nem akartam vele előre átvenni. A sícipőben már csak az autóbuszig tudtam levánszorogni.
Este a vacsora után elmentünk a kölcsönzőbe és ott Emőnek is és nekem is béreltünk egy-egy pár sícipőt, Emőnek pedig még egy carving lécet. Utána egy jót wellnesseztünk.
Később kerestem egy wifi hotspotot, mert volt egy két hetes átutalási késedelmem. Valakitől kaptam egy tabletet, de azon nagyon nehezen ment a tranzakciós megbízás. Végül sikerült és bár kicsit későn, de nyugovóra tértünk. lefeküdtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése