jégsaláta

Sikerült viszonylag normál időben felkelnünk. Möci már lent olvasgat a notebookon valamit. Elindulok kárpát kenyérért, de ha már elindulok, akkor elgurulok a kiskunlacházai TESCO-ig is, mert egy csomó utalványnak lejár a határideje. Ezt hívják a fogyasztói társadalomban "kényszer vásárlásak".

Már kilenc óra, mire befejezem a locsolást is és kezdhetjük a reggelit.
Délelőtt rendeztem a számítógépen rendezhető elmaradásaimat és egy picit gyomláltam Möci fűszernövényei között is, mert ahogyan ő gyomlált, az még hagyott hátra tennivalót.

Möci délelőtt egy sort se tanult a feladott angol leckéből.re nagyon szigorúan rászóltam,  ha ma nem tanulja meg a mára kijelölt penzumot, akkor  a velem való angol tanulásról egyszer, s mindenkorra mondjon le. Az elmúlt két év után neki már régen nyelvi államvizsgáznia kéne.

Ebédre megettük a spenótos nokedli maradékát. Ha este jönnek a Dezsőék, akkor már csak mesélni fogunk a spenótjukról, mert kóstolót kínálni már nem tudunk.

Nekilódultam, hogy felássak egy kisebb területet a Prelukban vásárolt jégsaláta magoknak. Végül csak nagyon kis területet sikerült ültetésre rendbe hozni, de azért 15 fej jégsaláta csak lesz belőle.

Megint úsztunk egy nagyot a Dunában. Napozás közben Möci megpróbálta felmondani a  mai angol lecke első felét. Amikor a naplemente után visszahúzódtunk a fészekbe, kipróbáltuk, hogy milyen változást eredményezett nálunk a TV adások digitális átállása. Meglepetésünkre semmi nem változott, így itt a bázison nem lesz szükség úgy nevezett set top box vásárlására.

Möci még este nyolckor is egy tepsi túrós rétes sütésével volt elfoglalva. Az esti locsolás előtt tartottam egy
oda-vissza játszó villanyóra leolvasást. A beszerelés óta valamivel több mint 300  kWh teljesítményt fogyasztottunk, miközben a napelemes rendszer 600 kWh-nál is többet termelt.

angol tananyag a kütyün

  Na végre, az éjjel akkora vihar kerekedett, hogy azt hittük, az ég is leszakad. Reggelre kelve csak annyit észleltünk belőle, hogy nagy szél kerekedett és a levegő felfrissült és lehűlt egy kicsit. A reggelt úgy kell érteni, hogy az alvás nagy lustizással fejeződött be.

Tegnap ugye meglepődtem a klímás szóbeli kalkulációján, de az igazi pofára esés akkor kövezkezett be, amikor mára megérkezett az írásos árajánlat, ami részletesebb, pontosabb, de főként 25 %-kal magasabbra sikeredett. Még nem fogalmaztam meg, miként mondjam el neki, hogy ennyire nem vagyok tehetős, vagy csak egyszerűen, hogy hova menjen. Az ajánlat több volt mint fél milla.

Reggelire maradékokat ettünk. (Ennyire nem telik nekünk klímára.)

Sikerült feltennem Möci kütyüjére a Szalai Nóri féle mp3-as hanganyagokból azokat, amiket Béla szedett le és az újakat, amiket már én töltöttem le. Mostantól szigorúbban fogom venni a tanulását.

Már megint besűrűsödtek körülöttem a tennivalók. Csak azért nem panaszkodom emiatt, mert feltölt az a tudat, hogy az összes időtöltést hasznosnak tartom.

Möci ebédre olyan finom kedvemre valót készített, mint még soha. Fél szemmel láttam, hogy a tegnap kapott spenóttal foglalkozik, meg sok gerezd fokhagyma is szerepelt a konyhaasztalon, de ilyen finomat eddig még csak a Trattoria Toscana-ban sikerült ennem. A spenót nem apróra passzírozva, hanem nagy levelekben sok fokhagymával megfőzve terpeszkedett a nokedlin. Már csak egy kis reszelt parmezán sajt kellett volna a tetejére. Hozzá az Adriáról hozott kedvenc vörös borunkat, a Vranac-ot kortyolgattuk.

Pihentetőnek beszereltem a huzika hűtőszekrényébe az elmosott polcokat, amik szinte ördöglakatszerűen kerültek vissza a helyükre. még kedvem támadt az asztalon azt a kis sérülést kijavítanom műgyantával.

Délután egy picit angoloztunk. Igaz, hogy közben néha belülről néztem a szemhéjamat, de angoloztunk. Mire felébredtem a délutáni sziesztázásból már este hét óra lett. Kérdezte is Möci, hogy csak sötétedés után megyünk le a Dunára egy kicsit sétálni?

Átmentünk Dezsőékkel tércselni. Holnap délre meghívtuk őket spenótos nokedlire, de már parmezán sajttal.

inverteres klíma

Egy türelmetlen reggeli telefonáló csörgésére ébredtünk. Végül, reggel nem sikerült megtudnunk, hogy ki volt, mert mire felvettük volna, már abbahagyta a csörgést. Úgy látszik csak az volt a célja, hogy felébresszen bennünket. Az egész csörgésnek annyi volt a hozadéka, hogy még az erős napsütés előtt meglocsolhattam a veteményest. Ha meggondolom, hogy egy hónapja ültettem el a zöldbabot és még mindig nem terem, akkor elég sok a munka ráfordítása. Az is igaz persze, hogy amíg mi az Adrián voltunk, addig Zoli bácsi egy kicsit elhanyagolta a locsolását.

Mára sem ígért a meteorológia lehűlést, sőt 39 fok Celsiusszal riogat. Most, hogy még nem kapnak napot a napelem táblák  lemostam azokat is, mert az volt a gyanúm, hogy a több mint egy hónapos eső szünet miatt a rárakódott portól csökkent a teljesítménye.

Möci bekerekezett a faluba feladni Áronnak a levelet és fog hozni kiflit a reggelihez és sört  a kánikulához.

Reggelire Möci sok mindent készített, de én csak egy csésze forró halászlét ettem pirítóssal. Pontosan olyan finom lett, mint amilyennek elképzeltem.

Közben kiderült, hogy ki volt a reggeli telefonáló, mert ismét csengett a telefon és az úr már a kapuban várt a bebocsáttatásra. Még az elutazásunk előtt kértem egy árajánlatot, egy inverteres klíma berendezésre, hogy a napelemes többlettermelését ne kelljen nyomott áron eladni az ELMŰ-nek, a vele járó jövedelem adó bevallásának macerájáról nem is beszélve. Akkor a cég azt mondta, hogy az árajánlat elkészítéséhez egy helyszíni  bejárásra van szükség. Most jöttek.

Az úr alaposan felmérte a terepet, de az előzetesen becsült bekerülési érték közlésénél nem volt kíméletes egy esetleges szívinfarktus kialakulását illetően. Möcivel azt beszéltük meg, hogy az írásos árajánlat megérkezése után fogjuk eldönteni, hogy megéri-e vagy sem.

Hívtam a Tósa Sanyit, hogy ugorjon be az autójába és jöjjön el Dömsödre. Úszásra, teniszezésre és egy finom lazac halászlé ebédre hívtam. Neki csak egy óra az út és ez egy kellemes program lett volna. Végül megtalálta az egyetlen akadályozó tényezőt: reggel már bekapott egy vodkát és így nem ül a volán mögé. Elfogadtam, majd egy másik alkalommal megoldjuk.

Be kellett dobni az Áronnak írt levelet. Möci rábeszélt egy hosszabb kerékpár túrára a Duna parton, mert határozottan emlékezett arra, hogy ott van egy postaláda. Lementünk egészen a Sirály fogadóig. Postaládát ugyan nem találtunk, de legalább bringáztunk egy jót. Ott pihentünk egy kicsit, majd elindultunk visszafelé.

Úszkáltunk egyet a Dunában és közben olyan jó szél kerekedett, hogy elhatároztam, összerakom a szörföt és rápattanok. A szörf összerakása többször annyi időt vett igénybe, mint amennyit a vízen voltam vele. A gábli (Gábelbaum) feszítőjének volt egy problémája, amit szerettem volna megkonzultálni a nagy szörfös Feri bácsival.

Átsétáltunk a Gabikáéhoz. Szilvászkodtunk, majd meghívtuk őket egy lazac halászlé ebédre. Át is jöttek, de a Feri bácsinak otthonról hozták az ebédet, mert ő a halászlét nem szereti.

Gabikának nagyon ízlett a főztöm. Mind meg is ette. Utána kávéztunk és sokat dumáltunk. Baromi meleg volt, közel 40 fok Celsius elmentek, mi megint beugrottunk a Dunába.

Boróka kérdezte, hogy nem szeretnénk-e megint kapni egy adag spenótot. A válasz egyszerű volt, mert erre már azóta aspirálunk, hogy az Aszódiéknál ettük azt a spenótos hasét.
Möci ismételt bicikli túrára szedett rá. Igaz, hogy először csak a Petőfi fáig, de ott egy kis pihenő után meghosszabbította a végcélt a strandig (ha nyitva van). A strand nyitva volt és a lemenő nap mellett már egy szál ember sem volt benne, így megtehettem, hogy ledobtam a gatyámat és úszás meztelenül. Elúsztam egy kikötött vitorlásig, alaposan megmustráltam, majd vissza. A kiszállást a vízből az komplikálta, hogy időközben kikötött egy nagy kenu tinédzser fiúkkal és lányokkal, de a szürkületben már nem zavartattam magam nagyon.

A mai nap után, akkor sem lenne szükségem altatóra, ha egyébként szednék néha.

kettesben

Későn ébredeztem, de Möcit nem találtam magam mellett. Vagy nagyon horkoltam és ezért felment,hogy egyedül folytassa az alvást, vagy megszökött egy huszárkapitánnyal, hogy nélkülem folytassa az életét.

Már majdnem lekéstem a napsütés mentes reggelt, amikor elkezdtem a locsolást. A zöldbab nagyon lassan fejlődik, pedig tőlem is, meg a Jóistentől is mindent megkap.
Amíg Möci készítette a reggelit, addig a kúp alatt igyekeztem behozni a blogbejegyzéseim elmaradásait. Annyi minden történik velünk, hogy arra már szinte nem marad időm, hogy azt rögzítsem is.

Tamásnak sikerült átutalnom a pénzt, bár a Citibank online olyan hülye, hogy ha az átutalás napjának (munkaszüneti nap lévén) nem a "Ma"-i napot jelölöm, hanem a következő hétfőt, akkor közli, hogy azon az értéknapon nem tudja elvégezni a megbízást.

Elindultunk egy kerékpár túrára, de egy óra után a nagy hőség miatt feladtuk. Lepihentünk egy fa alatt és egy kis pihenő után visszaindultunk.

Miközben én a Forma 1-et néztem, Möci lazacot sütött hagymás almával, de egyikünknek sem volt nagy étvágya. Baromi meleg van. A kúp alatt az árnyékban is 36 celsius fok. Napközben többször is kimegyünk úszni egyet.

Végre nekiveselkedtem, hogy a három lazac fejet kipucoljam és feltegyem  főni halászlének. Macerás egy meló, de majd holnap, amikor esszük, kiderül, hogy megérte-e. A lazac hulladékot odaadtam Gábornak. Már nincs saját macskájuk, de a szomszédból még járnak hozzájuk látogató cicák.

Panaszkodtam Möcinek, hogy nekem már ma nagyon hiányzik Áron. Remélhetőleg ezt az egy hetet valahogyan kibírjuk nélküle.

Csak nagyon későn jutottam a locsoláshoz.

Indulás a Tócsa táborba. Bakonyszentlászló

Nagyon korán ébredtem. Először lementem locsolni, de közben félgőzzel elkezdtem ébreszteni Áront is, hogy kezdjen el készülődni. Belenéztem a levelezésembe, de ott egyetlen sor sem volt a Tócsa tábor címét illetően. Nem baj, nekiindulunk és majd menet közben folytatjuk az érdeklődést.

Az IGO szerint már 11 óra előtt ott leszünk. Szerencsénk volt az egy hónapra vásárolt autópálya matricánkkal ( 2013.07.07- 2013.08.07 ), mert legalább most is büntetlenül utazgathatunk rajta. Az autópályáról letérve gyönyörködtünk a Bakony és a környező falvak szépségében.

Közben találtunk egy mérsékelt árú üzemanyag kutat. Megtankoltunk. Amikor az IGO szerint megérkeztünk, akkor ott találtuk magunkat a semmi közepén. Felhívtuk Cser Katalint, aki közölte, hogy már nincs egy kilométer a végcélig és elmondta, hogyan jutunk oda.

Kiszálláskor átadtuk Áronnak a bőröndjét, Katalinnak pedig a két üveg lekvárt. Féktelen boldogság volt a találkozás Artúrral és Leóval. Ölelgetések, csókolgatások, azután eltűntek a szemünk előtt és többé nem is láttuk őket.

Még megbeszéltünk néhány technikai részletet Katalinnal, az augusztus 4-i hazautazással kapcsolatban, azután indultunk vissza Törökbálint fele.

Időben érkeztünk Aszódiékhoz. Már a vége fele folytak a buli előkészületei. Judit nagyon finom kajákat tálalt fel. Pálcikán sült csirkemell, sült virsli csevapcsicsa, sült krumplival, finomabbnál finomabb kenőcsökkel és kovászos uborkával. Sajnos nem ihattam hozzá a kínált Egri Bikavérből, mert Möci nem vállalja a vezetést.

Jánossal megbeszéltük, hogy ha nincs ellenükre, akkor jövő ősszel meglátogatjuk őket Izraelben. Annyira nem volt ellenükre, hogy előfeltételnek szabta, hogy csak akkor mehetünk, ha az ottlétünk alatt náluk szállunk meg.

Bár a társaság nagyon jó volt, mégis mi szakítottuk elsőnek a vendéglátást. Még napsütésben érkeztünk Dömsödre, így tudtunk egyet csobbanni.

Itthon azután ismét megnéztem a filmklubban már látott Martin Scorsese filmet a Casino-t. Újfent megdöbbentett ez a realista film a '70-es évek Amerikájáról.

vitorlásról álmodozunk

Már 3/4 7-kor felkeltem egy kis napsütés előtti locsoláshoz. Igaz, hogy utána még egy kicsit visszabújtam, folytatni az álmomat. Álmomban egy vitorlázat nélküli hajóval manővereztem egy kikötőben. Lehet, hogy az egész Áron vágyairól szólt, mert egyre gyakrabban emlegeti, hogy jó lenne nekünk is egy vitorlás.

Möci készítette a reggelit, de a lágy tojás főzését nem bíztam rá. A fiúknak addig tart a dolog, amíg mindent megesznek. A reggeli utáni elpakolás már nem természetes

Egy újabb gyomlálásba kezdtem. Utána csapatostul kimentünk a Dunára. Ma nem csak a nap tűzött ezerrel, hanem egy kis szellő is fújt. A fiúk gumimatraccal és nagy labdával színesítették a lubickolásukat. Nem tudtak betelni a vízzel.

Közben elkezdtem készíteni a híres bufallói csípős csirkeszárnyat. Úgy éreztem, hogy túl sok lesz, de nem baj, mert Laci úgyis jön a fiúkért délután, legalább őt is megkínálhatjuk vele. Möci segített, mert ő készítette hozzá a salátát. A görögdinnye nem fért sehova, ezért a huzika hűtőszekrényéből kiszereltem a rácsokat és a polcokat és csak úgy tudtam betenni a nagy dinnyét. A szerelékeket amúgy is be kellett tenni a mosogatógépbe, mert az része a hűtő takarításának.

Akkora sikere volt a csirkeszárnynak, hogy a Lacinak félretett darabok is elkeltek. Utána jött a sztracsatella fagyi a tejszínhabbal.

Még egy adag játék, szinte az utolsó felvonás mert a fiúk közben minden cuccukat összepakoltak és készülődtek a hazamenetelre.

Laci hat óra körül érkezett. Gyors élménybeszámoló után nekiálltunk a jól lehűlt görögdinnye elpusztításának.
Amikor a fiúk és Laci elbúcsúztak, Áron is hozzákezdett a holnapi utazásnak a Tócsa táborba. Lenyúlta az új bőrönd szettből a nagyobb gurulóst és a tisztálkodószeres  kis táskát.
Későn este felhívtam a szervezőket, hogy adjanak egy pontos útbaigazítást, esetleg GPS kódokat, hogy holnap könnyebben odataláljunk. Meg is ígérték, hogy még  kora reggelig elküldik email-ben.

Ráckeve

Délelőtt elindultunk, hogy a Second Hand műszaki üzletben nézzünk egy hűtőszekrény.  Útközben benéztünk Lacibácsiékhoz, mert Áron nem találta a LaCoste trikóját. Se a trikó nem lett meg, se a Second Hand, mert az már Dunaharasztiba költözött.

A hibás platnit bevittük a villamossági boltba, hátha a tulaj segítségünkre tud lenni a leégett vezeték krimpelésében.

Möci azt javasolta, guruljunk át Ráckevére, hogy vásároljunk néhány dolgot a Lidl-ben. A legfontosabb a tejszínhab volt az ebéd utáni fagylalthoz.

Ha már erre jártunk, becsöngettünk Busz Gabiékhoz. Kapóra jöttünk, mert az újonnan vásárolt satuja javításra szorult.
Mire visszaértünk a fiúk már kellőképpen éhesek voltak. Grill csirkét ettünk sült krumplival és kovászos uborkával. A nap fénypontja a fagylalt volt

Onnan tudtam, hogy Norciék megérkeztek Magyarországra, mert a nevemre szóló hitelkártyán történt egy terhelés, amit a Deichmann-nál vásároltak és annak megtörténtéről a bank SMS-ben értesített. Először még kezdtem csodálkozni, hogy már ennyire kihagy az emlékezetem, hogy arra sem emlékszem, hol és mit vásároltam egy fél órával ezelőtt. De aztán hamar rájöttem, hogy ezt nem mi követtük el. Meg is lepődött Norcikám, amikor felhívtam és közöltem: "látom itthon vagytok."

Egyeztettük a programjainkat. Norcikám azzal adott még egy lökést Áron Tócsa táborba küldésre, hogy Arti és Leó már nagyon várja, hogy találkozzanak.

Schäffer Laci

Reggel hétkor már felkeltem. Azonnal nekiestem a locsolásnak.Csak épen bekaptam egy tejeskávét. Möci tartott egy rövid eligazítást a fiúknak (mit szabad és mit nem). Kérte, ha megjön értük Laci bácsi, akkor mindenben fogadjanak szót neki.

Nyolckor már tudtunk is indulni. Hétköznap lévén erős szembe forgalommal kellett haladnunk Budapest felé. Kilenckor már be is tudtunk parkolni a MOM parkba. Möci azt mondta, hogy amíg én a piszkos pénzügyeimet intézem a CitiBanknál, addig ő belátogat a Tchibo-ba, majd ott keressem.

Nem sokkal 10 óra után Gazdagréti otthonunkban tettünk vettünk.

 Az utvonalterv.hu azt mondta, hogy tömegközlekedéssel több mint másfél óra lenne a Kozma utcai zsidó temető, ezért nem maradt más hátra, mint a Scenic.

Úgy estem be egy perccel 11 óra előtt a ravatalozóba, hogy szerintem egyszer le is fotóztak sebességhatár túllépése miatt.

A ravatalozóban nem sok mindent értettem. A falon lévő táblán nem tudtam elolvasni a héber írást. A rabbit is csak akkor értettem, amikor magyarul és főleg a Sefivel kapcsolatos személyes élményeiről beszélt. A formaságokkal törődtem a legkevésbé. Leginkább a gondolataimmal voltam elfoglalva és azokban csak Sefi kapott helyet. Egyszerűen nem értettem, hogy Ő hol van. Ekkor még nem voltam szomorú, mert a tény, hogy Ő nincs, még nem tudatosult bennem. Azután elindult a menet. A hosszú séta alatt Lacival és Fruzsival is úgy beszélgettünk, mintha semmi különös nem történt volna. A sírgödör mellett is volt valamilyen ceremónia, de nem olyan, ami lekötötte volna a figyelmemet. Két tagbaszakadt sírásó lassan engedte le a kötelet és én még ekkor is csak szinte kívülről követtem az eseményeket. Csak amikor az első rög nagyot, dübörögve érkezett a koporsóra, akkor döbbentem rá, hogy mi is történt. Borzalmas volt, amint eljutott a tiszta tudatomig, hogy Sefi a föld alá költözik és számunkra nincs többé.  Nem sírtam, még csak nem is könnyeztem, de azt éreztem, hogy nem szeretnék most senkivel beszélgetni, nem szeretnék senkivel találkozni, senkire ránézni. Egyáltalán, nem szeretnék itt lenni, sőt, lenni sem szeretnék.
Mire a sor odaért velem, hogy Ádámnak és Marcsinak kondoleálhattam, addigra viszonylag  megnyugodtam és már csak a könnyeimmel kellett küszködnöm. Arra nem is emlékszem, hogy Marcsival miket mondtunk egymásnak, csak arra, hogy percekig beszélgettünk. Biztosan vigasztaltuk egymást.
Miközben sétáltunk ki a temetőből, egy darabig nem kívántam a Laciék társaságát sem, azután lassan megnyugodtam.

Hazafelé a nyockerben még megálltunk egy helyen. Laci jeges kólát kért, Fruzsina pedig egy narancslét vodkával.  Nekem is jól jött volna egy pálesz, de az autó.

Amikor hazaértem Möci még nem volt készen a dolgaival. Egy darabig még vasalgatott, azután felkaptuk a postát és indultunk.

Első állomás a TESCO volt. Koncentráltunk, hogy mik hiányozhatnak Dömsödön. Többek között vettünk egy grillcsirkét, hogy ma már ne kelljen főzőcskézni.

Ahogy megérkeztünk, mindent rendben találtunk, mentünk a Laci bácsiékhoz, hogy megvannak-e a fiúk. Ott is minden a legnagyobb rendben volt. A fiúkat mindennel kényeztették. Voltak csónakázni és segítettek az ebéd (rántott tök) készítésében.

Együtt heten mentünk a református gyülekezetbe, ahol Levente Jób és Cófár történetét mondta el.

Hazatérve postabontás és lefekvés.

Petanque

Úgy látszik, hogy nehezen viseltem, hogy a vacsora elmaradt, mert éjjel addig-addig forgolódtam, mígnem azután fél három tájékán lementem egy cseppet falatozni. A römerben megkocsonyásodott szaftot törülgettem ki egy kis kárpát kenyérrel és az egészet Unicummal öblítettem le. Ettől azután olyan jól aludtam, hogy csak akkor ébredtem fel, amikor már a többiek a reggeliző asztalnál ültek a kúp alatt.

Möci nagyon finom kőrözöttet készített a tegnap vásárolt juhtúróból.

A nap már elkezdett sütni, így az utolsó pillanat, hogy elvégezhettem a reggeli locsolást.

A fiúk azt találták ki, hogy a reggelizés után petanque-ozni fognak, amire vesztükre engem is meghívtak. Möci kiadta a parancsot, hogy mindenki vigye be az edényeit és amit meghagyott a reggelinél. Már elkezdtük a petanque-ozást, amikor  Möci haragja dübörögve szólt, mert még nem hordtunk be mindent.

5-3-2-1 lett  petanque-ozás eredménye. Én az 5 aranyérmemet csak azért tarthattam meg, mert, közben telefonhívásom volt a bankból. Elintéztem a különböző pénzek átcsoportosítását, hogy elkerülhessem a 
16%+ 6%-os kamatadót, amit a kormány az idén augusztus 1-től vezet be.

A fiúk azt javasolták, hogy menjünk ki a Dunára úszni. Erre tettem egy lapáttal azzal, hogy vigyük ki a gumi kajakot. Nagy sikere volt annak ellenére, hogy ebbe egyszerre csak ketten ülhetnek bele. Amúgy is csak két mentőmellény volt és úgy hallottuk, hogy a vízi-rendőrség mostanában nagyon szigorú. A kajakozásnak frenetikus sikere volt. Legalább kétórás Duna imádás volt. A végén a fiúk leeveztek a kis hídig. Möci kerékpárral ment utánuk.
Mi is úszkáltunk egy kicsit. A nagy hőséget nem is lehetett másképp kibírni.

Möci megkért, hogy menjek el vásárolni és készítsünk egy milánói makarónit. A kisboltban vettem meg a hagymát, makarónit, sajtot és a felvágottat, a hentesnél pedig a fél kiló darált pulyka mellet.

Magamra vállaltam a milánói készítését. Nagyon finomra sikerült. A fiúk hihetetlen mennyiséget tudtak elpusztítani belőle.

A délutáni sziesztára mi a klimatizált huzikába vonultunk félre, míg a fiúk a házban randalíroztak. A pihenés után rendeztem egy lehullott almaszedő versenyt.
I. Bálint
II. Olivér
III. Áron

amit én szedtem, azt becsületesen elosztottam a három fiú ládájában.

Este befejeztem a bélyegek teregetését, Möci pedig átmikrózta a baracklekvárokat és végleges formájukban tette el.

Parlagfű mentesítés

Lassú felkelés után először a reggeli locsolás. Möci megírja a bevásárló listát. A fiúk úgy döntenek, hogy elkísérnek a piacra. A piacon csak 4 liter frissen fejt tejet és egy pohárka juhtúrót vettem. Közben Áronék elmentek csontiért. A Dabi vegyesboltban vettem meg a lista többi tételét (kárpát kenyér, sajt, párizsi, cellofán, szalicil, befőttes gumi, Nők lapja stb.).

Kriszta telefonált Madridból és mindenkit végigkérdezett, hogy hogyan vannak a fiai.

Itthon a fiúk készítették a reggelit, Möci csak a teát és a tejeskávét készítette hozzá. Degeszre reggeliztük magunkat.

Reggeli után elkezdtem teregetni a leáztatott bélyegeket. Közben átjött G. Laci és Judit, mivel a napelem rendszert illetően a döntés utolsó fázisában vannak. Juditot jobban érdekelték a Möci által mutatott Internetes oldalak.
Lacinak megmutattam a régi, zárlatos elektromos platnit. Ő pillanatok alatt szétszedte és behatárolta a zárlat helyét. A javítást és a megoldást illetően megkaptam a feladatot a beszerzendő alkatrészekről. Amikor elbúcsúztak megkérdeztem, lehet-e arról szó, hogy szerda délelőtt, amikor mi megyünk Budapestre ránéznének-e a fiúkra. Laci megértette, hogy akármilyen nagyok már a fiúk, nem hagyom itt szívesen magukra, rögtön vállalkozott a feladatra.

A fiúk leszedték a sóskát, majd felszerelkeztek a horgászcuccokkal és elindultak a kis hídhoz. Csak egy jó óra múlva érkeztek vissza. Három naphal volt a termés, de mindegyiket visszadobták.

Möci kiadta a fiúknak a sóska pucolását, majd kimentünk a stégre és napoztunk, úszkáltunk, megint napoztunk, megint úszkáltunk.

A fiúk házon belüli elfoglaltságokat találtak, de olyan jó az idő kint, hogy valamivel szerettem volna kicsalogatni őket. Összekötöttem a kellemest a hasznossal. Az egyik veteményesnél parlagfű mentesítési versenyt rendeztem, amiben én is részt vettem. A végén összeszámoltuk, hogy ki hány tő parlagfüvet tudott a földből kitépni.

I.   Áron   37
II.  Olivér 28
III. Bálint  27
IV. Gábor 23

Közben persze készült az ebéd. Möci ismét a römerhez fordult. A nyolc csirkecombon kívül cukkinit, lila hagymát és egyebeket tett bele, majd az egészet a sütőbe küldte. Volt hozzá még főtt krumpli és sóska is.
A fiúk nagyon jól ettek. Utána jött Laci bácsi és Judit, mert a napelem rendszerhez már a déli tájolású teraszukat is felmérte és annak kinyomtatott képét áthozta megmutatni. Mind a ketten hoztak egy-egy doboz tojást. Közben Laci kibővítette a szerdára tett felajánlását azzal, hogy ha van legalább két darab mentőmellényünk, akkor elviszi a fiúkat csónakázni.

Délután ketten nekiláttunk a bélyegek kiteregetésének. Amíg én teregettem, addig Möci rákeresett és felolvasást tartott Bálint Lea Ráchel 40-50 évvel ezelőtt írt verseiből. Túl nagy adagra sikeredett a beáztatott bélyegek mennyisége, mert még a lefekvésig sem végeztünk vele.

Túl későn ebédeltünk, ezért a vacsora valahogyan kimaradt az életünkből. Még egy gyors locsolás és irány az ágy.

Megjöttek az ikrek

Már hétkor felébredtem, de Krisztát csak nyolc körül hívtuk fel. Meg is beszéltük, hogy Olivért és Bálintot a nagyszülei fogják hozni délután. Kihasználtam, hogy még nem süt a nap és adtam a veteményesnek egy reggeli locsolást is.

Elhatároztam, hogy készítek egy mankó lábat és feltámasztom a szilvafa roskadozó ágait. Áront csak egy kis segítségre kértem, de ő azt mondta, hogy az istállónak abba a sarkába ő nem megy, mert ott van egy pókháló. Amikor arra kértem, hogy hozzon be a mankóhoz egy hosszabb faágat, akkor az volt a probléma, hogy ő nem tudja egy méterrel odébb húzni a fűnyírót. A harmadik kifogásánál bepörögtem és azt mondtam, hogy akkor öltözzön és megyünk Gazdagrétre. Csak Emőnek köszönheti, hogy a mérgemnek nem tudtam érvényt szerezni.

A történtek után Áron is megszeppent egy kicsit.

Reggeli után levágtam egy nagy adag áztatni való bélyeget.

Délelőtt átmentem a Feri bácsihoz, hogy megbeszéljem velük a szerdai gyerekfelügyeletet, amiből semmi sem lett, mert ők hétfőn lemennek a Balatonra.

Közben a Szauter nagyszülők hívtak, hogy akkor most hozzák az ikreket és ha már a CBA-nál lesznek, akkor ránk csörögnek.

Feri bácsival átjöttünk megkonzultálni a Scenic vontatmány csatlakozójának az átkonstruálását. Möci és Feri ittak egy slivovicát, de engem kihagytak, mondván nekem még kell vezetnem.

Amint megcsörrent a telefon már is indultam a fiúkért. Bálint és Olivér szépen összecsomagolva átültek a Scenicbe. A bázison azután elindult a cirkuszi élet. Áron reggel óta elfelejtett rendet tenni maga körül.

A fiúk hamar eldöntötték, hogy hol fogják kialakítani a játszó sarkot és a fekhelyüket.  Ebéd előtt még kimentünk a Dunára csobbanni egyet. A fiúk egy kicsit túl messzire merészkedtek, ezért vissza kellett parancsolnom őket.

Kései  ebédre Möci a sütőben melegítette a römerben készített rakott karfiolt. A tartalmát egy kis kovászos uborkával hamar elpusztítottuk öten .

A délutánt mi Möcivel a ház hűvösében töltöttük. Áron az ikreket rávette egy monstre Capitaly partira. Időnként ránéztem a játék állására, de ugyanazt tapasztaltam, mint amikor mi játszunk Áronnal. Neki már mindenhol szállodái voltak, míg a többiek teljesen eladósodva romokban hevernek.

Estére megtörtem a diókészletünk felét, megdaráltam. A fiúk teljesen ellátták a palacsinta sütés összes fázisát. Vacsorára baracklekváros, diós palacsintát ettünk.

A fiúk megágyaztak maguknak, én meglocsoltam a veteményest és megnéztünk egy filmet.

Baracklekvár

Nem is néztük, hány órakor ébredünk és kelünk. Amikor már hajtott az éhség, elindultunk a piacra. Áront otthon hagytuk, azzal, hogy amíg vásárolunk, addig ő szedjen egy nagy kosár barackot Zsolti bácsi fájáról. Olyan sok mindent vettünk, hogy azt felsorolni is lehetetlen.

Itthon Áron és Möci készítette a reggelit. Mindenhol jó, de legjobb itthon. Ismét a kúp alatt tálaljuk a finomságokat.

Délelőtt megpróbálom behozni a blogbejegyzések restanciáit. Möcivel tartunk egy angol órát, de a házi feladatok elmaradása miatt a dicséretek elmaradnak.

Möci nagymosáshoz és a  kemping bútorok tisztításához fogott hozzá, majd összerakta a römertopfban az ebédet.

Nagy kánikula van, de a kúp alatt költöttük el az ebédet. Ebéd után Möci és Áron befőzték a baracklekvárt, én pedig nekiláttam a kovászos uborka készítésnek.

Babó Kati hívott skype-on, hogy legyek a segítségére, hogy miként lehet egy szövegtartalmat e-mailben elküldeni valakinek. Röviden és tömören  elmagyaráztam a Ctrl +C, Ctrl+V windowsos módszert. A módszer tetszett neki, az eredménynek is örült, de miután ezt egyszer már korábban elmagyaráztam, arra kértem, hogy ezt most írja fel. Nem írja - mondta, de én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy írja, mert tudtam, hogy amikor engem tanítanak és amikor én tanítok mást, akkor ez hasznos és fontos. Szeretek nálam okosabb emberektől tanulni és mást tanítani, mert meggyőződésem, hogy "a tudás hatalom" akként igaz, hogy a tudás tovább adása, megsokszorozása az igazi érték. Ezen a "felírom-nem írom fel" dolgon azután úgy összevitatkoztunk, hogy amikor keményen kifejtettem a rosszallásomat, nagyon megsértődött.

Több mint ötven éve tanítok és hetven éve tanulok. Nagyon szeretek nálam okosabb emberektől tanulni és másokat is tanítani. Mindig az volt a véleményem, hogy ha valaki nem tud valamit az egyáltalán nem baj, de ha nem is akar tudni, az nagyon nagy baj és az butaság.

Este ismét nagy locsolással igyekeztem pótolni a veteményes kéthetes elhanyagolását.

Este a "Vörös Báró"-t néztük meg a TV-ben, de Möci közben elaludt.

Indulunk haza

Hat óra előtt ébredtem. Első negatívum, hogy a lefekvésünk után mégis sikerült valakinek úgy letelepedni a közelünkben, hogy elzárja tőlünk a kijáratot.

Első utam a vizesblokk és utána a pékség. Nagyon finom frissen sült kenyér mellé többféle joghurtot vettem. A kenyérből készítettem az útra szendvicseket, amibe a maradék csülökről faragtam le a hússzeletkéket és a majonézzel megkent szeletek közé a húsokon kívül zöldpaprikát is tettem.

Möci a reggelit készítette, Áron és én a pakolást végeztük. Minden (mikró, grillsütő, asztal, székek, napernyő stb.) bekerült a huzikában a végleges helyére, majd elkezdődött a szerelvény összekapcsolása. Ez a művelet azért ment könnyen, mert a mover kifogástalanul működött. Lekapcsoltam a huzikát a 220 V-os hálózatról, de ez alkalommal nem felejtettem el a hűtőszekrényt átállítani a 12 V-os hálózatra.  Még betettük Áron kerékpárját a védőtakaróra. Minden szekrény, ajtó és fiók biztonsági rögzítését ellenőriztem. A movert lekapcsoltam. Lábak és a gólyakerék.  fent, huzika kéziféke kiengedve, elektromos csatlakozó rendben, indulhatunk.

Az IGO kitűnően működött. Az első beírt állomás Sormás István Fogadó volt. A Scenic az első száz kilométeren szenvedett és sokat fogyasztott a rengeteg hegy megmászásától. Pihentetésre megálltunk egy Marche-ban reggelizni. A két kávét és a főtt kolbászt tálcástól bevittük a huzikába. Falatoztunk hozzá a szendvicseinkből és a joghurtokból is.

Menet közben nagyon kellemetlen telefonhívás jött. Balázs Gyöngyike hívott, hogy az apukája után közös barátunk Kazinczy Laci is meghalt és szerdán lesz a temetése. Möci megpróbált vigasztalni és  felkészíteni arra, hogy az én koromban, akármennyire is szomorú, egyre gyakrabban fog előfordulni, hogy korombeliekkel ez történik, mert ez az élet rendje.

 A hegygerinc után már az autó is megkönnyebbült egy kicsit. Igaz, hogy egy idő után úgy éreztem, hogy a huzika gumiköpenyei túlságosan melegszenek, ezért egy benzinkútnál megemeltem bennük a guminyomást. Már elképzelni is borzasztó volt, hogy mi lenne, ha egy több kilométer hosszú alagútban a huzika egyik gumija defektes lenne. A kerékcsere olyan bonyolult, hogy az több órát is igénybe vehet. Csak a kerékpárokat kell leszerelni ahhoz, hogy a pótkereket elővegyük. Arról nem is beszélve, hogy azt nem is olyan könnyű a vezetőülésből azonnal észlelni, hogy a vontatmány egyik kereke defektes és akkor azt a keréktárcsa is megsínyli.

A határ előtt jelezte az üzemanyagmérő, hogy már csak az utolsó 50 km-re elegendő a gázolaj.

Hosszú első útszakasz után érkeztünk meg a Fogadóba. Áron rántott sajtot kért sült burgonyával, Möci sült pisztrángot wokban sült zöldséggel, én pedig egyszerű halászlevet. Utána fagylalt, túrós palacsinta és kávé volt. Közben felhívtuk Nóra nagyit, hogy visszatértünk az országba és D. Katit, hogy az eredeti terv szerint meglátogassuk-e Zamárdiban. Mivel ez nem jött össze, Dömsödöt írtunk be új úti célnak.

Tankolni a közeli Nagykanizsára gurultunk el. A 60 literes üzemanyagtartályba 59,84 liter ment bele!!!

A második szakasz már fárasztóbb volt. Félúton el is álmosodtam, ezért az egyik kútnál megálltunk egy kicsit mozogni. Én ittam, egy máskor tilos Coca-Colát, Áronnak pedig vettem egy gyömbér szörpöt. Ez egy kicsit felfrissített, de a közel 12 órás út a vontatmánnyal csak sok volt.

Fél nyolckor érkeztünk meg a bázisra. Csapatostul mentünk Benőékhez a kulcscsomóért. Benőék örültek az érkezésünknek. Székkel és italokkal kínáltak. Nem tudtunk ellenállni a kedves meghívásnak. Az első két kupica pálinka rendbe hozta az elcsigázott testünket.  Otthon azután megállapítottuk, hogy Csabiék teljes rendet hagytak maguk után, de a zöldbab és paradicsom ültetvényt se ők, se Zoli bácsi nem locsolta úgy, ahogy azt a nagy melegben kellett volna. Ennek bepótlására este nagy locsolással próbáltam csökkenteni a károkat.

Csak a legfontosabb dolgokat pakoltuk ki a huzikából. Végre egy igazi meleg zuhany, fejmosás és már zuhantunk is az ágyikóba. Áron a jó éjszakát után  ugyan még sokáig foglalkoztatta a kütyüjét, emiatt holnaptól Internet és kütyü korlátozás kerül bevezetésre.

Az utolsó teljes nap a kempingben

Későn ébredtünk és bár a tengerrel kezdtünk, gondolatban már elkezdtünk búcsúzkodni. Hivatalosan ma estig vagyunk elszámolva, de az a valószínű, hogy csak olyan későn indulunk, hogy már hajnalodni fog, de az is lehet, hogy már javában reggel lesz.

A reggelihez ez alkalommal lett sült szalonna és lágy tojás is. Áron ugyan fanyalgott, hogy a tojás egyik része túl kemény, a másik része meg túl lágy, de ráhagytuk. Ahogy drága Róza mondta volt: "Bolond lukból, bolond szél fú."

Délelőtt többször is tisztelegtünk a tenger Istene előtt, miközben búcsúkönnyeinktől egyre sósabb lett a víz.

Délután átmentünk Misiékhez. Sokat dumáltunk, főleg a gyerekek iskolai tanulmányairól és Áron esetleges iskola váltásáról. A sok duma mellé sok pálinka fogyott. Közben persze le-le mentünk úszkálni. Misiéknek közvetlenül a tenger parton van a Marikéktól bérelt lakókocsijuk. Átküldtük Áront, hogy hozza el a huzikában behűtött Rozét.

Áron, Barna és Blanka szoros barátságot kötöttek, miközben tengeri csodákat gyűjtögettek egy vödörbe.

Misi foglalkozása révén nagyon izgalmas dolgokat mesélt. Ildikónak pedig elég nagy a rálátása mutatkozott az iskolai rendszerek különbözőségére.

Egyelőre csak képletesen búcsúztunk el, mert Möci nagy vacsorát tervezett, de azért már most felírtuk egymás elérhetőségeit.
Amíg Möci készítette a vacsorát, addig én elkezdtem a szisztematikus pakolást.  Áron a tengeri herkentyűit készítette elő a szállításra. A két felnőtt kerékpárt rögzítettem a tartóján. Az autót a huzika elé állítottam, hogy csak fel kelljen akasztani és holnapig nehogy oda sátorozzon valaki. Möci még egy széket is kitett az út felé, hogy a kijáratot se zárják el.

Az egyik recepciós lány a szolgálata végén arra járt. Möci nem bújt el előle, hanem ellenkezőleg, nagyot köszönt neki, miközben engem kért meg, hogy búcsúzóul adjak neki ajándékba egy üveg rozét.

A vacsora alapja egy lecsó volt, amibe belekockáztuk a mélyhűtőből kivett maradék csirkemellet. Amikor ez már nagyjából elkészült, akkor a Möci kiszedette velem egy külön tálba úgy, hogy a leve megmaradjon. Ezt egy kis vízzel felöntve felforraltam és ekkor került bele a két zacskó olaszos félkész tészta.

Mire Misi és Ildikó megjöttek, már tálalásra készen lett a csoda kaja. Még egy utolsó kőr slivovica. Öten szedtünk a lábosból és mindenkinek nagyon ízlett, de a mennyiséggel nem tudtunk megbirkózni. Most már végleg elbúcsúztunk és megbeszéltük, hogy még gyakran fogunk találkozni egymással.

Kemping számla

Ébredéskor elmarad a számonkérés és a leszúrás, de Áron érzi, hogy hiba volt olyan későn hazajönni, mert egy pillanatig se reklamált, amikor mára Internet és kütyü tilalmat rendeltem el.

Reggelire ma is elmaradt a lágy tojás, mert még nincs egy használható főző platnink. A reggeli így is bőséges volt.

Csabi SMS-ezett, hogy lejárt a három napos dömsödi nyaralásuk, mi legyen a kulcsokkal, Béni vagy hazavigyék? A válasz Béni, mert innen Dömsödre megyünk.

Első utunk a tenger. Ezzel egyszerűen nem lehet betelni. El sem tudom képzelni, miként lesz ez otthon, hogyan fogunk tenger nélkül létezni.

Jó lenne tudni mennyi pénzünk van, elfogadják-e itt a hitelkártyánkat, lesz-e elég az útra, hogy az autópálya díjat kifizessük? Mindezt tisztázandó nekiduráltam magam, hogy a kemping számlát kifizessem. A recepciós csaj jól beszélt angolul, megértette, hogy csak holnap indulunk haza. (Azzal nem is akartam összezavarni, hogy lehet, hogy csak holnapután.) Pötyögött a számítógépébe, miközben osztott szorzott, Emlékeztettem, hogy nekünk jár 10 % törzsvendég kedvezményit. Ez annyira megkavarta, mert ezt korábban kellett volna beírnia. Na nem baj - mondta -, akkor a lakókocsit nem számolom, az alig több, mint 10 % és akkor készen is vagyunk - mondta -, ja és a kedvezmény, nos akkor egy nappal legyen kevesebb. Isten őrizz, hogy alkudozzak vele. Már toltam is be a kártyát és fizettem,

Az alacsony számlának annyira megörültem, hogy mondtam Möcinek: "Indulunk Rijekába és megvesszük az elektromos főzőlapot."

Áron a kempingben maradt, de a szavát adta, hogy nem fog kütyüzni és ha gondolom, akkor zárjam el a kütyüket. Nem zártam el, inkább megbízom a szavában.

Az Elisa ma nyitva volt és hamar meg is találtuk a nekünk megfelelő elektromos platnit. Már az oda úton eldöntöttük, hogy ha 10.000.- forint alatt lesz az ára, akkor megvesszük, ha fölötte, akkor nem. Gyorsan átszámoltuk, magyar pénzbe 6000.-, megvettük.

Möci még betévedt a kozmetikumok közé, amitől egy kicsit drágább lett a platni, de most nyaralunk.

Vettünk mindenféle sült halat a vacsorához, hozzá kenyeret, paradicsomot és kenőcsöket no meg joghurtokat és üdítőitalt Áronnak. Vettünk még egy choppert és irány haza.

A bőséges estebéd után jól esett egy kis délutáni alvás. Közben svéd biciklisták telepedtek mellénk Göteborgból. Érdekes, hogy miközben beszélgettünk, ők úgy ejtették a város nevét, hogy Gottenborg, miközben engem úgy tanítottak Svédországban élő barátaim, hogy a helyes kiejtése: Jöteborg. Mobiltelefonjaik elfoglalták az összes szabad 220 V-os nyílásunkat.

Áronnak és Möcinek előadást tartottam a két legősibb táblajátékról, a sakkról és a go-ról. Áront egy parti sakkban sikerült is megvernem.

Möci kimanikűrözte a kezemet és közben kiegészítettük az elmúlt napok blogbejegyzéseit, sőt, megírtuk a korábban kimaradt július 11-i bejegyzést is, amit később wifi közelben a neten is update-eltem.

kirándulás Opátijába, Icicibe.

Hiába feküdtünk le este korán, reggel mégis sokáig aludtunk. Reggelire csak olyan dolgokat ettünk, amihez nem kellett a főző platni. Utána angoloztunk, amibe már Áront is bevontuk. Már delelőre járt az idő, amikor csobbantunk. Az ebéd valahogyan elmaradt.
Nekiláttam megjavítani a Scenic elektromos vontatmány csatlakozóját. A szerszámkészletben nem  volt olyan hosszú szárú csillagkulcs, amivel az anyát fel tudtam volna lazítani. Egy olasz kempingező segített egy hosszabb szárú csillagkulccsal.

Csobbantunk egyet a tengerben. Megállapítottuk, hogy ezt a tengert még vissza fogjuk sírni, amikor hazamegyünk.

Möci javaslatára elindultunk Medveja és Icici felé. Ingyenes parkolóhelyet nem találtunk. Be is mentünk az Icici kempingbe azzal, hogy szeretnénk egy kicsit körülnézni. A hátsó lépcsőn pedig lementünk a kikötőbe. Megbeszéltük, hogy kinek melyik vitorlás tetszene. Áron gazdaságossági számításokat végzett, amiből lassan, de az derült ki, hogy nekünk sose lesz vitorlás hajónk. Egy darabig még örömködtünk a plázson, azután visszasétáltunk az icici kempingbe.

Visszafele jövet vásároltunk a Billában süteményt, rádlert és üdítő italt és Áront kitettük a Preluki kemping bejáratnál.

Mi tovább mentünk Rijeka felé, hogy megnézzük, hol kaphatunk egy új elektromos főzőlapot. A Kauflandban nem volt ilyesmi, az Elisa-ban pedig hiába mentünk be, mert ma leltároztak.

Hazatérve Möci megmelegítette a maradékokat és készített hozzá egy finom zöldsalátát.

Először én mentem a wifi hotspothoz, ahol később Möci váltott fel. Én már ágyban voltam, amikor Emő visszajött a lakókocsiba, de Áron még sehol nem volt. Ekkor már elmúlt tíz óra. Olyan mérges voltam, hogy Emő jobbnak látta egyedül keresni Áront. 11 óra is elmúlt, amikor kiderült, hogy Áron azért felejtette  magát az Internetező helyen, mert azt hitte, hogy még csak tízre jár az idő.

R.I.P. Sefi

A kései lefekvésnek meglett az eredménye, tíz órakor keltünk fel. Möci  összeállította a reggelit. Szokásunktól eltérően ma nem tejeskávé volt, hanem indiai tea.

Nem sokkal reggeli után telefonált Lacika a rossz hírrel, Schaffer Laci barátunk meghalt. A napos ég számomra beborult. Nem csupán a közös emlékeink tolultak fel, de Laci nem ezt ígérte. Legutóbb azt beszéltük meg, hogy a nyáron megismételjük Dömsödön azt a rakott krumplit, amit egyszer sütöttem neki és Marcsinak. Akkor ő, miután többször szedett a tepsiből, azt mondta, hogy ilyen finom rakott krumplit még életében nem evett. Ez azért volt nagy szó, mert Laci, aki számos szakácskönyv illusztrációinak volt a fotósa, sok finom kajához hozzájuthatott. Ennek a rakott krumplinak csak egy specialitása volt, de "Rakott krumpli Sefinek" címmel került be a saját szakácskönyvembe.

Rögtön írtam egy SMS-t Marcsinak és Ádámnak, de ez nem nyugtatott meg. Még sokáig nem fogok tudni megbékélni a gondolattal, hogy Sefi nincs. Nagy fotóművész volt és fantasztikus EMBER.

Ahogy befejeztük a reggelit, Áron szedte az úszócuccait és lelépett. Azt mondta, majd jön.

Elkezdtem mesélni Möcinek Sefiről történeteket. Az egyik arról szólt, hogy egy céges hajókirándulásunkon ő fotózott, hogy én is mulathassak a többiekkel. Ettől Möcinél beakadt a probléma és már csak az érdekelte, hogy ki volt az a nő, akivel én a céges bulin mulatoztam. Hiába mondtam, hogy a másik 140 emberrel, ettől még jobban elromlott a hangulatom.

Egész nap nem tudtam függetleníteni magam Schaffer Laci emlékétől.

Estefelé megint elkezdett szemerkélni az eső. Közben az elektromos főző lapot megpróbáltam megjavítani, mert ha az rá volt dugva a 220 V-os hálózatra, akkor a központi elosztó szekrényben mindig leverte a biztosítékot. Az alsó lemez leszereléséhez nagyon speciális bit-re lett  volna szükség, mert a csavarfejben egy háromszög alakú nyílás volt. Ilyen bit fejet még csak nem is láttam. Elővettem a szekrényből a speciális bit készletet, de háromszög csúcsút abban sem találtam. Végül a hatszög csillag alakú nyitotta ezt a  csavart. Hiába sikerült szétszedni a főzőlapot, a zárlatot nem találtam meg.

Möci elment Áronért és elmagyarázta neki, hogy nem illik valakikre rátelepedni, még akkor sem, ha udvariasan marasztalják. Sikerült még időben meglátogatni a vizes blokkot, mert nyolc óra körül már alig van melegvíz. Korán feküdtünk le, de amint elaludtunk úgy eleredt az eső, hogy azt hittük, hogy leszakad az ég alja.

pulykamell ragu tejszínnel

Egy hete vagyunk úton. Korán keltem és mentem a pékségbe. Friss meleg kruh, tej, joghurt. Közben megjöttek a vasárnapi vásározók. Csak egy pillantásnyira néztem meg a felhozatalt, vettem tőlük almát, paradicsomot és már vittem is haza a reggelihez a nyersanyagokat.
Készült a finom reggeli sült szalonnával, újhagymával, paradicsommal és egy doboz sprotnit is kinyitottunk és elfogyasztottunk hárman.

Reggeli után irány a tenger. Ilyenkor vasárnap a szardíniás is tömöttebb, mint hétköznapokon. Valószínű, hogy a város lakói csak azért kijönnek ide, hogy csobbanjanak egyet.

Mi is bementünk a tengerbe, ami semmivel nem versenyeztethető és nem helyettesíthető. Áron külön irányban békalábazott és meghagyta, hogy ha végeztünk az úszással, akkor a békaláb táskáját vigyük vissza a huzikába.

Möci meg én egy nagyot úsztunk. Néha már azt kezdtem hinni, hogy átúszunk Opátijába.

A reggeli úszás után lezuhanyoztuk magunkról a sós tengeri vizet, megszárítkoztunk és kimentünk a vásározók közé. Egy racsnis hajtókulcsra nagyon alkudoztam. Az egyik helyen 120 Kunáért kínáltak egy primitívebb fajtát, a másik helyen 100 Kunáért a jobbikat. Itt 50 Kunát ajánlottam, mire az eladó majdnem megsértődött és azt mondta, neki is többe van. Később megkérdeztem, hogy mi lenne az utolsó ára. Hát erre azt mondta, hogy 80 Kuna a vége. Javasoltam neki, hogy a vége legyen inkább 60 Kuna, de erről hallani sem akart. Ebben maradtunk volna, ha meg nem tetszik egy zacskó szelep adapter, amire azt mondta a csóka, hogy azt nekem adja ajándékba. Az alkut azért nem tudtuk folytatni, mert nálam nem is volt több, mint 60 Kuna. Visszamentem a kempingbe és feltankoltam, azzal a szándékkal, hogy majd 70 Kunánál megegyezünk. Amikor újra kimentem, Möci küldött a csókának néhány csokis nápolyit ajándékba és már mindenki pakolt, vége volt a vásárnak. Tettem még egy kísérletet azzal a szándékkal, hogy majd 60 és 80 között valahol megállapodunk, de erre már nem került sor, mert a csóka, aki meghatódott a csokis nápolyitól, azt mondta virítsak a pénzemmel és 60 Kunáért odaadta a vadi új racsnis kulcsot. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy ez otthon 6000.- Ft fölött van.


Elindultunk a Kauflandba. Elhatároztuk, hogy a TESCO-s pulykamellet fogjuk elkészíteni és ahhoz is vettük meg az alapanyagokat. Elővettem a néhány évvel ezelőtt rögzített receptet és annak megfelelően vásárolgattunk. A recept így szól:


"TESCO-s tejszínes pulykamell ragu

Amikor az Adriára megyünk, legtöbbször Nagykanizsán megszakítjuk az utunkat, hogy a lakókocsival cammogva ne legyen olyan fárasztó az út. Ilyenkor beállunk a TESCO parkolójába, bemegyünk és megvesszük a még hiányzó cuccokat és nyersanyagokat a nyaralási kajákhoz, meg is vacsorázunk, és ott alszunk a lakókocsiban, hogy reggel frissen indulhassunk az út második etapjának és már a déli órákban megérkezzünk a kempingbe.

A TESCO-ban éppen egy kaja bemutató volt, végignéztük, hogyan készül, megkóstoltuk és mivel ízlett, meg is tanultuk, hogyan kell készíteni.

Hozzávalók 4 személyre

1 30 dkg-os pulykamell
30 dkg morzsolt főtt csemege kukorica
4 gerezd fokhagyma
1 kávéskanál só
1 evőkanál porcukor
1 kávéskanál grillcsirke fűszer
2-3 evőkanál liszt
Egy kis csomag kapor
1 doboz főző tejszín

A pulykamellet apróra felkockázunk és kevés olajon elkezdjük pirítani. Közben egy kicsit megsózzuk, megcukrozzuk!!, megfűszerezzük egy kevés grillfűszerrel, és őrölt borssal megszórjuk. Közben néhány gerezd fokhagymát apróra vágunk, majd amikor már a pulykamell rozsdásra pirult, rászórjuk a fokhagyma vagdalékot és elkeverünk benne egy kis doboz főtt kukoricát és egy kicsit együtt tovább pirítjuk. Rászórunk egy kevés lisztet, és amikor az is megpirult, megszórjuk kaporral, és az egészet felöntjük egy doboz főzőtejszínnel."

A kaja nagyon jól sikerült. Möci elment megkeresni Áront, aki a Marik-ék lakókocsijába ma érkezett család 13 éves fiával, Barnával játszott. Emő elmesélte, hogy mi a mi családunk felállása és ezzel megteremtette a kapcsolatot Barna szüleivel.

Áronnak is nagyon ízlett az ebéd (fél öt van), de utána rohant vissza játszani Barnához.

Miután bepótoltam az elmaradt blogbejegyzéseim nagy részét, én is meglátogattam Barna szüleit. Gondoltam, ha már Áron ilyen szoros barátságot kötött Barnával, akkor nekünk is illik bemutatkozni. Később Emő is csatlakozott. Egy sör mellett jól elbeszélgettünk és csak kilenc óra körül búcsúztunk el. Áron még maradt, de megígérte, hogy tízre hazaér. Én még bekaptam egy helyi szilvapálinkát néhány karika hazai kolbászkát. Későn feküdtünk le

Újra Prelukban

Újra itthon (mármint Prelukban) ébredünk.Igaz, hogy csak tízkor ébredtünk, de legalább alaposan  kipihentük magunkat. Möci felmérte, hogy mik azok az ételek, amik nem romlottak meg, amíg távol voltunk. A tökfőzeléket és a zöldbab főzelék maradékát kidobatta velem. Az épen maradt anyagokból lecsót készített reggelire. Utána még egy tejeskávé és krémes natúr joghurt.

Mellettünk egy csapat francia gyerek sátorozott. Reggeli után felszedték a sátorfájukat. Két tinédzser korú lány az eldobásra nyíló Quechuha sátor összehajtásával próbálkozott. Nézték, olvasgatták a használati utasítást. Möci angolul felajánlotta a segítségét, de amikor elfogadták rájött, hogy még életében nem csukott össze Quechuha sátrat. A gyerekek bepakolták  cuccaikat egy mikrobuszba, majd körbeülték a fekete bőrű tanárunkat, aki egy órás megbeszélést tartott.
Mi lementünk a szardíniásba napozni és úszni a tengerbe. A kempingnek ezt a részét azért nevezzük szardíniásnak, mert az emberek olyan szorosan fekszenek egymás mellett, mint a halak a szardiniás dobozban.

Elmentem a recepcióba, hogy péntek helyett mára bevalljam a visszaérkezésünket és ezzel check in. Utána már emelt fővel mentem a wifi acces point-hoz, hogy megpróbáljam behozni a blogspot bejegyzések lemaradásait.

Közben beszélgettem Skype-on Schwimmer János barátommal, aki irígykedve hallgatta, hogy mi a Kvarner öbölben vagyunk.
Este az ágyból néztük meg "A három sárkány" című magyar filmet.

Vissza Prelukba

A reggeli ébredés és fogmosás után összecsomagoltuk a saját cuccainkat. Fruzsi gyorsan összedobott egy lecsót.
Viszonylag szélcsendes időben, de azért vitorlával tértünk vissza abba a kikötőbe, ahol Lacinak tankolnia kellett. Itt  felerősödött a szél, pedig már nem volt rá szükség, emiatt azután amíg mi tankoltunk, egy másik hajó nekünk sodródott.  Fruzsina elővarázsolt egy Eszter által már kinőtt Lacoste trikót, ami nagyon jól állt Áronnak.

Innen már motorral mentünk a saját kikötőnkbe. Kiszálltunk és elbúcsúztunk Laciéktól. -kicsit izgultunk, hogy vajon  jó helyen parkoltunk-e, megvan-e az autónk, nincs semmi baja, nincs-e rajta mikulás csomag vagy kerékbilincs, de nem volt.
Első utunk egy TESCO szerűségbe vezetett, ahol kisebb bevásárlást tettünk. Vettünk azonnali helyben fogyasztásra egy kis grillcsirke törmeléket, mustárt, kenyeret és Leültünk a presszó teraszán és úgy rendeltük meg a kávét, hogy csak azután szervírozza a kisasszony, amikor már befejeztük a falatozást.
 Elindultunk Preluk felé, de úgy döntöttünk, hogy megmondjuk az IGO-nak, hogy kerülje az autópályákat. Így a három óra helyett ugyan öt órás volt az út, de sokkal szebb és érdekesebb, mint odafele, arról nem is beszélve, hogy nem kellett autópálya díjat fizetnünk. Az állandóan feltűnő sebességkorlátozó táblák és az IGO-ban Andrea folytonos figyelmeztetése miatt, hogy "Átlépted a megengedett sebességhatárt!", csak 40 és 80 km/óra sebességgel haladtunk. Az út hosszú és gyönyörű volt. Bár én nem bámészkodhattam, mert Möci azt mondta: "Te csak vezess, én majd elmondom, hogy mi szépeket látok". Útközben megálltunk egy kempingnél és úgy tettünk, mintha érdeklődnénk, miközben csak csobbantunk egyet a tengerben, hogy felfrissüljünk.
Az IGO által ígért 1/4 10-re érkeztünk meg. A nap már lement. A huzika érintetlen volt. Mind a hárman elég fáradtak voltunk ahhoz, hogy a fogmosás után bezuhanjunk az ágyba.

Éjszakai őrség

Későn ébredtünk. Először meglátogattuk a nagyon előkelő vizes blokkot. Laci és Áron autóval mentek el horgászcuccért. A reggelizés után neteztünk a kávézóban. A lányokat meghívtam egy kávéra. A kikötői séta után vissza vitorláztunk a tegnap este látogatott öbölbe.

Lehorgonyozva ebédre megsütöttük a hamburgert és a csevapcsicsát, hasábburgonyával.

Laci felszerelte a bocira a motort és Áronnal beljebb mentek a tengerben horgászni.
A tengeri időjárás jelentésből az derült ki, hogy éjszakára gorombábba fordulhat az idő. Ezzel még nem kellett törődni, ezért lezavartunk egy rikiki partit.
Laci, Áron, Fruzsi és Emő beültek a kis lélekvesztőbe és kimotorcsónakoztak a partra, de csak azért, hogy a nagyobb szükségleteiket elvégezzék.
Visszajövet Laci felállította az éjszakai őrséget és lefeküdt aludni. Áron és én ugyancsak bekuckóztunk, de Emő és Fruzsina a fedélzeten tartották a frontot. Ők is betakarództak, de legalább ébren kémlelték az eget. A rádión érkező friss időjárás jelentésen kívül, néha csöngött valamelyikünk mobiltelefonja, amik közül csak némelyik volt az enyém, de mindegyiket rám fogták.

Zadarba megyünk vitorlázni

Hiába ébredtem fel hatkor, hogy hétre el tudjunk indulni, ez nem sikerült. A recepción kifizettem a két Prelukban töltött éjszakát, azzal, hogy a huzikát a kempingben hagyjuk és majd néhány nap múlva visszatérünk.

A pékségben vettem frissen sült kenyeret, lekváros táskát és nekiláttam a szalonna sütését és a lágy tojások főzését. Mire Möci összepakolt, kész lett a reggeli. Áron nem kért reggelit, de készített magának egy zsemlébe csomagolt szendvicset.


A kerékpárokat felszereltem és mindent összepakoltam. Lekapcsoltam a huzikát a 220 V-os hálózatról és sajnos elfelejtettem a hűtőszekrényt és a hűtőládát átállítani a 12V-os üzemre.
Möci megpróbált egy magyar vendéget rábírni, hogy időnként nézzen a huzikára, de ők is ma mennek haza.

Végül nyolc óra körül sikerült elindulnunk. Útközben megálltunk tankolni és kávézni. Lassan akart fogyni a több mint 300
km. Az autópálya díja 125 Kuna (kb. 5000.- Ft) volt.

Az IGO jól vizsgázott. Egy órával a várható érkezésünk előtt felhívtam Lacit, aki pontosan elmondta, hogy hol parkoljunk és hogyan jöjjünk be gyalog a kikötőbe. A találkozás örömére (Fruzsi, Emő és én) megittuk a maradék Unicumot.

Rögtön egy nagy vitorlás túrával kezdtünk. Miután kikötöttünk, bevásároltunk a vacsorához és a holnapi ebédhez. Vettünk sört és egy üveg sligovicát is. Laci, mint kapitány mindenkit bevont a hajón teendőkbe. Áron nagyon élvezte, hogy ő lett a parancsnok helyettes és minden rábízott feladatot igyekezett 100 %-osan teljesíteni, hogy a végén kiérdemelje a kapitány dicséretét. Az öböl egyik oldalán, ahol lehorgonyoztunk, volt egy lakatlan sziget, ahol papi kolostor és temető is volt.

Fürödtünk és úsztunk egy nagyot.

Amikor visszafele jöttünk, bizony felerősödött a szél. A hullámok egyre nagyobbak lettek, a hajó egyre jobban dűlt, néha a dőlés már meghaladta a 30 fokot. Laci parancsszavai egyre hangosabban és hadarósabban szóltak. Áron megismerte a tengeri betegség fogalmát. Laci ellátta tanácsokkal, hogy mit kell és mit lehet ilyenkor tenni.

Vacsorára Fruzsi kagylót főzött olívás, fokhagymás spagettivel. Lacinak pedig, aki nem szeret a gasztronómia világában kirándulni a maradék pörköltöt tálalta fel.

Jóllakva pattantunk be a Volvóba és átmentünk abba az öbölbe, ahol nézhettük a naplementét. Csak üdítőket ittunk. A vendéglős hozott Áronnak egy egész horgász készletet. Visszatérve Sutakiscicába mélyen és jót aludtunk a kapitányi
kajütben.

tenger mellett jó felébredni

Meg volt az első éjszakánk a kempingben. Nagyon jó volt. Igaz, hogy elfelejtettük este megszámolni a huzika sarkait, de ennek ellenére jó volt.
A reggeli WC-n megállapítottam, hogy csak az árak emelkedtek, a kemping komfortfokozata nem.

A reggelit közösen készítettük. Sült szalonna, lágy tojás, tejeskávé, kefir, paradicsom, paprika, hagyma.
Elindultunk a Kauflandba egy kicsit kaufolni. Főleg zöldségeket vásároltunk, de találtam magamnak egy egyszerű szörfpapucsot is, amiben remélhetőleg nem fogja érezni a talpam a kavicsokat. Vettünk még mindenféle innivalót, azután irány haza. A hat km-es úton még volt alkalma venni egy doboz Detralex-et, amiből keveset tettem be a gyógyszeres táskába.

Laci telefonált, hogy megkapta az SMS-t, de jobban tennénk, ha mégis jönnénk. OK, de előbb megbeszélem Möcivel és Áronnal. Végül még magyarázott valamit, hogy náluk mindig az van, amit ő, a családfő mond, de azután elbúcsúztunk.

Ebédre megmelegítettük a csontlevest és a tökfőzeléket, de a levest Áron csak hosszú foggal ette. Már csak két szelet kenyér maradt a velős csonthoz, de az jóízűen beküldtem.

A délutáni úszás előtt családostól átmentünk Marikékhoz. Áront és Mátét összeismerkedtettük, remélve, hogy mivel egykorúak, jól ki fognak jönni egymással.  Hosszan úszkáltunk, majd megtértünk a huzikában.

Délután folyamatos Viber kontaktusban voltam Lacival, aki megadta a kikötő pontos címét és eligazított az érkezésünket illetően és csak annyit kért, hogy a várható érkezésünk előtt kb. egy órával hívjuk fel, hogy ki tudjon jönni értünk a kikötőbe.

Elhagyjuk az István Fogadót és irány Horvátország

A reggeli cicamosdás a fogadóban. Áron az egész ceremónia  helyett, inkább lustálkodik még egy kicsit. Utána reggelire Möci rántottát rendelt, én sült kolbászt mustárral, tormával és utána egy lágy tojást kakukkfűvel.

Simán megtaláltuk a Letenye felé vezető utat. A határátkelés  viszonylag egyszerű és gyors. A fogadóban gyenge volt kávé, ezért egy újabb presszót kerestünk fel. Mi csak két kávét ittunk, Áron pedig egy nagy szendviccsel igyekezett pótolni a reggeli lemaradását.

Laciék érdeklődtek, hogy akkor hol vagyunk, megyünk e velük vitorlázni és várhatóan mikor érkezünk? Erre csak azt válaszoltam SMS-ben, hogy még 70 km-rel Preluk előtt vagyunk és mivel még nem tudtuk megoldani a huzika és az autó tárolását, köszönjük a meghívást, de ez alkalommal erről lemondunk és jó szelet kívánunk.

Háromkor érkeztünk meg a kempingbe. Möcit gyalog előre küldtem, hogy nézze meg, megvan-e a tavalyi kempingplaccunk. Szerencsére éppen akkor költözött el onnan egy holland csapat. Hárman benavigáltuk a huzikát a helyére és rögzítettük a helyét.

Bejelentkezés után azonnal elindultunk a tengernek. Áron rögtön össze is haverkodott egy Oroszlányból jött hazánkfia családjával és vele ment búvárkodni és tengeri csillagokra vadászni.

Kipakoltam a grillsütőt és tartozékait. Felállítottam a kempingasztalt a székeivel és a napernyővel. Még a ruhaszárító szettet is felszereltem, hogy nyugodtan mehessünk úszni. A homlokomon lévő seb már gyógyulóban van. Az orvosi engedély szerint már két napja érhet hozzá víz és a tengervíz csak gyógyító hatású lehet.

Sokadszor állapítottuk meg, hogy a tenger semmi mással nem vethető össsze, csak saját magával. Csodálatos. Az egyetlen, ami kényelmetlen volt, a be és kimászás, mert a talpam érzékeny és se a kavicsokat, se a sziklákat jól nem tűri.

Áron és Möci játékában eldurvult a játék, ezért kilátásba helyeztem egy nap szobafogságot.

Indulás

Laza reggeli a kúp alatt. Arra koncentrálunk, hogy amit nem tudunk magunkkal vinni, azt együk meg. Semmire sincs időnk, mert minden csak az indulásról és a készülődésről szól. Még vetettem egy utolsó pillantást a kütyükön az IGO-ra.

Átugrottam Gabikához és feltelepítettem neki a szoftveres kütyü kikapcsolót és elbúcsúztam tőlük két hétre. Kiálltam az autóval és vizsgáztattuk a huzikát, hogyan tud ő egyedül, illetve a mover-jével ráállni az autóra. A helyét gyorsan lenyírtam a szegélynyíróval. A bázis kulcsait átvittük Bénihez, arra az esetre ha Emőkének vagy Csabinak kedve támadna Dömsödön tölteni néhány napot, amíg mi az Adrián nyaralunk.  Mindenki tette a dolgát és így közvetlenül ebéd után el is tudtunk indulni.

Az IGO azt javasolta, hogy menjünk fel az M0-ásig, de mi szerettünk volna inkább a Dunaújvárosi hídon átkelve eljutni az M7-esig. Béla azt tanácsolta, hogy mi induljunk el délre a saját elképzeléseink szerint, azután az IGO majd fog alkalmazkodni az új útitervünkhöz.

Délután öt és hat között elértük Nagykanizsát, de elsőre nem találtuk meg a kedvenc István fogadónkat. Amikor végre megtaláltuk, Möci megbeszélte a főnökkel, hogy mi a huzikában fogunk aludni a parkolóban. Nagyon finomat vacsoráztunk. Möci valamilyen kemencében sült csirkét, Áron rántott trappista sajtot rendelt majonézzel, én pedig vörösboros szarvaspörköltet kértem a helyi specialitású dödöllével.

Az Áron biciklijét ki kellett lakoltatnunk éjszakára a huzikából, hogy elférjünk és meg is tudjunk mozdulni. Már csak az esti fogmosás volt hátra és eltettük magunkat a hosszabb holnapi útra.

cél az adria

Nem keltünk fel túl korán. Elindultunk a piacra. Áron inkább otthon maradt, azzal az ürüggyel, hogy amíg mi oda leszünk, addig ő kirámolja a mosogatógépet, gondolom azért, hogy háborítatlanul hozzáférhessen a számítógéphez. Nem vettünk sok mindent, csak kolbászt, tojást és sütni való szalonnát, no meg három nagy üveg Kozel sört. A kolbászosnál adósok maradtunk 570.- forinttal. Be kellett még mennünk a villanyszerelési boltba is, hogy a szivargyújtó aljzatot korrekt módon be tudjam szerelni a huzikába.  Ha már ott voltunk a közelben, vettünk ki pénzt a falból és amíg  én a sörért  mentem, addig Möci visszafizette az adósságunkat és vett még piros paprikát.
Otthon Möci és Áron kezdte el a reggeli készítését. Én máris nekiláttam  a szivargyújtó szerelésnek. Egy óra alatt el is készültem a munkával.

Zsolti bácsival átvittük neki a nagy létrát, mert anélkül nem tudja leszüretelni a barackfáját. Sok barackot sikerült leszednie, de nem mindet, ezért meghirdette a "Szedd magad" barackszedés mozgalmat. Áron át is ment, de egy kosárnyi baracknál elfáradt, miközben egy csomó marad még a fán. Möci azt beszélte meg Zsolti bácsival, hogy miután ő szeretne belőle barack levárt befőzni, ezért ő inkább holnap szedne belőle, amikor a barack már érettebb.

Ebédre Möci nagyon finom tökfőzeléket tálalt csirkepörkölttel. Ma elmaradt a szerelmes szakácsné sózása.

A kora esti locsolást megelőzve neki álltam kocsit  mosni.

utsó nap Budapesten

Napok óta nem készül blog. Olyan sűrű lett az életünk, hogy azt már nincs idő rögzíteni. Ma reggel hétkor volt az első megbeszélés a Budaörsi MacDonalds-ban. Nagyon nehezen ébredtem, de tudtam, hogy mindenki ott lesz. Mind a hárman időben megérkeztünk. Egy erős kávé után megállapodtunk abban, hogy én írom meg a  feljelentés formáját és mindenkinek eljuttatva egyszerre fogjuk beadni a rendőrségre. Mielőtt elindultam haza, még beugrottam az Auchanba, hogy néhány hiányzó cuccot vegyek az útra. Unicum, Tchibo kávé kapszula, zöld nescafe, Cappy. A Bárdy üzletben vettem egy szivargyújtó aljzatot, hogy a huzikában a mobiltelefonjaink töltése is megoldódjon.

Még egy utolsó lehetőségünk volt, hogy mindent összeszedjünk az útra. Mindenki pakolt. Istvánnak elmondtam, hogy  két hétig leszünk távol és ismét kértem, ne felejtse el Katikának átadni a jókívánságainkat.
Kora délután tudtunk elindulni. Akkor úgy gondoltuk, hogy semmit nem felejtünk otthon. Elbúcsúztunk Emőkétől és nála hagytuk a lakáskulcsot.

Így a kora délutáni órákban egyáltalán nem volt dugó az M 0-áson, nagyon jól haladtunk. Bár több helyen is megálltunk, elég korán értünk a bázisra.

Möci úgy elsózta a lecsót, hogy utána csak úgy vedeltük rá a sok sört.

a varratok kiszedése

Csak 11:20-ra kellett megjelennem a sebészeten, de én már reggel nyolckor nagy pánikban voltam. Hiába nyugtatott mindenki, én csak  izgultam. Möci elkísért, Áron pedig azzal búcsúzott, hogy ha izgulok, akkor gondoljak rá.
Ha utólag meggondolom, akkor szinte nem fájt, de azért nem tudtam megállni, hogy ne hisztizzek. Amikor már túl voltam az egészen, akkor szinte repdestem az örömtől. Doktor úr csak annyit mondott, hogy szombatig még ne érje víz a sebet.

Möcivel először beültünk az Allé mellett egy kávéházi teraszra és két kávé mellett élveztük a déli napsütést.
Mielőtt hazamentünk, még betértünk a csarnokba és vásároltunk ezt-azt az ebédhez.

Délután négyre kellett mennem Kádár úrhoz, megbeszélni a pénzügyeinket. A megbeszélés annyira elhúzódott, hogy hazafele a 139-esről felhívtam Möcit, jöjjön le az autóhoz, hogy azzal is csökkentsük a késésünket Ellinél.

Elli először Möcit vette kezelésbe. Addig én Feri bácsival a kertben tettem a törvényt. Amikor rám került a sor, munka közben sokat nevetgéltünk.

Otthon már csak hideget vacsoráztunk.

egy kis fűnyírás

Mire felkeltem, Möci is és Áron is a számítógépeik előtt bambultak, deannyira, hogy meg se hallották a kérdésemet: Ki mit kér reggelire? Elkezdtem készíteni a reggelit, Áron és Möci csak nagy nehezen csatlakoztak. A kúp alatt

Sikerült beindítani a fűnyírót, de úgy tűnt, hogy nagyon megszívta magát, mert az első percben csak úgy okádta a füstöt. Végül nagyon simán lenyírta a fél telket.

Senki nem vállalta a fűszernővények ágyásában a gyomok kitakarítását ezért magamnak kellett nekikezdenem.
El is végeztem, amitől  egy újabb négyzetméter megművelhető terület jött létre. Gyorsan el is ültettem egy számunkra ismeretlen magot. Csak annyi derült ki a nylon zacskóról, hogy arab felirat van rajta, ezért a kis táblára csak annyit írtam, hogy Hassan.

Laci telefonált az Adriáról, hogy ha ott vagyunk, akkor vitorlázhatnánk együtt. Elmondtam, hogy mi csak a jövő héten indulunk nyaralni, de még pontosan azt sem tudjuk, hogy hova.

kedd

Mire felkeltem, Möci is és Áron is a számítógépeik előtt bambultak, de annyira, hogy meg se hallották a kérdésemet: Ki mit kér reggelire? Elkezdtem készíteni a reggelit, Áron és Möci csak nagy nehezen csatlakoztak. A kúp alatt tálaltunk.

Sikerült beindítani a fűnyírót, de úgy tűnt, hogy nagyon megszívta magát, mert az első percben csak úgy okádta a füstöt.

zöldbab

Reggeli után megkérdeztem Bénit, hogy mit javasol ültetni a learatott zöldborsó helyére. Ő zöldbabot javasolt, de csak azután, hogy teljesen kitakarítottuk és egy picit megszórtuk péti sóval.

Elgurultam a Gazdaboltba és vettem kis kapát, de nyél nélkül, mert ami nyéllel volt szerelve, az soha nem látott szakembert. Vettem még egy zacskó vetni való zöldbabot, egy kis zsák péti sót és damilt a szegélynyíróhoz.

Visszatérve legelőször nyelet készítettem a kis kapához. Erre a célra tökéletesen megfelelt egy kb.3 cm átmérőjű diófaág, amit még a Zoli bácsi dobott át, Möci meg reklamált, hogy ilyen szemeteket, miért nem dobok ki.

A családom segített a  volt zöldborsó föld rehabilitálásában. Möci szedte ki a gyomokat, én kapáltam, Áron pedig gereblyézett és  így hárman hamar rendbe hoztuk a leendő zöldbab kb. 8 m2 ágyását. A továbbiakat már szívesen  egyedül is. Megszórtam egy kevés péti sóval és azt újra elgereblyéztem. A kapával készítettem két hosszant árkot. Az egészet vékonyan megpermeteztem vízzel, majd következett a vetés. A babokat betakartam és az egészet alaposan meglocsoltam. Hiába volt fárasztó a munka, nagyon élveztem, mert számomra ez maga a csoda, hogy most már csak víz és napfény kell hozzá és minden egyes babszemből egy egész zöldbab bokor nő ki, sok-sok hüvely zöldbabbal.

Amíg én ültettem, addig Möci elindította a nagymosást. Reklamált, hogy neki útban van a régi rokkant Energomat mosógép, ezért felhívtam a fodrász fiát, hogy pattintsa el egy tízesért és felezzünk. Szerintem az is jól jár, aki megveszi, mert 10.000.- ért kap egy  - igaz, hogy öreg -, de hibátlanul működő mosógépet, csupán az egyik kitört görgőlábat kell kicseréltetnie.

Ebédre Möci feltálalta a tejfölös zöldséges krumplileves és a tiramisu maradékát. Nagyon finom, igazi nyári kaja volt.

Délután szerettem volna füvet nyírni, de Möci más feladatokat adott.

Régi bevált kedvtelésének engedve elkezdett kotorászott a múltamban, ami mindig megrontja a közöttünk uralkodó hangulatot.