Shift down

Ébredés után próbáltam összerakni az éjjel álmodott történetet, de két szereplőből az egyik teljesen ismeretlen volt. Azt gondolom, hogy többet kellene olvasnom Krúdyt és Freudot.

Reggeli után elindítottam a lehúzott ágyneműk mosását.

Attól tartottam, hogy Manna már megfagyott odakint, de nem, mert bár az első szóra bejött, de csak evett meg ivott és utána már ment is ki.

Már többször gondoltam arra, hogy egy kicsit lassítani kellene, kevesebb dologgal kellene foglalkoznom. Amerikában a nyugdíj elérése után a követendő életstílusra van erre egy nagyon jó kifejezés a „Shift down”, ami egyébként a sebességváltónál „visszakapcsolás”-t jelent. Ez nálam nem jön be. Most, hogy Áront felvették az Apáczaiba, ahol angolt és olasz nyelvet is fog tanulni, elhatároztam, hogy nekem is kellene tanulnom olaszul. Nehogy már legyen egy terület, ahol hozzá se tudok szólni ahhoz, amit Áron tanul.

Rögtön meg is néztem, hogy miként működik az olasz nyelv tanulása a neten.

Nagy nehezen sikerült a Duolingót átkapcsolnom olaszra és rögtön el is kezdtem a tanulást. Készítettem Excelben egy saját olasz-magyar szótárt és egy Word állományba bemásoltam az első nyelvtani összefoglalót. Mindennek az volt a legnagyobb hozama, hogy még jobban együtt tudok érezni a teljesen kezdő tanítványaimmal. Nekik sem lehet könnyebb.

Újra miénk a bázis

Áronnal és Emőkével is megbeszéltem, hogy ma indulnék Dömsödre és kértem, hogy Áron holnap a suli után jöjjön utánam.

Az éjjel előjött a hipochondriám, ezért felpolcoltam a lábam és reggel felhívtam a Berenics doktornőt, hogy szeretném, ha ránézne.

Reggelire megmelegítettem azt a sült császárszalonnát, amit Áron tegnap félbehagyott. Azután már 9:30-kor indultam.

A doktornő alaposan megvizsgálta, hogy indokoltak-e a szorongásaim, majd vért vett le, hogy lássa mekkora a jelenlegi INR értéke.

Megnyugodva jöttem el.

Otthon igyekeztem mindent összepakolni. Manna is szó nélkül vette az akadályt és bebújt a hordozókájába.

A TESCO-ban sok mindent vásároltam a hosszú hétvégére és kíváncsian mentem, hogy vajon mit hagytak hátra a vendégeim.

Meglepően nagy rend volt a bázison. Legelőször a lecsapódott fázist kapcsoltam vissza, amitől a mosógép újra beindult. Ezután már a fűtést is be tudtam kapcsolni, mert az is ezen a fázison ment.

Manna azonnal bejárta a birodalmát, én pedig gyorsan bekaptam egy unikumot és begyújtottam a cserépkályhába, mert odakint visszajött a tél.

Mindent berámoltam az autóból, kiteregettem a lefutott mosást és elvégeztem a mai Duolingót.

Ahova csak nyúltam, megállapítottam, hogy Rogán és csapata mintaszerűen hagyták hátra a házat.

Lefekvés előtt hívogattam Mannát, de hiába.

Meglátogatjuk Nóra nagyit a János kórházban

Áron 7:25-kor indult el a suliba. A fogkeféje tök száraz.

Reggelire egy ham and eggs-et készítettem, mellé tejeskávé.

Az idő téliesen hideg, mellé fúj a szél és szemerkél az eső. Ennek ellenére levittem egy palack vizet a smaragdfára és felhoztam Mannát. Nem sokat kellett hívogatnom, mert ő is jobban szeret a zöld székben szunyókálni, mint ebben a szeles hideg időben ázni, fázni.

Többször próbáltam hívni Rogán-t, mielőtt elindultam volna a János kórházba Nóra nagyit meglátogatni, de nem vette fel a telefonját.

Úgy gondoltam, hogy a legjobb, ha a 8-as busszal és az 59-es villamossal közelítem meg a János kórházat.

Útközben még többször próbálkoztam elérni Rogánt telefonon, és amikor végre sikerült, akkor gyorsan közöltem vele a címet, amit a taxi sofőrnek mondania kell: János Kórház.  Azt már csak utána, hogy 5. épület II. emelet 22. Én pedig ott fogom várni.

A kórterembe érve közölték, hogy a nagyit elvitték Röntgenre, üljek le és várjam meg.

Először Rogán és Sashka érkeztek meg, majd kisvártatva Nóra nagyit is meghozták. Szegény nagyon elgyötört volt, mert mint mondta, a vizsgálat szörnyű volt. Mindennek ellenére nagyon örült a látogatásnak.

Körülbelül egy fél órát voltunk nála, majd elbúcsúztunk.

Sashka panaszkodott, hogy a szállodának nevezett helyen nagyon gyér volt a reggeli és ezért nagyon éhes. Rogánnal és Sashkával az 59-es villamossal mentünk a Hegyvidéki Üzletközpontba, ahol bevittem őket Baji Feri N’Pasta nevű éttermébe, ahol mind a hárman finomat ebédeltünk.

Utána feltettem őket az 59-es villamosra, azzal, hogy a Moszkván (mai nevén Széll Kálmán téren) szálljanak át a 6-os villamosra, ami egyenesen elviszi őket a Szállóba (Oktogon tér), majd végleg elbúcsúztam tőlük azzal, hogy jövőre Áronnal meglátogatjuk őket Liverpoolban.

Egy kicsit megkönnyebbültem, hogy sikerült ezt a tíz napjukat úgy megszerveznem, hogy nagyon jól érezzék magukat.

Én a 110-es és 8-as busszal jöttem haza, de mivel alulöltözött voltam, mire hazaértem, egy kicsit átfáztam.

A brushupot ma ellógtam ugyan, viszont egy forró tea mellett tisztességgel elvégeztem a Duolingó mai adagját, sőt Berninek átküldtem Phrasal Verb-ekről egy jól tanulható anyagot, hogy az ő élete se legyen könnyebb.

Amikor Áron hazajött, odaadtam a neki érkezett levelet, miszerint a Kosztolányi Dezső gimnáziumba nem vették volna fel, de ez már annyira nem izgatta, mert az Apáczaiban be volt biztosítva.

A rossz idő ellenére lement egy picit mozogni és levegőzni. Később, amikor feljött, azt kértem, hogy csak azután legyen a neten szabad foglalkozás, miután megcsinált 50 XP pontot a Duolingón.

Manna nagyon nyávogott, hogy le szeretne menni, gondoltam, hogy amikor megyek a CBA-ba valamilyen vacsora alapanyagért, akkor együtt megyünk.

Nagyon hideg szeles idő volt, de ő csavarogni szeretne. Vettem császár szalonnát, debrecenit, retket és cipót. Amikor visszafele jöttem Manna köszöntött, de csak tisztes távolságból és közölte: „ én még maradok egy kicsit.”

Vacsorára megsütöttem egy-egy szelet főtt-füstölt császárszalonnát és hozzá retek, fehérkenyér és aktivia.

levél az Apáczaiból

Áron, igaz, hogy csak 7:23-kor, de csendben elindult a suliba.

Felkelés után levittem Mannát és egy palack vizet a smaragdfának, majd vettem egy liter tejet és két zsömlét.

A reggeli egy szál debreceni és egy lágy tojás lett, mellé persze tejeskávé.

Rogan telefonált, hogy hirtelen áramszünet lett a bázison. Próbáltam neki a távolból segíteni, de nem ment, mert a villanyóra szekrény egyik kulcsa nálam van, a másik pedig Zoli bácsinál, de most ő is Budapesten van.

Most már nem is érdemes erőlködnöm, mert 20 perc múlva amúgy is megy értük a kisbusz és viszi őket Budapestre. Remélem, hogy ez a kis malőr nem szegi nagyon a kedvüket és nem rontja el az egyhetes Dömsödi élményeiket.

A távolból kikapcsoltam a fűtést és leültem a notebookhoz pótolni az elmúlt napok hiányos blog bejegyzéseit és elkezdeni a mai Duolingót.

Áron ¼ 3-kor hazaért és 5 nap után végre elolvasta az Apáczai gimnáziumból a címére érkezett levelet, amiből megállapította, hogy 15:00 órára be kell vinnie kitöltve az összes űrlapot. Nagyon pipa voltam. Öt perccel három óra előtt azt kérte, hogy autóval vigyem be az Apáczaiba. Azt mondtam nem viszem. Legközelebb, ha pénteken jelzem neki, hogy fontos levele érkezett, akkor ne kedden, öt perccel három előtt olvassa el, mert ez felelőtlenség. Ezen nagyon összevesztünk és el is mentem otthonról és csak négyre jöttem vissza, amikor is kezdődött a gyerek-német óra.

Négyre hazajöttem. Áron szerencsére nem volt itthon. Olivér és Bálint időben érkeztek. Rögtön meg is kérdeztem őket, hogy nekik hányas lett az e havi német kompetencia mérésük eredménye. Mind a kettőjüké 4-es. Ároné minden hónapban 1-es. Gondolom meg lehet a német tanárnő véleménye a rendszeres keddi gyerek-német órákról, ha az Ároné mindig 1-es.

A gyerek-német órán mindvégig rossz volt a kedvem és már alig vártam, hogy vége legyen az órának, miközben eddig mindig kértem őket, hogy ne haragudjanak a ráadásért.

Már majdnem hat óra volt, amikor Áron megérkezett és csak annyit mondott: „leadtam”.

Amikor megjött Emőke, becsöngetett és lementek egyet sétálni. Amikor visszajöttek, Áronnal beállt a mosolyszünet, bement a szobájába és csak annyit mondott, hogy akkor most 50 pont Duolingó.

Vacsorára megettük az amerikai mézes csirkét a sült tésztával.

Éjjel ¾ 2-kor nyitottam be a szobájába. A notebook bekapcsolva, a fülhallgató a fején és aludt.

Nóra nagyit meglátogatjuk a kórházban

Áron, igaz, hogy semmit nem rakott el a fregoliról, viszont kivételesen nagyon pontosan indult a suliba.

Reggelire tarján sült tükörtojást ettem.

Felmentem Ilihez, hogy bár nem szereltem fel az autóra a csomagtartót, de rájöttem, hogy az asztalt, amit a Frankhegy utcából kellene elhozni, azt csomagtartó nélkül is meg tudjuk oldani.

Vittem le vizet a smaragdfának és Mannát is lekísértem.

Nagyon hideg van. Itt 5 és 8 ॰C között van. Fel kellett vegyek egy pulóvert.

Rita néni írt, hogy Áronéknak elmarad a hatodik órájuk. Áron ½ 2-kor meg is érkezett, de amint lerámolta a fregoliról a fehérneműit, bezárkózott a szobájába és kérte, hogy senki ne zavarja.

Adri hívott és beszámolt az autóvásárlási előkészületeikről.

Áron nem sokkal 1 óra után hazaért és kérte, hogy most ne zavarja senki, majd bezárkózott a szobájába.

Délután elgurultam a Ford Petrányi-hoz, hogy én is megnézzem milyen az a Ford C max, amit Adriék kinéztek maguknak. Beszéltem is az eladóval, akinél Adriék jártak, de az autót, amit kinéztek maguknak, sajnos egy másik vevő már lefoglalózta.

Utána átmentem a Toyota Használt Autó telepére, hogy megkérdezzem, van-e jobb ár/érték arányú családi egyterű használt Toyotájuk annál, mint amelyiket Adri és Zsolti kinézett magának a neten.

Hat óra előtt elindultunk a János kórházba, hogy meglátogassuk Nóra nagyit. Nem vittünk neki mást csak egy Sió 100 %-os narancslevet. Hamar megtaláltuk, egyedül feküdt egy hatágyas szobában. Én örültem annak, hogy végre orvosi kezekbe került a problémája.

Vacsorára vettem a kis kínaiban egy nagy adag amerikai mézes csirkét vastag sült tésztával.

Este még volt egy vitám Áronnal amiatt, hogy péntek délután óta nem jutott hozzá, hogy elolvassa az Apáczai-ból kapott levelét.

Az már csak rátett egy lapáttal, hogy az üzenőjében megint volt egy aláiratlan 1-es németből, amiről ráadásul azt állította, hogy ő ezt már mutatta, de én nem írtam alá.  

Elbúcsúztunk

Mischinger Pétert felhívtam telefonon, hogy Rogánéknak kellene egy taxi kedd reggel 10 órára, amelyik négyüket bevinné Pestre a csomagjaikkal. Azt mondta rendben van, de erről küldjek neki egy a címekkel, telefonszámokkal ellátott SMS-t. Ez megtörtént, elintézve.

Chris-t kihívtam egy sakkpartira, amiből három lett és 3:0-ra sikerült is megvernem.

A vendégcsapat elment sétálni, kerékpározni.

Ebédre elkészítettem egy nagy lábos csirke pörköltöt és egy másik lábosban főztem hozzá tésztát. 

Mire visszaérkeztek a nagy kirándulásról, már tálalhattunk. A tálalásnál tettem az asztalra céklát, tejfölt és tésztát. Kár, hogy tegnap a piacon nem jutott az eszembe, hogy vegyünk egy tucatot a finom Dömsödi krémesből.

Még be sem fejeztük az ebédet, amikor megjött Berni az angol órára. A huzikába költöztünk, hogy ne zavarjuk a vendégeket. Rogánt pedig arra kértem, ha pedig ő szeretne zavarni minket, azt egy kávéval tegye.

Így is tett. Mi javában angoloztunk, amikor a pincér kopogtatott és hozta a kávét. 

Berni tanulásával megint meg voltam elégedve.

Hat óra fele még egy nagyot locsoltam, miközben Áron már pakolászott az autóba. Utána mindenkitől érzékeny búcsút vettünk és indultunk Budapestre.

Áront kértem, hogy itthon, mielőtt beugrik a fürdőkádba fürdeni, a saját cuccait szedje le a fregoliról és rakjon mindent szépen a helyére.

A Dömsödi piac sikere

Reggel egy gyors kávé, és ha nem is 9-kor, de 10 óra után együtt indultunk a piacra. Igaz, hogy a késést az okozta, hogy egynéhány kerékpár kerekét még fel kellett fújjam.

Rogan, Jacob és Áron jöttek kerékpárral, Sashka, Chris és én autóval.

A piac nagy élmény volt a számukra, főleg azután, hogy amikor Rogán elkezdett énekelni, akkor én, mindenki derültségére a markommal kalapoztam neki. Laci bácsi elsőként adakozott. 5 db 5 forintost nyomott a markomba.

Sashka egy hosszú listát írt a bevásárolni valókból, amiben én segédkeztem. Egy csomó dolgot nem engedtem, hogy ő fizessen, amiket persze egyenként is sietett megköszönni. Nála a legnagyobb sikere a frissen fejt, nem készre pasztörizált, (ahogyan ő nevezte „organic milk”) tejnek volt.

Hiába mentünk át a henteshez, a mára ígért buffallói csípős csirke szárnyhoz sehol nem kaptunk alapanyagot. Végül Chris és én átgurultunk Kiskunlacházára és végül az ottani Spar-ban tudtunk venni a hűtőpultból 2 kilónyi csirke szárnyat, no meg Feta sajtot.

Visszatérve, magamhoz vettem a rabszolgákat és nekikezdtem a macerás csípős csirke szárny, valamint a saláta készítésének.

Jacob kapta a feladatot a csirke szárnyak mosása és kettévágása. Sashka végezte fritőz használt olaj eltávolítás és az üstjének a kitisztítását, valamint a szárnyak paprikás lisztbe forgatását.

Rogánnak kellett a héjától megfosztott fokhagyma gerezdeket kipréselni, jómagam pedig a munkálatok irányításán felül a kétféle (csípős és nem csípős) kenőcsöt kellett összeállítva (ketchup, paradicsom konzerv, chili szósz, ERŐS PISTA, só, bors, méz, mustár, sör, olíva olaj, szója szósz, citrom leve, barna cukor, stb.) kevergetve forróra elkészíteni.

Míg a szárnyak a fritőzben sültek, addig újabb feladat kiosztás történt.

Sashka kapta továbbá a saláta készítés feladatát (paradicsom, paprika, lilahagyma, újhagyma, citromlé, feta sajt) ellátnia, amire a főnök (az én vagyok) még szór egy kevés oregánó-t és egy löttyintésnyi Oliva olaj után engedélyt ad az összekeverésre.

A fritőzben megsült szárnyak megmártóztak a kenőcsökben és külön a csípős, külön a mild, bekerült a sütőbe.

Az ebédnek nagyon nagy sikere volt. Sashka szerette volna leírni a receptet. Helyette megígértem, hogy angolra fordítva elküldöm neki.

Délután Rogán bemutatott egy nagy horgászást. Egyszer volt is egy igazi kapása, de a nagy hal csak leette a csalit és utána elmenekült

Jerger Kriszta hívott, hogy Nóra nagyit bekísérte a János kórházba (Urológia II. emelet 22.) Holnap hazamegyünk és hétfőn okvetlenül bemegyek hozzá.

Este Rogan azt javasolta, hogy menjünk el csapatostól egy étterembe. Hatan!! beültünk az autóba és elvittem őket a Leányvár fogadóba, ami Dömsöd és Kiskunlacháza között van. Az étterem jó, mi már többször kipróbáltuk és magunk között csak úgy hívjuk, hogy a „mosolygós bácsi”, mert a pincér mindig mogorva.

Az étterem pazarul berendezett, de egy kicsit bunkó, mert a személyzet közül senki nem ért angolul, viszont nincs egy angol nyelvű étlapjuk sem.

Mindenki mást és mást rendelt, de csak Sashka ivott, úgy mond alkohol tartalmú italt.

Hazatérve bekapcsoltam a huzikában a fűtést. Áron és én abban aludtunk. A fűtés jól szuperált, de egész éjjel zuhogott az eső.

Újra Dömsödön, de már Rogánékkal

Áron időben indult és elvitte magával a pizzájának a maradékát, meg egy gyümölcsös Activiát.

Adri telefonált nyolc óra után, hogy most vágnak bele az új autóvásárlásba, amelyik lehet, hogy használt lesz, de Zsolti hallani sem akar francia autóról, Dusterről pedig pláne nem, mert az olyan Dacia-s.

Ági másik szállítója is telefonált, hogy akkor el kellene mennem a gyerek hintáért legalább a Keletiig. Mondtam, hogy az nekünk legkésőbb ¾ 2-kor lenne jó, mert ½ 3-kor már indulunk Dömsödre.

A hasmenésem nem akar múlni, így amikor lementem a tejért, előtte bementem a gyógyszertárba és vettem egy dobozka széntablettát. Ha ez nem egy vírus, akkor valószínűleg használni fog.

Reggelire is csak óvatosan készültem, hogy egy kicsit pihentessem a gyomrom.

Elvégeztem a Duolingó mai adagjának a nagy részét és elkezdtem az írószer tartó felszerelését az íróasztal fölötti polc alsó traktusára.

Befejeztem a Duolingó mai adagját.

Rogánék írtak, hogy nagyon jól érzik magukat és Sashka valamilyen csirke kaját készített.

½ 3-kor elkezdtem lerámolni a cuccokat az autóba. Nem sokkal később Áron is hazaért. Mannát is betettük és 3-kor indultunk.

A TESCO-ban nem sok mindent vettünk, viszont utána átmentünk az Intersport-ba és ott találtunk megfelelő szeleptűt Áron focilabdáinak a felfújásához.

Áron kérte, hogy vegyem meg neki a Rick Riordan: Az Olimposz Hősei 2. és 3. kötetét, aminek szívesen tettem eleget.

Hamarosan megérkeztünk a bázisra. Rogánék nagy szeretettel fogadtak és elmondták, hogy kedd óta milyen jól érzik magukat Dömsödön. Beszámoltak néhány apró élményükről.

Bedobtunk egy unikumot a nagy találkozásra.

Áron ragaszkodott hozzá, hogy a focilabdája felfújásával kezdjem.

Gyorsan meglocsoltam a smaragdfákat és az ültetvényeket.

Áron nagyon nehezem közeledett feléjük, mert zavarta, hogy nem tud velük kommunikálni. Később, amikor összehoztam Jacob-bal, hogy focizzanak, az már mindjárt simábban ment. A focimeccshez Rogan drukkolt a leglelkesebben.

Este még megbeszéltük, hogy reggel csapatostul megyünk a piacra, csak az indulás sehol nem kapunk alapanyagot. időpontját illetően volt egy kis széthúzás reggel 7 és délelőtt 10 között. Végül a 9 órai indulásban jutottunk konszenzusra.

Úgy szerveztük az életünket, hogy őket a legkevésbé kelljen kizökkenteni a kedd óta megszokott üdülésükben megszokotthoz, hogy Áronnal mi ketten a Lakókocsiban alszunk majd. Eleinte egy kicsit fázunk, de a hősugárzós ventilátor hamar bemelegítette a huzikát.

2,25 %

 Reggel Áron nagyon nehezen kelt, de végül majdnem időben elindult.

Én még lustálkodtam egy kicsit, majd felkelve, befejeztem a tegnapi blogot és elkezdtem a napi Duolingót.

Reggelire megsütöttem a debrecenit, hozzá a Dömsödi Esztike féle medvehagymás túrót és egy nagy bögre tejeskávét fogyasztottam.

Elindítottam egy nagymosást.

Lementem a bódéhoz 4 db zsemléért, de a hölgy nem tudott visszaadni a 10.000.-esből, erre beugrottam a mellette lévő postahivatalba és az egyik ablaknál megkértem az ott dolgozót, hogy váltsa fel.

-           Ugye tudja, hogy szeptember 1-től a váltás költsége 2,25 % és az 225.- forint, – mondta.

-           Nem tudtam, akkor köszönöm nem kérem.

és máris zsebre dugtam a 10.000.-est és egy ablakkal balrább mentem.

-           Csókolom, kérek egy 50.- forintos bélyeget.

-           Tessék parancsolni.

Majd előhúztam a zsebemből a 10.000.- est. A hölgy vissza is adott rendesen. Gratulálok annak, aki kitalálta ezt a 2,25 %-ot. Szerintem rám és a hozzám hasonlókra nem számított. Ha gazdaságilag rosszul áll a Magyar Posta, akkor engem alkalmazzon és ne ilyen pitiáner rövidlátókat. Néhány céget már sikerült felvirágoztatnom.

El tudom képzelni, hogy ez a 2,25 % mekkora fellendülést jelent, amikor valaki 20.000.- forintos bankjegyet – vagy netán a hamarosan megjelenő 50.000.- forintost – akar majd felváltatni, de hamar rájön, hogy a 450.- , illetve a 900.- forintos váltási díj helyett vesz egy 50.- forintos, vagy ha még nevetni is szeretne, akkor egy 5.- forintos postabélyeget.

Az Áginak leviendő tacskó kölykök ügyében megbeszéltem az eladóval, hogy holnap reggel 8 óra körül idehozzák egy hordozókában.

Möci az ajtó elé tett egy üveg levest. Amikor Áron hazaért, minden előítélet nélkül megmelegítettük és megettük. Nagyon finom tejfölös sonkás zöldségleves volt.

Ilinek felvittem a mézek árát és bekaptunk 1-1 pálinkát és hoztam le néhány darabot a lakodalmas tányérból.

Kiteregettem a nagymosást és kinyomtattam Áronnak a Babits Mihály: Jónás könyvé-t öt példányban, mert úgy látom, hogy ő az osztályban a nyomtatványellátó.

Áron lement focizni és egyúttal kért pénzt, mert – mint mondta – egy másfél óra múlva már úgy jön haza, hogy egy nagyméretű pizzával.

Így is lett, egy 52 cm-es pizzát hozott. Beszóltam Emőkének, hogy tálalva a vacsora.

Előtte bekaptam egy unikumot, a pizzára tettünk ketchupot és csak ettük, vég nélkül ettük. Áron még egy szeletet el is tett holnap reggelre.

Ágival csak a facebookon kommunikáltam, de a tacskókölykök ügyében nem tudtunk dűlőre jutni.

Áron is későn feküdt le és amikor ¼ 12-kor benéztem a szobájába, már ugyan aludt, de a bekapcsolt notebook az orra előtt volt és a fején volt a fejhallgatója.

hétköznap

Áron rekordot döntött a reggeli induláskor. 7:12 helyett 7:37-kor indult el. Szerintem biztosan el fog késni, de ennek nem merek utánanézni, mert azzal megnőne a kockázata annak, hogy valahol figyelmetlenül szalad át az úttesten.

A reggelihez az egyik, hétfőn még friss volt zsemléből készítettem tarjás, sajtos, rukkolás szendvicset. Ahhoz hoztam fel egy palack tejet és készítettem egy tejeskávét.

Telefonált Érdről a tacskótenyésztő, hogy pénteken délelőtt hozná a két tacskókölyköt, amiket le kellene vinnem Dömsödre az Áginak.

Árontól kaptam egy megbízást, hogy öt példányban nyomtassam ki Babits Mihály: Jónás könyvé-t.

Időnként eszembe jutnak Rogánék, hogy vajon, hogyan boldogulnak nélkülem.

11 óra után elindultam az Egészségmegőrző Központ meghívására egy 3D vérvizsgálaton alapuló újabb szélhámosságon alapuló szeánszára.

Hazajövet csak annyi időm maradt, hogy megigyak egy kávét és már indulnom is kellett a Brushupra.

A buszmegállóban összefutottam Áronnal, akinek mondtam, hogy nyitva hagytam a lakást, de azért ez így nem lesz jó, inkább keresse meg a kulcsait.

A brushup nagyon jó volt. Zitának visszavittem a DVD-t.

Itthon befejeztem a mai Duolingót és összeállítottam Berninek egy lecke kiegészítést.

Áron felhívta Nóra nagyit és felköszöntve a 89-ik születésnapjára megbeszélte vele, hogy mához egy hétre szeretnénk elvinni a Nefrit-be vacsorázni, ahol Emőkével négyesbe megünnepelnénk a szülinapját és Áron gimnáziumi felvételét. Nagyi örült neki, de azért ezt majd még pontosítsuk.

Becsöngetve Emőkéhez kértem, hogy jegyezze elő ezt az időpontot. Végre személyesen is találkozhattam Ottóval. Remélem, hogy lesz még alkalmam jobban megismerni. Közben Áron is átjött, hogy megmelegítette a csirkelevest és tálalva.

Áron időben lefeküdt ugyan, de a szobavizitnél (1/2 11), még a fején volt a fülhallgató, aminek a másik vége a notebookba volt dugva.

Rogánra várva

Korán, már hét óra előtt felkeltem.

Zoli bácsit láttam elindulni a kerékpárján. Kérdezve, hogy hova megy, megkértem, hogy útközben vegyen nekem 2-3 zsemlét.

Rám még várt néhány asztal lerámolása. Mire Zoli bácsi visszaért az elektronikai műhelyasztallal sikerült végezni.

Reggelire, ham and eggs és tejeskávé.

Elővettem a mélyhűtőből a pulykaszárnyakat, hogy délre, vagy kora délutánra felengedjenek.

A Duolingó gyakorlás következett, mert délutánra meg kell tanulnom angolul.

Befejeztem a kertben a fűnyírást és a szegélynyírást. Még az öntöző rendszerhez tervezett csöveket is rendre összetekertem és megkötöztem, hogy ne tudja benőni a gaz.

A kúp alatt rendeztem be a római tálba való zöldségek előkészítését. A római tálba a szokásos zöldségeken felül a narancs és banán is került a zöldségágyba. A tetejére került a jól megfűszerezett és fokhagymával megtűzdelt két nagy pulykaszárny és egy kilónyi csirke szárny. Az egész 180 ॰C-ra állítva mehetett be a sütőbe.

Közben Adri telefonált, hogy szerinte Zsolt a vendégeimmel nem fordult le az M0-ásnál, hanem továbbment és már a Bugyi kihajtót is elhagyva valahol Dabas környékén jár. Azonnal felhívtam Zsoltot, hogy vegye az irányt Kiskunlacháza felé és ott  térjen rá az 51-es útra.

Amikor láttam, hogy jól alakulnak a dolgok a sütőben, átmentem Gabikáékhoz a kulcsokért. Ott egy kicsit beszélgettünk kávézgattunk, majd Ferikével indultam vissza, mert szerettem volna, ha ő is megnézi, hogyan formálódnak a smaragdfáink.

Feri is meg volt lepődve azon, hogy milyen rendben van a kert.

Nemsokára befutott Zsolti Rogánékkal. A nagy üdvözlések után megmutattam nekik a ház minden zugát és le tudtunk ülni, megkóstolni a főztömet. Mindenki csak szuperlatívuszokban nyilatkozott a kajáról, miközben mindannyian jóllaktak, mielőtt még elfogyott volna.

Nekik nagyon tetszett a ház és az egész környék. Ebéd után elvittem őket a horgászboltba és megmutattam a közeli éttermet is. Kivittem Rogánt a Duna partra. Átadtam a ház kulcsai.

Még egy nagy locsolás a kertben és Zsoltival indultunk haza.

Az M0-áson egy nagy dugót sikerült kikerülnünk azáltal, hogy letértünk a Háros út felé.

Itthon Áron csak mérsékelten örült annak, hogy ismét apai felügyelet alá került.

Krisztától kellett megtudnom, hogy Áront felvették az Apáczai Csere János Gimnáziumba.

Utolsó simítások a bázison

Áron nehezen kelt fel és csak ¼ 8 után indult el az iskolába. Áron notebookját visszatettem az íróasztalára, hátha délután egy kicsit elgondolkodik azon, hogy ezt lehetne máshogyan is csinálni.

Reggelire késztettem magamnak egy ham and eggs-et és próbáltam mindent összeszedve 9-kor elindulni.

Elértem a 10:05-ös buszt. Amikor elindult, küldtem egy SMS-t Mariának, amire azt válaszolta, hogy 12:30-ra átjön.

A buszon befejeztem az elmúlt napok történéseit és mivel itt van Wifi, az utóbbi napokat fel is teszem a netre.

¾ 12-re már a bázison is voltam. Először is egy kávé, mert az reggel kimaradt.

Már majdnem 1 óra volt, amikor megjött Miskolczi Marika, de nagyon nekiállt a feladatnak. Én csak az ablaktisztítást vállaltam, de azt is csak úgy ha előbb elmegyek megvenni az ablakra fújható spricnit, meg a vileda kendőket. Nagyon büszke voltam magamra, hogy a földszinten milyen átláthatóvá tudom tenni az ablakokat.

Marika időnként megkérdezte, hogy erre  meg arra van-e még szükségem. Ilyenkor többnyire szemlesütve bevallottam, hogy nincs. Néhány dolog, ami kidobásra került nagyban javította a bázis esztétikai és lakhatósági színvonalát.

Az ablakok tisztítása után behordtam és a helyére raktam a napsütésen száradt ruhákat.

Marikának mindeközben meg kellett küzdenie a lányának az egészségügyi problémájával, amiben én sokat tudtam segíteni, mert nekem megvolt a Z. Pali magán mobil telefonszáma.

Őszintén szólva, nem irigyeltem, hogy meg kellett küzdenie a magyar Egészségügy hierarchivájának útvesztőiben.

Az ablakok tisztítása után nekiláttam a fűnyírásnak. A kert hátsó részében a dzsumbujt a Zoli bácsira bíztam. Azért a munkáért a megbecsülésem jeléül, a forintos fizetségen felül kapott egy mélyhűtött csirkelevest is.

Be kell vallanom, hogy ebben a két munkában (ablaktisztítás és fűnyírás, meglehetősen elfáradtam és akkor még hátra volt a locsolás.

Minden növény (a smaragdfák, a meggyfa, a zöldborsók, a bogyiszlói és a paradicsom palánták, kaptak rendesen.

Nagyon elfáradtam és rajtam már csak egy unikum és azt segített, hogy leülhettem megírni a történeteket.

Este még beáztattam a római tálat, mert abban tervezek egy meglepetés vacsorát készíteni az érkező vendégeknek.

Mindhalálig Internet

Korán keltem. A mai program, a házat minél lakhatóbbá tenni Rogán és barátai számára.

Reggelire a bundás kenyér és tartozékait terítettem.

Délelőtt elindítottam egy nagymosást. A mosógépet össze-vissza kellett nyomkodni, míg végre beindult.

Kora délután átmentem Gabikáékhoz. Kávézgattunk, beszélgettünk. Áthoztam a szalagcsiszolót és lecsiszoltam a kúp alatti asztalt, majd bekentem egy mahagóni színű lazúrral.

                                                                                                  

Miskolczi Marika átjött délután, hogy megbeszéljük, átvállalná-e Ágitól a takarítást. Azt mondta, holnap délelőtt mindenképpen átjön, hogy Rogánék érkezése előtt elvégezze az utolsó simítást a házon belül.

Kiteregettem a nagymosást és átküldtem Juditnak az ígért Solar_Bilanz.xls táblámat és ugyanazt üresen is, hogy ő is tudja vezetni a napelemes rendszere termelését és mellette az áramfogyasztástá.

Délután még volt egy nagy vitám Áronnal, amiatt, hogy a három nap alatt bele se nézett az iskolai dolgaiba, csak az Internet.

Igyekeztünk időben elindulni, hogy Áron hatra odaérjen az angolra. Amikor szóltam neki hogy negyedóra múlva indulnunk kell, akkor fél óra múlva jött le, mert  olyan  hirtelen nem tudta abbahagyni a játékot a neten.

A hazafelé úton ismételten felhívtam Ágit, hogy mi a helyzet a kulcsokkal. Azt mondta, hogy most még dolgozik, de ma este mindenképpen leadja Gabikáéknak. Elmondtam neki, hogy a lánya milyen jól szerepel az angol órákon.

Kicsit belehúztam, hogy Áron el ne késsen. Egy helyen azt hiszem le is kapott a traffipax, de Áron hála az Internetnek még így is késett 5 percet.

Nyolckor fürdés és lefekvés, de 10 óra után, amikor benéztem Áron szobájába, még javában lógott a neten. Azonnal elvettem a notebookját.

Beindul a palánták ültetése

Hétkor ébredtem és még frissen elvégeztem egy Duolingót.

Áron valószínűleg sokáig Internetezett, mert még ½ 8-kor is csak húzta a lóbőrt.

Mannát beengedtem és elindultam a piacra. Áront nem is próbáltam hívni, mert láttam, hogy ez reménytelen, de adtam neki négy feladatot, hogy amíg megjárom a piacot, addig nézze meg a smaragdfákat, gyönyörködjön benne, hogy mennyit fejlődtek, adjon enni a Mannának, állítsa össze a Rogánnak kölcsönbe szánt horgászfelszerelést és kezdje el az íróasztala körüli rendcsinálást.

Nagyon szép napsütéses idő van.

A piacon alaposan bevásároltam: tojás, sütni való szalonna, sonka, retek, újhagyma egy paradicsom és egy bogyiszlói paprika, palánta, egy vekni kenyér és egy Nescafé.

Visszafele beugrottam Juditékhoz, hogy hányra jöjjünk az ünnepi ebédre. Judit kihasználta jövetelemet és adott két doboz frissen tojt tojást.

A gátnál érdeklődtem a Dabi Gabi féle horgászboltban, hogy Rogán fog-e tudni majd ott venni mindenféle csalit és horgász napijegyet.

Jól gondoltam, hogy mire megjöttem, a négy dologból semmi nem történt, maximum folytatódott a lustálkodás.

Áront csak a „terülj-terülj asztalkám” elkészültekor tudtam kirobbantan az ágyból. Áron szerint egy hete nem evett ilyen finomat. 

Elültettem a két bogyiszlói és az egy paradicsom palántát.Mostantól egyre több magról csíráztatott és nagy tejfölös pohárba, palántázó cserépbe ültetett magból lesz felnőtt palánta.

Írtam egy kis blogot és folytattam a Duolingó futamot.

Egy órára mentünk át Juditékhoz az ünnepi ebédre. Nagyon finom húsleves és volt csirkepörkölt tojásos nokedlivel. Közben pálinka és vörösbor, utána sütemények. A Juditék házára felkerült húsz táblás napelemes rendszer üzembe helyezését ünnepeltük. Ott volt Botond is (Leventének egy osztálytársa), így ebéd után játszottunk egy tanácskozási sakkjátszmát. Levente, Áron és Botond ellen kellett megküzdenem, de végül nagy nehezen sikerült győznöm.

Nekem utána vissza kellett jönnöm, mert Bernadett már itt vár a kapuban. Nagyon jó angol óránk volt. Berni nem csak okos, de nagyon lelkiismeretes és szorgalmas is.

Később, amikor Áron is hazajött, szerettük volna felfújni a leeresztett focilabdáját, de nem találtuk sehol azt a szeleptűt, amivel ez megoldható lett volna.

Vacsorára túrógombócot tálaltam vaníliás cukorral édesített tejföllel és földiepret tálaltam. 

Nem tudok szigorú lenni

Reggel már hétkor elkezdtem szedelődzködni és a reggeli kávé után annyi könnyítést adtam magamnak, hogy autóval kimegyek a CBA-ig, ott leparkolok, és csak onnan megyek a távolsági busszal, M3-as, M4-es metróval és 8-as busszal, majd otthonról vissza.

½ 10-re már otthon is voltam, de az otthon felejtett? gyógyszert otthon sem találtam.

Visszafele a buszon megismerkedtem S. Bernadettel, akivel nagyon jól elbeszélgettünk, de hál’Istennek nem kell tartanom tőle, mert korban egyáltalán nem hozzám való.

Azonnal feltettem főni a csirkeaprólék levest, hogyha Áron mégis lejön, akkor már tudjunk ebédelni.

Közben felhívott a tanárnő, hogy hallotta, hogy a mobiltelefon ügy nálam kiverte a biztosítékot és mivel úgy látja, hogy Áronnak ez már így is nagy lecke volt, ő úgy döntött, hogy visszaadja Áronnak a telefont és én pedig próbáljak lenyugodni, mert ő nagyon szereti Áront és egy nagyon jólelkű gyereknek tartja.

Áronnal is beszéltem telefonon és ő a tegnapi felháborodásomra úgy reagált, hogy akkor ő most nem jön le Dömsödre.

A csirkeleves ebédre nagyon finom volt, de az olyan sok, hogy abból Áronnak is bőven jutna.

Elkezdtem a belső rendcsinálást, hogy mire kedden megjönnek Rogánék, addigra a ház számukra is lakható legyen.

Nagyon meglocsoltam az ágyásokat és a négy smaragdfának is adtam bőven.

Végre sikerült megnéznem a Zitától DVD-n kapott „Igazából szerelem” c. filmet.

Este nyolc óra után nagy meglepetésemre szólt a csengő. Először el nem tudtam képzelni, hogy ki lehet az. Kimentem és nagy meglepetésemre Áron jött meg. Nagyon megörültem neki. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy most a leszúrásnak kellene következnie az iskolai mobilhasználat miatt. Helyette agyonpuszilgattam.

Áron még az órán is kütyüzött

Sajnos a tegnapi késői villanyoltás miatt Áron elaludt és 7:24-kor mentem be a szobájába, hogy azonnal keljen fel és semmi percen belül induljon.

Én csak nyolckor keltem és nagyon összeszedett módon készültem az indulásra.

Ma van az utolsó injekciós nap, de már simcumárral együtt.

Késztettem egy gyors reggelit.

Manna szinte egyfolytában nyávogott, hogy le szeretne menni, amiről csak úgy tudtam lebeszélni, hogy betettem a hordozókájába, amitől megértette, hogy Dömsödre megyünk.

Levittem Mannát és a cuccokat az autóba. Vettem egy doboz Detralex-et a Gyógyszertárban.

10-kor már indultunk. Irány a TESCO. Először leadtam a PET palackokat, majd elindultam vásárolni: (Ásványvíz, Unikum, csirkeaprólék, pulykaszárny, sajt, tartja, nápolyi, cserepes petrezselyem és bazsalikom, Piroska és Cappy).

Az időjárás borongós és csak nagyon ritkán süt le a felhők között a nap.

Leérkezve Dömsödre, a csavar üzlet felé kanyarodtam, mert az Ili székeihez kellettek csavarok és a kapun belülre térve megcsodáltam a smaragdfáink rügyeit és levélkinövéseit.

Nekiláttam a petrezselyem és a Bazsalikom elültetését, majd rendeztem egy nagy locsolást. A későre tolódott ebédre megettem a szecsuáni lehozott maradékát.

Délután kaptam egy levelet Rita nénitől, miszerint Áron még az órán is kütyüzött, ezért elkobozták tőle a mobiltelefonját. Azt írták, hogy az osztályban egyedül Áron az, aki nem érti, hogy az órán nem szabad a mobiltelefont használni. Ettől olyan pipa lettem, hogy azt írtam Emőkének, hogy Áron ne jöjjön Dömsödre, hanem csomagoljon és költözzön el otthonról.

Még ma hozzákezdtem Ili székének a megerősítéséhez. Most már kezdtem érteni, hogy asztalos miért akart ezért a melóért 4-5000.- forintot kérni. Nagyon sziszifuszi meló, de szerintem az eredmény jó lesz. Soll man aber nicht loben den Tag bevor Abend.

Este nem találtam sehol azt a Zinnat antibiotikumot, amiről azt hittem, hogy lehoztam Dömsödre, ezért büntetésből azt írtam magamnak elő, hogy holnap reggel (BUSSZAL) hazamegyek érte.

Nagyi győzködése, hogy menjen orvoshoz

Áron 7-kor kelt fel és nyitva hagyta a fürdőszoba ajtót, hogy halljam amikor az elektromos fogkeféjével fogat mos. Olyan 7:20 körül indult el a suliba. Azt csak remélni mertem, hogy mindent rendesen bepakolt a táskájába. Búcsúzásnál még megkérdezte, hogy a Manna mehet-e le. Persze, mondtam.

Kint hétágra süt a nap.

Én még egy darabig lustálkodtam, de arról megfeledkeztem, hogy tegnap ki volt írva, hogy ma mettől-meddig lesz elektromos karbantartás miatt áramszünet.

Amikor felkeltem és nekifogtam elkészíteni a reggelit, szinte másodperc pontossággal, akkor kapcsolták ki az áramot,amikor minden (szalonnás rántotta, pirítós és tejeskávé) készen lett.

Az injekció beadásával párhuzamosan elkezdtem a Sincumar szedését is és holnap még mind a kettő lesz, utána meg már csak a Sincumar.

Reggeli után felhívtam Nóra nagyit, hogy délre átmennék hozzá egyet-mást megbeszélni.

Lementem meglocsolni a smaragdfát. Éppen töltöm a flakonból a vizet, amikor megjelenik Manna és odatartja a fejét, hogy ebből ő is akar inni.

139-es busszal nagyon gyorsan odaértem a nagyihoz. Alig, hogy elkezdtem a mondókámat, ő azt javasolta, menjünk le ebédelni a törökhöz. Én nemrég reggeliztem és különben sincs valami nagy étvágyam. Gyorsan befejeztem a témát, miközben minden fontosat felírattam vele, mit intézzen a Csák doktornőnél, hogyan jut onnan a Somlai doktor úrhoz és végül a Horváth András adjunktus úrhoz, akinél én már mindent levajaztam a nagyi problémájával kapcsolatban.

Nagyi egyedül ment el a törökhöz ebédelni én pedig lepihentem.

Egy jó óra múlva jött vissza és hozott nekem is onnan kaját, de én még, mindig nem voltam éhes, viszont lelkiismeret furdalásom volt, hogy Áron hazajött az iskolából és nem tud bemenni a lakásba, ezért minden kaját összecsomagoltam és elbúcsúztam tőle.

Áron hazajövet összefutott Emőkével, aki viszont be tudta engedni Áront a lakásba.

mikor leszálltam a buszról, bementem a nyugger klubba és megkértem a lányokat, hogy úgy ahogyan tavaly az idén is adjanak a smaragdfának vizet, főleg akkor, ha nem esik az eső.

Itthon Áront megkértem, hogy fejezze be a szobájában a rendcsinálást, mert amíg nincs tele a mosógép, addig nem érdemes elindítani és Emőke azt mondta, hogy csak akkor mehetek le Dömsödre, ha Áron már befejezte a szobájában a rendcsinálást.

Áron el is kezdte, de azután lement egy kicsit mozogni a jó levegőn.

Az esti lefekvésnél a 8 és a 10 óra között volt a vita. Végül ½ 9-ben állapodtunk meg, de ez úgy elhúzódott, hogy még 10 óra után is be kellett mennem a szobájába, hogy azonnal kapcsolja ki a notebookot és aludjon.

Leültem megírni a mai blogot.

Elkezdtem kigyűjteni a Fekete tenger és a Földközi tenger partján számunkra szóba jöhető kempingek elérhetőségét és arait.

Használati utasítás

Reggel Áron későn kelt, de úgy érzem, hogy minden kezd visszaállni a régi kerékvágásba. A nap szerteszét szórja sugarait. Ez mind optimizmussal tölt el. Bár tudom, hogy a szövettan eredménye fej vagy írás kétesélyes, de most nincs más választásom, mint bizakodni.

Először beszúrom magamnak az injekciót, amit még péntekig be kell adnom magamnak, de úgy, hogy a csütörtök, péntek már a Sincumárt is be kell vennem és szombattól már csak a Sincumart.

Igyekeztem még 9 óra előtt lemenni a CBA-ba valami reggeli féléért és Mannát is levittem. Vittem még egy nagy palack vizet is a smaragdfának, mert Áron tegnap este elfelejtette levinni.

A CBA-ban csak császárszalonnát, tejet és sajtot vettem.

Itthon végre egy hamandeggs és ami már egy hete nagyon hiányzott tejeskávé volt a reggeli.

Megnéztem a leveleimet és láttam, hogy Rogánnak meg kell írnom az „Operatings Manual for  the house of Dömsöd”, mert mához egy hétre érkeznek Liverpool-ból.

Az ebéd valahogy elmaradt.

Kettő után hazaért Áron. A tegnap este kért információt a német tanárnőtől nem szerezte be, Azt kértem tegyen rendet a szobájában és koncentráljon a kulcscsomóm megkeresésére.

Délután négykor megérkezett Olivér és Bálint. A havi kompetencia felmérés módszeréhez igazodva tartottunk egy másfél órás gyakorlást, aminek érezhetően nagy sikere volt.

Amikor a gyerek-német után Laci megjött a fiúkért, ő is kapott 20-30 smaragdfa magot csíráztatásra és palántanevelésre.

Zita azt üzente, hogy az én érdekemben maradjon el a mai felnőtt-német óra, inkább pihenjek.

Áron lement focizni.  Közben megírtam Rogánnak a Dömsödi ház használati utasításának második fejezetét is.

Amikor feljött, megbeszéltük, hogy mi lesz a vacsora. Eddigi többszöri kudarc után megpróbálom megsütni a mélyhűtőben lévő tintahal karikákat.  Készítettem hozzá tartármártást és a biztonság kedvéért sült krumplit is.

Amíg Áron fürdött, addig készítettem a vacsorát. A tintahal eddig sem sikerült, de most egyszerűen ehetetlen lett. Szerencsére ott volt mellette a finomra sikerült sült krumpli és a még finomabbra sikerült tartármártás.

Vacsora után beszéltem Viberen keresztül Gabikával, mert a terv szerint tőle fogja Rogan megkapni egy hét múlva a Dömsödi ház kulcsait. Közben elvégeztem a Duolingó napi penzumát.

Eltáv

Kértem a reggeli nővérkét, kérdezze már meg a betegszállítót, hova tette a sárga pizsamanadrágomat, amikor lehozott a műtőből. Azt mondta, hogy ebben ő nem tud segíteni.

A jó hír, hogy ma hazamehetek, a rossz, hogy a kelleténél megint pirosabb vizeletem. Az adjunktus úr megnyugtatott, hogy ez természetes, de felír egy antibiotikumot és azt mondta, hogy ez egy pár nap múlva elmúlik. Elmondta továbbá a Sincumárra való visszaállás menetrendjét.

9-kor felszólítottak, hogy készülődjünk össze és üljünk ki a folyosóra. Az utolsó pillanatban meglett a sárga pizsama alsó is. Emő mindig mondta Gabika téged szeret a Jóisten.

3/4 10-kor már kint ültem a padon és a többi szabadlábra helyezett gyógyulttal együtt.

Másfél óra múlva jött az adjunktus úr és az antibiotikum recepttel együtt átadta a zárójelentés és május 3-án szeretne kontrollon viszontlátni, mert szerinte addig a szövettan eredménye is megérkezik.

Elbúcsúztam a szobatársaktól és elindultam hazafelé.

A Gazdagréti téren már a szabadság levegőjét szívtam magamba.

Először a Gyógyszertárba mentem az antibiotikumért és utána a kis kínaiba ebédért. Arra gondoltam, hogy már itt az ideje, hogy valamit az egészségem ellen is tegyek és mivel már amúgy is elmúlt 12 óra ebédre azt terveztem, hogy jó lenne egy unikum és egy forró csípős-savanyú leves.

Vacsorára Szecsuanit és amerikai mézes csirkét vettem sült tésztával, mert ez utóbbi Áron kedvence.

A lakásba csak úgy tudtam bejutni, hogy Katikától elkértem a nála lévő lakáskulcsot, mert az enyémet Áron még nem adta vissza,

Annyit észrevettem, hogy Áron az én ágyamban aludt, ami annak ellenére meghatott, hogy az ágyam nem volt beágyazva - hiszen Áron nem tudta, hogy hétfőn jövök haza - és az ágy mellet az ő szokásos kellékei: bögre, rágcsa zacskó, notebookja és a töltői.

Itthon végre ettem egy jóízűt, megebédeltem.

Felvittem Ilinek az őrölt fahajat.

Közzétettem a blogomban az "Utazás a húgyhólyagom körül" szűkszavú jegyzeteimet, majd átutaltam a postaládámban talált fizetési felszólításokat.

Amikor Áron hazaérkezett a suliból, örült, de meglepődött, hogy én már itthon vagyok. Bevitte a kellékeit a szobájába és bekapcsolta a notebookját.

Amikor kértem vissza az én lakáskulcsaimat, akkor először nagy keresgélésbe kezdett, majd azt mondta lemegy egy kicsit levegőzni.

Vesztemre megint megnéztem az üzenő füzetét, amiben április hónapban is volt németből egy egyes, de a kérdésemre, hogy miért kapta, nem tudja. Ezen a vacsora előtt még volt egy kis vitánk, de azt kértem, hogy holnap kérdezze meg a tanárnőtől.

Felhívtam Ágit és reklamáltam, amiért a megbeszélés ellenére a múlt héten nem takarított és a lányomnak harmadmagával szembesülnie kellett a piszokkal és a rendetlenséggel. Azt is mondtam neki, ha ezt a feladatot nem tartja összeegyeztethetőnek az új állásával, akkor mondja meg és én keresek egy más megoldást. Végül abban maradtunk, hogy most még este átmegy, megnézi, hogy az Emőke által összecsomagolt, de ott felejtett kaják közül még mi menthető és a hét első felében pedig átmegy takarítani.

Vacsorára Áron az amerikai mézes csirkét kapta sült tésztával, én pedig a Szecsuanit ettem meg.

Gyorsan megcsináltam a Duolingóban az 50 XP-s napi adagomat, mert 5 teljes nap ez elmaradt.

Áronnal azt beszéltem meg, hogy bár szívem szerint már ma lementem volna Dömsödre, de nem hagyom itt egyedül, kedden megtartom a gyerek-németet és a felnőtt-németet, szerdán elmegyek a brushupra és maximum csütörtökön fogok a Mannával legurulni Dömsödre, tőle pedig csak azt kérem, hogy pénteken a suliból egyenesen jöjjön le busszal utánunk.