"Április 4-ről szóljon az ének....

Reggel arra ébredtem, hogy Manna a fejével böködi a fejemet, hogy le szeretne menni.

-           Mannuska, még alig múlt el öt óra.

-           Nem érdekel, én most akarok lemenni.

Na, erre felkaptam a fürdőköpenyem és lekísértem.

Visszaaludtam, és amikor később ébredeztem a nap már ezerrel sütött odakint. Nem hallottam, hogy Áronnál szólt volna az ébresztő, ezért betolattam hozzá, hogy most már mindjárt hét óra, fel kellene kelni. Nagyon nehezen felkelt, lassan összekészülődött és 7:20-kor el is indult.

Én is nehezen keltem, mert tudtam, hogy a napom rosszul kezdődik, be kell adni magamnak az injekciót. Ráadásul az is egyre jobban nyomaszt, hogy közeleg a csütörtöki bevonulásom a klinikára és a pénteki műtétem. Azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha változtatnék a hozzáállásomon és nem fosnék a pénteki műtéttől, hanem arra készülnék, hogy egy héttel utána már azzal dicsekedhetnék, hogy én milyen egy „bátor” fickó voltam, ami ugyan nem lenne igaz, de legalább jól hangzik.

Amikor túléltem a szurit, feltettem magamnak főni egy debrecenit és egy tojást.

Lementem a CBA-ba egy palack tejért. Visszafele, ahogy a parkon jöttem keresztül, egyszer csak Manna jött mellettem és azt mondta: kisétáltam magam, most haza megyek veled, megnézem van-e valami kaja.

A postaládában meglepetésemre megjött a karc eltávolító filctoll.

Egy tejeskávé mellett leültem Duolingózni és megírtam a blogot. Közben keresgéltem az Aprilia robogóhoz oldal támaszt. Úgy néz ki, hogy sikerült is találnom, mégpedig éppen Ráckevén. Az csak egy ugrás Dömsödről.

Áron ½ 3-kor menetrend szerint hazaért a suliból. A Radnótit nem kellett felmondania, de német órán jól szerepelt. Este hatig egyfolytában csak a notebook foglalkoztatta. Akkor egy kicsit megéhezett és ezért hajlandó volt megmozdulni.

Arra is csak nagy nehezen tudtam rávenni, hogy csináljon egy kis rendet a szobájában és a mosni való cuccait tegye be a mosógépbe, mert ma szeretnék mosni.

Végre elindíthattam a nagymosást.

Elkértem Áron üzenő- és leckefüzetét. Az üzenőben már egy csomó aláíratlan jegy sorakozott. Minden esetre beírtam a két napra a hiányzásának az igazolását (Családlátogatás Bristol). A leckefüzetben két hónapja egyetlen lecke sincs beírva.

Elkészítettem a frissen tanult smaragdfa palántanevelő palackot és megtöltöttem egy adaggal. A palackban kevés föld, kevés víz és néhány mag van és mindez hermetikusan lezárva dunsztolódik a napsütés alatt. Állítólag két hónap alatt minden mag megfogan és kinő belőle egy-egy palánta.

Áron lement ásványvízért és visszafele jövet felhozta Mannát is.

Vacsora helyett gondoltam megesszük a Dömsödről hozott süteményeket. Emőkét is áthívtuk, tartson velünk a nassolásban. Megittunk hozzá egy pohárka Vranak-ot és megállapítottam, hogy már itt lenne az ideje, hogy menünk az Adriára, mert már alig van az onnan hozott Vranak-ból.

Este még megpróbáltam a közelgő műtét miatti depressziómat egy kis online sakkal oldani, de halomra vesztettem a partikat.

Emőke elvitte magával Mannát, mert mint mondta, ráfér egy fürdetés.