Egy hétig nem fogok itthon aludni

Csak félálomban észleltem, hogy Áron indul, de azért annyi még az eszembe jutott, hogy be kell vinnie pénzt a suliba valamilyen sportköri hozzájárulás címén. Kértem, hogy vegyen ki a pénztárcámból és azt ne felejtse el odaadni Rita néninek.

Közben Manna a zöld székből átköltözött hozzám.

Felkeltem, injekció, fürdőszoba. Reggelire megettem a tegnapról maradt baconba csavart csirkemájat, hozzá tejeskávé, majd nagyon szisztematikusan elkezdtem a készülődést a holnapi bevonulásomra.

Közben Zita írt, hogy délután vigyem vissza a DVD-jüket. Hiába kerestem, nem találtam meg. Ebben a lakásban olyan nagy a rendetlenség, hogy az lenne a csoda, ha valamit megtalálnék. Mindent megvásárolunk, amire soha nem lesz szükségünk, nem tudunk kidobni semmit, mindent szart elteszünk, hátha valamikor majd jó lesz valamire, mindent gyűjtünk, és mindehhez nem tudunk rendet tartani. Mert például, az még nem lenne olyan nagy baj, hogy kétszer annyi könyvünk van, mint amennyit valaha is el tudunk majd olvasni, de hogy azok sem a helyükön vannak valamelyik könyvespolcon, hanem szanaszét a lakásban mindenhol. 

Azt még nagy nehezen megértem, hogy a konyhai polc tetején miért vannak Matek, Fizika, Német és Angol nyelvkönyvek, mert azok alkalmasint a tanításhoz kellenek, de nálunk még a fürdőszobában is vannak könyvek. Ha valaki meg tudja nekem magyarázni, hogy minek, annak fizetek. 

Így még takarítani sem lehet a lakásban. És mindezt három helyen tudjuk előadni: Gazdagrét, Dömsöd és a lakókocsi. Én nagyon rendetlen vagyok, de Áronhoz mérten csak kismiska.

Szükség lenne egy nagy paradigmaváltásra. Ha nem is dobunk ki régi könyveket és cuccokat, de legalább ne vegyünk annyi újat. Mindent próbáljunk meg szigorúan a helyére tenni.

Feladom. Most nem folytatom a rendcsinálást: Duolingó, mert holnaptól 4-5 napig erre már nem lesz alkalmam és most indulok a brushupra.

Még indulás előtt megjött a két elektromos folyadék kitöltő Kínából. Mostantól van „okos” üvegünk is.

A Brushup-on Larryvel jókat nevetgéltünk az éttermi jeleneteket megformáló pincér-vendég jelenetek közben.

Mivel holnap reggel bevonulok a Klinikára, hogy előkészítsék a pénteki műtétemet, a blog bejegyzések írása nagy valószínűséggel elmarad. Emiatt nem kell aggódni, elég ha azt én teszem. Főleg akkor nem, ha ez a szünet nem haladja meg az egy hetet.  

Áront még megkértem, hogy ha az ideje és az odafigyelése engedi, akkor minden este vigyen le egy palack vizet a Gazdagréti smaragdfára.

Készítettem Áronnak holnapra egy zsemlében sajtos tarjás tízórait és mellé becsomagoltam egy mandarint.

Megpróbáltam néhány dolgot összepakolni. Az majd csak a klinikán fog kiderülni, hogy miket felejtettem el.

Emőkével megbeszélem, hogy holnaptól tartsa a szemét Áronon és napjában legalább egyszer simogassa meg a fejét helyettem is.

Lefekvls előtt még megnéztem a "Lány kilenc parókával." című filmet, hátha az ad némi optimizmust.