2,25 %

 Reggel Áron nagyon nehezen kelt, de végül majdnem időben elindult.

Én még lustálkodtam egy kicsit, majd felkelve, befejeztem a tegnapi blogot és elkezdtem a napi Duolingót.

Reggelire megsütöttem a debrecenit, hozzá a Dömsödi Esztike féle medvehagymás túrót és egy nagy bögre tejeskávét fogyasztottam.

Elindítottam egy nagymosást.

Lementem a bódéhoz 4 db zsemléért, de a hölgy nem tudott visszaadni a 10.000.-esből, erre beugrottam a mellette lévő postahivatalba és az egyik ablaknál megkértem az ott dolgozót, hogy váltsa fel.

-           Ugye tudja, hogy szeptember 1-től a váltás költsége 2,25 % és az 225.- forint, – mondta.

-           Nem tudtam, akkor köszönöm nem kérem.

és máris zsebre dugtam a 10.000.-est és egy ablakkal balrább mentem.

-           Csókolom, kérek egy 50.- forintos bélyeget.

-           Tessék parancsolni.

Majd előhúztam a zsebemből a 10.000.- est. A hölgy vissza is adott rendesen. Gratulálok annak, aki kitalálta ezt a 2,25 %-ot. Szerintem rám és a hozzám hasonlókra nem számított. Ha gazdaságilag rosszul áll a Magyar Posta, akkor engem alkalmazzon és ne ilyen pitiáner rövidlátókat. Néhány céget már sikerült felvirágoztatnom.

El tudom képzelni, hogy ez a 2,25 % mekkora fellendülést jelent, amikor valaki 20.000.- forintos bankjegyet – vagy netán a hamarosan megjelenő 50.000.- forintost – akar majd felváltatni, de hamar rájön, hogy a 450.- , illetve a 900.- forintos váltási díj helyett vesz egy 50.- forintos, vagy ha még nevetni is szeretne, akkor egy 5.- forintos postabélyeget.

Az Áginak leviendő tacskó kölykök ügyében megbeszéltem az eladóval, hogy holnap reggel 8 óra körül idehozzák egy hordozókában.

Möci az ajtó elé tett egy üveg levest. Amikor Áron hazaért, minden előítélet nélkül megmelegítettük és megettük. Nagyon finom tejfölös sonkás zöldségleves volt.

Ilinek felvittem a mézek árát és bekaptunk 1-1 pálinkát és hoztam le néhány darabot a lakodalmas tányérból.

Kiteregettem a nagymosást és kinyomtattam Áronnak a Babits Mihály: Jónás könyvé-t öt példányban, mert úgy látom, hogy ő az osztályban a nyomtatványellátó.

Áron lement focizni és egyúttal kért pénzt, mert – mint mondta – egy másfél óra múlva már úgy jön haza, hogy egy nagyméretű pizzával.

Így is lett, egy 52 cm-es pizzát hozott. Beszóltam Emőkének, hogy tálalva a vacsora.

Előtte bekaptam egy unikumot, a pizzára tettünk ketchupot és csak ettük, vég nélkül ettük. Áron még egy szeletet el is tett holnap reggelre.

Ágival csak a facebookon kommunikáltam, de a tacskókölykök ügyében nem tudtunk dűlőre jutni.

Áron is későn feküdt le és amikor ¼ 12-kor benéztem a szobájába, már ugyan aludt, de a bekapcsolt notebook az orra előtt volt és a fején volt a fejhallgatója.