2016. április 26., kedd

levél az Apáczaiból

Áron, igaz, hogy csak 7:23-kor, de csendben elindult a suliba.

Felkelés után levittem Mannát és egy palack vizet a smaragdfának, majd vettem egy liter tejet és két zsömlét.

A reggeli egy szál debreceni és egy lágy tojás lett, mellé persze tejeskávé.

Rogan telefonált, hogy hirtelen áramszünet lett a bázison. Próbáltam neki a távolból segíteni, de nem ment, mert a villanyóra szekrény egyik kulcsa nálam van, a másik pedig Zoli bácsinál, de most ő is Budapesten van.

Most már nem is érdemes erőlködnöm, mert 20 perc múlva amúgy is megy értük a kisbusz és viszi őket Budapestre. Remélem, hogy ez a kis malőr nem szegi nagyon a kedvüket és nem rontja el az egyhetes Dömsödi élményeiket.

A távolból kikapcsoltam a fűtést és leültem a notebookhoz pótolni az elmúlt napok hiányos blog bejegyzéseit és elkezdeni a mai Duolingót.

Áron ¼ 3-kor hazaért és 5 nap után végre elolvasta az Apáczai gimnáziumból a címére érkezett levelet, amiből megállapította, hogy 15:00 órára be kell vinnie kitöltve az összes űrlapot. Nagyon pipa voltam. Öt perccel három óra előtt azt kérte, hogy autóval vigyem be az Apáczaiba. Azt mondtam nem viszem. Legközelebb, ha pénteken jelzem neki, hogy fontos levele érkezett, akkor ne kedden, öt perccel három előtt olvassa el, mert ez felelőtlenség. Ezen nagyon összevesztünk és el is mentem otthonról és csak négyre jöttem vissza, amikor is kezdődött a gyerek-német óra.

Négyre hazajöttem. Áron szerencsére nem volt itthon. Olivér és Bálint időben érkeztek. Rögtön meg is kérdeztem őket, hogy nekik hányas lett az e havi német kompetencia mérésük eredménye. Mind a kettőjüké 4-es. Ároné minden hónapban 1-es. Gondolom meg lehet a német tanárnő véleménye a rendszeres keddi gyerek-német órákról, ha az Ároné mindig 1-es.

A gyerek-német órán mindvégig rossz volt a kedvem és már alig vártam, hogy vége legyen az órának, miközben eddig mindig kértem őket, hogy ne haragudjanak a ráadásért.

Már majdnem hat óra volt, amikor Áron megérkezett és csak annyit mondott: „leadtam”.

Amikor megjött Emőke, becsöngetett és lementek egyet sétálni. Amikor visszajöttek, Áronnal beállt a mosolyszünet, bement a szobájába és csak annyit mondott, hogy akkor most 50 pont Duolingó.

Vacsorára megettük az amerikai mézes csirkét a sült tésztával.


Éjjel ¾ 2-kor nyitottam be a szobájába. A notebook bekapcsolva, a fülhallgató a fején és aludt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése