Már reggel nyolckor felkeltem. Meglocsoltam a balkon
paradicsomot és a lenti smaragdfát.
A CBA-ban vettem sonkát, virslit, debrecenit, Mackó sajtot
paprikát és paradicsomot és felmenve elkezdtem készíteni a reggelit.
Arti a lelkemre kötötte, hogy a reggeliben legyen Mackó sajt,
Leó pedig disznósajtot rendelt.
Összeszámoltam, hogy 14 féle cucc volt a terülj-terülj asztalkán,
amikor 10 óra után megpróbáltam őket azzal ébreszteni, hogy aki már fogat
mosott, az jöhet ki reggelizni.
Nem volt nagy tülekedés, de pár perc után már erélyesebben
szóltam, mert ½ 1-kor indulnunk kellett a Városmajori családi találkozóra és
addig még össze is kellett pakolni, no meg rendet csinálni a lakásban, mert
Katika úgy tervezte, hogy a hétvégén betolat takarítani.
A reggelinek sikere volt ugyan, de nem akkora, mint amire
számítottam, mert tegnap este a repülőn is, meg Emőkénél is és még éjjel kettőkor is teleették magukat.
A terv szerint nekem a Vizsla utcai Nissan Centrumba kellett
mennem feltölteni a villanyautót és amíg én ott vagyok, ők lemennek
ping-pongozni, majd fagylaltozni, amihez Áron kért néhány ezer forintot.
A 100 %-ra feltöltött autóval még átmentem a Nissan Gablini-hoz
a megérkezett fali töltőért. A fali töltőnek a késedelmes szállítás ellenére
nagyon megörültem.
Mire hazaértem, a fiúk már majdnem menetkészek voltak. Minden
cuccukat, meg persze a mi Dömsödi kosarunkat is betettük a csomagtartóba és
indultunk a Városmajori játszótérre.
Útközben a három fiú minden féle szellemi játékot játszott.
Norciékon kívül ott volt még a Pettik nagyapa és Saci, a Barcza
családból pedig Mici, Noé és Eszter. Nagyon jó egy ilyen remek nagycsaládhoz
tartozni.
A gyerekek felhőtlenül játszottak. Néha odajöttek a padhoz
falatozni a Saci sütötte sós süteményből, meg a Mici hozta meggyből,
cseresznyéből.
Norci a maradék másfél hónapra felajánlott két autó közül a
Renault Scenic-et választotta, aminek oda is adtam a kulcsát és mondtam, hogy az
autót a Gazdagréti tér 1. előtt találja.
Áron megbeszélte Norcival, hogy mikor megy egy hétre Horányba.
Mi 3 órakor elbúcsúztunk, hogy még napos időben érjünk Dömsödre.
A Soroksári út felől támadtuk meg a bázist.
Manna nagy reklamációval: „Hol voltatok eddig?” fogadott.
Én rögtön átöltöztem és mentem a Dunára úszni, Áron pedig leült
a számítógép elé Internetezni.
Este ugyan megkértem, hogy fordítsa vissza a világot és éjjel
aludjon az Internetezés helyett, mert ha nem, akkor hazaküldöm.
Este hideg vacsora volt az asztalon.