Búcsú a tengertől

Mire felébredtem, Judit már nem volt sehol. Először azt hittem, hogy elment bevásárolni, holott este megbeszéltük, hogy én megyek, de azután kiderült, hogy csak a partra ment ki sétálni.

 

A vásárláskor már arra is kellett figyelnem, hogy a mai nap az utolsó itt töltendő teljes nap, viszont az útra is kell gondolni. Ezért azután három vekni kenyeret vettem és a doboz margarinon felül három különböző felvágottból vettem 10-10 dkgt-ot. Vettem még egy zacskó Chrancsit és egy üveg Vranac-ot hazavitelre.

 

Judit nagy terülj-terülj asztalkámmal ébresztette a fiúkat.

 

Utána mind a hárman kimentünk a partra, hogy megkezdjük a búcsúzkodási ceremóniát. A fiúk ijesztgettek, hogy az éjjel nagyon lehűlt a víz, de én nem nagyon hittem ebben és bemutattam egy nagy oda-vissza úszást.

 

Még egy kis napozás és könyvolvasás.

 

A fiúk a két lánnyal pancsoltak a vízben, de amikor a lányok bementek ebédelni, akkor érdekmúlás miatt ők is visszavonultak az apartmanba.

 

Amikor mi is bevonultunk ebédelni, Judit főtt kolbászt és virsliket tálalt fel mustárral.besz

Ebéd után még egy utolsó tenger.

 

A fiúk szemlátomást jól érezték magukat a két lánnyal a vízben és a parton egyaránt, egészen addig, míg egyszer csak meg nem jelen egy fiú ötödiknek, aki jól beszélt angolul és az egyik lányt lenyúlta és el is vitte (jobbra el).

 

Azt terveztem az utolsó estére, hogy elmegyünk valahova vacsorázni. Judit javasolt egy éttermet a parton, hogy menjek el a két fiúval, mert ő ilyen későn már nem szeretne enni és inkább elmegy sétálni.

 

Áron Levente és én el is mentünk oda, ahova Judit javasolta.

 

Áron egy Risotto Frutta di mare-t, Levente egy Wiener schnitzl-t én pedig egy Calimarit rendeltem. A kerthelység érdekessége számomra az volt, hogy a határoló kő virágládákban nem virágok, hanem a konyhában használatos fűszernövények voltak.

 

Este próbáltuk rávenni a fiúkat, hogy mindenki csomagolja össze a cuccait, hogy reggel ezzel már ne kelljen majd szarakodni. Mire mindenki ágyba került, már elmúlt éjfél.