kovászos uborka

Reggel 10 órára sikerült Áront rábeszélnem, hogy kelljen fel és menjünk a piacra. Vettünk kovászolni való uborkát, tököt, kaprot meg csirkecombokat, mert azt terveztük, hogy ma ez lesz az ebéd.

 

A mára tervezett gazolást átmenetileg meghiúsította a szemerkélő eső.

 

Reggelire Áron bundáskenyeret rendelt, ami mellett persze voltak zöldek is (paprika, paradicsom, újhagyma, fokhagyma és uborka).

  

 Amikor az eső elállt, kimentem gazolni, de Áronnak csak nem akaródzott segíteni, mert mint mondta, most kémiát tanul.

 

A nagy reggeli után az ebéd kimaradt. Én megpróbáltam a blogban összerakni az elmúlt napokat, miközben rájöttem, hogy azt a legjobb minden nap a nap lementével megtenni.

 

Este hatkor jött Levente és a barátja és hívták Áront, menjen velük focizni. Áron őket is tudta a kapuban váratni, mert nem tudott elszakadni az Internettől. Végül megkértem Leventét, hogy menjen fel érte. Akkor meg a focilabdát nem találta és kérte Leventét, hogy menjenek, majd ő megy utánuk.

 

Amikor már Áron is elindult, elkezdtem készíteni az ebcsorát (ebéd a vacsoraidőben).

 

A tökfőzelék egyszerű volt, mert csak meg kellett dinsztelni a hagymát és a kapor felét és már rá is lehet zúdítani a gyalult tököt. A sült csirkecomb egy kicsit macerásabb. Először a bőrétől kellett megfosztani, mert abból majd csirketöpörtyű készül, azután következhet a fokhagymával való megtűzdelés és a sütés előtt a fűszerezés no meg a vékony mustárréteg. Lassan sül a lefedett serpenyőben.

 

Mire megjött Áron a fociból, már mehetett zuhanyozni és tálalva.

 

A vacsora után még nekiláttam a kovászos uborka eltevésnek. Áront kértem meg, hogy szaladjon át Judithoz egy nagyobb üvegért. Most a kenyér helyett krumplival kovászoltam és a kapron kívűl fokhagymát is tettem bele. Az is elég macerás munka, de sikerült.

 

Nem szeretnék szakács lenni, mert bár a képességeim, úgy ahogy még csak meglennének, de a végére nagyon elfáradtam.