Korán ébredtem, de Áront még hagytam ½ 9- ig aludni. Elkezdtem
készülni az augusztus 12.-i kertész angolra. Úgy tervezem, hogy akkor az Emőke
lányom is itt lesz és akkor egy kimondott nyelvvizsga célú órát fogok tartani.
Áront csak akkor kezdtem ébreszteni, amikor már meg volt terítve
a reggeli. Főtt debreceni, sonkás sajtos meleg szendvics és kaszinótojás.
Mindehhez természetesen paprika, paradicsom, újhagyma, fokhagyma és nekem
tejeskávé.
Délelőtt elgurultam a gazdaboltba. Vettem karóra kötöző drótot
és egy 15 m hosszú izzadó öntöző tömlőt.
A Vegyesboltban azért vettem cukrot, tartósító szert és
cellofánt, hátha annyira megérik a szilva, hogy akarnék szilvalekvárt befőzni.
A következő állomás a Dömsödi önkormányzat volt, ahol
kiokosítottak, hogy a Várkonyiék nadrágszíj parcelláját ha megvenném, azért nem tudnám
telekkönyvileg a mi telkünkhöz ragasztatni, mert az eladó maradék fél telke,
lévén csak 320 nm, nem kaphat önálló helyrajzi számot. Ha a fél telket mégis
meg akarom venni, akkor azt csak „osztatlan közös tulajdon” formában tudom
megtenni.
Visszafele találkoztam Ritával és egy jót dumáltunk.
Amikor hazaértem, Áron még mindig az Internethez volt ragadva.
Próbáltam rábeszélni egy könyvre (Theodor Dreiser: Amerikai Tragédia), mert
amikor én 15 éves voltam, akkor nagyon tetszett ez a könyv, de nem jártam nála
sikerrel.
Kimentem a Dunára úszni, de abban sem tartott velem.
Este még írtam Szákikának, hogy ha tud, akkor jöjjön le holnap
Dömsödre és itt közösen megírjuk a Toyotának a levelet.
Még jó, hogy délután úsztam egyet, mert este akkora zuhé volt,
hogy holnapra biztosan lehűl a víz is és a levegő is.
A zuhé miatt a locsolás is elmaradt.
Áron este még megpróbálkozott a csirkepörkölttel, de a makaróni
már nem volt hozzá elegendő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése