Áron lekési a 8:15-ös vonatot

A reggel még úgy indult, hogy minden simán ment. Azzal nem is izgattam magam, hogy Áron és a nagyi hol tartanak az indulásban, mert Áron megnyugtatott, hogy a Nagyi már hatkor fel szokott ébredni és minden simán fog menni.

Ehhez képest Solti Ágnes 10 óra körül felhívott, hogy nem tudja, hogy Bálint viccelt-e vagy komolyan mondta telefonon, hogy Áron lekéste a 8:15-kor induló vonatot.

Ettől nagy kapkodásba kezdtem és kezdtem mindenhova telefonálni. Bálint nem vette fel, Nóra nagyi nem vette fel, Áron pedig Dömsödön felejtette a telefonját. 

Szuper. Áron és nagyi nem megbízhatóak, én meg fosok az aggodalomtól.

Beszéltem a Krisztával, Solti Ágnessel (Ábel anyukája), aki nyugtázta, hogy Bálint megérkezett, de Áron nem. Még megvárnak két vonatot, azután ők mennek Kapolcsra, de majd a nagypapa ki fog menni a Csopaki állomásra a következő két vonathoz, de ha Áron akkor sem érkezik meg, akkor neki nincs több ötlete.

Áron nincs sehol, Nóra nagyi közben azt HAZUDJA, hogy ő alul informált volt és nem tudta, hogy mikor indul a vonat. Ehhez képest én hallottam, amikor Áron a telefonba elmondta a nagyinak, hogy 31-én pénteken 8:15-kor. Utána, amikor szerdán reggel odamentünk Áronnal, akkor is mondta, hogy holnapután reggel 8:15-kor indul a vonat a Déli-ből Csopakra és én is mondtam. Ezen kívül  én ezt mondtam a Nagyinak telefonon is és személyesen is. Ma pedig a szemrehányásaim közepette, kértem, hogy nézze meg az asztali naptárját, mert oda is be van írva, hogy Bp.-Csopak július 31. Déli pu. 8:15.

 gy szó mint száz, Nagyira nem lehet már semmilyen komoly dolgot bízni.

Közben én elkezdtem előkészíteni az újonnan beszerzett kémény tisztító ablak beépítésétt. Nem volt egyszerű, mert sokat kellett vésni a régi nyílásán.

Átmentem Gulyásékhoz néhány szakmai tanácsért, végül ott kávéztam és kaptam almát, őszi barackot és lecsó paprikát.

Áron délután háromkor telefonált, hogy most már megérkezett Csopakra. Nem akartam egy nagy leszúrással tovább rontani a helyzetet, ezt majd később megbeszéljük. A fő az, hogy előkerült és talán majd én is megnyugszom.

Elmentem csavarokért, 12 V-os elemért. Egy másik 9 V-os elemet feltettem tölteni.

Vettem magamnak, meg a Gulyás Lacinak hőálló szigetelő fonatot   Kiskunlacházán.

A szó arról szól, hogy érdemes-e fával fűteni majd télen a cserépkályhában. Rögtön nekiláttam beszerelni az új kémény tisztító ajtót.

Béniéktől kaptam egy nagy tököt.

Nagy-nagy locsolás, mert a növények szomjaznak.

Vissza Dömsödre

Reggel szembe kellett néznem a problémával, hogy még mindig kell magamat szurkálnom.

Próbáltam minden fontos dolgot összeszedni, amire csak szükség lehet az Adrián, mert lehet, hogy előtte, ide már nem jövünk.

A Lány ment dolgozni, miközben érzékeny búcsút vett tőlem. Biztattam, hogy ha már nála vannak a dömsödi kulcsok, akkor töltsön ott kedvére néhány napot, a használati utasítást (mi hogyan működik, mi a riasztó kódja stb.), majd még bedobom a  postaládájába.

Lassan készülődtem, de délre már eljutottam odáig, hogy el tudtam indulni a TESCO-ba.

Gyorsan leadtam a PET palackokat, no meg a sörös üvegeket és bevásároltam a legfontosabb dolgokat (grill csirke,  Domestos, Mustár, majonéz, ketchup, az útra krumpli és vöröshagyma, Málnaszörp, ásványvíz és már indulhattam volna Dömsödre, ha nem kellene bemennem az Önkormányzathoz az életben lét igazolásáért. Azt még feladtam a Gazdagréti postán és most már valóban Dömsöd az uticél.

Útközben még vettem egy nagy tejfölt.

Még sikerült világosban megérkeznem. Először, persze a teljes kipakolás után megnéztem, hogy a tegnap vásárolt piezo riasztó sziréna működik-e. Tökéletesen szólt.

Azonnal nekiestem elkészíteni a tzatzikit. Hámoz, reszel, sóz. Tíz perc után a vizet kifacsarjuk belőle és belekerül a sok-sok fokhagyma préselmény, egy kis citromlé, a tejföl és frissen apróra vágott kapor.

Közben megjött Tassi Judit és Levente. Meghozták a Levente ruhaneműit, amit rögtön bepakoltunk az Áron által kijelölt „Levente” szekrényekbe.

Judittal ittunk egy unikumot és megkóstoltattam vele a cukkiniból frissen készített tzatzikit.

A néninek is szerettem volna vinni egy kis kóstolót, akitől a két cukkinit kaptam, de csengő nem volt a kapuján és a hangos  köszönésemre se válaszolt senki. Holnapig beteszem a hűtőbe és majd újra fogok nála próbálkozni.

Elkezdtem véglegesre szerelni a riasztót, de úgy látom, hogy ott még elem cserékre is lesz szükség.

Vacsorára megmelegítettem a grillcsirkét és abból falatoztam, naná, hogy unikummal tzatzikivel és utána sörrel.

Áront elvittem a Nóra nagyihoz

Mind a ketten rosszul aludtunk. Én tudom, hogy lépten-nyomon felébredtem és mindenféle vélt vagy kitalált indokkal fel is keltem az éj közepén. Áronról pedig tapasztaltam, hogy időnként kimászkál a konyhába, szerintem csak azért, hogy igyon valamit.

Végül hét óra után felkeltem és arra biztattam Áront, hogy nyolc óra után nem sokkal el kellene indulnunk.

Közben nagy utálattal beadtam magamnak (akkor még azt hittem) az utolsó szurit.

Hogy nagyobb kedvet csináljak a felkeléshez, főztem virslit, lágy tojást és fejtem hozzá friss kefirt. Szerintem az utolsó percekben tudtunk csak elindulni.

Áron most először jött velem az Érsebészeti Klinikára. A váróteremben kicsit a vállamra hajtotta a fejét, hogy az elmaradt éjszakai alvást ott pótolja.

Hamar sorra kerültem. Berencsi doktornő olyan bonyolult átállási stratégiát javasolt a Traxiparinról vissza sincumar-ra, hogy kértem, hogy ezt a papíromon is rögzítse. 

Eljövet még elfogyasztottunk a klinika büféjében egy Marlenkát és egy kávét.

Onnan a Nóra nagyi felé vettük az irányt, ami annyira közelinek bizonyult, hogy  nem is kellett volna leállítani és újraindítani a mobil parkolást, ha nem lett volna más az oszlopszám.

Nagyi nagyon megörült az érkezésünknek. Ismét megállapította, hogy Áron megint nőtt, amióta nem látta. A nagyinak ismét a lelkére kötöttem, hogy 31-én pénteken 8:15-kor indul a Bp.-Csopak vonat a Déli pályaudvarról, vigyázzanak, hogy időben induljanak el.

Onnan még előbb hazajöttem és csak itthonról – és immáron már tömegközlekedéssel - indultam el Budaörsre az Ultrahang kezelésre.

Este hat óra után elindultam átvenni az „Árkád”-ban a Vaterán vett riasztó szirénáját.

Onnan még elmentem, az ugyancsak Neten vásárolt kémény nyílás záró ajtaját átvenni. Hazafele a buszon már gusztáltam az új szerzeményeket.

Újabb érdeklődő a huzikára

Reggel Mannát bepakolva a hordozókájába korán indultunk, hátha még időben elérjük az állatorvost, akinek be kellene, hogy adjon Mannának egy bélféreg irtó tablettát. Korán is értünk a helyszínre, ahol viszont megállapíthattuk, hogy kedden nem rendel a doktor úr.

Bánatunkban, hogy ez az állatorvos dolog nem akar összejönni, a lángososnál kötöttünk ki. Fokhagymás, tejfölös, sajtos lángos. Csak úgy kapkodják az emberek.

Délután átmentem Levente anyukájához, hogy egy kicsit beszélgessek vele az Adriai utazásunkról és, hogy megnyugtassam jó kezekben lesz nálam Levente. 

Csak egy kávéra maradhattam, mert bejelentkezett egy vevő, hogy ma még világosban szeretné meggusztálni a lakókocsit.

Áron és Levente fogadták az érdeklődőt és Áron invitálta őket kávéra, illetve meg is vették volna, de az, hogy mi még augusztus 5. és 17. között szeretnénk használni, egy kicsit elriasztotta őket a vételtől.

Elkezdtük az összepakolást, mert mi még ma este haza szeretnénk érni Gazdagrétre. Áront külön figyelmeztettem, hogy minden olyan dolgot pakoljon be, amikre szüksége lehet Csopakon. Végül Manna is bekerült az autóba.

Este nyolckor sikerült elindulnunk. Már útközben kiderült, hogy az ilyesmit nem lehet ellenőrizetlenül Áronra bízni. Csak az övtáskáját felejtette ott Dömsödön, (benne a Személyi, lakcímkártya, Diákigazolvány, bankkártya, TAJ kártya), meg a mobil telefonját. 

Pontban egy óra múlva érkeztünk haza. Emőkének a Mannán kívül vittünk a tzatzikiből is  egy kis adagot.

Áronnak még otthon is össze kellett pakolnia a kis bőröndjébe a Csopakra vinni valókat, mert holnaptól péntek reggelig a Nóra nagyinál lesz és onnan egyenesen megy a Déliből Csopakra.

Utána még megfürdött, hajat mosott, sőt még Emőkével levitték a Mannát is egy kicsit csavarogni.

Én már rég aludtam, amikor hazajött.

Összefolynak a napok

Összefolynak a napok, alig lehet őket szétválogatni.

A szombati piacon semmi dolgunk, semmi vásárolni valónk nincs, mert szinte mindenünk van otthon, csak  Mannát kellene bemutatni az állatorvosnak, de ez nem sikerül, mert vagy azért mert elkéstünk, vagy azért, mert a doktor úr szabadságon van , nem jött össze a dolog.

Egy kis sütni való szalonnát azért vettünk.

Reggeli után megjött Levente. Délelőtt lógtak az Interneten, azután mind a ketten elhúztak. Áron náluk ebédelt és egész nap nem is láttam.

A vasárnap sem telt másképpen. Olyan volt az egész hétvége, mint egy elő nyaralás.

Munka azért bőven akadt. Zsolti átlógatott egy nylon zacskó őszibarackot, ami azonban még nem volt elég puha ahhoz, hogy fogyasszuk, ezért elkezdtem belőle lekvárt főzni.
Egyszer már említettem, hogy lekvár készítésből nem tudnék megélni. A két üveg lekvár elkészítése két órát tartott és akkor az elektromos energiáról csak azért nem beszélek, mert az ingyen van.

Kigazoltam mind a két paradicsomos táján. Áron elhordta a gazt hátra a „bióba” (így hívjuk a komposztálót).

Hétfőn már készültünk arra, hogy Mannát időben elvisszük az állatorvoshoz.

Napközben bementem a villamos boltba és vettem egy csomó cuccot az elektronikus munkaasztal kialakításához.

Este hétkor eszméltünk arra, hogy a mai állatorvosi rendelési időt (17:30-18:00) már lekéstük.

Olyan sok a programunk, hogy nincs időm blogot írni.

Megjött a tüzifa

Reggel Gyivi Jani ébresztett a meghozott fával. Kiálltam az autóval, de sajnos, amikor Gyivi Jani beállt, akkor letört néhány nagy levelet a smaragdfáról. Lebillentette az öt mázsa fát.

Nem sokkal később, ahogyan megígérte megjött Levi is.

Nagyon sokat segítettek a fa behordásában. Amíg ők hordták, addig én elgurultam a vegyesboltba (tej, kakaó, sajt). Vettem még Unicumot és sört is. 

Visszatérve készítettem a reggelit.

Reggeli a kúp alatt, de Levi szinte csak a kakaóból kért.

Amíg Áron lerámolta az üres tányérokat, addig a megmaradt fákat Levi hozta az istállóba és én raktam a helyére.

Megbeszéltük a pontosított adriai utazást és mindent leírtam, hogy Levinek miket kell hoznia (személyi, diák igazolvány, TAJ kártya, ruhaneműk, horgászcucc, stb.)

Felhívtam a TIGÁZ-t és egyeztettem egy új időpontot a gázóra cserére.

Sikerült gépidőhöz jutnom és írhattam a blog bejegyzéseket.

Levi nem tartott velünk ebédre, amire Áron spenótot rendelt, de sikerült hozzá sütnöm a fagyasztóládából elővett négy szelet lazacot is. Az igaz, hogy a spenótot elsóztam, de azt leszámítva finom volt.

Ebéd után kimentem a Dunára egyet úszni, közben Áron megtanította Levit backgammon-ozni. Egy darabig játszottak azután megint a számítógép.

Rá tudtam venni őket egy kis testedzésre, ami fekvőtámaszban és felülésben nyilvánult meg.

Utána kimentek a kertbe frizbizni és vacsorára Levi átadta anyukája meghívását palacsintázkodásra. 

Csak Áron ment, én inkább bejegyeztem a Solarbilanz táblázatomba a mai eredményt. Sajnos megint átlépte a termelés az eddig elfogyasztott áram mennyiséget és ez most már késő őszig egyre inkább így lesz, ami azt jelenti, hogy az ELMŰ majd 40%-os áron számolja el a túltermelésünket.

8-kor nagy locsolást rendeztem, majd elkezdtem olvasni a Vonnegut könyvet, amit Gábor kölcsönadott. 

Áron egyedül van Dömsödön

A Bartók rádió hangjaira már hét óra előtt felébredtem. Természetesen a hőn utált Traxiparine-nal kezdtem.

Reggelire a negyedik zsemlébe tettem az utolsó két szelet disznósajtot és utána ittam egy tejeskávét.

Mire a 139-essel és a  128-assal eljutottam a János kórház Traumatológiájára felülvizsgálatra, már majdnem ½ 11 lett. Azonnal bejelentkeztem, de mire sorra kerültem, egy újabb óra telét el. Ezek a várakozások egy cseppet sem estek a nehezemre, mert közben tudtam olvasni a Lackfi János könyvét, amit egyre jobban élvezek.

A kórház állapota egyre siralmasabb. A férfi WC-ben készítettem egy fotót a WC papír tartóról és arról, hogy azon sincs papír.

A doktor úr meg volt elégedve a karom gyógyulásával és szeptember 3-ra írta meg a következő behívómat.

Hazafele már gyakorlott voltam az ideális útvonalat illetően (128, 139).

Otthon mindent gyorsan összecsomagoltam és útba ejtve a kis kínait (ahol bevágtam egy szecsuanit), mentem a Népligeti buszpályaudvarra.

Öt percen belül 14:35-kor) indult a Dömsödi gyorsjárat. A buszon nagyon jó volt a klíma.

Elővettem a notebookot és megírtam a mai nap eddigi történéseit.

Amikor megérkezett a busz Dömsödre, gondoltam, hogy húsz éve után itt az ideje, hogy megvizsgáljam, hogy a Dabi végállomástól, vagy a CBA megállótól messzebb-e a házunk.

Úgy tűnt, hogy az újólag felfedezett Dabi végállomás egy picivel közelebb van.

Kicsit felpakolva, először a Leviékhez mentem, ahol anyukája mondta, a két fiú nálunk van.

A további gyalogúton nagy mennydörgés fenyegetett azzal, hogy mindjárt bőrig fogok ázni.

Szerencsémre éppen akkor jött Halász Boróka és felvett az autójába. Még a Gyivi Jani telefonszámát is megadta, mert lassan aktuálissá válik a téli tüzelő beszerzése.

Amikor megérkeztem, Áron nagy örömmel fogadott és rögtön hozzákezdett az élménybeszámolójához.

Nagyjából meg voltam elégedve Áron két napos önálló életével Dömsödön. A rendetlenség sem volt nagyobb, mint amire számítottam.

Felhívtam Gyivi Janit és rendeltem öt mázsa felkuglizott akácfát, amit ígérete szerint holnap reggel fog hozni.

Végre megjött a nagy zuhé, ma már nem kell locsolnom.

Áron és Levente kihasználják, hogy meghoztam a notebookot és egyfolytában azon lógnak.

Jött M. Marika és hozta a tegnap átutalt pénzt, ami azért jött nagyon jól, mert holnap reggel nyiván készpénzben kell kifizetnem a fát (18.000.- Ft.) Hozott még egy doboz tojást, amiért megvarrhatta a farmerem kirongyosodott nadrágszárát. (-:

Felhívtam Nóra nagyit és eldicsekedtem azzal, hogy Áron milyen felnőttesen viselkedett, amíg én Budapesten voltam.

Láttam, hogy  amíg nem voltam itt, azalatt Gábor elhozta az ajándékba ígért fali fiókos szekrénykét. A nagy fiókjait betettem a mosogatógépbe, a szekrény vázát pedig felszereltem.

Beígértem a fiúknak, hogy holnap reggel lesz egy kis meló, mert fel kellene stószolni a fát az istállóban. Levi rögtön felajánlotta, hogy reggel jön és segít.

Egyedül indulok Budapestre

Áron hiába ígérte, hogy reggel hétkor úgy fog ébreszteni, hogy a reggeli már készen lesz és a notebook is be lesz pakolva a táskájába. Ehhez képest, amikor bementem a szobájába, úgy aludt mint a bunda.

Gyorsan készítettem egy ham-and-eggs-et és egy tejeskávét. Már majdnem mindennel készen voltam, amikor Áron felébredt és azt mondta, hogy még csak 6:35 van.

Ez azt jelenti, hogy 7:35 van és én meg se tudom inni a kávémat, indulnom kell, hogy gyalog kiérjek a 7:55-ös buszhoz.

A Vasudvar teherautóját stoppoltam és így nagy biztonsággal elértem a buszt.

A buszon természetesen van Wifi hot spot és így elkezdhettem bepótolni a sok napos blog bejegyzéseim elmaradását.

A Népligettől tömegközlekedéssel eljutni a Városmajor utcai Érsebészetre az egy bravúr, főleg, ha meggondoljuk, hogy a Moszkván (mai nevén Széll Kálmán tér) a tér rekonstrukciója miatt vége a világnak, onnan a légvonalban 1 km-re eső Klinikára eljutni szinte lehetetlen. Ha az ember elolvassa a kitett közlekedési információs táblákat, akkor még a lehetetlennél is rosszabb.

Berencsi doktornő ma jött meg évi rendes szabadságról és úgy láttam, hogy nagy türelemmel győzi le a hülyeség okozta akadályokat.

Még egy tízes dózisra adott traxiparin receptet és azután szabadlábra engedett. Nem jó, de mit tudok tenni? Minden reggel és minden este meg kell szúrnom magamat.

Útban hazafelé még olvasgattam, de a Lackfi könyve (Homo Hungaricus) olyan jó, hogy otthon inkább meghosszabbítottam, minthogy visszavittem volna.

Még le se szálltam a buszról, amikor hívtak telefonon, hogy ott állnak a kapuban az új gázórával és nem tudnak bejutni a házba.

Egy kis türelmet kértem és azonnal elkezdtem telefonon körözni Áront. A szakembert visszahívtam és próbáltam vele egy másik időpontra egyezkedni, de azt mondta, hogy ez nem ilyen egyszerű, mert ha ő most lezárja a kiszállást, akkor csak a központtal tudok egy új időpontot felvetetni, ami a kiszállási díj megtérítésével jár. 

Végül Gulyás Lacinak sikerült a két fiút horgászás közben megtalálnia és onnan Áron bűnbánó hangon hívott vissza. A pipától nem láttam és hamar letettem a telefont.

Kiváltottam az új receptet, vettem a CBA-ban disznósajtot, tejet és hozzá négy zsemlét és így mentem haza.

A postaláda tele volt átutalni való számlákkal, amiket falatozás után le is rendeztem.

Kora délután még azt is be tudtam illeszteni a programjaim közé, hogy elmenjek Budaörsre egy ultrahang kezelésre

Felvittem Ilinek a pénzt, amit az Áronnak adott és ott is maradtam egy kis dumálásra, de annyira, hogy mire elindultam volna a Vaterán vett piezo riasztó szirénát átvenni, már késő volt, ezért az átvételt eltettük egy héttel későbbre.

Itt a Gazdagréti lakásban olyan kibírhatatlan a hőség, hogy csak álladóan zuhanyozva és meztelenül lehet kibírni. 

Hiába, azért a hőszigetelt Dömsödi ház, az mégis más. Itt 30 fok van, ott pedig 20, arról nem is beszélve, hogy ott még bármikor be lehet kapcsolni a naptól lopott árammal működő klímát is.

Felvittem Ilinek a pénzt, amit az Áronnak adott és ott is maradtam egy kis dumálásra, de annyira, hogy mire elindultam volna a Vaterán vett piezo riasztót átvenni, már késő volt, ezért az átvételt eltettük egy héttel későbbre.

Itt a Gazdagréti lakásban olyan kibírhatatlan a hőség, hogy csak álladóan zuhanyozva és meztelenül lehet kibírni. Hiába, azért a hőszigetelt Dömsödi ház, az mégis más. Itt 30 fok van, ott pedig 20, arról nem is beszélve, hogy ott még bármikor be lehet kapcsolni a naptól lopott árammal működő klímát is.

Két zuhanyozás között blogot írtam és ittam az Emőke sligovicáját.

Egy elveszített online sakkparti, Az erősebbtől nem szégyen, csak tanulni lehet belőle.

Amikor hazaért a lány átmentem hozzá. Beszámoltam a fiúkról, felszereltem az új kilincsét és kikérdeztem, hogy mik a tervei. Holnap elutazik Komarno-ba a barátnőjéhez. Kiadta a Mannával kapcsolatos utasításokat és hozott át egy adag Muszakát vacsorára.

Áron Levivel

Reggelire bundás kenyereket sütöttem, hozzá paradicsom, újhagyma és csípős paprika, no meg tejeskávé.

Reggeli után rendesen kigazoltam az utca felőli paradicsomost. Nem sok, csak négy tő, de azon szép termés ígérkezik.

Áront és Levit csak nagy nehezen tudtam lebeszélni az Internetezésről. Unszolásomra végre elindultak biciklizni.

Bemásztam a huzika alá és leszereltem a riasztó régi szirénáját. Leszerelve megvizsgáltam és nekem úgy tűnt, hogy a rendszernek ez a darabja a hibás.

Délután Áron és Levi elmentek Leviékhez ping-pong-ozni. 

Amikor visszajöttek, kihívtam Levit egy parti sakkra, amiből a visszavágóval együtt kettő lett. Mind a két partiban adtam neki egy huszár előnyt.

Áron és Levi már nem bírták tovább az Internet ellenes szekírozásomat és engedve az apai szigornak, inkább kimentek a kertbe Frizbi-zni.

Amikor a nap már nyugovóra tért, nagy locsolást rendeztem, mert csütörtök estig csak a szárazság jön.  

                                        

Végre sikerült magamat rábeszélni, hogy szereljem föl a gyalupad fölé az új lámpatestet, amibe egy 18 W-os meleg fényű LED lámpa került.

Este 9 óra után már kértem Áront, hogy most már kísérjük haza Levit, mert későre jár. Amikor elindultunk Levi kapott tőlünk egy a biciklijére csattintható LED lámpát ajándékba.

Leviék a Bucsi közben laknak, ami tőlünk 10 perc gyalog. Levi anyukája, Judit nem tudott minket behívni, mert az esti locsolással volt elfoglalva, de azért pár percet tudtunk beszélgetni arról, hogy én mennyire helytelenítem ezt a napi 12 órás Internetezést. Judit egyetértően helyeselt.

Amikor elmondtam neki a szerda reggeli indulásomat Budapestre és a csütörtök déli visszaérkezésemet, akkor hívta Áront, hogy töltse náluk a köztes időt. 

Áron, Levente és anyukája előtt hangsúlyozva kértem, hogy holnap délelőtt 10 és délután 2 között Áronnak mindenképpen a házban kell lennie, mert jönnek a Gázművektől kicserélni a gázórát és valakinek be kell engednie a szakembert a házba. 

Ebbe maradtunk és így búcsúztunk el és ma még együtt aludtunk.

Áron megjött Egerből

Reggel újabb alkudozás, hogy mikor kerüljön sor a szurira.

Minden esetre ehhez kötöttem a reggelit és így már mindjárt könnyebben ment az alku.

Délelőtt további fejlesztések a huzikában. Az a WC kulcs tartó kis fogas, amit eddig csak a ragaszó tartott, az mindig leesett. Most egy 2x15-ös bútorcsavarral megerősítettem.

A vasudvarban vettem két sárgára eloxált kilincspárt. Az egyiket Emőke lányom lakásajtajához, a másikat a Dömsödi toló kapuhoz.

A tolókapuét azonnal elkezdetem szerelni. Egy kicsit problémát jelentett, hogy a danamid betétet fel kellett fúrnom 14-esről 18-asra, de megoldottam. Egy fára rögzítettem a kilincs címeket, hogy ki tudjam fúrni.

Délután nagy örömhír, Áron és a Nóra nagyi hazajöttek Egerből és Áron már a 139-es buszon ülve Gazdagréti tér felé menet hív. Megbeszéltük, hogy Gazdagrétről tud tovább menni a Népligeti autóbusz pályaudvarra, de nincs pénze.

Felhívtam Ilit és megbeszéltem vele, ha Áron jelentkezik, adjon neki 1-2.000.- forintot. Visszahívtam Áront és amint tud indul.

Öt óra előtt már hívott, hogy ő el fogja érni a 17.05-ös Dömsödi járatot.

Amikor kimentem 18:05-re a buszhoz, Áron nagy boldogságomra megérkezett. Alig tudtam betelni az örömtől. Áron csak mesélt, csak mesélt és mesélt.

A bázison megállapította, hogy csak egy hétre teszi ki a lábát és már megcsinálják a Középső út aszfaltozását.

Sziréna a huzika riaztójába

Reggel a szokásos vívódás. Szeretnék már felkelni, de nem szeretném beadni magamnak a traxiparint. Végül meggyőzöm magam és felkelek.

Először a szuri és csak utána a reggeli.

Beengedem Mannát. Leellenőrzi a tegnapi maradékot, bele is kostól, azután fitymálva felmegy az ágyamba aludni.

A smaragdfa 3 méter körül megállt a növekedésben. Lehet, hogy ez az ő normál magassága?

Az elkészített locsoló, illetve vízfeltöltő tömlőt becsomagolom és bekerül a huzikába.

A Vaterán leütöttem egy 12 V 120 dB külső szirénát, hátha az mondta be az unalmast a huzika riasztójában, mert csak pityeg.

Kicsit rendezem a blog bejegyzéseket és csak utána megyek a Dunára. Nagyon jól esik az úszás, bár nem erőltetem a jobb karomat.

Átmegyek Gabikáékhoz és Ferivel megkonzultálom, hogyan kellene megjavítani a nagy szörf deszkájából kitört skeget (hátsó uszony).

Át is visszük hozzám és a csiszolón alakítottunk is egy kicsit rajta. Adtam  hozzá egy kétkomponenses műgyantát és felkínáltam hozzá fűrészport is, de az nem nyerte meg Feri tetszését.

Este megint nagy locsolás, mert az „Add már uram az esőt” ima nem jön be.

Meghozták a hűtőt

„Ha kedd, akkor az Belgium”, ha szombat, akkor piac. (Amióta a mozik 1969-ben bemutatták ezt a remek szatírát, a film címe bevonult a köznyelvbe).

Nem vettem sok mindent, csak tojást, néhány szem paradicsomot, mert a hazaiból az érettek elfogytak, újhagymát és Klári javaslatára lepkefogót, mert az éléskamrában kikeltek és ide-oda röpködnek a molylepkék.

Vettem még 3 dobozos Kozelt és irány haza.

Éppen akkor kanyarodtam be a kertbe, amikor jött Jani (a Szépséghibás üzlet gépkocsivezetője), hogy 1 óra után, hozná a hűtőt, itthon leszek-e.

Eddig sikerült elmismásolni a magamnak beadandó injekciót, de a reggeli készítésénél magamra szóltam, hogy addig nincs reggeli, amíg  a traxiparint be nem adtam.

Megtörtént a szúrás, készülhetett a reggeli. Bundás kenyérre vékonyra szelt sült angol szalonna, ráolvasztva kék sajt, hozzá paradicsom, paprika, lila hagyma és újhagyma, majd tejeskávé.

A főúri reggeli élményét az árnyékolta be, hogy észrevettem az autó jobboldalán végig két mély vandál karcolást. Szörnyű, hogy olyan világban élünk, ahol egy ekkora öncélú károkozás (a lakatos szerint kb. 100.000.- forint) valakinek örömöt jelent.

Rábeszéltem magam egy kis fűnyírásra.

½ 1 fele elkezdtem kirámolni mindent a cserehűtőből. A mélyhűtő tartalma ment a fagyasztóládába, a többi pedig csak úgy ki az asztalra, úgy, hogy amikor Jani meghozta a mi hűtőnket, a csere hűtőt már vihette is.

Még egyszer lecsutakoltam a hűtőbe beszerelendő fiókokat. A mélyhűtő részt is ki kellett takarítanom, mert az egy hónap alatt ugyancsak bepenészedett. 

Egyelőre csak az asztalon lévő cuccokat pakoltam vissza, mert a mélyhűtött dolgok jó helyen voltak a fagyasztó ládában.

Olyan a hőség, hogy úgy döntöttem, megint megúsztatom a karom. Kimentem a Dunára, de láttam, hogy az Imre Laci fia ott horgászik a stégünkön, gondoltam, nem zavarom, átmegyek a Gáborékhoz.

 Elmondtam a jó híreket (salsás hekk és a visszakerült hűtő), de elmeséltem az autó végigkarcolását is.

Úsztam egy kímélő hosszt. Nagyon jól esett a karomnak.

Közben Gábor bement kávét főzni és azt kint szervírozta a stégen.

A saját készítésű vitorlásának építése egészen jól halad. Gábor a hajó minden részletében alapos munkát végez. Megkonzultáltunk egy-két részletet a következő építési fázisokról. Most már csak csinálnia kellene. 

Megnéztem az új BOSCH fúrógépét.

Késő délután melegítettem meg az ebédünket. A zöldséglevesből majdnem minden aprólékot odaadtam Mannának, de persze azt cselesen vegyítettem száraz táppal, ráöntve két-három kanál levest. Manna megköszönte és elégedetten ment világgá.

A meteorológia hiába jósolta, hogy ma még lesz egy nagy zivatar, nem bíztam benne és ezért nagy locsolást rendeztem.

Salsa

Reggel még befejeztem a Malamud könyvet. A könyv folytatását az író az olvasó fantáziájára bízza. 

Beengedtem Mannát, aki az egész éjszakai csavargás után ugyancsak megéhezett.

Reggelire sonkás bundás kenyér rásült kék sajttal, hozzá lila hagyma, csípős paprika és saját termésű paradicsom, majd tejeskávé.

Felhívtam az Invitelt, de szomorú hírrel fogadtak, hétfő-kedd előtt nem lesz Internet.

Megnéztem az oda-vissza játszó elektromos mérőóra állását és egyenlegét. Sajnos akármennyire igyekeztünk mindent elektromos üzemben használni, úgy tűnik, hogy a jövő héttől a mérleg már megint átfordul többlet termelésbe. A mostani állás szerint a mérleg:

Vételezett: 6944 kWó
Termelt: 6913 kWó,

de amíg az átlagos heti vételezett fogyasztás 25 kWó, addig a heti termelés 100 kWó körül mozog.

Tíz óra után elgurultam a szépséghibás áruk üzletébe, ahol leróttam az 1900.- forintos tartozásomat és érdeklődtem a „garanciális” hűtőszekrényünk javításának előmeneteléről. Azt mondták, hogy a javítás megtörtént, vasárnap hozzák.

Onnan M. Marikáéhoz mentem a farmerem ügyében. Ő Nagykanizsán van a héten és csak hétfőn jön haza.

Csupa várakozás, de legalább a jövő hét jól fog kezdődni.

Ebédre megmelegítettem a  lecsó utolsó részletét. Ugyanolyan finom volt, mint amikor Áronnal készítettük.

Gabikáéknak készítettem három különböző típusú LED világítást 5, 9, 12 V egyenfeszültségre, hogy Ferinek ne kelljen vakoskodnia, amikor a TV hátuljába szeretne valamilyen vezetéket pl. HDMI kábelt bedugni. 

Átvittem és ott demonstráltam mind a hármat, közölve, hogy bármelyiket választják, ajándék, csak a hozzá való kis trafót kell beszerezniük, mert azt Áron zongorájából csak kölcsönbe tudom adni.

Gabika készített egy kávét, miközben Ferivel néztük a motoros Grand Prix-t.

Mire tőlük eljöttem, már egy kissé felhős lett az ég és páradús a levegő. Az is lehet, hogy ma nem kell locsolnom, mert azt ma elvégzi a Jóisten.

Hazajövet láttam, hogy az út leaszfaltozásáról a kocsibejárókat a fiúk saját zsebre vállalják, abból az aszfaltból, amit az útból kispóroltak. Egy kocsibejáró tíz guriga. Ilyen a magyar Wirtschaft.

Midőn ezeket a sorokat írom, Manna nem győz hízelegni. Abba is hagyom és adok neki valami ínyenc kaját.

Úgy döntöttem, hogy beteg jobb kar ide, beteg jobb kar oda én kimegyek a Dunára. Kivittem a kis létrát és becsobbantam. Bár kímélőre vettem a figurát, de azért próbáltam úszni. Nagyon jól esett és azt hiszem jót is tett.

Beszélgettem a Gáborék stégjén  Klárival és Gáborral, de főleg arról, hogyan kell elkészíteni a hekket. Gábor rizs köretet ajánlott, Klári pedig Salsa kenőcsöt hozzá. Már amikor elmesélték, elkezdett csorogni a nyálam.

Palit is meglátogattam a stégjüknél és beszélgettünk erről-arról.

Amikor visszavonultam, akkor Klári és Gábor átjöttek megnézni a szőlőnk állapotát és hoztak egy üveg Salsát. Gábornak pedig kölcsönadtam a Malamud könyvet.

Beirdaltam az egyik hekket és a vágásokba kipréselt fokhagymát tettem, majd az egészet megforgattam paprikás lisztben és úgy dobtam bele a fritőzbe.

Már éppen kitálaltam a kúp alatt a sült hekket rizzsel és Salsával, amikor megérkezett a szakember az Inviteltől és megpróbálta életre kelteni az Internetet. Az asztali gépen hálókártya hibát diagnosztizált, a notebookon pedig a Wifi fogadókészségét találta hibásnak. Hiába mondtam neki, hogy a notebook WiFi-je tegnap még 20 méter távolságról lopta a Gabikáék ADSL-jét.

Közben lenéztem, hogy mi van a hekkemmel, hát a Manna kilopta a tányéromról. Emiatt megkapta élete első pofonját. El is kotort azonnal, mert tudta, hogy mi a bűne.

Nagy hőség, nagy szárazság, nagy locsolás.

A vacsora finom volt.

lopom az Internetet

Először olyan hajnali négykor ébredtem, de akkor csak feltettem a karomra egy hideg borogatást és aludtam tovább, egészen ¼ 8-ig. Kicsit olvasgattam a Malamud-ot, azután felkeltem.

Beengedtem Mannát és azt mondtam magamnak, akkor is tessék egy szép és finom reggelit készíteni, ha nincs itt Áron.

Először jött a szuri (legyünk túl rajta) és csak utána kezdtem a reggeli készítésnek. 

Egy nagy szelet bundás kenyér, rásütve tarja és sajt, hozzá csípős paprika és paradicsom (nem TESCO-s, nem piaci, hanem „Saját”!) Utána tejeskávé. Mindez természetesen a kúp alatt. Utána még a friss blog vázlat is ott készült.

Közben jött egy viszonylag rossz hír. Laci (az ikrek apukája) telefonált, hogy ő pont arra az időszakra kapott a főnökeitől szabadságot, amikorra Áron megszervezte, hogy Ábel, Bálint és Olivér jönnek hozzánk 3-4 napra Dömsödre. 

Áron ettől rosszkedvű lesz, de majd kitaláljuk, hogyan lehet átszervezni a programokat.

Manna azt se tudja, hogy jó dolgában mit csináljon. Kimegy, bejön, eszik, iszik, hízeleg.

Összecsomagoltam a notebookot, hogy azzal átmegyek Gabikáéhoz és ott rendbe teszem  a blog bejegyzések utolsó hetét. 

El is indultam, de a szembe szomszéd szerint Gabikáék az érkezésem előtt tíz perccel elmentek valahova.

Kértem a szomszédtól egy széket és a kapuval szemben, egy árnyékosabb helyen letelepedve felkapaszkodtam a Gabikáék ADSL-jére.

Elküldtem a tegnap félbeszakadt fotókat a huzikáról és rendezgettem a blog bejegyzéseket.

Béla küldött egy linket egy valóban nagyon jó ár/érték arányos kütyüről, de úgy látszik, hogy ezt már más is észrevette, mert mire én is megnéztem, a raktárkészlet kiürült.

Közben lemerült a notebook akkuja és így fel kellett hagynom az utcai Internetezéssel.

Hazamentem, feltettem a notebookot töltésre és olvasgattam a Malamudot. Annyira jó a könyv, hogy olvasása közben szinte teljesen eggyé válok a főhőssel, Levinnel. Az egyetlen baj, hogy a 400 oldalból, már csak 40 van hátra.

Egy kicsit jegeltem a karomat és szundítottam is egy órát.

Áron és a nagyi nem elérhetőek, pedig szeretném tudni róluk, hogy vannak.

Átmentem Gabikáékhoz. Vittem neki egy doboz Omnia Classic kávét, mert nem tudtam, hogy amikor ő kávéval kínál, akkor az őrölt kávéból vagy Nescafe-ból készül-e. Ezen egy picit meg is sértődött.

Gabika elvesztette a „kék füzet”-et. Ez alkalomból, talán sikerült meggyőznöm, ilyen fontos adatokat az ember a Dropboxban tart.

Tőlük hazajövet befejeztem az „Új élet” c. Malamud könyvet, ami úgy fejeződik be, hogy az olvasó szabadon eldöntheti, hogy mi legyen a folytatás.

Miután kezdett sötétedni, azonnal hozzákezdtem a locsoláshoz. Ez egy óra.

Vacsorára hideg tál: Sült szalonna hidegen, Salzburgi szalámi, lila hagyma, csípős paprika, pirítós és kék sajt. Előtte két Unicum és utána sör. Mindez a kúp alatt. Csodálatos dolog ez naplementekor.

Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy mi mit keresünk az Adrián? Azt, hogy egy nap oda az út és egy nap vissza? Vagy azt, hogy ez a két hét mindennel együtt 600.000.- forintba kerül? Vagy csak a sznobizmusunkért? Nem. Mi tárgyilagosan tudjuk, hogy a tenger ott, nem ugyanaz, mint itt  a Duna. Arról nem is beszélve, hogy ott Áronnak sok haverja van és minden sziklát tegez.

Manna csak úgy tudja kifejezni, elmondani, hogy itt milyen jól érzi magát, hogy keresve a társaságomat, hanyatt fekve, hemperegve jelzi, hogy itt minden jó.

Közvetlenül a naplemente után nagy locsolás, hiszen már napok óta nem esett az eső.

Kettesben indulunk Mannával

Reggel nagyon céltudatosan kezdtem a napot. Először némi reggeli, majd lassú pakolászás. Még arra is volt gondom, minden szobanövényt alaposan meglocsoljak, mert a terv szerint majdnem egy hétig  nem leszek itthon.

Áron végül nem hagyta olyan állapotban a szobáját, hogy Kati néninek szólhattam volna, takarítson ki. Ezért majd ha hazajön Egerből számolni fogunk.

Lementem a nyuggerekhez, mert már üzentek, hogy túl sok a PET palack. Nagy polietilén zsákokba bepakoltam és valahogyan betuszkoltam az autóba.

Amikor már mindent lehordtam, akkor bevittem Manna hordozókáját Áron szobájába, amit Manna azonnal felismert és uzsgyi be az ágy alá. Nagy vitatkozás és közelharc árán volt csak hajlandó bemenni a hordozókájába.

Az első állomás Budaörs Orvosi Rendelő Intézet. Bejelentkeztem és a Malamud könyvet olvasva nagy türelemmel vártam a soromra. Közben még egy kávéra is tellett az időmből.

Amikor sorra kerültem, Andika nagyon gyorsan végzett velem.

Onnan egyenesen a TESCO, hogy megszabadulhassak a PET palackoktól és a sörös üvegektől, dobozoktól. 

Mannuskának mind a négy ablakon hagytam 1-1 cm rést és megígértem neki, hogy nagyon fogok sietni a vásárlással és neki is veszek valami finomat.

Valóban nagyon összeszedetten végigrohantam az áruházon és amikor visszamentem az autóhoz, az első dolgom az volt, hogy megsimogattam. Neki ez alkalommal nem csak csirke aprólékot, hanem még kétféle macska kaját is vettem.

Irány Dömsöd. Az út végig príma volt, de a megérkezésnél nagy konfliktusba keveredtem. Ahogy bekanyarodnék a Középső útra, egy nagy dög teherautó állja az utam. Közölték, hogy itt nem lehet bemenni, mert javítják az utat, menjek vissza és a Középső út másik végéről közelítsem meg az úti célomat. Én pedig mondtam, hogy onnan jövök és ha ott lett volna egy erre vonatkozó eligazító tábla, akkor arra mentem volna. Egyébként innen 15 méterre van a kapu ahova be szeretnék hajtani és ha nem engednek be, akkor hívom a Rendőrséget, mert az útlezárást tájékoztató tábla hiánya nagy mulasztásnak számít. Erre a nagy teherautó káromkodások közepette meghátrált és be tudtam fordulni az utcánkba.

Ha leszámítom azt, hogy az utcánk javítását (szőnyegezését) szakszerűtlenül csinálják, akkor annak még örülnöm is kellene. Ezelőtt 50 évvel (1965) az egyetemen Útépítés tantárgyban azt tanították nekünk, „ha a szőnyegezés alá be tud folyni az eső vagy bármilyen víz, akkor az a szőnyeg csak az első télig tart valamit, mert utána a fagy szétrepeszti.” Úgy gondolom, hogy a mai szakemberek ezt vagy nem tanulták, vagy feledékenyek. Már akkor sem preferáltam azokat a mondatokat, hogy „csak ezen a vizsgán valahogyan átmenjek”.

Amikor bejutottunk a bázisra, Mannát azonnal kiengedtem. Gyorsan feltettem a zöldséges aprólék levest főni, mert az mind a kettőnknek jó lesz vacsorára. Az egyik csirkecombot ketté vágtam és kirántottam.

Utána felhívtam az Invitelt és megkerestem azt az ügyintézőt, aki a múlt pénteken ígéretet tett, hogy utánanéz az Internetemnek és legkésőbb hétfőn visszahív.  Ehhez képest, ma szerda van és én hívtam fel őt. Nagy elnézéseket kért és azt mondta, hogy mindent meg fog tenni, hogy legkésőbb pénteken már legyen 5 Mbps széles-sávú Internet hozzáférésem.

Bementem a lakókocsiba és készítettem 15-20 belső fotót, ahogyan az egyik telefonon érdeklődő ezt kérte. Addig felmentem a „Bagolyvár” SSID-jű széles-sávú kapcsolatra felkapaszkodni, hogy a fotókat legalább el tudjam küldeni az érdeklődőnek. Már majdnem mindet elküldtem, amikor valamiért ez a kapcsolat is megszakadt.

Manna nagyon finom vacsorát kapott. A csirke aprólékokat összekevertem egy adag macska eledellel. Bezabált belőle és kiment az éjszakába. 

Én a kirántott csirkecomb egyik felét vacsoráztam, friss rozskenyérrel és csípős paprikával. Előtte unikum, utána sör.

Már besötétedett, amikor kimentem meglocsolni a növényzetet. Mire mindent alaposan meglocsolok  és feltöltöm az öt darab 5 literes flakont a szivattyú indításához, az majdnem egy teljes óra. 

Ultrahang kezelés

Lazán és későn keltünk. Én főképpen húztam az időt, hogy minél később kellejen megszúrnom (Fraxiparon) magam.

Hallottam, hogy Áron felkel és leviszi Mannát.

Felkelés után először leültem olvasni a Malamud könyvemet.  Azután megkértem Áront, hogy készítsen valami reggeli félét. Hát, mit mondjak? Első osztályú reggelit készített és azt is odahozta a félig fekvő székemhez.

Azért, hogy én is tegyek valamit, kicsit megpróbáltam összeszedni a lakást, aminek minden sarkában, de szinte minden négyzetméterén vannak nem odavaló dolgok. Az egyik régi bölcseletem, miszerint „A rend első feltétele, hogy mielőtt előveszel valamit, két másik dolgot tegyél a helyére.”, egymagában úgy látszik, hogy nem elegendő a rendhez. Most azt az új, pótlólagos rendszabályt fogom bevezetni, hogy jártamban-keltemben egy-egy dolgot felkapok és ha már nem kell, akkor kidobom, ha pedig kell, akkor a helyére teszem. Egyszer csak el fognak fogyni a kupacok.

A konyhában elrámoltam a romokat (szemét, ill. mosogatógép).

Mielőtt késedelembe futnék, gyorsan átutaltam a  TESCO vásárlókártya június havi hitelét, aminek június 15. a határideje.

Összeraktam az évente egyszer esedékes „Életben-lét” igazolási papírokat, mert elhatároztam, hogy azt most beviszem igazoltatásra az Önkormányzathoz és utána fel is adom a német nyugdíj intézetnek. Minden simán ment, kivéve azt, hogy az okmányirodában nem volt egy (németül tudó) aláíró. Azt mondták, majd telefonon értesítenek, hogy mikor jöhetek be az aláírt igazolásért. Hogy miért nem e-mailben, (mert az ingyen van), azt csak ők tudják. Nem probléma, a nyugdíjas állampolgárnak van ideje arra, hogy egy újabb 1 ½ órát rászánjon erre.

Áront megkértem, hogy kezdje el összerámolni a kis bőröndjét, mert kedden megint elutazik egy hétre.

Elindultam a Budaörsi Orvosi Rendelő Intézetbe az ultrahang beutalómmal. A két busszal (8, 240) hamar odaértem, de a betegfelvételnél azt mondták, hogy csak akkor  tudnak felvenni, ha a Fizikoterápián megerősítik, hogy ma még tudnak fogadni.

Valóban sokan várakoztak UH-ra, de bekopogtam és régi ismerősöm Andi azt mondta, hogy vetessem fel magam, valamikor majd csak sorra kerülök. Mondtam, hogy  nem probléma, mert van olvasnivalóm és különben is, addig elmegyek venni valami lábbelit, mert a cipő, ami rajtam van, már az utolsókat rúgja.

Felvetettem magam és indultam az Auchanba, mert emlékeztem arra, hogy ott van egy Deichmann cipőbolt.

Hamar odaértem és ott találtam magamnak csekély 6500.- forintért egy viszonylag jó minőségűnek kinéző nyári lábbelit. Nagy megkönnyebbülés volt a felpróbált cipőt a lábamon hagyni és a pénztárosnőt arra kérni, hogy a másikat dobja ki.

Utána éhhalál ellen bekaptam egy szecsuani csirkét párolt zöld körettel és indultam  vissza az Orvosi Rendelőbe.

Nem kellett sokat várakoznom míg sorra kerültem és addig is olvasgattam.

Andika megUH-zta a jobb felkaromat és már indulhattam is haza.

Itthon bevallottam Áronnak, hogy nélküle vétkeztem, de most lemegyek vele a kis kínaiba és ott leszek, amíg ő is megebédel. Így is lett. Ő egy nagyadag amerikai mézes csirkét rendelt sült tésztával.

Amikor feljöttünk sokadszor kértem, hogy pakolja be a kis bőröndjét, írjon egy leltárt két példányban is csináljon egy kis rendet a szobájában

Áron felhívta Nóra nagyit, hogy akkor holnap reggel hány órára menjen és melyik busszal szeretnének indulni Egerbe. Nóra nagyi mondta, hogy ő még ezt nem fixálta le Egerrel, mint ahogy azt két napja mondta, de akkor most felhívja őket. Áron ezt elég rosszul viselte, de nem szólt semmit, csak kérte, hogy utána szóljon vissza nekünk.

Miután egy-két óra múlva sem csörgött vissza, mi hívtuk fel és meg is beszéltük vele, hogy ma délután beállítunk hozzá és majd holnap reggel eldöntik, hogy mikor szeretnének indulni.

Nemsokára felszálltunk a 139-es buszra és Áron kis bőröndjével mentünk a nagyihoz.

Az első dolgunk az volt, hogy az új számítógépébe Internet hozzáférést leheljünk. Utána Áron elkezdte a nagyi beiskolázását, azzal, hogy megmutatta, hogyan kell bekapcsolni, elérni a Google-t, majd megkérdezte a nagyit, mondjon valamit, hogy mire kíváncsi, mert azt szerette volna demonstrálni, hogy ott a nagyi mindenre kaphat választ.

-          Most nem vagyok semmire kíváncsi. Ti tudjátok, hogy holnap honnan és mikor indulnak autóbuszok Egerbe?

-          Na végre, - mondta Áron -, csakhogy kibökted, hogy mire vagy kíváncsi.

Leültette a nagyit maga mellé és vizsgáztatta:

-          Kapcsold be a gépet Nagyi. Most kattintsál a Google-re és oda írd be, hogy Volán Budapest – Eger.

Amikor kijött a teljes menetrend, akkor a nagyi elájult, hogy ez a számítógép ezt is tudja?

Gondoltam, akkor Áron innen már  nélkülem is tudja folytatni a képzést. Érzékeny búcsút vettem és elindultam haza.

Mentünk a nem létező buliba

Nem kapkodtuk el a felkelést és a reggelit, de azután lassan kezdtük összeszedni magunkat.

Mannát csak felkeltettük, de már nem engedtük ki.  Nagyon alaposan megvizsgáltuk, hogy minden ingóság (fűnyíró,  kerékpárok) rendben el vannak-e téve.

Még arra is maradt időnk, hogy felhívjam Bélát, hogyan tudunk eljutni Andrásékhoz (Érdre), anélkül, hogy autópályát kelljen igénybe venni. Azt is kérdeztem, hogy ők mikorra tervezik, hogy ott lesznek.

Béla az autópálya matricát javasolta Pest megyére. Útközben hazafelé a Shell kútnál vettünk egy Pest megyei autópálya matricát.

Végül dél környékén tudtunk indulni. Először hazavittük Mannát és kitettük a Gazdagréti  téri ház előtt.

Innen azután már nyugodtan tudtunk indulni  Andrásékhoz. Ott azonban az derült ki, hogy nem a július12. a Gaigne-ék által szervezett nyári buli időpontja. Ez az én hibám volt, de legalább hosszú idő után újra láthattuk Andrást és Vikit.

A váratlan látogatásunkat rövidre fogtuk és indultunk haza.

Otthon arra is maradt időnk, hogy megnézzük, milyen a fejlődése a két hete ültetett smaragdfánknak.

Utána szabad foglalkozás, ami Áronnak azt jelenti, hogy most van Internet elérése, nekem meg a jobb kar pihentetése, jegelése.

Én csak  este hétkor kezdtem a vacsora készítéséhez.

Lazac, és keszeg sült a serpenyőben, amihez farfalle tésztát főztem. Utána  sárgadinnye és fagylalt volt a szerény vacsora.

Manna is kapott valami vacsora félét Kati nénitől, ami nagy szerencse, mert itthon semmilyen macskakaja nincs és vasárnap lévén, még venni se tudunk.

Áron lement Mannáért és lefekvéskor becsukta a szobája ajtaját, hogy biztos legyen benne, Manna végig mellette marad.

A jobb karom nem akar javulni

Felkeltem volna én időben, de a jobb karom még nem az igazi. Újabb helyeken keletkezett duzzanat, ami ráadásul melegebbnek is tűnt.  Próbáltam borogatni, jégakkuval hűteni, de nem sok eredménnyel.

Összeütöttem egy reggelit és követve a hagyományt, a kúp alatt fogyasztottam.

Kicsit visszafeküdtem és továbbolvastam a Malamud könyvet és egy sort aludtam is.

Felhívtam Berenics doktornőt, hogy a „nem” javulásról tájékoztassam, amit szombaton, akár a János kórházi traumatológiai felülvizsgálat előtt szívesen megmutatnék neki. Sajnos ő ma elutazik szabadságra, de még gondolkozik, hogy mit lehetne tenni.

Anélkül, hogy a jobb karomat megerőltetném, megpróbáltam összeállítani azt a locsoló tömlőt, amit Áron javaslatára magunkkal kellene vinni Prelukba, hogy ne kelljen a lakókocsi víztartályát minden alkalommal kanna hordozgatással töltögetni. Sajnos a vízcsap oldali csatlakozó sehogyan sem akart sikerülni.

Átmentem Gabikáékhoz, hátha Ferinek van egy megfelelő csatlakozója. Hasonló volt, de pont olyan ami megfelelt volna, olyan nem.

Náluk felmentem a netre, átutaltam a parkolási büntetésemet és Gabikának megrendeltem a Mail/Mail HDMI kábelt. Ha nagyon megfog tetszeni az 5 méteres kábel, akkor majd azt tartom meg és az én 3 méteres korábban vett kábelemet fogom Gabikának ajándékozni.

 Gabika főzött egy kávét és beszélgettünk. 

Közben hívott a doktornő. Ellátott követendő javaslatokkal, többek között azzal, hogy átmenetileg hagyjak fel a Sincumar-ral és térjek át magamnak beadandó Fraxiparin-ra, aminek a receptjét, holnap átvehetem a nővér szobában.

Haza jövet, beültem az autóba és elgurultam a Gazdaboltba, ahol szerény 2250.- forintért találtam egy teljesen korrekt sárgaréz tömlő csatlakozót. Itthon összeszereltem és már csak arra vár, hogy betegyem a huzikába.

Felhívtam az Invitelt, hogy mennyiért tudnának ide egy kb. 5 Gbps sávszélességű ADSL-t szolgáltatni. Hétfőn vissza fog hívni az ügyintéző, hogy megnézze, hogyan lehetne rendezni ezt az amúgy kusza ügyet.

Beszéltem Bélával és elmondtam neki az aktuális problémákat, köztük a legfontosabbat a Nóra nagyinál installált számítógép videó jelének a hiányát.

Most megmelegítem az ebcsorát és utána nagy locsolás. 

Manna még nagyon nyugodtan fekszik az ágyamban, mert nem tudja, hogy nem holnap, hanem ma este indulunk Gazdagrétre.

Mindent összepakoltam. Manna nem értette, hogy miért nem mehet ki és egyfolytában reklamált.

Hogy legyen oka reklamálni, betettem a hordozókájába.

Este nyolc is elmúlt, mire elindultunk haza.

Gulyáséknál még megálltam és az egyik rekesz körtét nekik adtam. Örömmel fogadták.

Itthon már csak a cuccok felhordása, unikum és lefekvés.

körte szedés

Reggel Manna bezzeg már hétkor nyomta a fejét, hogy már nem esik az eső, engedjem ki. Lefele menet egy oldalpillantást vetett a tálkájára és egy rövid szemrehányó nyávogással jelezte, hogy az megint üres. 

Kicsit visszafeküdtem és két jégakkuval borogattam a gyulladt duzzanatot a karomon.

Elkezdtem írni Emőke lányomnak a tíz általam javasolt könyv címét, amiről azután hamar kiderült, hogy egy többoldalas levéllé fog hízni.

Az idő ugyancsak lehűlt, de ez egyáltalán nem volt kellemetlen.

Béni és Zoli bácsi hívtak, hogy menjek át egy nagyobb szatyorral és szedjek a tegnapi viharban lehullott apró körtékből. Lett abból két szatyornyi is.

A körteszedés miatt végül nagyon későn került sor a reggelire.

Annyira elfáradtam a körteszedésbe, hogy le kellett egy kicsit pihennem. A pihenés közben olvasgattam Bernard Malamud: Új élet című könyvét és még arra is tellett, hogy egy órácskát vagy másfelet aludjak is.

Felkelve elkezdtem a lehullott körtéket hasznosítani: megmosás egyenként, a két végének a levágása, négy részre vágás és a magház kivágása. Nagyon macerás munka.

Zoli bácsi mindezt sokkal egyszerűbben csinálta. Négy rekeszt teleszedett és azért a pálinka készítőjétől kapott 2000.- forintot. 

Ha én  olyan nagyra vagyok a létrehozott új értékkel és  a megtisztított körte egy kilóját elteszem a mélyhűtőbe, azzal megspórolok 300.- forintot. Norci lányom sokszor mondta: Apa, Te nagyon okos vagy, ezzel nincs baj, de kispályás vagy.

Átmentem Gabikáékhoz. Ferike főzött egy kávét mindhármunknak, beszélgettünk, azután felajánlották, hogy  megnézik, miért nem működik nálam a TV.

Át is jöttek. Én csak unikummal tudtam őket kínálni. Nyomogattak ők szinte mindent a távirányítón, de a TV csak nem akart működni.

Felhívtam Gáspár urat (ő a Dömsödi TV szerelő), de csak az üzenetrögzítővel tudtam beszélni.

Azt gondoltuk közösen, hogy talán nem is Tibcsi állított valamit el, hanem a Satelit és a földi sugárzás átállítása okozhatja, hogy én nem találok egyetlen adót sem.

Miután Gabikáék elmentek, még egy darabig pucoltam az apró körtéket, de azután elegem lett belőle és Mannával elkezdtünk vacsorázni.

Áron telefonált és elmesélte a kalandparkban történteket a Bakonyban. Igyekezett megnyugtatni, hogy a Kaland parkban minden biztonsági berendezés használata kötelező.

Emőke is telefonált. Érdeklődött, hogy van a karom és mit csinál Manna.

Tombol a kánikula

Éjjel arra ébredtem, hogy nagyon szomjas vagyok és a karomra is jól esne egy kis jegelés. Fel is keltem és kivettem a hűtőből az este lefejt kefirt, meg a mélyhűtőből egy jégakkut. 

Ezt leszámítva egyébként jól aludtam, de nyolc óra előtt már kidobott az ágy.

A reggeli nagyon egyszerű volt, mert magamnak nincs kedvem semmi faksznihoz. Sült szalonna ráütve egy tojás pirítóssal és mellé paradicsom meg kefir.

Éppen akkor nézegettem a veteményest, amikor Feri köszöntött duda szóval. Kértem, ha üzlet mellett jár hozzon nekem egy liter 2,8-as friss tejet. Odaadtam a pénztárcámban talált 600.- forintot és a maradékért kértem, hozzon vörös hagymát.

Tamás hívott, hogy szívesen átküldene egy hivatalos iratot, hogy segítsek értelmezni. Mondtam neki, hogy először csak szombaton leszek Internet közelben.

Még mindig tombol a kánikula, ezért mindenhol besötétítettem és a bélyegező szobában a bekapcsolt klíma mellett rendezgettem a bélyegeket. A meteorológia nagy vihart és esőt ígér estére.

Amikor Feri meghozta a tejet (igaz, hogy csak 1,5 %-ost), készítettem magamnak egy kávét.

Közben jött Ági takarítani és amíg nem voltam ott fent útban, addig folytattam a bündlizést.

Azután elindultam megnézni, hogy megvan-e még a tegnap meggusztált öreg 105 literes Zanussi fagyasztóláda. Még meg volt. Meg is egyeztünk, csak annyit kértem még, hogy mivel én a jobb kezemmel most nem emelhetek, ha kihoznák a bázisra, azt meg köszönném. 

El is indultam az ATM-hez pénzt kivenni. Útközben vettem egy üveg Unikumot és egy nagy Kozel sört.

Közben a Lány hívott telefonon. Érdeklődött, hogy vagyunk kettesben Mannával. Megállapodtunk, hogy készítek neki egy ajánlott irodalom jegyzéket, az általam fontosnak vélt és nagyon jó könyvekről.

Kifizettem a hűtőládát. Az úr felkötözte a csomagtartóra és indultunk. Alig, hogy az úr betette a szauna előterébe a mélyhűtő ládát és rá is dugtuk a hálózatra, megérkezett a vihar.

Úgy látom, hogy a kúp arra is jó, hogy az ember testközelből élje át a vihart. Ez ugyanis egy hatalmas esernyő. Manna minden esetre bement a házba. A villámlás és a mennydörgés nem tartozik a kedvencei közé.

Megmelegítettem egy nagy adag paprikás krumplit és a kúp alatt vacsoráztam.

A technika és a törvényei nem ismernek kivételt. A mozgásérzékelős reflektor, amelyik annak idején arra szolgált, hogy amikor télen már sötétben érkezünk, köszöntsön és világítsa meg például a bejárati ajtót, hogy a kulcs könnyebben betaláljon a kulcslukba, most, hogy tőle nem messze áll a legnagyobb (lassan 3 méteres) smaragdfánk, amikor a viharos szél mozgatja, minduntalan bekapcsol.

A vihart nagy lehűlés és kiadós eső kísérte, ami miatt ma este nem kell meglocsolnom a növényeket.

Arra gondolok, hogy vajon Áron fiamat hol érte a vihar.

Manna nem élvezte a villámlást és a mennydörgést, ezért inkább bement a házba.

A reggeli a nagyinál és indulás Csopakra

Reggel hét óra előtt ébredtem, de azt már akkor láttam, hogy ebből nem lesz hét órai indulás. 

Felkeltettem Áront, de nem sürgettem, mert nem kerget minket a tatár. Nem is reggeliztünk, mert a nagyi azt mondta, finom reggelivel vár minket.

Nyolc körül mindent bezártunk, Mannának pedig mondtam, hogy kora délután jövök vissza, addig maradjon a kertben. Szerintem megértette.

Először a Gazdagréti térre mentünk. Áron szeretett volna a sporttáskából mindent átpakolni a kis gurulós bőröndbe.

Kiszálláskor azzal kezdtünk, hogy Áron is megnézte a smaragdfa csemetét, amit Emőkével ültettünk a nagy füves rét közepére.

Utána Áron pakolt, engem pedig megkért, hogy amíg pakol, addig vegyek a CBA-ban ásványvizet és Piroska szörpöt, hogy tudjak neki készíteni innivalót az útra. 

Közben bementem az orvosi rendelőbe és kértem Lenkétől egy receptet. Kérdésére, hogy mi történt az angiológián, elmondtam, hogy elhajtottak, mert ez a sebészetre tartozik. Remélem, hogy nem sértettem ezzel meg senkit.

Elkészítettem az innivalót és Emőke Áronnal bepakolták a sporttáskába a nagyi számítógépét, mert így Áronnal ketten könnyen tudjuk felvinni Nóra nagyinak az emeletre. 

Elbúcsúztunk Emőkétől és indultunk.

Nagyi nagyon örült a jövetelünknek. Áront régen látta. Kérdezte, hogy mit kérünk. Mondtam neki, hogy reggelit, amit tegnap megígért, mert nem reggeliztünk.

Miért nem szóltatok, akkor vettem volna tejet meg kenyeret?

Nagyi, tegnap este felhívtunk és akkor megbeszéltük, hogy reggelivel vársz minket.

Elfelejtette és most ideges, hogy mit tud adni nekünk enni. Áron elkezdte összedugdosni az új beszerzésű számítógépet, de a monitor nem észlelte, hogy kapna valami jelet. 

Megígértem, hogy a jövő héten megjelenek és megpróbálom életre kelteni az egész hóbelevancot.

½ 11-re értünk a Déli pályaudvarra. Megvettem Áronnak a vonatjegyét és vártuk, hogy megjöjjön a Szombathelyre induló gyors. 

Azt még megvártam, hogy Áron felüljön a vonatra, érzékeny búcsú, majd felhívtam S. Ágnest, hogy a gyors, amivel Áron megy 12:30-kor indul és 13:56-kor érkezik Veszprémbe.

Dömsödön kiváltottam a gyógyszert és elmentem a Szépséghibás boltba érdeklődni, hogy mi van a hűtőszekrényünkkel. Megnyugtattak, hogy javítás alatt áll és amint készen lesz, hívnak és kiszállítják.

Közben érdeklődtem, hogy mennyibe kerülne egy 100 kb. liter kapacitású szépséghibás hűtőláda. Hát az olyan 50-60.000.- forint fele jár. Egyúttal vettem egy vezeték nélküli kapucsengőt, amit ugyan nem tudtam kifizetni, mert hitelkártyát nem fogadnak el, de majd megadom.

Az ócskásnál is megnéztem egy régi használt, de tökéletesen működő 106 literes Zanussi fagyasztóládát. 20.000.- forintot kértek érte és már van is egy jelentkező, de az nem biztos. Holnap erre nézek – mondtam – és ha nem viszik el, akkor én adok érte 15.000.- forintot.

Bármilyen hihetetlen, amikor begurultam a bázison a kertbe, Manna elém jött és üdvözölt.

Embertelen hőség van. Szerencsére, illetve a szigetelésnek köszönhetően a házban nagyon kellemes hűvös fogadott. Igaz, hogy a felső szinten már nem ilyen rózsás a helyzet, de egy üveg behűtött sör és a bekapcsolt klíma mellett ott is kellemes a klíma.

Áron telefonált, hogy szerencsésen megérkezett és már Csopakon van. Az nem derült ki ezt a hívást magától tette-e, de nagyon jól esett.

Készítettem a csengőnek egy szerelő lapot.

Mannának adtam enni és inni és felmentem rendezni a lepréselt bélyegeket. Manna is feljött, de csupán azért, hogy megköszönje a kaját és aludjon egy sort valamelyik takaró alatt.

Mire egy jó adag bélyeg rendezésével végeztem, már lement a nap és mehettem locsolni. Ha nem locsolnék minden nap, szerintem a növények elpusztulnának  ettől a szárazsággal párosult hőségtől.

Mire megírtam a mai nap történéseit, már elmúlt kilenc óra. 

Készülődés Csopakra

Ahogyan azt Tibcsinek előző este megígértem, korán keltem, hogy segítsek neki az indulásában.

Készítettem volna neki szendvicseket is az útra, de azt nem kért, így azután csak egy kávét ivott, ahogyan ő szereti, tej és cukor nélkül.

Nyolc óra után nem sokkal búcsúzott és elhagyott minket. 

Azt mondta, ha nem látszott volna a fején, akkor most szóban is elmondja, nagyon jól érezte magát velünk, az elmúlt pár napban.

Megbeszéltük telefonon S. Ágnessel (Ábel anyukája), hogy akkor Áront kedden fogom feltenni a Déliben a vonatra és majd telefonon megmondom, hogy melyik vonatot sikerült elérni és Ő pedig majd autóval elmegy érte a veszprémi pályaudvarra.

Délelőtt elvittük M. Marikához a farmert, amelyiknek rossz a cipzárja, hogy ha tudja, javítsa meg vagy tegyen bele egy újat.

Később megjelent Levente és elhívta Áront bringázni és focizni.

Amikor Áron hazaérkezett, kértem, hogy kezdjen el minden olyan dolgot összepakolni, amiket szeretne vinni Csopakra.

Befejeztem a nagyüzemi módszerrel leáztatott bélyegek kiteregetését és a préselést.

Nagy, egyórás locsolás.

Este kilenc óra után, még felhívtuk a Nóra nagyit, hogy a holnap reggeli órákban meglátogatnánk és felvinnénk neki az új számítógépét.

A bélyegáztatás nagyüzemi módszere

Nagy terülj-terülj asztalkával kezdtük a napot a kúp alatt. Áron, mint főszakács rendelkezett.

Tibcsivel kimentünk a Duna partra. Bemutattam őt Z. Gáboréknak, akiről kiderült, hogy több közös szálon ismerik egymás tevékenységét.

Odaadtam Gábornak a neki szánt ajándékot.

Kora délután Áron átment Leventéhez, de nem maradt ott, mert Leventének láza volt és pihenésre volt szüksége, hogy holnap mehessen a táborba.

Tibcsi átadta az otthonában leáztatott és lepréselt bélyegeket és egyben bemutatta, hogy az én manufaktúrás módszeremmel szemben, hogyan kell nagyüzemi módszerekkel bélyegeket áztatni.

Először is a bélyegek körülvagdosása egy teljesen fölösleges és elhagyható művelet - mondta. Igaz, hogy ha borítékostúl akarunk áztatni, ahhoz nagyobb tálra van szükség, de hát erre itt van a fürdőkád és ezt a gyakorlatban be is mutatta. Majd lehalászta a borítékokat és a leázott bélyegeket egy tésztaszűrővel merte ki.

Ötkor Tibcsivel mi is átmentünk Gabikáékhoz. Átvittük nekik a fél tepsi hot dogot, miközben exkuzáltuk magunkat, hogy nem lett olyan finom, mint amit ők sütöttek.

Este a kúp alatt paprikás krumplihoz készülődtünk. Áron készítette a tüzet, Tibcsi a hagymát aprította, én pedig a krumplit hámoztam és a kolbászt karikáztam bele, miután a béltől megfosztottam.

Az összmunka eredményeként hamarosan rotyogni kezdett a paprikás krumpli. jégbe hűtött kovászos uborka és kárpát kenyér volt hozzá, közben Unicum és sör.

Tibcsi első napja

A reggeli ébredés után, mindenkit „Jó reggelt”-tel köszöntöttem és megkérdeztem, kinek van kedve engem elkísérni a  piacra. Tibcsi volt az egyetlen jelentkező.

Vettünk angol szalonnát, tejet, kárpát kenyeret, és mélyhűtött leveles tésztát.

Mielőtt bevittem volna magammal Tibcsit a csavarboltba, elmeséltem neki, hogy én ott gyakran vásárolok és amikor a tulaj megmondja, hogy mennyivel tartozom, akkor minduntalan ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy az árat felfele alkudjam. Tibcsi arcán láttam, hogy nem érti pontosan, amit mondtam.

Beléptünk. Átadtam az úrnak a szerkezetet, aminek a rögzítéséhez kértem 4 darab csavart. Az úr nézte és mérte a furat átmérőjét, majd belépett a számítógépébe és ott is keresett nekem megfelelő csavarokat. Miközben elment hátra a csavarok raktárába, a felesége varázsdobozokat vett elő és onnan próbált nekem megfelelő csavarokat találni.

Végül az úr gondosan becsomagolt 4 db csavart és átadta. Az egész procedúra nem tartott tovább tíz percnél, de közben mind a ketten csak az én problémámmal foglalkoztak.

A végén megkérdeztem: Mivel tartozom? Semmivel, mondta egyszerűen a tulaj. Megköszöntem és miközben elköszöntünk ránéztem Tibcsire. Láttam az arcán, hogy most már érti.

Áron készítette a hihetetlenül finom és gazdag reggelit. Nekem csak a parancsokat osztogatta, hogy miképp terítsek és miket vigyek ki a kúp alá.

Tibcsivel meglátogattuk Gabikáékat, bemutattam Tibcsit és vittem Gabikának egy kis ajándékot.

Gabikáéknál kaptunk Internet hozzáférést és így egy-két technikai dolgot meg tudtam beszélni Tibcsivel.

Az esti menühöz hozzácsaptam a Gabikától tanult sült hot dogot. Tibcsi gyúrta és szabta a tésztát, én pedig adogattam neki a debreceni kolbász darabkákat. Utána göngyörgetés és mehetett a kilisztezett tepsibe. Már csak ecsetelni kellett egy megkevert tojással és megszórni szezám maggal.

Sütő és húsz perc múlva készen lett az esti csemege.

Áron érkezése a Vándor táborból

Reggel arra ébredtem, hogy a karom fáj, tovább dagad és a vérömleny területe is nő. Nem maradtam az ágyban és további jegeléssel gyógyítottam a karomat.

Készítettem egy szerény reggelit.

Tibcsi írt, hogy mi a teendője, hogyan reagáljon a Dropbox levelére. Megnyugtattam, hogy ezzel kapcsolatban nincs semmi dolga, a részleteket, majd személyesen elmagyarázom.

Elindítottam a mosogatógépet.

Gondoltam, hogy felhívom Lacit, a  fiúk édesapját, hogy pontosan hányra is kell mennünk a fiúinkért a Délibe, de mielőtt erre sort kerítettem volna, Laci hívott és ugyanezt kérdezte.

Miután egyikünk sem emlékezett pontosan az érkezési időre, elhatároztuk, hogy háromra fogunk odamenni.

Miután Áron kérte, hogy a Délibe már menetkészen menjek érte, elkezdtem pakolni.

Emőke Zolival beszélgettek a kapuban és felajánlották, hogy segítenek, de ezt csak a Manna bezsuppolásában vettem igénybe.

Déli pályaudvari parkolást csak a Vérmező oldalán tudtam megoldani, de az elkerülte a figyelmem, hogy ez fizető parkoló.

Olvasva az Érkezési táblán, hogy Áron vonata csak  15:29 fog érkezni, felhívtam Lacit, hogy ráér ½ 4-re érkezni.

Türelmesen vártam, mert az elérhető WiFi hot spottal tudtam egy kicsit Duolingózni.

Csak akkor mentem ki a peronra, amikor már láttam, hogy gördül befele a vonat. 

Végre megláttam Áront. Szerintem ő is úgy nőtt, mint a smaragdfa. Nagyon boldog voltam, hogy egyben megérkezett.

Miközben egyfolytában szuperlatívuszokban mesélt a tíz napról, nagy bűntudattal azt is bevallotta, hogy mivel mégsem vitte a napvédő krémjét, a háta egy kicsit leégett. 

Átvettük a sporttáskáját, amit egy külön autó hozott.

A kellemetlen meglepetés az autó szélvédőjén talált Parkolási büntetés. Legközelebb erre is jobban fogok figyelni, de nem engedtem, hogy ez elrontsa a viszontlátás örömét.

Áron örült annak, hogy már minden be van pakolva és egyenesen indulhatunk Dömsödre.

A TESCO-ban gyorsan bedobáltuk a PET palackokat és az üres sörös dobozokat, üvegeket. Vettünk 3 pár debrecenit, csirke aprólékot, sajtot, Ásványvizet, sört, radler-t és AXE fürdő sampont.

Már a TESCO-ból való indulás után látható volt, hogy, nem érünk oda hatra pedig Tibcsinek azt ígértük. Ezért próbáltuk telefonon elérni, de ez nem sikerült.

Kiskunlacházán még kellett vennünk kovi ubit.

Végül ½ 7-kor landoltunk a bázison és nem sokkal utánunk Tibcsi is megjött.

welcome drink: Unicum

Tibcsi egy csomó kaját hozott, többek között kétféle szalámit is.

Mindenünkkel eldicsekedtünk, amiket Tibcsi a legutóbbi itt jártakor még nem láthatott, legfőképp a smaragdfákkal.

Áron megmutatta Tibcsinek, hogy hol fog aludni.

Késő este még locsolás.

A daganat és a lila folt

A jobb felkaromon tovább nőtt a daganat és a lila folt. Úgy gondoltam, hogy a tegnapi kudarcélményem ellenére nem szabadna annyiban hagyni a kialakult daganatot és vérömlenyt, ezért már reggel nyolckor megjelentem a házi orvosi rendelésen. A doktornő adott egy beutalót az SZTK angiológiájára.

Ha már angiológia, akkor nekem nagyobb bizalmam lenne Berencsi doktornőhöz, ezért felhívtam, hogy tudna-e fogadni. Azt mondta, hogy induljak, vár.

Amikor meglátta a jobb felkaromat, meglepődött, mert szerinte ez nem angiológiai probléma, ezért bár levett vért, hogy leküldje a laborba egy friss INR eredményért, de amit ennél fontosabbnak tartott, írt egy beutalót az SZTK sebészetére.

Az SZTK-ban csak egy későbbi időpontra tudtak volna előjegyzést felvenni, de amikor látták a kétségbeesésemet, felszóltak telefonon, hogy adhatnak-e ki azonos sorszámú jegyet. Végül 1 ½  óra után kerültem sorra. A doktor úr izomszakadást állapított meg és azonnali műtéti beavatkozást javasolt. Ehhez adott egy beutalót a János kórház traumatológiájára.

Nem rohantam a vesztembe, mert nekem ahhoz lelkileg is fel kell készülnöm.

Először hazamentem ebédelni. Még mindig körömpörkölt volt kovi ubival és csak utána indultam a Jánosba. Miközben türelmesen vártam a soromra, megint fel voltam háborodva a kórház lerobbant állapotán.

A vizsgáló orvos elküldött röntgenre, majd az eredményeket látva azzal nyugtatott meg, hogy ez a probléma műtét nélkül hamarabb (3 hónap alatt) fog rendbe jönni, ezért azt nem javasolja. Kímélni, pihentetni és jegelni kell, ahhoz, hogy a gyógyulás simám menjen. Ha közben fájdalmaim lesznek, az természetes. Megvetetett velem egy nyakba akasztható alkar hordozó pólyát és július 11-én vár egy felülvizsgálatra.

Viszonylag megnyugodva érkeztem haza. A CBA-ban kicsit összeszólalkoztam a biztonsági őrökkel. Egyikük könyökölve nézte, hogy 2 méterre tőle egy több tagú roma csoport rámolja ki az odahelyezett használt ruha adományozó konténert. Kérdeztem a biztonsági őrtől, hogy nem kellene beszólnia a rendőrségre, hogy azokat a használt ruhákat, amiket a Gazdagrétiek (köztük magam is) a rászorulóknak ily módon adományoznak, addig ezek az emberek üzleti céllal mindent kirámolnak. Azt mondta a biztonsági őr: „Ez nem a mi dolgunk.”

Vettem egy kis vödör kovászos uborkát, tejet, tarját és két doboz Kozel sört, mert este a körömpörkölt utolsó részlete lesz a vacsora.

Feljöve megfogadtam a doktor úr előírásait és elkezdtem a felkar jegelését.

Hat óra előtt a postán még elintéztem a Takarék Csekkek cseréjét.

Emőkét SMS-ben tájékoztattam a fejleményekről és a tervezett holnapi utazásról Dömsödre. Kértem, hogy erre Manna is készüljön fel.

Vacsora, lefekvés. Melengette a lelkemet, hogy holnap mehetek Áronért a Délibe.