A daganat és a lila folt

A jobb felkaromon tovább nőtt a daganat és a lila folt. Úgy gondoltam, hogy a tegnapi kudarcélményem ellenére nem szabadna annyiban hagyni a kialakult daganatot és vérömlenyt, ezért már reggel nyolckor megjelentem a házi orvosi rendelésen. A doktornő adott egy beutalót az SZTK angiológiájára.

Ha már angiológia, akkor nekem nagyobb bizalmam lenne Berencsi doktornőhöz, ezért felhívtam, hogy tudna-e fogadni. Azt mondta, hogy induljak, vár.

Amikor meglátta a jobb felkaromat, meglepődött, mert szerinte ez nem angiológiai probléma, ezért bár levett vért, hogy leküldje a laborba egy friss INR eredményért, de amit ennél fontosabbnak tartott, írt egy beutalót az SZTK sebészetére.

Az SZTK-ban csak egy későbbi időpontra tudtak volna előjegyzést felvenni, de amikor látták a kétségbeesésemet, felszóltak telefonon, hogy adhatnak-e ki azonos sorszámú jegyet. Végül 1 ½  óra után kerültem sorra. A doktor úr izomszakadást állapított meg és azonnali műtéti beavatkozást javasolt. Ehhez adott egy beutalót a János kórház traumatológiájára.

Nem rohantam a vesztembe, mert nekem ahhoz lelkileg is fel kell készülnöm.

Először hazamentem ebédelni. Még mindig körömpörkölt volt kovi ubival és csak utána indultam a Jánosba. Miközben türelmesen vártam a soromra, megint fel voltam háborodva a kórház lerobbant állapotán.

A vizsgáló orvos elküldött röntgenre, majd az eredményeket látva azzal nyugtatott meg, hogy ez a probléma műtét nélkül hamarabb (3 hónap alatt) fog rendbe jönni, ezért azt nem javasolja. Kímélni, pihentetni és jegelni kell, ahhoz, hogy a gyógyulás simám menjen. Ha közben fájdalmaim lesznek, az természetes. Megvetetett velem egy nyakba akasztható alkar hordozó pólyát és július 11-én vár egy felülvizsgálatra.

Viszonylag megnyugodva érkeztem haza. A CBA-ban kicsit összeszólalkoztam a biztonsági őrökkel. Egyikük könyökölve nézte, hogy 2 méterre tőle egy több tagú roma csoport rámolja ki az odahelyezett használt ruha adományozó konténert. Kérdeztem a biztonsági őrtől, hogy nem kellene beszólnia a rendőrségre, hogy azokat a használt ruhákat, amiket a Gazdagrétiek (köztük magam is) a rászorulóknak ily módon adományoznak, addig ezek az emberek üzleti céllal mindent kirámolnak. Azt mondta a biztonsági őr: „Ez nem a mi dolgunk.”

Vettem egy kis vödör kovászos uborkát, tejet, tarját és két doboz Kozel sört, mert este a körömpörkölt utolsó részlete lesz a vacsora.

Feljöve megfogadtam a doktor úr előírásait és elkezdtem a felkar jegelését.

Hat óra előtt a postán még elintéztem a Takarék Csekkek cseréjét.

Emőkét SMS-ben tájékoztattam a fejleményekről és a tervezett holnapi utazásról Dömsödre. Kértem, hogy erre Manna is készüljön fel.

Vacsora, lefekvés. Melengette a lelkemet, hogy holnap mehetek Áronért a Délibe.