lopom az Internetet

Először olyan hajnali négykor ébredtem, de akkor csak feltettem a karomra egy hideg borogatást és aludtam tovább, egészen ¼ 8-ig. Kicsit olvasgattam a Malamud-ot, azután felkeltem.

Beengedtem Mannát és azt mondtam magamnak, akkor is tessék egy szép és finom reggelit készíteni, ha nincs itt Áron.

Először jött a szuri (legyünk túl rajta) és csak utána kezdtem a reggeli készítésnek. 

Egy nagy szelet bundás kenyér, rásütve tarja és sajt, hozzá csípős paprika és paradicsom (nem TESCO-s, nem piaci, hanem „Saját”!) Utána tejeskávé. Mindez természetesen a kúp alatt. Utána még a friss blog vázlat is ott készült.

Közben jött egy viszonylag rossz hír. Laci (az ikrek apukája) telefonált, hogy ő pont arra az időszakra kapott a főnökeitől szabadságot, amikorra Áron megszervezte, hogy Ábel, Bálint és Olivér jönnek hozzánk 3-4 napra Dömsödre. 

Áron ettől rosszkedvű lesz, de majd kitaláljuk, hogyan lehet átszervezni a programokat.

Manna azt se tudja, hogy jó dolgában mit csináljon. Kimegy, bejön, eszik, iszik, hízeleg.

Összecsomagoltam a notebookot, hogy azzal átmegyek Gabikáéhoz és ott rendbe teszem  a blog bejegyzések utolsó hetét. 

El is indultam, de a szembe szomszéd szerint Gabikáék az érkezésem előtt tíz perccel elmentek valahova.

Kértem a szomszédtól egy széket és a kapuval szemben, egy árnyékosabb helyen letelepedve felkapaszkodtam a Gabikáék ADSL-jére.

Elküldtem a tegnap félbeszakadt fotókat a huzikáról és rendezgettem a blog bejegyzéseket.

Béla küldött egy linket egy valóban nagyon jó ár/érték arányos kütyüről, de úgy látszik, hogy ezt már más is észrevette, mert mire én is megnéztem, a raktárkészlet kiürült.

Közben lemerült a notebook akkuja és így fel kellett hagynom az utcai Internetezéssel.

Hazamentem, feltettem a notebookot töltésre és olvasgattam a Malamudot. Annyira jó a könyv, hogy olvasása közben szinte teljesen eggyé válok a főhőssel, Levinnel. Az egyetlen baj, hogy a 400 oldalból, már csak 40 van hátra.

Egy kicsit jegeltem a karomat és szundítottam is egy órát.

Áron és a nagyi nem elérhetőek, pedig szeretném tudni róluk, hogy vannak.

Átmentem Gabikáékhoz. Vittem neki egy doboz Omnia Classic kávét, mert nem tudtam, hogy amikor ő kávéval kínál, akkor az őrölt kávéból vagy Nescafe-ból készül-e. Ezen egy picit meg is sértődött.

Gabika elvesztette a „kék füzet”-et. Ez alkalomból, talán sikerült meggyőznöm, ilyen fontos adatokat az ember a Dropboxban tart.

Tőlük hazajövet befejeztem az „Új élet” c. Malamud könyvet, ami úgy fejeződik be, hogy az olvasó szabadon eldöntheti, hogy mi legyen a folytatás.

Miután kezdett sötétedni, azonnal hozzákezdtem a locsoláshoz. Ez egy óra.

Vacsorára hideg tál: Sült szalonna hidegen, Salzburgi szalámi, lila hagyma, csípős paprika, pirítós és kék sajt. Előtte két Unicum és utána sör. Mindez a kúp alatt. Csodálatos dolog ez naplementekor.

Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy mi mit keresünk az Adrián? Azt, hogy egy nap oda az út és egy nap vissza? Vagy azt, hogy ez a két hét mindennel együtt 600.000.- forintba kerül? Vagy csak a sznobizmusunkért? Nem. Mi tárgyilagosan tudjuk, hogy a tenger ott, nem ugyanaz, mint itt  a Duna. Arról nem is beszélve, hogy ott Áronnak sok haverja van és minden sziklát tegez.

Manna csak úgy tudja kifejezni, elmondani, hogy itt milyen jól érzi magát, hogy keresve a társaságomat, hanyatt fekve, hemperegve jelzi, hogy itt minden jó.

Közvetlenül a naplemente után nagy locsolás, hiszen már napok óta nem esett az eső.