Reggel hét óra előtt ébredtem, de azt már akkor
láttam, hogy ebből nem lesz hét órai indulás.
Felkeltettem Áront, de nem
sürgettem, mert nem kerget minket a tatár. Nem is reggeliztünk, mert a nagyi azt
mondta, finom reggelivel vár minket.
Nyolc körül
mindent bezártunk, Mannának pedig mondtam, hogy kora délután jövök vissza,
addig maradjon a kertben. Szerintem megértette.
Először a
Gazdagréti térre mentünk. Áron szeretett volna a sporttáskából mindent
átpakolni a kis gurulós bőröndbe.
Kiszálláskor
azzal kezdtünk, hogy Áron is megnézte a smaragdfa csemetét, amit Emőkével
ültettünk a nagy füves rét közepére.
Utána Áron
pakolt, engem pedig megkért, hogy amíg pakol, addig vegyek a CBA-ban ásványvizet és Piroska
szörpöt, hogy tudjak neki készíteni innivalót az útra.
Közben bementem az
orvosi rendelőbe és kértem Lenkétől egy receptet. Kérdésére, hogy mi történt az
angiológián, elmondtam, hogy elhajtottak, mert ez a sebészetre tartozik.
Remélem, hogy nem sértettem ezzel meg senkit.
Elkészítettem az
innivalót és Emőke Áronnal bepakolták a sporttáskába a nagyi számítógépét, mert
így Áronnal ketten könnyen tudjuk felvinni Nóra nagyinak az emeletre.
Elbúcsúztunk Emőkétől és indultunk.
Nagyi nagyon
örült a jövetelünknek. Áront régen látta. Kérdezte, hogy mit kérünk. Mondtam
neki, hogy reggelit, amit tegnap megígért, mert nem reggeliztünk.
Miért
nem szóltatok, akkor vettem volna tejet meg kenyeret?
Nagyi,
tegnap este felhívtunk és akkor megbeszéltük, hogy reggelivel vársz minket.
Elfelejtette és
most ideges, hogy mit tud adni nekünk enni. Áron elkezdte összedugdosni az új
beszerzésű számítógépet, de a monitor nem észlelte, hogy kapna valami jelet.
Megígértem, hogy a jövő héten megjelenek és megpróbálom életre kelteni az egész
hóbelevancot.
½ 11-re értünk a
Déli pályaudvarra. Megvettem Áronnak a vonatjegyét és vártuk, hogy megjöjjön a
Szombathelyre induló gyors.
Azt még megvártam, hogy Áron felüljön a vonatra, érzékeny búcsú, majd felhívtam S. Ágnest, hogy a gyors, amivel Áron megy 12:30-kor indul és
13:56-kor érkezik Veszprémbe.
Dömsödön
kiváltottam a gyógyszert és elmentem a Szépséghibás boltba érdeklődni, hogy mi
van a hűtőszekrényünkkel. Megnyugtattak, hogy javítás alatt áll és amint készen
lesz, hívnak és kiszállítják.
Közben érdeklődtem, hogy mennyibe kerülne egy 100
kb. liter kapacitású szépséghibás hűtőláda. Hát az olyan 50-60.000.- forint
fele jár. Egyúttal vettem egy vezeték nélküli kapucsengőt, amit ugyan nem
tudtam kifizetni, mert hitelkártyát nem fogadnak el, de majd megadom.
Az ócskásnál is
megnéztem egy régi használt, de tökéletesen működő 106 literes Zanussi
fagyasztóládát. 20.000.- forintot kértek érte és már van is egy jelentkező, de
az nem biztos. Holnap erre nézek – mondtam – és ha nem viszik el, akkor én adok
érte 15.000.- forintot.
Bármilyen
hihetetlen, amikor begurultam a bázison a kertbe, Manna elém jött és üdvözölt.
Embertelen hőség
van. Szerencsére, illetve a szigetelésnek köszönhetően a házban nagyon kellemes
hűvös fogadott. Igaz, hogy a felső szinten már nem ilyen rózsás a helyzet, de
egy üveg behűtött sör és a bekapcsolt klíma mellett ott is kellemes a klíma.
Áron telefonált,
hogy szerencsésen megérkezett és már Csopakon van. Az nem derült ki ezt a
hívást magától tette-e, de nagyon jól esett.
Készítettem a
csengőnek egy szerelő lapot.
Mannának adtam
enni és inni és felmentem rendezni a lepréselt bélyegeket. Manna is feljött, de
csupán azért, hogy megköszönje a kaját és aludjon egy sort valamelyik takaró
alatt.
Mire egy jó adag
bélyeg rendezésével végeztem, már lement a nap és mehettem locsolni. Ha nem
locsolnék minden nap, szerintem a növények elpusztulnának ettől a szárazsággal párosult hőségtől.
Mire megírtam a
mai nap történéseit, már elmúlt kilenc óra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése