Sziréna a huzika riaztójába

Reggel a szokásos vívódás. Szeretnék már felkelni, de nem szeretném beadni magamnak a traxiparint. Végül meggyőzöm magam és felkelek.

Először a szuri és csak utána a reggeli.

Beengedem Mannát. Leellenőrzi a tegnapi maradékot, bele is kostól, azután fitymálva felmegy az ágyamba aludni.

A smaragdfa 3 méter körül megállt a növekedésben. Lehet, hogy ez az ő normál magassága?

Az elkészített locsoló, illetve vízfeltöltő tömlőt becsomagolom és bekerül a huzikába.

A Vaterán leütöttem egy 12 V 120 dB külső szirénát, hátha az mondta be az unalmast a huzika riasztójában, mert csak pityeg.

Kicsit rendezem a blog bejegyzéseket és csak utána megyek a Dunára. Nagyon jól esik az úszás, bár nem erőltetem a jobb karomat.

Átmegyek Gabikáékhoz és Ferivel megkonzultálom, hogyan kellene megjavítani a nagy szörf deszkájából kitört skeget (hátsó uszony).

Át is visszük hozzám és a csiszolón alakítottunk is egy kicsit rajta. Adtam  hozzá egy kétkomponenses műgyantát és felkínáltam hozzá fűrészport is, de az nem nyerte meg Feri tetszését.

Este megint nagy locsolás, mert az „Add már uram az esőt” ima nem jön be.